Kapitány –
2009 tavaszán jó lenne az ország számára az előrehozott választás, vagy inkább
kártékony?
Professzor
– Hát erről most igen hevesen vitatkoznak, főképpen a pártok. Mindegyik végig
gondolja, hogy mit jelentene neki az egyik és a másik megoldás, aztán nincs más
feladata, hogy érveket okádjon, miért jó az országnak az, amit titkon a maga
számára kedvezőbbnek ítélt.
Mester –
Ebben igazad van, de ez minden vitánál elmondható. Hagyjuk a pártokat, és
fontoljuk meg most saját fejünkkel a dilemmát.
Professzor
– Minden vitánál elmondható, ezért már lassan szóra sem érdemes. És éppen ez
az, amibe nem szabad belenyugodni, amit nem szabad megszokni és elfogadni.
Doktor – Tudom,
kedves barátnőm, hogy nem pártolod a pártokat, de maradjunk meg a konkrét
kérdésnél. Szerintem most, a válság kellős közepén rendkívül veszélyes lenne
belevágni egy választási kampányba. Ez hónapokra megbénítaná a kormányzást,
cselekedni pedig késedelem nélkül kellene.
Kapitány –
Szerintem viszont felelőtlenség, már-már azt mondanám örültség meghagyni az
országot ebben a politikai válságban. A mostani állapotok egyszerűen
lehetetlenné teszik az igazi válság kezelését. A választások miatti látszólagos
bénultság ezerszer jobb a politikai válság miatti bénultságnál, akárki is
legyen hibáztatható ez utóbbiért.
Professzor
– Örültség, már-már azt mondanám felelőtlenség szítani a mondva csinált
politikai válságot, szemforgató módon beszélni erkölcsi válságról. Micsoda
történelmi szerencséje lett Németországnak, hogy egy nagykoalícióval tudta
fogadni a nagyválságot.
Doktor –
Mégis bizarr megoldás egy demokráciában a nagy koalíció…
Kapitány –
Megértünk, kedves ifjú hölgyem, éljenek a kis pártok! De azért ne éljenek egy
nagy kegyelméből. Legyen annyi társadalmi szolgálatuk, hogy merhessenek is
megméretetni magukat a választásokon.
Mester –
Lám, képtelenség megkerülni a pártokat, újra ők vannak a vita középpontjában. A
kérdés pedig változatlanul az: méretessék meg magukat, de mikor. Most vagy
2010-ben?
Kapitány –
Megkockáztatnám: ha Amerika nem volt rest a válság kitörésének legdrámaiabb
időszakában elnökválasztásokat lebonyolítani, akkor talán mi is meg tudunk
birkózni ezzel.
Mester –
Szerintem a kérdés más megközelítést igényel. A választás kérdése nem
elsősorban a válságkezelése kérdése, hanem a demokrácia kérdése. Aki azt
mondja: nézzük meg, mi lenne jó a válságkezelés szempontjából, azt is
mondhatja, hogy ebből a szempontból a demokratikus kormányzásnál jobb lenne egy
– jó, rendben, mondjuk időleges – diktatúra, jó rendben, mondjuk bankári
diktatúra.
Professzor
– Természetesen, ők hozták össze, ők tudnák a legjobban visszacsinálni.
Mester –
Kapitány, te emlegettél Amerikát. A hivatkozás azért hibás, mert ott a válság
igényei és a választás időpontja között semmi összekapcsolás nem volt.
Ellenkezőre példa, igen, figyelemre méltó példa Amerika: a politikai
stabilitásra. Teljes biztonsággal meg lehet jósolni, mikor lesz az
elnökválasztás akár 2072-ben.
Doktor –
Magyar álom.
Mester –
Emberi álom. Mi tagadás, az én ízlésemnek az felelne, ha a politikai élet
stabil és kiszámítható lenne.
Professzor
– Egyetértek. Mellesleg ebben a megközelítésben, ha egy nappal is korábbra
hoznánk az új választásokat, akkor díjaznánk az előző választásokon
alulmaradtak felelőtlen háborúskodását.
Mester –
Az előre hozott választás intézménye nem az ördögtől való. Igen is lehet
indokoltsága a jelenlegi – igen tökéletlen – politikai berendezkedésünk
mellett. De ezt fölöttébb extrém esetben tartanám indokoltnak.
Kapitány –
Örömmel hallom, és még nagyobb örömmel elfogadom. Hiszen a mai Magyarország
esete enyhén szólva extrém.
Doktor –
Sajnos sok extremista serénykedik jobb sorsra érdemes hazánkban.
Mester –
Nem szabad alábecsülni saját extremistáink lehetőségeit, de a fő veszélyek
globálisak. Bizony, sürgető feladat jobbá tenni politikai berendezkedésünket.