2001. február 3., szombat

Utazások Eutlantiszba – Az életszövetkezetekről

Mester – Ma szívesen mesélnék nektek az eutlantiszi életszövetkezetekről.
Kapitány – Örömmel hallgatjuk beszámolódat. Mi tagadás, ezek a híradások valamilyen varázserővel hatnak rám. Nincs is mihez hasonlítani ezt az érzést, de gondolom hasonlót éreznék, ha azt mondanák nekem: mindjárt meglátod saját szemeddel azt, amiről az imént álmodtál.
Mester – Megértem ezt az érzést. Valóban olyanok ezek az utazások, mintha egyszerre álom is lenne, meg valóság is. De hát valóság. Tudom. Ott voltam.
Doktor – Mesélj, ne csigázd a kíváncsiságunkat. Miféle dolog ez az életszövetkezet? A család valamilyen új formája?
Mester – Ó, nem, legfeljebb átvitt értelemben. Leegyszerűsítve ez egy falu közös vállalkozása. Két nagyon lényeges vonása van. Az emberek nagy része számára ez egy kiegészítő foglalkozás. Másrészt rendkívül széles profilja van.
Professzor – Tehát mindenképpen egy vállalkozás, és a név alapján ítélve szövetkezeti formában működik.
Mester – Igen, jogi értelemben valóban szövetkezet. Ami, ugyebár, túl sokat nem árul el ügyvitelükről, mert ahány – jelen esetben – állam, annyi szokás.
Kapitány – Nem is a könyvvezetés részleteire vagyunk kíváncsiak. Mit csinálnak, miből áll ez a rendkívül széles profil?
Mester – A lista valóban hosszú. Ami számomra a legérdekesebb volt, és talán a leglátványosabb volt. Gyakorlatilag minden ilyen életszövetkezetnek saját kőműves brigádja van, amely minden évben belekezd egy új ház felépítésébe. Kellő előkészületek után kora tavasszal elkezdik a munkát és késő ősszel már át is adják az új házat. És micsoda ház ez!