2019. október 14., hétfő

Győr, a leghűségesebb város


Professzor – Hát, ha nem is a haza, de a kormánypárt joggal átruházhatja a leghűségesebb város címét Sopronról Győrre.
Kapitány – Szentigaz… Bár kétlem, hogy boldog ettől akár a kormánypárt, akár Győr. Én pedig kifejezetten szégyellem magamat.
Doktor – Mi okod lenne neked, kedves és bátor kapitányunk a szégyenkezésre. Mindenki viselje a maga felelősségét. A botrányhősre szavazó győriek nagyfiúk és nagylányok. Éljenek most egész életükben ezzel…
Mester – A felelősség nem a drága kapitányunké, nem a tiéd, nem a tisztelt professzorasszonyé, nem az enyém. Felelősséget nem viselünk mások cselekedetéért, de az ország népe egy nagy család. És igenis érint minket, ha családtagok gyalázatos dolgot csinálnak. A mostani eset is ez: párthűség mindenekfelett? Első a párt? És csak második a párt fennen hangoztatott keresztényerkölcs, családszentség?
Professzor – Mi kellett volna ezeknek a hűséges lelkeknek, hogy ne szavazzanak erre az alakra? Anyagyilkos legyen? Akár már talán? Egy kis szexorgia a jachton? Korrupciós vádak? „ugyan már! És azok?
Kapitány – Félreértés ne essék. Szerintem szexelni alapvető emberi jog. És az, ha ez jachton történik, nem súlyosbító körülmény. Akkor egy kicsit az, ha ezt a jachtot a közpénzjellegét elvesztett közzsózsóból szerezték meg. De keresztény jászolba terelgetni a népeket, mozgósítani a papokat, hogy a Pártért agitáljanak a szószékről, és közben urizni, orgiázni, drogozni – ez gyalázat, ez elfogadhatatlan.
Mester – Teljes mértékben egyetértek veled, bátor kapitányunk. Most csak egyet mondok: akik a bukott hősükre szavaztak, rossz szívességet tettek még a szeretett pártjuknak is. Ennek lassú felismerése aligha hoz katarzist számukra. De az egész eset jó lecke a társdalaom számára: mennyi feladatunk van még azért, hogy a nép gondolkodó, szuverén emberekből álljon.


* * *


2019. szeptember 30., hétfő

A megbűnösítés


Kapitány – Annyi fenyegetődzés után z amerikaiak végre megindították azt a bizonyos impícsmentet Trump ellen… Mi lesz ebből?
Professzor – Pontosítsunk: nem az amerikaiak, hanem a képviselőház demokrata vezetői kezdeményezték ezt, európai szemmel nézve, igen érthetetlen, és nem éppen demokratikus szabályok szerint. Kezdve azzal, hogy az eljárás megindításáról nem a képviselőház döntött, hanem – úgy tűnik – egy személyben Nancy Pelosi, a ház szóvivője.
Mester – Akit sokfelé, bizonyára megszokásból, a képviselőház elnökeként emlegetnek. Amúgy ez mellékes. A hölgy bizonyára nem vétett a jogszabályok ellen, hiszen már ötven éve benne van a politika sűrűjében, és – ne legyen kétségünk – profi, nagyon profi csapat támogatja.
Doktor – Az előzetes szavazás hiányát sem lehet kifogásolni, egyelőre az eljárás előkészítése lett megindítva, miközben gyűlnek a képviselői támogatások.
Mester – Így van. Ezért maradjunk két lényeges kérdésnél: jogos-e maga a vád, és milyen politikai következményei lesznek a kezdeményezésnek?
Doktor – Szerintem napnál világosabb, hogy súlyos vétek, bizonyára bűncselekmény külföldi államtól segítséget kérni az elnök újraválasztása érdekében.
Professzor – A demokraták táborából, és a meanstremből mindenki és minden ezt sulykoló elképesztő erővel, ellentmondást nem tűrő arroganciával, ám közben nem hajlandók azzal foglalkozni, hogy szégyenteljes gyakorlat, ha egy alelnök fia, és ki tudja még hány politikus rokona, barátja elfoglal mindenféle igazgatótanácsi állásokat az új szövetségeseknél, és tetejében mindenféle gyanús üzletekbe keverednek.
Mester – Ez a gyakorlat valóban elkeserítő, hiszen azt mutatja, hogy „ők sem jobbak”, mondhatni – senkinél. De én konkrétabb – és fontosabb – érvet látok az általam egyáltalán nem kedvelt Trump mellett: az érintett személy, a volt alelnök most az elnökségre pályázik. Gondoljunk bele, mi történne, ha fia ügyeit most elsikáljuk, ám közben az apja – csodák csodája, az Egyesült Államok új elnöke lesz. Nem jelent-e majd nemzetbiztonsági kockázatot a fel nem tárt igazság, amely az ukránok, vagy akár az oroszok, vagy bárki kezébe kerül. Hát nem abszolút nemzeti és nemzetbiztonsági érdek, hogy az elnökjelöltekről és családtagjaikról minden tudható és tiszta legyen?
Kapitány – Teljesen igazad van, Mester! Közben halkan megkérdeezem: nem kellene attól tartani, hogy ilyen „baráti kérésre” és a levegőben lógó egymilliárd dolláros amerikai segély mellett, az ügyészség olyan „igazságot” szállít, amilyen köll?
Professzor – Ugyan már, bátor kapitányunk! Hol láttál te ilyet a világon?
Mester – Még csak annyi a témával kapcsolatban: furcsállom, hogy eddig senki nem kísérelte meg ennek a nehezen kondható és misztikusan ható impícsment szónak a magyarosítására. Pedig annyira adja magát: megbűnösítés. Hát nem jó, ha világosan és érthetően beszélünk?


* * *

2019. augusztus 9., péntek

Üzlet és szerelem 1.


Professzor – Hervasztónak tartom, hogy napok óta a közélet egyik legforróbb témája egy cég plakátjai.
Kapitány – Én meg helyesnek tartom, hogy most legalább botrány keletkezett. Egész helyzetünk egy botrány – enyhén szólva – mi mégis félrenézünk, hallgatunk, gyáván lapulunk.
Doktor – Szerintem ez a műbotrány erősen és alantosan manipulált, szélsőségesen homofób. Az a felemelő, hogy sokaknak volt bátorságuk kiállni a plakátok üzenete mellett. Mert ez az üzenet a lényeg.
Mester – Itt két probléma keveredik: maga az üzenet, és az, hogy kinek van joga ilyen üzeneteket terjeszteni. Az üzenet fölöttébb bonyolult, kényes, és külön vizsgálandó. A másik kérdés jóval egyszerűbb: bár szabad világban élünk, ahol minden szabad, én azt vallom, hogy egy üzleti vállalkozásnak nincs joga erkölcsi, kulturális és általában társadalmi témákban igét hirdetni, befolyásolni, formálni a közgondolkodást. Botrány, ha szabad ezt tenni, pedig szabad, és teszi. Hogy van mersze – talán éppen ugyanennek a most elhíresült cégnek – egy másik lötty reklámjában, fülbemászó zene, aranyos ugribugri fiatalok segítségével hirdetnie, elültetni milliók agyában: „Légy az, aki vagy!” Én meg azt mondom: „Az ég szerelmére, nézz magadba, és ne maradj az, ami vagy! Válj azzá, amivé lehetsz!” Csakhogy nekem egy petákom nincs, hogy ezt hirdessem minden tv-csatornán éjjel-nappal, beplakátolni városainkat.
Professzor – Egyetértek. Egy cég ne prédikáljon, de én még a reklámokat is betiltanám. És itt arra gondolok, aminek célja saját érdekből befolyásolni az emberek tudatát. Az az éveken keresztül folyó reklám: „Járj az igazival!”, és az igazi, persze, az általuk árult lötty. Meg is lett az eredménye: manapság minden második fiatal az utcán egy üveget lóbál kezében, vagy az ott meredezik hátizsákja oldalzsebében.
Doktor – Jól néznénk ki, ha betiltanák a cégeknek a reklámot. Hiszen mondva van: „Jó bornak is kell cégér.”
Mester – Kell, hogy ne kellene. De a cégér annyit mond: Itt bor kapható, Nem prédikálja, hogy „Minden nap egy pohárkával a hosszú életért!” A cég ne a véleményemet kupálja, hanem tájékoztasson a termékéről. Ne sulykolja, hogy az az igazi, hanem mondja meg, mit tartalmaz!
Kapitány – A legtöbb cégre ez kötelező előírás. De, úgy látszik, vannak egyenlőbbek.
Professzor – Ha megnyitja nagy pénzeszsákját, sok mindent elérhet.
Kapitány – Veszedelmesek ezek a nagy pénzeszsákok, amelyek diktálni akarnak a világnak. Cola, Soros, nagy egyházak, egyre megy: irdatlan pénzeszsákok, és ez adja erkölcsi erejüket.
Doktor – A jó és a rossz örök harcban áll. Öngyilkosság lenne kiátkozni a jó ügy pártolói közül a sikeres üzletembereket és a sikeres cégeket.
Mester – A gazdagság és a hatalom tudatmódosító. Hosszú évezredek tapasztalata mutatja, hogy a még nagyobb gazdagság és a még nagyobb hatalom túl könnyen, és szinte törvényszerűen öncélúvá válik, minden más célt felülír. Ezért ezek elkötelezettsége a jó ügy mellett kétes, legfeljebb időnként taktikai okokból áll fenn. A jó ügy pedig jót tesz, ha nem ezekre épít, hiszen távlatban éppen ezek: a hatalom és a gazdaságkoncentráció a fő ellenség.


* * *

2019. július 30., kedd

A Föld, a bamba hitelező


Professzor – Ma minden nagy média arról ír, hogy innentől kezdve, az év hátralévő részében hitelből élünk a Földön.
Kapitány – Ez a figyelmeztetés már jó pár éve jelenik meg ilyentájt, de sajnos egyre korábban.
Doktor – Ez egy nagyon fontos figyelmeztetés, jó, hogy felelősségünkre érzékeny emberek foglalkoznak ezzel, és napirenden tartják a témát.
Kapitány – Igen, fontos a téma, több, mint fontos. Ugyanakkor egyáltalán nem világos nekem, hogyan számítják ki. Talán ez egy fogyasztói kosár átlaga, aszerint mérve, hogy mennyi idő kell – kinek? a Földnek? – hogy újratermelje azt, amit elfogyasztottunk addig? Ha így lenne a kóolaj, értsd a benzin vonatkozásában már január elsején kezdjük a túlfogyasztást, búzából viszont általában kihúzzuk december 31-ig.
Mester – Erre az illetékes szakemberektől biztosan kapsz egy nagyon precíz választ. Ők profi és becsületes statisztikusok, itt nincs mellébeszélés, nincs lazaság. Én valami mást nem értek. Rendben, ez a telhetetlen, torkos és mohó emberiség július valahányadikára elfogyasztja, ami igazság szerint megszolgál, és innentől kezdve, az évvégéig „hitelből” élünk a Földön, ki boldogul, ki boldogtalanul. De aztán jön az új év, január elseje, és elölről kezdjük az egészet, tudtommal a felgyülemlett tartozás bárminemű törlesztése nélkül. Úgy folytatódik az élet, mintha a tavalyi veszteségét a Föld leírná, elfelejtené, teljes bizalommal újra – voltaképpen változatlan készséggel – kiszolgál. Hát ennyire jóságos, hogy azt ne mondjam, hogy bamba hitelező lenne a Föld?
Professzor – Csatlakozom az értetlenkedőkhöz. Mindkettőtök kérdése jogos, és a válaszokra én is roppant kíváncsi lennék. De nekem van egy harmadik kérdésem, amely egyben egy nagy háborgás is: miért kell szimplán rémisztgetni a „nagyközönséget”, és nem arról beszélni, hogy mi a teendőnk ezzel az irdatlan túlfogyasztással szemben? Az emberiség egyharmada kifejezetten szegény, a másik harmada fölöttébb szerény módon él. Mit kérjünk tőlük? Mérsékeljék fogyasztásukat?
Mester – Valóban, ez a kérdés zárja a kört. Sürgősen fel kell tennünk, és sürgősen meg kell válaszolnunk. Mert hiú ábránd azt hinni, hogy a Föld olyan bamba hitelező, amilyennek festi ez a média bűvészkedés. Január 1-én semmi sincs elfelejtve.
Professzor – A számla be lesz nyújtva, de ezt a számlát úgy hívják, hogy katasztrófa.
Kapitány – De konkrét fogyasztást fékező programok nélkül mindaz, amit elmondotok, bár helytálló és jogos, „szimpla rémisztgetés” marad.
Mester – Igazad lenne, de közben én a Nagy Mozgalom programjára gondolok, az pedig reális válasz. Nem rémisztgetés, hanem cselekvési program.
Kapitány – Erről szívesen hallanék több részletet.
Doktor – Néhány anyagjukat ismerem, kitűnő ötletek vannak azokban, bár én szkeptikus maradok, mennyire reálisak ezek.
Mester – Amikor cselekedni élet-halál kérdése, a terv realitása bátorságunkon is múlik.
Professzor – És intelligenciánkon is.


* * *

2019. július 17., szerda

Fékezett habzású harag


Kapitány – Nem értem a népeket…
Doktor – Ne nyugtalankodj, drága kapitány! Azokat senki nem érti igazán…
Professzor – A tanulékony politikusok is csak annyira, hogy ideig-óráig manipulálni tudják.
Mester – Sajnos, ez az ideig-óráig sokszor 40 évig is eltart…
Professzor – Vagy tovább!
Kapitány – De éppen ez az. Gondolom, hogy mindenki tapasztalja, persze, főleg személyes tapasztalataiban, hogy a legtöbb emberben forr a harag.
Professzor – Ez szent igaz. Mi több, a szent szociológia is alátámasztja…
Mester – Felteszem, nem a szent közvéleménykutatókra gondolsz, tanult barátnőnk!
Professzor – A közvéleménykutatók egy harmadik generációs manipuláció, roppant hatékony. És kevésbé érzékeny témákban képes rengeteg nyersanyagot szállítani a szociológiának, de abban valóban nem tud segíteni, hogy a kapitány kérdésére választ adjunk.
Doktor – Én nem szólnám le ennyire a közvéleménykutatókat. Aki rendes és igényes, értékes információkat szállít. E helyett inkább a szociálpszichológiát hívnám segítségül. Érdemes belenézni ennek a bizonyos népnek a lelkébe, lelke mélyére. Gyanítom, gyávaságot találunk ott.
Professzor – A nép attól nép, hogy mindenki közössége, oda tartozik a gyáva is, a bátor is. Aztán nem becsüljük le a gyávák bátorságát sem. Igaz, az ő bátorságuk többnyire veszedelmes. A tömegek lincselése vagy a magányos lövöldözők a szörnyű példa erre. Szerintem az értelemdeficit, de legalább a műveltségdeficit a fő oka annak, hogy túl sokan áldozatai lesznek a hatalom manipulációjának, és még többen egyszerűen hitehagyottak, tanácstalanok, vagy zavaros elméletek, zagyvaságok mellé szegődnek.
Mester – Harag a népben mindig is volt, ahogy az állatvilágban is látjuk, talán leginkább a majmoknál. A civilizáció paradox módon ezt hihetetlen méretekben megerősítette, a növekvő igazságtalanságok eredményeképpen. De a harag nem jó dolog. Pusztító és önpusztító. Ez táplálja az örök osztályharcokat, a lázadásokat, a forradalmakat. A forradalmárok azt szeretik hirdetni, hogy a forradalmak viszik előre a történelmet, de a helyzet nem ennyire egyértelmű, egyszerű pedig semmiképpen. Az viszont biztos, hogy a haragra a népnek rendszerint jó oka van, és akkor ez jogos harag. Természetes felháborodás, energia, amely hol okosan, hol ostobán lesz elpazarolva. És főleg kiszámíthatatlan. Erre jün a modern tudomány és a modern technika, kémiástól, és engedelmesen tesz a hatalom kedvében. És íme, a csodálatos eredmény: a nép fékezett habzású haragja. Ez más, mint a történelmi birkatűrés, konformizmus, „kibekkelés”, opportunizmus. Ez egy új, nyugtalanító színt. Új, és még nem ismerjük titkát, még kevésbé ellenszerét, de fontos lenne felismerni, és segíteni abban, hogy a nép mégis egészségesen érezzen, értelmesen viselkedjen, hogy végre sorsa kovácsa legyen.
Professzor – Nagyon is jól értem, drága Mester, miért fogalmazol ilyen megfontoltan. Nem a vad haragot, a vad habzást hiányolod, hanem az értelmes cselekvést a haragra adó okok ellen.
Kapitány – Én annyit mondok, hogy az értelmes cselekvéshez programot ne a néptől várjunk. A nép azzal tenné meg a magáét, ha felháborodik, amikor fel kell háborodni.

* * *

2019. július 15., hétfő

Ember és robot


Doktor – Elgondolkoztam, Isten miért ne teremtett egyből robotokat, hanem bajlódott emberrel?
Professzor – Úgy is mondhatod: kontárkodott…
Mester – Szerintem a mesének is meg lehet adni a tiszteletet. De ezt most zárójelben mondtam, nem szeretném elterelni a témát más irányba. Mellesleg, feltűnt nektek, hogy Isten minden nap végén megállapította, hogy elégedett magával, vallja, hogy jót cselekedett. De az ember, a Természet koronájának megteremtése után nem jutott eszében megdicsérni magát. Tán bizonytalan volt a kérdésben? Elégedetlen a koncepcióval?
Professzor – A maga mására teremtette az embert, de kinek tetszenek a saját másai? Szinte nem ismerek embert, aki ránézve saját arcképére, ne azt mondaná: „Itt egyáltalán nem nézek ki jól…”
Kapitány – Mind ez roppant találó, de mégis elkanyarodtunk fiatal barátnőnk igen izgalmas kérdésétől. Én pedig nagyon is fontos kérdésnek tartom azt: mi az elvi különbség az Isten teremtette ember és az ember teremtette robot? Mind a kettőt vakaju más teremtette, rendelkezésre álló alkatrészekből. És ha ez így is lenne, akkor a mindnyájunk által imádott doktornő kérdése voltaképpen okafigyottá válna, az Isten csakugyan robotokat teremtett.
Professzor – Hát elfelejtetted, bátor kapitányom, az isteni lelket? A pszichiáterek sokat tudnának mesélni róla…
Doktor – Ez valóban fontos kérdés: van-e különbség az Isten teremtette ember és az ember teremtette robot között? És valóban így van: ha volna különbség a kettő között, jogos a kérdésem, ha nem volna különbség, a kérdésem értelmét veszti.
Professzor – Ez bonyolult dilemma. Ezer hasonló kérdést lehetne megfogalmazni, amelyre bizonyos szempontból igennel, más, nem kevésbé jog szempontból pedig nemmel. Azonos-e a gyik és a dinoszaurusz? Vagy azonos-e 2500 évvel ezelőtti és a mai Akropolisz? Egyébként, én a magam részéről arra hajlok, hogy ontológiai, de talán puszta technikai szempontból nincs különbég az Isten teremtette ember és az ember teremtette robot között. Hogy lélek! Ha megmondod, mi az, az ember megcsinálja, és nyomban telepíti is a robotján.
Kapitány – Gondolom, ez Isten egyik legféltettebb titka, és a Coca Cola receptjénél is jobban őrzik.
Mester – Hát akkor a mi robotjaink pepsi-lelkűek lesznek. A fejlődés nem állhat le.
Doktor – Szomorúan veszem tudomásul, hogy ez a minden eldönthető kérdés egzakt tudományos eszközökkel eldönthetetlen. És mi lenne, ha – szégyenszemre - megpróbálnánk szavazással eldönteni. Válaszoljatok hát, kedves bölcs barátaim: van-e különbég az Isten teremtette ember és az ember teremtette robot között? Professzor asszony már letette a voksát a nem mellett. Bevallom, én is erre hajlok. Bátor kapitányunk, te hogy vélekedsz?
Kapitány – Én most bátran passzolok, vagyis tartózkodom.
Doktor – Rendben. És te, Mester?
Mester – Én is arra hajlok, hogy a kettő között nincs lényegi különbség,
Doktor – Fura érzés… Azt semennyire nem bánom, hogy eredeti kérdésem értelmét veszítette, de az valahol bánt, hogy egy polcra kerülünk a robotokkal… Az sem vigasztal, hogy sejthetjük, ezek a csodaszerkezetek egyhamar erősebbek, okosabbak és még szebbek is lesznek nálunk.
Kapitány – Szebbek? Az nem! Az soha! Szebb, ami emberi. Ez el van döntve! Én mindig így fogom látni, bármit is tesznek velem ezek…
Mester – Ne nyugtalankodj, ne szomorkodj, szépséges barátnőnk! Figyeld meg, hogy a majdnem teljes egyetértés egy nagyon konkrét és speciális viszonylatban alakult ki, tudniillik abban, hogy nincs különbég az Isten teremtette ember és az ember teremtette robot között. De ember és robot között egy döntő lényegi különbség van. Ugyanis az Isten teremtette ember egy legenda, egy puszta legenda. Te, ti, én, a többi ember: ez más. Ez az önmagát teremtett ember. És az önmagát teremtő ember és az ember teremtette robot hatalmas, áthidalhatatlan különbség van. Van, és lesz.
  

* * *

2019. június 22., szombat

Kéj és kutatás


Kapitány – Hangos az ország a kutatóintézeti kéjbarlang botrányától. Mi a véleményetek?
Doktor – Először is pontosítsunk: nem az ország hangos, hanem zajong a kormány által felhízlalt és irányított lakájmédia…
Kapitány – Már bocsánatot kérek, de ilyen botrány esetén nem az lenne a következő botrány, ha csendben marad az ország?
Professzor – Az ország nem maradt csendben, szinte mindenki, aki foglalkozik politikával, közügyekkel, foglalkozott az esettel…
Mester – Ugyan mindenki foglalkozott a témával, de hozta is szokásos formáját. Az összkép pedig lehangoló, már-már azt kellene mondani, hogy rémisztő. Nézzük meg a nem „lakájmédia” anyagait! Suta maszatolás, az érintett intézmények még sutább védekezésének kritikátlan kezelése. „Mi nem vagyunk ilyenek. Mi pár éve megszüntettük ezt a szobát…” És mint záróakkord jön a már ezerszer ismételt leleplezés Palkovicsról, aki állítólag évekig mindennemű érdemi munka nélkül havi 800 ezret vitt haza. Annyi eszük sincs, hogy ezzel éppen a tudományos világ radikális reform ordító szükségességét bizonyítják.
Professzor – Igen, reform igenis kell, de ne már, hogy ez a Palkovics vezényelje azt.
Mester – Palkovics itt nem vezényel semmit. Neki vezényel az agytröszt. Ö egy fogyóeszköz, a kormány soros Rózája. Emlékeztek még rá?
Kapitány – Kire gondolsz, Mester? Csak nem arra… hmm… milyen Róza is volt….
Professzor – Igen, őrá gondol a Mester. Bizony hasonló mérvű pusztítást végzett ő is, az oktatási rendszer államosításával.
Kapitány – Miért lenne az államosítás? Az oktatás eddig is állami volt.
Professzor – Igazad van, bátor kapitányom. Sőt, az oktatási rendszer éppen addig volt köztulajdon. Nem államosítás ez, hanem kormányosítás. Őrült központosítás, hogy így a hatalom hatékonyan terjeszthesse ideológiáját és hatékonyan dézsmálhassa az oktatás központosított költségvetését. És ne feledjük: a nagy bűvészkedés közben a közoktatás fele már egyházi oktatás lett.
Doktor – A mór megtette kötelességét, a mór mehet.
Kapitány – Jó, de akkor most mit kell tudni, és mit kell gondolni erről a kéjbarlangról?
Mester – Alattomos politikai machináció ez a botrány, és csak azért lehet némi hatása sokakra, mert a megtámadott fél végtelenül sután védekezik.
Kapitány – Ennek nem lehet az az oka, hogy azért nem annyira tiszta a lelkiismereté?
Mester – De, teljesen igazad van. Mert el kell ismerni, hogy nem ostobák harca folyik itt. Ami a lényeg: feltételezésem szerint ez az ominózus kéjbarlang is valójában egy – ha szabadna ezt mondani – szokványos vendégszoba, amilyen van szinte minden nagyobb intézmény, hatóság, vagy akár cég birtokában, a fővárosban is, és szerte az országban. Ilyen vendégszobák bizonyára öröktől fogva léteztek, és egészen biztosan, hogy végig a szocializmusban rendelkezésre álltal. A piacgazdaság uralma csak kis mértékben hathatott erre a szép hagyományra.
Kapitány – Teljesen hihető és logikus, amit mondasz, Mester. Már látom is lelki szemeimmel, ahogy a SZTAKI vezetői, mihelyt beleütköznek egy kemény problémába, meghívják Budapestre a probléma legjobb francia vagy kanadai szakértőjét. Nem kell szállodára költeni, meg jóval diszkrétebb is így a konzultáció. Aztán a SZTAKI Mata Harija beosont-e éjjel a vendéghez, az maradjon a szív, mármint a szívalakú ágy titka.
Doktor – Legfeljebb a sarokkád is tudhat ezt-azt.
Professzor – Hirtelenül kíváncsi lettem valamire. Aki életében már volt valamilyen hasonló vendégszoba vendége, emelje kezét!... Hát igen, így is sejtettem… Mindenki…
Mester – Maga a téma nem a legjelentősebb, és meglehetősen összetett, hiszen sok formája és szintje van. Egy sok tízmilliárdos rezidencia önkényesen választott helyen sokkal nagyobb botrány. És hány főnöki lakosztály okozott már kisebb-nagyobb botrányt. Ki emlékszik már a posta vezérigazgatójának kialakított lakosztályról – egy olyan épületben, amelyet a posta hamarosan el is adott. Hány polgármester elképesztő lakosztályáról írtak már, pár napra adva témát. És igen, nagy számban vannak ezek a vendégszobák, kinek-kinek pedig egész vendégháza. És vannak külső, ezen belül külföldi vendégek számára, végül egyre ritkábban az alkalmazottak rendelkezésére is álló vendégház, üdülője, sporttelep… Ki emlékszik arra, hogy a szocializmusban minden vállalatnak volt saját üdülője a Balatonon vagy Mátrában, meg szerte az országban…
Professzor – De most ez a kéjbarlang-hisztéria megkönnyítheti a kegyelemdöfést, ami készül adni Palkovics Róza a béna MTA-nak.
Mester – Valójában ez az igazi tragédia. Szemünk előtt elesik az utolsó vár a központosítás zsarnoksága előtt. Pedig nagy reményem volt, hogy időben felébrednek és harcba indulnak azért, hogy a tudomány önálló hatalmi ág legyen. De ez írva vagyon. És egyszer így lesz.
  


* * *

2019. június 15., szombat

Június 16.


Kapitány – Szerintetek milyen dátum június 16. a magyar történelemben?
Professzor – Gyászos nap. Meghalt Kádár, és bemutatkozott valaki, akiről akkor senki nem gondolta, hogy ő fog Kádár helyébe lépni.
Doktor – Súlyos szimbólum, hogy Kádár éppen ezen a napon ment el, de a nap igazi jelentősége, hogy a magyar nép végre megadhatta tiszteletét a martír miniszterelnöknek, és ezzel kezdetét vette a nagy társadalmi igazságtétel.
Mester – Valóban, páratlanul súlyos szimbólumok napja június 16., és minden nemzet áhítozik szimbólumokra. Ám veszélyesek is tudnak lenni a szimbólumok. Gyakran acélba öltöztetnek hazugságokat. És én arra hajlok, hogy az elmúlt 30 év nem a társadalmi igazságtétel diadalútja, hanem keserves sodródás újabb, nagyobb igazságtalanságok felé, és így idővel valóban egy új diktatúra felé.
Doktor – A diktatúra nem a fenyegető jövő, a diktatúra már itt van, és cseppet sem bársonyos, még ha léptem-nyomon nyájaskodó.
Kapitány – És Nagy Imre szobrának az eltűntetése a Parlament mellől, ahol végül október 23-i beszédével megkezdte a forradalmat.
Mester – Ez is egy súlyos szimbólum. Ez ideológiai és politikai értelemben Nagy Imre visszahelyezése oda, ahonnan a rendszerváltók kiásták.
Professzor – És újra kell újratemetni.


* * *

2019. május 30., csütörtök

Összeesküvések és elméletek – Szemet szúró


Kapitány – Ez már félelmetes kezd lenni4 Megfigyelted: pár nappal minden Fidesz-győzelem után valami szörnyű katasztrófa történik. A sor talán a vörös iszappal kezdődött, és lám, most ez a hajótragédia… Hirtelenjében nem is tudom, volt-e Magyarországon nagyobb…
Doktor – És most már egészen a Parlamentnél! Melyik kéz lábnyomát látod, kedves kapitány?
Kapitány – Nem hiszem, hogy ez emberi összeesküvés lenne. A magyar föld szelleme? Badarság… Mégis, itt valami figyelmeztet, már szinte a szemünket kiszúrja… És mégsem látjuk, amit látni kellene…


* * *


2019. május 2., csütörtök

Ördögi körök – Egy NYT karikatúra


Professzor – Olvastam a külföldi lapokban erről az ominózus karikatúráról, amely megjelent a New York Times külföldi kiadásában, és amely bizonyos körökben nagy megütközést keltett. Végül a szerkesztőség megszólalt az ügyben, és bár nem kért bocsánatot, hibának ismerte el a rajz közlését. Ami igen érdekes, a hazai vezető liberális weboldal röviden ismertette az esetet, de – micsoda tapintat és óvatosság – magát a gúnyrajzot nem közölte.

Kapitány – Igen, ezt a hírt én is olvastam, és csóváltam a fejemet, amikor hatalmas tiltakozást emlegettek. Náluk ez a „hatalmas tiltakozás”, úgy tűnik, kedvenc képlet, hogy minket is motiváljanak: nehogy kimaradjunk a hatalmas tiltakozásból. A legkomikusabb viszont, amikor tegnap azt írják: „Putyin nyilatkozata hatalmas tiltakozást váltott ki az ukrán kormányból”. Tényleg, hogyan fest egy kormány hatalmas tiltakozása? Felvonulnak az utcán? Éhségsztrájkba kezdenek? Sajnos stílusuk, minden anyaguk csöpög az elfogultságtól.
Doktor – Én láttam ezt a karikatúrát, és meg kell mondjam, hogy egészen ostoba és otromba, üzenete meg teljesen zavaros.
Professzor – Rendben van, igen sok politikai karikatúra vagy ostoba, vagy otromba, vagy mind a kettő, különösen az ellentáborok szemében. Azt magyarázd meg nekünk, kedves barátnőm, miért kellett bedobni az antiszemitizmus atombombáját?
Kapitány – Az érintett lobbinál nincs bokán rúgás. A politikai harc nyomban az atombombával kezdődik.
Doktor – Miért, kérdéses a karikatúra antiszemitizmusa? Egy Dávid-csillagos kutya vezeti a kippát viselő Trumpot.
Professzor – Már bocsánatot kérek, de mióta antiszemita jelkép a Dávid-csillag vagy a kippa. A karikatúrán a kutya Bibin lógó Dávid-csillag Bibi nacionaluzmusát hangsúlyozza, amelyet szinte fölösleges hangsúlyozni, a valóban vak Trump fején lévő kippa nagyon is érthetően szimbolizálja a szélsőjobbal is kokettáló elnök kétszínűségét.
Mester – A doktornőnek annyiban feltétlenül igaza van, hogy a karikatúra politikai üzenete több, mint zavaros. Igaz, hogy Netanyahu és sokan mások valóban hálások Trump nagy huszárvágásainak, és még többre biztatják. Jeruzsálem elismeréséért, mint Zrael fővárosa, megígérték, hogy egy teret neveznek el a szent városban Trumpról, a Golán-magaslatok annexuójának elismeréséért pedig egy ottani települést ígértek elnevezni az elnökről. Csakhogy ostobaság azt hinni, hogy mindez a vak Trump megvezetése. Sokkal inkább arról van szó – számos más tényező mellett – hogy Trump „jobbról akarja előzni” liberális ellenzékét, amely szemében az egyetlen erő a világon, amely fenyegeti.
Professzor – Nagyrészt sikerült is megosztani az amerikai zsidóságot, csupáncsak a meccset még nem nyerte meg.
Doktor – A politikai értékeléseitekkel egyetértek, de a beszélgetés azzal kezdődött: antiszemita-e a karikatúra. Erre változatlanul ezt tudom mondani: ha egy történet „negatív hőseit” tele aggatjuk zsidó jelképekkel, létlegyen ez Dávid-csillag, kippa vagy horgos orr, ez rossz érzéseket kelt a zsidó emberekben.
Mester – Igaza van a jog és igazság doktorának. Nagy érzékenységek élnek közöttünk, és ez közös örökség, közös felelősség – és egyben igazi ördögi kör. Mert azt be kell látni: bármelyik zsidó tehet jót, tehet rosszat (például lelövi Izrael miniszterelnökét vagy egy név nélküli palesztin). Ugyanúgy az Izrael Állam kormánya kormánya, szervezetei tehetnek jót is, rosszat is. Se a zsidó testvéreink, se Izrael nem várhatja el a világtól, hogy róluk csak jót mondjanak. Ha pedig kritika, ellenvélemény hangzik el, az egyből kapja arcába az antiszemitizmus vádját.
Kapitány – Ami a világ mai kommunikációja mellett valóban pusztító és elrettentő fegyver.
Professzor – Egész világunk tele van hasonló ördögi körökkel. Beszélni kellene ezekről, hátha tehetünk valamit a feloldásukért!

 * * *

2019. április 22., hétfő

2100 – Gyermekeink, unokáink megérhetik – A professzor asszony próféciái


Professzor – Fényes jövőt látok Magyarország számára. Azt az új évszázad csodálatos állapotban találja meg.
Több szempontból alaposan megváltozik az ország, de nem kis eredmény az, hogy a helyén van, szinte változatlan határokkal, mint az Egyesült Európai Államok egyik legjobb, és – kapaszkodjatok meg – egyik leggazdagabb tagállama. Bár akkor igazán nem a gazdagság a legfontosabb szempont.
Egy vonatkozásban viszonylag komoly változás áll be. Addigra a legnagyobb népcsoport a cigány, 37%-kal. Ettől nem sokkal marad el a magyar: 35% (beleértve kettős, magyarán magyar-zsidó identitású lakosokat, akik ennek a csoportnak majdnem ötöde). Közben az Egyesült Európai Államokban 18 millió ember vallja magát magyarnak.
A harmadik legnépesebb csoport, az afrikai származásúak csoportja valójában rengeteg nemzetségből tevődik össze történelmileg, de addigra már mégis egy „afromagyar” csoport. Részarányuk 11%. Negyedik a kínai 4%-kal. A további sorrend: németek, oroszok, arabok 3-3%-kal. A maradék 2%-ot vagy száz nemzet fiai és lányai adják.
Egyébként összességében a lakosság száma akkor 12 millió lesz.
Bár mindenki beszéli az új közös európai nyelvet, és a gépi tolmácsolás fantasztikusan működik, a magyar nyelvet nagy becsben tartják, mindenki beszéli, igen szépen, igényesen, Az érettségi vizsga magyarból abból áll, hogy 12 adott szó alapján a diákok megannyi apevát írjanak.
Az évszázad egyre durvább, néha tragikus első fele után a helyzet gyorsan, számos területen látványosan kezdett javulni, így a századfordulóra szinte teljesen megszűntek a társadalmi igazságtalanságok és az azokkal járó feszültségek, konfliktusok. A meghatározó szerepre jutó Változó Világ Mozgalom kivívta többek között azt is, hogy a megújult és demokratizált tudomány elfoglalja méltóhelyét, mint a társadalom vezető ereje, első a megosztott hatalom egyenlő oszlopai között.
Az emberhit is békét hozott. Az emberek felnőtté váltak, megértették, hogy mihelyt nem fanatizmusra használják, a vallások tiszteletben tartandó részei a kultúrának.
Közben az Életútmutató hihetetlenül hatékony eszköznek bizonyult az értelmes, örömteli, boldog élethez.


* * *

2019. április 20., szombat

2019 – A szervnyomtatás kockázatai – A professzor asszony próféciái


Professzor – 2019 forradalmi újdonsága az emberi szívnyomtatás – emberi szövetből. Éppen, hogy megszoktuk az önmagában sci-fi-be illő 3D, értsd háromdimenziós nyomtatást, és íme, itt a legújabb forradalom. De amíg a „hagyományos” (szinte abszurd hagyományosnak nevezni ezt az forradalmi innováció) viszonylag gond nélkül el lehet „képzelni”, az, hogy emberi szövetből nyomtatnak (mivel?) „kész” szívet, teljességgel meghaladja a normális emberi képzeletet. Ám legyen! Hiszen a végeredmény hihetetlen perspektívákat nyújt szinte bármilyén betegség, megsebesülés gyógyítására. Csak egytől tartok, ismerve a szabad piac világát: ez a forradalmi vívmány igen komoly lökést ad majd az emberkereskedelemnek. Hiszen nagy lesz a kereslet emberi szövetre. Igaz, a szegényebbek még reménykedhetnek, hogy ők disznó-szövetből készült szervekhez juthatnak…

* * *

2019. március 24., vasárnap

Micsoda ez a Trump?


Kapitány – Elképesztő, mennyi támadást, övön aluli ütést, megaláztatást, szembekötést, fenyegetést kell elszenvednie Trumpnak. Lassan az is kezdi sajnálni, akit eddig teljesen hidegen hagyott általában a politika, és most speciel ez a fura figura…
Doktor – Kétlem, hogy sokan lennének ilyenek. Nem kell, hogy érdekeljen a politika, hogy belásd: ez nem egy szimplán fura, primitív és nevetséges, hanem veszedelmes figura.
Professzor – Ha valóban kevesen is lehetnek azok, akik most kezdenék sajnálni Trumpot, összességében nincsenek kevesen. Túlságosan jelentős és indulatos híveinek tábora…
Mester – Ez valóban nagy, de távolról sem egységes tábor. Szinte mindenki képviselve van abban, a szélsőjobbtól a szélsőbalig, szinte csak a demokrata párt elitjét. Csakhogy ezt a tábort nem a Trumpba vetett bizalom, hanem a Trumphoz fűződő reményeik tartják egyben, és egyben életben. Ezek érzelmi viszonya a „fura figurához” nagyon különböző, de kétségtelenül belefér az együttérzés vele a méltatlan és otromba támadásoknál.
Kapitány – Ilyenek pedig valóban naponta vannak. Most legutóbb megdöbbentő módon saját főtanácsadójának férje támadta meg, igen alpári módon, többek között újra elővéve a „szakma+ aggályait az elnök elmeállapotával kapcsolatban…
Professzor – Én is olvastam az esetről. Azzal fenyegetőzött a fickó, hogy inkább kivándorol Ausztráliába, mintsem újra Trumpra szavazzon. Ez nekem elég is volt a kritikus értelmi képességeinek felméréshez. Hiszen neki egy lépést sem kellene tennie, nemhogy bárhova is áttelepüljön, hogy ne szavazzon Trumpra.
Doktor – Én meg azt a fanyalgást, hogy ne mondjam: szemforgatást nem értem, ami támad a szakma, nevezzük nevén: a pszichiátriai szakma figyelmeztetése nyomán. Hát nem érdemeljük a figyelmeztetést, hogy egy félörült vagy teljesen örült ember vezeti hajónkat, nagy valószínűséggel a katasztrófába?
Professzor – A fanyalgás, sőt, a felháborodás teljesen jogos szakmai, jogi, politikai, és főképpen erkölcsi alapon, éb így vélem. Az más kérdés, hogy itt van egy elvi probléma: mi a teendő olyan esetben, amit az előbb írtál le, kedves doktornő, illetve mi, például milyen elvi mechanizmusok kellenének ahhoz, hogy ilyen helyzet ne alakuljon ki.
Kapitány – Abszolúte egyetértek ezzel, tanult barátnőnk! És nincs kétségem, hogy a Mesternek lenne is javaslata erre.
Mester – Kedves vagy, kapitányom, eszedbe jutottam a feladatra, de szerintem itt egyáltalán nem kell különösebb kreativitás. Majdhogynem rutinszerű jogi és szakmai feladat. Ellenben valóban indokolt és aktuális a probléma. Voltaképpen csodálkozni kellene, hogy az annyira aktív demokrata tábor nem kezdeményez általános törvényi megoldást, amely akár példa is lehetne a többi ország számára is.
Professzor – Igen, sokfelé indokolt lenne ilyen megoldás, bár szerintem igen illuzórikus, hogy hatékony egészségügyi szűrő lehessen felállítani a veszélyes pszichopaták, cézaromanok, narcisztikusak, kleptomániások és gyilkosok kizárásához. Úgy tűnik, a politikában csak olyanok képesek érvényesülni, akik kellő mértékben az összes felsorolt kvalitásból rendelkeznek.
Kapitány – Szörnyű ezt hallani. Nincs alternatíva?
Doktor – De, nagy néha megjelennek az eszelős világmegváltók, a vallási fanatikusok. A végeredmény semmivel sem jobb. Valójában az igazi megoldás egyszerű és ismert: liberális jogállam, a szabadságjogok feltétlen tiszteletével és minden hatalom korlátozásával…
Professzor – Igen hamar a politika nagy kérdéseinél kötöttünk ki, pedig a kezdő kérés Trump volt.
Doktor – De mi itt a kérdés? A la guerre comme à la guerre!, ahogy mondja a francia. Trump maga akarta magának ezt a sorsot országában. Tudhatta, hogy ez vár rá.
Mester – Mármint mi? Mert az nagy tévedés azt gondolni, hogy abből áll az élete, hogy éjjel-nappal pofonokat kell elszenvednie, és szünet nélkül zokog az Óvális szobája nem létező sarkában. Biztosak lehetünk, hogy eszében sincs megbánni a színpadra lépést, megfutamodni. Dühítik, valószínűleg sokszor fájnak is egyes pofonok és megalázások, de az ilyen emberek bőven kárpótolják magukat seggnyalásokkal, amit bőven kapnak, a kisebb-nagyobb sikerekkel, amiket elérnek. És egy ilyen hatalmas gépezet, amely a keze alatt dolgozik, produkál dolgokat. Nem, engem Trump lelke nem izgat, esetleges lelki gyötrelmei nem rendítenek meg. Annál inkább aggaszt, nyugtalanít egy jelenség. Én úgy látom, hogy Amerikában feltámad a mccarthyzmus, az ami annyi szenvedést hozott, annyi áldozatot szedett, és amelynek egyik célpontja éppen a liberálisok volt – a baloldaliak mellett. Ma viszont azt kell látni, hogy a múltnak ezt a sötét gonosz korszakát éppen ezek a liberálisok hozzák vissza. És ami döbbenetes: nem akaratlanul. Ez egyszerűen tragédia. Amerika tragédiája, és nem kis mértékben az egész világ tragédiája.


 * * *