2009. március 25., szerda

Az idő előtti választásokról

Kapitány – 2009 tavaszán jó lenne az ország számára az előrehozott választás, vagy inkább kártékony?
Professzor – Hát erről most igen hevesen vitatkoznak, főképpen a pártok. Mindegyik végig gondolja, hogy mit jelentene neki az egyik és a másik megoldás, aztán nincs más feladata, hogy érveket okádjon, miért jó az országnak az, amit titkon a maga számára kedvezőbbnek ítélt.
Mester – Ebben igazad van, de ez minden vitánál elmondható. Hagyjuk a pártokat, és fontoljuk meg most saját fejünkkel a dilemmát.
Professzor – Minden vitánál elmondható, ezért már lassan szóra sem érdemes. És éppen ez az, amibe nem szabad belenyugodni, amit nem szabad megszokni és elfogadni.
Doktor – Tudom, kedves barátnőm, hogy nem pártolod a pártokat, de maradjunk meg a konkrét kérdésnél. Szerintem most, a válság kellős közepén rendkívül veszélyes lenne belevágni egy választási kampányba. Ez hónapokra megbénítaná a kormányzást, cselekedni pedig késedelem nélkül kellene.
Kapitány – Szerintem viszont felelőtlenség, már-már azt mondanám örültség meghagyni az országot ebben a politikai válságban. A mostani állapotok egyszerűen lehetetlenné teszik az igazi válság kezelését. A választások miatti látszólagos bénultság ezerszer jobb a politikai válság miatti bénultságnál, akárki is legyen hibáztatható ez utóbbiért.
Professzor – Örültség, már-már azt mondanám felelőtlenség szítani a mondva csinált politikai válságot, szemforgató módon beszélni erkölcsi válságról. Micsoda történelmi szerencséje lett Németországnak, hogy egy nagykoalícióval tudta fogadni a nagyválságot.
Doktor – Mégis bizarr megoldás egy demokráciában a nagy koalíció…
Kapitány – Megértünk, kedves ifjú hölgyem, éljenek a kis pártok! De azért ne éljenek egy nagy kegyelméből. Legyen annyi társadalmi szolgálatuk, hogy merhessenek is megméretetni magukat a választásokon.
Mester – Lám, képtelenség megkerülni a pártokat, újra ők vannak a vita középpontjában. A kérdés pedig változatlanul az: méretessék meg magukat, de mikor. Most vagy 2010-ben?
Kapitány – Megkockáztatnám: ha Amerika nem volt rest a válság kitörésének legdrámaiabb időszakában elnökválasztásokat lebonyolítani, akkor talán mi is meg tudunk birkózni ezzel.
Mester – Szerintem a kérdés más megközelítést igényel. A választás kérdése nem elsősorban a válságkezelése kérdése, hanem a demokrácia kérdése. Aki azt mondja: nézzük meg, mi lenne jó a válságkezelés szempontjából, azt is mondhatja, hogy ebből a szempontból a demokratikus kormányzásnál jobb lenne egy – jó, rendben, mondjuk időleges – diktatúra, jó rendben, mondjuk bankári diktatúra.
Professzor – Természetesen, ők hozták össze, ők tudnák a legjobban visszacsinálni.
Mester – Kapitány, te emlegettél Amerikát. A hivatkozás azért hibás, mert ott a válság igényei és a választás időpontja között semmi összekapcsolás nem volt. Ellenkezőre példa, igen, figyelemre méltó példa Amerika: a politikai stabilitásra. Teljes biztonsággal meg lehet jósolni, mikor lesz az elnökválasztás akár 2072-ben.
Doktor – Magyar álom.
Mester – Emberi álom. Mi tagadás, az én ízlésemnek az felelne, ha a politikai élet stabil és kiszámítható lenne.
Professzor – Egyetértek. Mellesleg ebben a megközelítésben, ha egy nappal is korábbra hoznánk az új választásokat, akkor díjaznánk az előző választásokon alulmaradtak felelőtlen háborúskodását.
Mester – Az előre hozott választás intézménye nem az ördögtől való. Igen is lehet indokoltsága a jelenlegi – igen tökéletlen – politikai berendezkedésünk mellett. De ezt fölöttébb extrém esetben tartanám indokoltnak.
Kapitány – Örömmel hallom, és még nagyobb örömmel elfogadom. Hiszen a mai Magyarország esete enyhén szólva extrém.
Doktor – Sajnos sok extremista serénykedik jobb sorsra érdemes hazánkban.
Mester – Nem szabad alábecsülni saját extremistáink lehetőségeit, de a fő veszélyek globálisak. Bizony, sürgető feladat jobbá tenni politikai berendezkedésünket.