2016. június 4., szombat

A korrupcióról

Kapitány – Mit gondoltok, barátaim, a korrupcióról? Egyáltalán létezik ilyen? És ha mégis, mérhető-e? És amikor egyesek azt állítják, hogy mérik, mennyire korruptak lehetnek eredményeik?
Professzor – Azért elfogadni a korrupció létezését, mert sokan beszélnek róla, a médiában, magánbeszélgetésekben is röpködnek a híresztelések, gyanúsítások, vádak, mindenféle általánosítások, oktalanság lenne. „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél…” Egyszerű népi bölcsességekre nem lehet alapozni felelős diagnózist…
Doktor – Gondolom, mégsem vonod kétségbe a korrupció létezését? Akkor mivel magyaráznád meg a mesébe illő történeteket, amelyeket megismertünk itthon az elmúlt években?
Professzor – Sajnos, el kell fogadni, hogy a korrupció igen is létezik, sőt, éppen az általunk jól megismert hazai történetek támasztják alá, hogy létezik, éspedig felháborító mértékű. Én csak arra akartam figyelmeztetni, hogy komoly érvek, és még komolyabb feltárás kell, kezdve az oknyomozó újságírással egészen a bűnüldözői munkáig, nem kihagyva az igazi tudományos kutatást.
Mester – Én azt hiszem, hogy akármennyire gyenge és elfogult a hatósági, és ezen belül – horribile dictu – a bűnüldözői munka, az már szolgált elegendő bizonyítékot a korrupció ezer fajtájára. Ez egyszerűen logikailag elegendő, hogy a korrupció létezésének kérdését lezárhassuk. Még akkor is, ha az is biztos, hogy az ilyen bizonyítékok egy része újfent korrupt. Sok olyan esetet ismerünk itthon és főleg a nagyvilágban, amikor a hatalom korrupciós vádakkal próbálja – nem sikertelenül – kiiktatni ellenfeleit. Az úgymond ismert történetek viszont inkább arra jók, hogy valami képet alkothassunk magunknak a fel nem tárt korrupció mértékéről.
Doktor – Normális országokban ez mozoghat 5 és 10% között. Mi most nem ebbe a körbe tartozunk…
Kapitány – Én már olyan önostorozást is hallottam, hogy míg máshol bevett szokás a közpénz 10%-át ellopni mindenféle pályázaton, nálunk a pénz 90%-át lopják el.
Professzor – Az biztos, hogy ez nem a jellemző, de az is biztos, hogy nem ritkaság, különösen a civil szférában, ahol mindenféle agyrémekért is lehet pénzt nyerni. És ez, érdemes külön aláhúzni, nem lopás, hanem korrupt összejátszás, mert ha lenne egy valamennyire tisztességes ellenőrzés, képtelenség lenne a támogatás 90%-át zsebre vágni…
Doktor – Két zsebre elosztani…
Mester – Több, mint szomorú, hogy valóban az úgynevezett civil vagy nonprofit szférában divlik ez a gyalázat, amikor éppen ott kellene tudni megtalálni a társadalom értékeit és egészséges erőit…
Professzor – Azokat is megtalálod ott, de a mindenfelé elkötelezett „hasznos idiótákat”…
Kapitány – Meg profi parazitákat, közvetítőket… Hány milliárd közpénz folyt el virágkötők képzésre, hátrányos helyzetűek felzárkóztatására, múló politikai divatok népszerűsítésére… de ez végül is az aprópénz… Engem ennél is jobban elkeserít, hogy a korrupció nem csak a közpénz megdézsmálása a hatalom által, hanem  jelen van az élet minden szintjén: korrumpálni kell az önkormányzatnál, a kórházban, a rendőrt, a mestert…
Mester – Kérlek, bátor kapitányom, ezt ne mondd, hogy korrumpálni kell! Korrumpálni nem kell, ellenkezőleg: korrumpálni bűn. Bárki bűnbe eshet, jelen esetben csak és kizárólag szabad akaratából. A feladat az, hogy mi magunk ezt sose tegyük, és mindenki mást is óvjunk ettől, azzal is, hogy ezt erősítjük, és nem azt, hogy korrumpálni kell, hogy gördülékenyen menjenek dolgaink…
Professzor – Csodálom elszántságodat, Mester, de legyünk realisták: nem a gyenge gyarló állampolgárok tömege a hibás, ha makacsul tartja magát az átok paraszolvencia, vagy a hivatali baksis. A társadalom feladata lenne, hogy változtasson az évezredes mechanizmusokon…
Mester – Teljesen egyetértek veled, tanult barátnőm, sőt, tovább megyek: az én feladatom, hogy tegyek valamit. És a te feladatod is. És a miniszterelnök feladata is. Ami fontos: ne beszéljünk, hanem cselekedjünk. Vagyis konkrét cselekvésekről beszéljünk!
Doktor – Ahogy ismerlek, szeretett Mesterem, nyomban előrukkolsz egy konkrét cselekvés példájával.
Mester – Erre ugyan nem készültem, de ez olyan kedves provokáció, hogy íme! Ismeritek azt a régi arab mesét az öregember testamentumáról? Meghagyta, hogy minden vagyon a két fia közül arra szálljon, akinek tevéje másodiknak ér célba egy adott távon. Ugye, lehetetlen a megoldás – pont úgy, mint a korrupció felszámolása – hiszen egyik fiú sem akar majd haladni – mint ahogy most a korrupció bajnokai. De erre mit cselekszenek a fiúk: mindegyik felpattan a másik tevéjére és veszettül hajtja… Azt kellene csinálni, hogy a közbeszerzésekkel foglalkozó szervezet vezetését az ellenzékre kellene bízni.
Kapitány – Zseniális! A kormány pedig állandóan lesi, és biztosra vehetjük, hogy egyetlen gyanús dolog nem maradt elleplezve…
Professzor – Szellemes, de félő, hogy a gátlástalanság ezen is talál majd fogást. Legfeljebb a hírhedt Dávid-arány, az a bizonyos 70-30%, fifti-fifti-re változik…
Mester – Igen az álszentek fokozhatják a helyzetet, de bizni kellene, hogy egy ilyen fordított helyzetben a konspiráció kockázata annyira megnő, ahogy az átláthatóság is, hogy a köz mindenképpen jobb pozícióba kerülne… Ami biztos, a korrupció valóban százfejű sárkány, és egy ilyen intézkedés nem elegendő. Sok gondolat kell, sok cselekedet, hosszú ideig. De le kell győzni ezt a sárkányt.


* * *