2019. július 15., hétfő

Ember és robot


Doktor – Elgondolkoztam, Isten miért ne teremtett egyből robotokat, hanem bajlódott emberrel?
Professzor – Úgy is mondhatod: kontárkodott…
Mester – Szerintem a mesének is meg lehet adni a tiszteletet. De ezt most zárójelben mondtam, nem szeretném elterelni a témát más irányba. Mellesleg, feltűnt nektek, hogy Isten minden nap végén megállapította, hogy elégedett magával, vallja, hogy jót cselekedett. De az ember, a Természet koronájának megteremtése után nem jutott eszében megdicsérni magát. Tán bizonytalan volt a kérdésben? Elégedetlen a koncepcióval?
Professzor – A maga mására teremtette az embert, de kinek tetszenek a saját másai? Szinte nem ismerek embert, aki ránézve saját arcképére, ne azt mondaná: „Itt egyáltalán nem nézek ki jól…”
Kapitány – Mind ez roppant találó, de mégis elkanyarodtunk fiatal barátnőnk igen izgalmas kérdésétől. Én pedig nagyon is fontos kérdésnek tartom azt: mi az elvi különbség az Isten teremtette ember és az ember teremtette robot? Mind a kettőt vakaju más teremtette, rendelkezésre álló alkatrészekből. És ha ez így is lenne, akkor a mindnyájunk által imádott doktornő kérdése voltaképpen okafigyottá válna, az Isten csakugyan robotokat teremtett.
Professzor – Hát elfelejtetted, bátor kapitányom, az isteni lelket? A pszichiáterek sokat tudnának mesélni róla…
Doktor – Ez valóban fontos kérdés: van-e különbség az Isten teremtette ember és az ember teremtette robot között? És valóban így van: ha volna különbség a kettő között, jogos a kérdésem, ha nem volna különbség, a kérdésem értelmét veszti.
Professzor – Ez bonyolult dilemma. Ezer hasonló kérdést lehetne megfogalmazni, amelyre bizonyos szempontból igennel, más, nem kevésbé jog szempontból pedig nemmel. Azonos-e a gyik és a dinoszaurusz? Vagy azonos-e 2500 évvel ezelőtti és a mai Akropolisz? Egyébként, én a magam részéről arra hajlok, hogy ontológiai, de talán puszta technikai szempontból nincs különbég az Isten teremtette ember és az ember teremtette robot között. Hogy lélek! Ha megmondod, mi az, az ember megcsinálja, és nyomban telepíti is a robotján.
Kapitány – Gondolom, ez Isten egyik legféltettebb titka, és a Coca Cola receptjénél is jobban őrzik.
Mester – Hát akkor a mi robotjaink pepsi-lelkűek lesznek. A fejlődés nem állhat le.
Doktor – Szomorúan veszem tudomásul, hogy ez a minden eldönthető kérdés egzakt tudományos eszközökkel eldönthetetlen. És mi lenne, ha – szégyenszemre - megpróbálnánk szavazással eldönteni. Válaszoljatok hát, kedves bölcs barátaim: van-e különbég az Isten teremtette ember és az ember teremtette robot között? Professzor asszony már letette a voksát a nem mellett. Bevallom, én is erre hajlok. Bátor kapitányunk, te hogy vélekedsz?
Kapitány – Én most bátran passzolok, vagyis tartózkodom.
Doktor – Rendben. És te, Mester?
Mester – Én is arra hajlok, hogy a kettő között nincs lényegi különbség,
Doktor – Fura érzés… Azt semennyire nem bánom, hogy eredeti kérdésem értelmét veszítette, de az valahol bánt, hogy egy polcra kerülünk a robotokkal… Az sem vigasztal, hogy sejthetjük, ezek a csodaszerkezetek egyhamar erősebbek, okosabbak és még szebbek is lesznek nálunk.
Kapitány – Szebbek? Az nem! Az soha! Szebb, ami emberi. Ez el van döntve! Én mindig így fogom látni, bármit is tesznek velem ezek…
Mester – Ne nyugtalankodj, ne szomorkodj, szépséges barátnőnk! Figyeld meg, hogy a majdnem teljes egyetértés egy nagyon konkrét és speciális viszonylatban alakult ki, tudniillik abban, hogy nincs különbég az Isten teremtette ember és az ember teremtette robot között. De ember és robot között egy döntő lényegi különbség van. Ugyanis az Isten teremtette ember egy legenda, egy puszta legenda. Te, ti, én, a többi ember: ez más. Ez az önmagát teremtett ember. És az önmagát teremtő ember és az ember teremtette robot hatalmas, áthidalhatatlan különbség van. Van, és lesz.
  

* * *

2019. június 22., szombat

Kéj és kutatás


Kapitány – Hangos az ország a kutatóintézeti kéjbarlang botrányától. Mi a véleményetek?
Doktor – Először is pontosítsunk: nem az ország hangos, hanem zajong a kormány által felhízlalt és irányított lakájmédia…
Kapitány – Már bocsánatot kérek, de ilyen botrány esetén nem az lenne a következő botrány, ha csendben marad az ország?
Professzor – Az ország nem maradt csendben, szinte mindenki, aki foglalkozik politikával, közügyekkel, foglalkozott az esettel…
Mester – Ugyan mindenki foglalkozott a témával, de hozta is szokásos formáját. Az összkép pedig lehangoló, már-már azt kellene mondani, hogy rémisztő. Nézzük meg a nem „lakájmédia” anyagait! Suta maszatolás, az érintett intézmények még sutább védekezésének kritikátlan kezelése. „Mi nem vagyunk ilyenek. Mi pár éve megszüntettük ezt a szobát…” És mint záróakkord jön a már ezerszer ismételt leleplezés Palkovicsról, aki állítólag évekig mindennemű érdemi munka nélkül havi 800 ezret vitt haza. Annyi eszük sincs, hogy ezzel éppen a tudományos világ radikális reform ordító szükségességét bizonyítják.
Professzor – Igen, reform igenis kell, de ne már, hogy ez a Palkovics vezényelje azt.
Mester – Palkovics itt nem vezényel semmit. Neki vezényel az agytröszt. Ö egy fogyóeszköz, a kormány soros Rózája. Emlékeztek még rá?
Kapitány – Kire gondolsz, Mester? Csak nem arra… hmm… milyen Róza is volt….
Professzor – Igen, őrá gondol a Mester. Bizony hasonló mérvű pusztítást végzett ő is, az oktatási rendszer államosításával.
Kapitány – Miért lenne az államosítás? Az oktatás eddig is állami volt.
Professzor – Igazad van, bátor kapitányom. Sőt, az oktatási rendszer éppen addig volt köztulajdon. Nem államosítás ez, hanem kormányosítás. Őrült központosítás, hogy így a hatalom hatékonyan terjeszthesse ideológiáját és hatékonyan dézsmálhassa az oktatás központosított költségvetését. És ne feledjük: a nagy bűvészkedés közben a közoktatás fele már egyházi oktatás lett.
Doktor – A mór megtette kötelességét, a mór mehet.
Kapitány – Jó, de akkor most mit kell tudni, és mit kell gondolni erről a kéjbarlangról?
Mester – Alattomos politikai machináció ez a botrány, és csak azért lehet némi hatása sokakra, mert a megtámadott fél végtelenül sután védekezik.
Kapitány – Ennek nem lehet az az oka, hogy azért nem annyira tiszta a lelkiismereté?
Mester – De, teljesen igazad van. Mert el kell ismerni, hogy nem ostobák harca folyik itt. Ami a lényeg: feltételezésem szerint ez az ominózus kéjbarlang is valójában egy – ha szabadna ezt mondani – szokványos vendégszoba, amilyen van szinte minden nagyobb intézmény, hatóság, vagy akár cég birtokában, a fővárosban is, és szerte az országban. Ilyen vendégszobák bizonyára öröktől fogva léteztek, és egészen biztosan, hogy végig a szocializmusban rendelkezésre álltal. A piacgazdaság uralma csak kis mértékben hathatott erre a szép hagyományra.
Kapitány – Teljesen hihető és logikus, amit mondasz, Mester. Már látom is lelki szemeimmel, ahogy a SZTAKI vezetői, mihelyt beleütköznek egy kemény problémába, meghívják Budapestre a probléma legjobb francia vagy kanadai szakértőjét. Nem kell szállodára költeni, meg jóval diszkrétebb is így a konzultáció. Aztán a SZTAKI Mata Harija beosont-e éjjel a vendéghez, az maradjon a szív, mármint a szívalakú ágy titka.
Doktor – Legfeljebb a sarokkád is tudhat ezt-azt.
Professzor – Hirtelenül kíváncsi lettem valamire. Aki életében már volt valamilyen hasonló vendégszoba vendége, emelje kezét!... Hát igen, így is sejtettem… Mindenki…
Mester – Maga a téma nem a legjelentősebb, és meglehetősen összetett, hiszen sok formája és szintje van. Egy sok tízmilliárdos rezidencia önkényesen választott helyen sokkal nagyobb botrány. És hány főnöki lakosztály okozott már kisebb-nagyobb botrányt. Ki emlékszik már a posta vezérigazgatójának kialakított lakosztályról – egy olyan épületben, amelyet a posta hamarosan el is adott. Hány polgármester elképesztő lakosztályáról írtak már, pár napra adva témát. És igen, nagy számban vannak ezek a vendégszobák, kinek-kinek pedig egész vendégháza. És vannak külső, ezen belül külföldi vendégek számára, végül egyre ritkábban az alkalmazottak rendelkezésére is álló vendégház, üdülője, sporttelep… Ki emlékszik arra, hogy a szocializmusban minden vállalatnak volt saját üdülője a Balatonon vagy Mátrában, meg szerte az országban…
Professzor – De most ez a kéjbarlang-hisztéria megkönnyítheti a kegyelemdöfést, ami készül adni Palkovics Róza a béna MTA-nak.
Mester – Valójában ez az igazi tragédia. Szemünk előtt elesik az utolsó vár a központosítás zsarnoksága előtt. Pedig nagy reményem volt, hogy időben felébrednek és harcba indulnak azért, hogy a tudomány önálló hatalmi ág legyen. De ez írva vagyon. És egyszer így lesz.
  


* * *

2019. június 15., szombat

Június 16.


Kapitány – Szerintetek milyen dátum június 16. a magyar történelemben?
Professzor – Gyászos nap. Meghalt Kádár, és bemutatkozott valaki, akiről akkor senki nem gondolta, hogy ő fog Kádár helyébe lépni.
Doktor – Súlyos szimbólum, hogy Kádár éppen ezen a napon ment el, de a nap igazi jelentősége, hogy a magyar nép végre megadhatta tiszteletét a martír miniszterelnöknek, és ezzel kezdetét vette a nagy társadalmi igazságtétel.
Mester – Valóban, páratlanul súlyos szimbólumok napja június 16., és minden nemzet áhítozik szimbólumokra. Ám veszélyesek is tudnak lenni a szimbólumok. Gyakran acélba öltöztetnek hazugságokat. És én arra hajlok, hogy az elmúlt 30 év nem a társadalmi igazságtétel diadalútja, hanem keserves sodródás újabb, nagyobb igazságtalanságok felé, és így idővel valóban egy új diktatúra felé.
Doktor – A diktatúra nem a fenyegető jövő, a diktatúra már itt van, és cseppet sem bársonyos, még ha léptem-nyomon nyájaskodó.
Kapitány – És Nagy Imre szobrának az eltűntetése a Parlament mellől, ahol végül október 23-i beszédével megkezdte a forradalmat.
Mester – Ez is egy súlyos szimbólum. Ez ideológiai és politikai értelemben Nagy Imre visszahelyezése oda, ahonnan a rendszerváltók kiásták.
Professzor – És újra kell újratemetni.


* * *

2019. május 30., csütörtök

Összeesküvések és elméletek – Szemet szúró


Kapitány – Ez már félelmetes kezd lenni4 Megfigyelted: pár nappal minden Fidesz-győzelem után valami szörnyű katasztrófa történik. A sor talán a vörös iszappal kezdődött, és lám, most ez a hajótragédia… Hirtelenjében nem is tudom, volt-e Magyarországon nagyobb…
Doktor – És most már egészen a Parlamentnél! Melyik kéz lábnyomát látod, kedves kapitány?
Kapitány – Nem hiszem, hogy ez emberi összeesküvés lenne. A magyar föld szelleme? Badarság… Mégis, itt valami figyelmeztet, már szinte a szemünket kiszúrja… És mégsem látjuk, amit látni kellene…


* * *


2019. május 2., csütörtök

Ördögi körök – Egy NYT karikatúra


Professzor – Olvastam a külföldi lapokban erről az ominózus karikatúráról, amely megjelent a New York Times külföldi kiadásában, és amely bizonyos körökben nagy megütközést keltett. Végül a szerkesztőség megszólalt az ügyben, és bár nem kért bocsánatot, hibának ismerte el a rajz közlését. Ami igen érdekes, a hazai vezető liberális weboldal röviden ismertette az esetet, de – micsoda tapintat és óvatosság – magát a gúnyrajzot nem közölte.

Kapitány – Igen, ezt a hírt én is olvastam, és csóváltam a fejemet, amikor hatalmas tiltakozást emlegettek. Náluk ez a „hatalmas tiltakozás”, úgy tűnik, kedvenc képlet, hogy minket is motiváljanak: nehogy kimaradjunk a hatalmas tiltakozásból. A legkomikusabb viszont, amikor tegnap azt írják: „Putyin nyilatkozata hatalmas tiltakozást váltott ki az ukrán kormányból”. Tényleg, hogyan fest egy kormány hatalmas tiltakozása? Felvonulnak az utcán? Éhségsztrájkba kezdenek? Sajnos stílusuk, minden anyaguk csöpög az elfogultságtól.
Doktor – Én láttam ezt a karikatúrát, és meg kell mondjam, hogy egészen ostoba és otromba, üzenete meg teljesen zavaros.
Professzor – Rendben van, igen sok politikai karikatúra vagy ostoba, vagy otromba, vagy mind a kettő, különösen az ellentáborok szemében. Azt magyarázd meg nekünk, kedves barátnőm, miért kellett bedobni az antiszemitizmus atombombáját?
Kapitány – Az érintett lobbinál nincs bokán rúgás. A politikai harc nyomban az atombombával kezdődik.
Doktor – Miért, kérdéses a karikatúra antiszemitizmusa? Egy Dávid-csillagos kutya vezeti a kippát viselő Trumpot.
Professzor – Már bocsánatot kérek, de mióta antiszemita jelkép a Dávid-csillag vagy a kippa. A karikatúrán a kutya Bibin lógó Dávid-csillag Bibi nacionaluzmusát hangsúlyozza, amelyet szinte fölösleges hangsúlyozni, a valóban vak Trump fején lévő kippa nagyon is érthetően szimbolizálja a szélsőjobbal is kokettáló elnök kétszínűségét.
Mester – A doktornőnek annyiban feltétlenül igaza van, hogy a karikatúra politikai üzenete több, mint zavaros. Igaz, hogy Netanyahu és sokan mások valóban hálások Trump nagy huszárvágásainak, és még többre biztatják. Jeruzsálem elismeréséért, mint Zrael fővárosa, megígérték, hogy egy teret neveznek el a szent városban Trumpról, a Golán-magaslatok annexuójának elismeréséért pedig egy ottani települést ígértek elnevezni az elnökről. Csakhogy ostobaság azt hinni, hogy mindez a vak Trump megvezetése. Sokkal inkább arról van szó – számos más tényező mellett – hogy Trump „jobbról akarja előzni” liberális ellenzékét, amely szemében az egyetlen erő a világon, amely fenyegeti.
Professzor – Nagyrészt sikerült is megosztani az amerikai zsidóságot, csupáncsak a meccset még nem nyerte meg.
Doktor – A politikai értékeléseitekkel egyetértek, de a beszélgetés azzal kezdődött: antiszemita-e a karikatúra. Erre változatlanul ezt tudom mondani: ha egy történet „negatív hőseit” tele aggatjuk zsidó jelképekkel, létlegyen ez Dávid-csillag, kippa vagy horgos orr, ez rossz érzéseket kelt a zsidó emberekben.
Mester – Igaza van a jog és igazság doktorának. Nagy érzékenységek élnek közöttünk, és ez közös örökség, közös felelősség – és egyben igazi ördögi kör. Mert azt be kell látni: bármelyik zsidó tehet jót, tehet rosszat (például lelövi Izrael miniszterelnökét vagy egy név nélküli palesztin). Ugyanúgy az Izrael Állam kormánya kormánya, szervezetei tehetnek jót is, rosszat is. Se a zsidó testvéreink, se Izrael nem várhatja el a világtól, hogy róluk csak jót mondjanak. Ha pedig kritika, ellenvélemény hangzik el, az egyből kapja arcába az antiszemitizmus vádját.
Kapitány – Ami a világ mai kommunikációja mellett valóban pusztító és elrettentő fegyver.
Professzor – Egész világunk tele van hasonló ördögi körökkel. Beszélni kellene ezekről, hátha tehetünk valamit a feloldásukért!

 * * *

2019. április 22., hétfő

2100 – Gyermekeink, unokáink megérhetik – A professzor asszony próféciái


Professzor – Fényes jövőt látok Magyarország számára. Azt az új évszázad csodálatos állapotban találja meg.
Több szempontból alaposan megváltozik az ország, de nem kis eredmény az, hogy a helyén van, szinte változatlan határokkal, mint az Egyesült Európai Államok egyik legjobb, és – kapaszkodjatok meg – egyik leggazdagabb tagállama. Bár akkor igazán nem a gazdagság a legfontosabb szempont.
Egy vonatkozásban viszonylag komoly változás áll be. Addigra a legnagyobb népcsoport a cigány, 37%-kal. Ettől nem sokkal marad el a magyar: 35% (beleértve kettős, magyarán magyar-zsidó identitású lakosokat, akik ennek a csoportnak majdnem ötöde). Közben az Egyesült Európai Államokban 18 millió ember vallja magát magyarnak.
A harmadik legnépesebb csoport, az afrikai származásúak csoportja valójában rengeteg nemzetségből tevődik össze történelmileg, de addigra már mégis egy „afromagyar” csoport. Részarányuk 11%. Negyedik a kínai 4%-kal. A további sorrend: németek, oroszok, arabok 3-3%-kal. A maradék 2%-ot vagy száz nemzet fiai és lányai adják.
Egyébként összességében a lakosság száma akkor 12 millió lesz.
Bár mindenki beszéli az új közös európai nyelvet, és a gépi tolmácsolás fantasztikusan működik, a magyar nyelvet nagy becsben tartják, mindenki beszéli, igen szépen, igényesen, Az érettségi vizsga magyarból abból áll, hogy 12 adott szó alapján a diákok megannyi apevát írjanak.
Az évszázad egyre durvább, néha tragikus első fele után a helyzet gyorsan, számos területen látványosan kezdett javulni, így a századfordulóra szinte teljesen megszűntek a társadalmi igazságtalanságok és az azokkal járó feszültségek, konfliktusok. A meghatározó szerepre jutó Változó Világ Mozgalom kivívta többek között azt is, hogy a megújult és demokratizált tudomány elfoglalja méltóhelyét, mint a társadalom vezető ereje, első a megosztott hatalom egyenlő oszlopai között.
Az emberhit is békét hozott. Az emberek felnőtté váltak, megértették, hogy mihelyt nem fanatizmusra használják, a vallások tiszteletben tartandó részei a kultúrának.
Közben az Életútmutató hihetetlenül hatékony eszköznek bizonyult az értelmes, örömteli, boldog élethez.


* * *

2019. április 20., szombat

2019 – A szervnyomtatás kockázatai – A professzor asszony próféciái


Professzor – 2019 forradalmi újdonsága az emberi szívnyomtatás – emberi szövetből. Éppen, hogy megszoktuk az önmagában sci-fi-be illő 3D, értsd háromdimenziós nyomtatást, és íme, itt a legújabb forradalom. De amíg a „hagyományos” (szinte abszurd hagyományosnak nevezni ezt az forradalmi innováció) viszonylag gond nélkül el lehet „képzelni”, az, hogy emberi szövetből nyomtatnak (mivel?) „kész” szívet, teljességgel meghaladja a normális emberi képzeletet. Ám legyen! Hiszen a végeredmény hihetetlen perspektívákat nyújt szinte bármilyén betegség, megsebesülés gyógyítására. Csak egytől tartok, ismerve a szabad piac világát: ez a forradalmi vívmány igen komoly lökést ad majd az emberkereskedelemnek. Hiszen nagy lesz a kereslet emberi szövetre. Igaz, a szegényebbek még reménykedhetnek, hogy ők disznó-szövetből készült szervekhez juthatnak…

* * *

2019. március 24., vasárnap

Micsoda ez a Trump?


Kapitány – Elképesztő, mennyi támadást, övön aluli ütést, megaláztatást, szembekötést, fenyegetést kell elszenvednie Trumpnak. Lassan az is kezdi sajnálni, akit eddig teljesen hidegen hagyott általában a politika, és most speciel ez a fura figura…
Doktor – Kétlem, hogy sokan lennének ilyenek. Nem kell, hogy érdekeljen a politika, hogy belásd: ez nem egy szimplán fura, primitív és nevetséges, hanem veszedelmes figura.
Professzor – Ha valóban kevesen is lehetnek azok, akik most kezdenék sajnálni Trumpot, összességében nincsenek kevesen. Túlságosan jelentős és indulatos híveinek tábora…
Mester – Ez valóban nagy, de távolról sem egységes tábor. Szinte mindenki képviselve van abban, a szélsőjobbtól a szélsőbalig, szinte csak a demokrata párt elitjét. Csakhogy ezt a tábort nem a Trumpba vetett bizalom, hanem a Trumphoz fűződő reményeik tartják egyben, és egyben életben. Ezek érzelmi viszonya a „fura figurához” nagyon különböző, de kétségtelenül belefér az együttérzés vele a méltatlan és otromba támadásoknál.
Kapitány – Ilyenek pedig valóban naponta vannak. Most legutóbb megdöbbentő módon saját főtanácsadójának férje támadta meg, igen alpári módon, többek között újra elővéve a „szakma+ aggályait az elnök elmeállapotával kapcsolatban…
Professzor – Én is olvastam az esetről. Azzal fenyegetőzött a fickó, hogy inkább kivándorol Ausztráliába, mintsem újra Trumpra szavazzon. Ez nekem elég is volt a kritikus értelmi képességeinek felméréshez. Hiszen neki egy lépést sem kellene tennie, nemhogy bárhova is áttelepüljön, hogy ne szavazzon Trumpra.
Doktor – Én meg azt a fanyalgást, hogy ne mondjam: szemforgatást nem értem, ami támad a szakma, nevezzük nevén: a pszichiátriai szakma figyelmeztetése nyomán. Hát nem érdemeljük a figyelmeztetést, hogy egy félörült vagy teljesen örült ember vezeti hajónkat, nagy valószínűséggel a katasztrófába?
Professzor – A fanyalgás, sőt, a felháborodás teljesen jogos szakmai, jogi, politikai, és főképpen erkölcsi alapon, éb így vélem. Az más kérdés, hogy itt van egy elvi probléma: mi a teendő olyan esetben, amit az előbb írtál le, kedves doktornő, illetve mi, például milyen elvi mechanizmusok kellenének ahhoz, hogy ilyen helyzet ne alakuljon ki.
Kapitány – Abszolúte egyetértek ezzel, tanult barátnőnk! És nincs kétségem, hogy a Mesternek lenne is javaslata erre.
Mester – Kedves vagy, kapitányom, eszedbe jutottam a feladatra, de szerintem itt egyáltalán nem kell különösebb kreativitás. Majdhogynem rutinszerű jogi és szakmai feladat. Ellenben valóban indokolt és aktuális a probléma. Voltaképpen csodálkozni kellene, hogy az annyira aktív demokrata tábor nem kezdeményez általános törvényi megoldást, amely akár példa is lehetne a többi ország számára is.
Professzor – Igen, sokfelé indokolt lenne ilyen megoldás, bár szerintem igen illuzórikus, hogy hatékony egészségügyi szűrő lehessen felállítani a veszélyes pszichopaták, cézaromanok, narcisztikusak, kleptomániások és gyilkosok kizárásához. Úgy tűnik, a politikában csak olyanok képesek érvényesülni, akik kellő mértékben az összes felsorolt kvalitásból rendelkeznek.
Kapitány – Szörnyű ezt hallani. Nincs alternatíva?
Doktor – De, nagy néha megjelennek az eszelős világmegváltók, a vallási fanatikusok. A végeredmény semmivel sem jobb. Valójában az igazi megoldás egyszerű és ismert: liberális jogállam, a szabadságjogok feltétlen tiszteletével és minden hatalom korlátozásával…
Professzor – Igen hamar a politika nagy kérdéseinél kötöttünk ki, pedig a kezdő kérés Trump volt.
Doktor – De mi itt a kérdés? A la guerre comme à la guerre!, ahogy mondja a francia. Trump maga akarta magának ezt a sorsot országában. Tudhatta, hogy ez vár rá.
Mester – Mármint mi? Mert az nagy tévedés azt gondolni, hogy abből áll az élete, hogy éjjel-nappal pofonokat kell elszenvednie, és szünet nélkül zokog az Óvális szobája nem létező sarkában. Biztosak lehetünk, hogy eszében sincs megbánni a színpadra lépést, megfutamodni. Dühítik, valószínűleg sokszor fájnak is egyes pofonok és megalázások, de az ilyen emberek bőven kárpótolják magukat seggnyalásokkal, amit bőven kapnak, a kisebb-nagyobb sikerekkel, amiket elérnek. És egy ilyen hatalmas gépezet, amely a keze alatt dolgozik, produkál dolgokat. Nem, engem Trump lelke nem izgat, esetleges lelki gyötrelmei nem rendítenek meg. Annál inkább aggaszt, nyugtalanít egy jelenség. Én úgy látom, hogy Amerikában feltámad a mccarthyzmus, az ami annyi szenvedést hozott, annyi áldozatot szedett, és amelynek egyik célpontja éppen a liberálisok volt – a baloldaliak mellett. Ma viszont azt kell látni, hogy a múltnak ezt a sötét gonosz korszakát éppen ezek a liberálisok hozzák vissza. És ami döbbenetes: nem akaratlanul. Ez egyszerűen tragédia. Amerika tragédiája, és nem kis mértékben az egész világ tragédiája.


 * * *

2019. március 8., péntek

Aranymondatok – Kellemes Nőnapot!


Kapitány – Kellemes Nőnapot kívánok minden nőnek!
Professzor – Köszönjük! Én meg kellemes Nőnapot kívánok minden férfinak!
Doktor – Csodaszép napot mindenkinek, aki bizonytalan abban, hogy inkább nő vagy inkább férfi, vagy mindkettő, vagy egyik sem!
Mester – Az ünnep közös, mindenkié. Az ünnepelt a nő! Éljen!


* * *

2019. február 26., kedd

Aranymondatok – A végtelen jóság


Kapitány – Az a gyanúm, hogy Isten végtelen jóságában úgy viselkedik az ateisták irányában, mintha nem létezne, a hívők irányában meg úgy, mintha létezne…


* * *

2019. február 15., péntek

Breaking news – Ajánlatok a falra


Kapitány – Ma hallottam, hogy Kína ajánlatot tett Trumpnak: hitelben felépítik a Nagy Falat a mexikói határra.
Professzor – Igen, de mire ez kitudódott Oroszország is tett hasonló ajánlatot.
Doktor – Nevetséges kísérlet volt ez, a berlini referencia nem igazán nyerő. Ellenben Izrael is beszállt a versenybe. Bónusz egy Vaskupola-rendszer. Ellenállhatatlan ajánlat.
Kapitány – És most lázasan keresnek ehhez valami kapcsolatot, ez pedig nem könnyű ebben a relációban.
Mester – Én azért még esélyt adok a briteknek is. A belfasti referencia sem igazán lehengerlő, de mégis vérek.
Kapitány – Ez üzlet! Semmi érzelem. Egyébként éppen ezért szerintem egy magyar cégnek is lenne esélye. Nagyon jók!

Kínai referencia

Orosz referencia

Izraeli referencia

Brit referencia


* * *

2019. január 10., csütörtök

Aranymondatok – Még hány embernek kell meghalnia?


Professzor – Még hány embernek kell meghalnia, mert tett vagy mondott valamit, ami nem tetszett egy kitalált isten fanatikus szolgáinak?


* * *

2019. január 9., szerda

Aranymondatok – Negyedik WC…


Kapitány – Határozottan fokozódik a helyzet: többfelé hivatalos a harmadik nem. De szerintem kellene egy negyedik WC is azok számára, aki nem kívánják felfedni nemüket…


* * *