Kapitány –
Vajon milyen színű a megszorítás? Vörös vagy kék? Esetleg fehér?
Professzor
– Ha jól sejtem, kedves barátom, azt kérded, melyik ideológiába illik a
megszorítás hirdetése, és melyikbe a harc ellene? De miért kérded? Van valami
kétséged ezzel kapcsolatban?
Kapitány –
Ezt nem kétségnek nevezném. Csak elgondolkoztam a viszony dinamikáján. Mintha
nem az számítana, hogy ki melyik táborba tartozik, hanem az, hogy hatalmon
van-e vagy ellenzékben.
Doktor –
Nem vitás, hogy ilyen szempontból is a liberálisok a legkövetkezetesebbek…
Kapitány –
Valóban, szinte közmondásos mániákus vonzalmuk a megszorításokhoz.
Professzor
– Szerintem a baloldal ennél is nagyobb következetességgel van a megszorítások
ellen – hacsak elkerülhetők, ha pedig nem, akkor első szempontjuk az
igazságosság…
Mester –
Így kellene legyen, és jó is lenne, ha így lenne. Sajnos nem ezt látjuk. Igaz,
manapság a baloldal nem egységes, így nehéz is lenne egységesen ítélni
viszonyukat a megszorításokkal szemben…
Professzor
– Való igaz, hogy manapság sok mindenre és sok mindenkire aggatják a baloldali
címkét, ez pedig egy balliberálisnak mondott liberális. Az igazi baloldal pedig
kénytelen védekezni a radikális jelző ellen, magyarázkodni, mindenféle kompromisszumokba
belemenni… Látjuk, mi történt a Linkével Németországban vagy most Szirizával
Görögországban…
Doktor –
De hát miért kell belemenni mindenféle kompromisszumokba? Eygnéhány bársonyszék
reményébe?
Mester – A
politikai bátorság egy dolog (zárójelben mondom, igen nemes dolog), és más
dolog a szellemi bátorság. És ennyibe kapitány barátunk kérdése több, mint
izgalmas. Én azt mondom: minél baloldalibb valaki, annál kevésbé fogadja el,
hogy hitelből éljen jól, és nem becsületes munkából. Ha adósság terhel minket,
elemi kötelességünk azt lerendezni. Nem kibújni, nem elodázni kell, hanem
határozottan lerendezni. Eközben két fontos elvet kellene követni. Az
elkerülhetetlen áldozatokat igazságosan elosztani a társadalmi csoportok, a
szegények és a gazdagok között. A másik pedig az, hogy az elkerülhető
áldozatokat el kell kerülni, éspedig azzal, hogy megadóztatjuk az államok
eladósodásának haszonélvezőit.
* * *