Kapitány –
Üdvözlégy, fiatal barátnőm! Látom, ma is sietsz…
Doktor – Szép
napot, dicső kapitányunk! Igen, korábban végeztem a peres ügyekkel, reméltem,
hogy lesz egy kis időnk kiütni a hétköznapi feszültségeket valami izgalmas
sztorival. Mesélj, mik a legújabb híreid?
Kapitány –
Az igazi izgalmakat ne a hírektől várd, szépséges doktornő, hanem attól, amit a
hírek eltakarnak…
Doktor –
Hát, persze, én is erre gondoltam, a titkos háttérre, a titkos igazságra,
amelyre mindig te jössz rá elsőként…
Kapitány –
Kegyed hízelegni próbál… De ismersz engemet. Annyira jóban vagyok az eszemmel,
hogy engem minden hízelgés hidegen hagy… Ám hagyjuk ezt, tudom mire vagy
kíváncsi… És most nem kis ügyről van szó… Hosszabb ideje gondolkozom ezen, és
mára már teljesen egyértelmű lett számomra, hogy ez az egész Iszlám Államnak
nevezett jelenség egy rendezett csapda…
Doktor –
Rendezett csapda? Ezt hogy érted? Ki kinek rendezett csapdát?
Kapitány –
Csapda ez a résztvevő dzsihadisták számára is, de az igazi nagy vad, amelyet
csapdába akarnak ejteni, az a világ közvéleménye.
Doktor –
Egyre izgalmasabb, de sajnos egyre zavarosabb is az egész. Ki állítja fel ezt a
csapdát, és mire lesz neki jó a csapdába csalt világközvélemény?
Kapitány –
Azt, hogy ki állította fel ezt a csapdát, nem tudom. Könnyű lenni mondani, de
én ezt nem merném állítani, hogy Amerika vagy netán Izrael állította fel… De
aki felálította, tudatosan és átgondoltan cselekedett, az érdeke pedig az, hogy
Amerika, akarja vagy sem, belekeveredjen egy újabb a legutóbbi iraki és az afganisztáni
után egy harmadik, még nagyobb szabású és még véresebb – lehetőleg százéves –
háborúba…
Doktor – Hát
ez rémisztő…
Kapitány –
Könnyen lehet, hogy ez lesz a világtörténelem legrémisztőbb története… De most
hagyjuk, jön a professzor asszony és a Mester… Mi meg holnap folytatjuk,
rendben?...
Doktor –
Igen, holnap, ugyanitt, ugyanakkor… Látod, minden gondom eltűnt… Ha nem lennél,
ki kellene találni!
* * *
* * *