2014. április 25., péntek

Az élet bűvös kockája

Kapitány – Felemelő érzés, hogy ilyen zseniális játékot adtunk a világnak, mint a bűvös kockát! Örülök, hogy méltóan megünnepeljük a nagyvilágban!
Professzor – Szerintem játéknak a bűvös kocka nem zseniális, hanem idegbajt hozó. De van két figyelemre méltó jelentősége: fantasztikus üzlet, és ami talán még fontosabb: megérteti velünk az egyszerű bonyolultságát. Szét kell rakni hat színt, ennyi a feladat. Képzeljétek el, hogy összekeverek egy tálba egy maroknyi fehér babot, tarkababot, lencsét, csicseri borsó stb., és megkérlek, hogy ezeket válogasd szét. A legcsekélyebb nehézség nélkül, egy pár perc alatt bárki elkészülne vele. De amikor mindenféle összefüggések kusza láncokba szedik az egyes szemeket, egykettőre rájövünk, hogy rövid az eszünk, és még rövidebb az életünk, hogy a feladványt megoldjuk.
Kapitány – Mi tagadás, nap, mint nap találkozunk bonyolult helyzetekkel. Éppen ezért fontos csiszolni elménket. Ki ezzel, ki azzal. Nem tudom, került-e valaki az idegosztályra bűvös kocka miatt, de hogy itthon sok százezer, a nagyvilágban sok millió, de talán sok százmillió fiatalember intelligenciája nyert ezzel a játékkal, semmi kétségem.
Doktor – Én csak azon gondolkozom, hogy hány polgártársunknak és meddig kellene forgatni a bűvös kockát, hogy egy értelmes döntést hozzon a szavazófülkében?
Professzor – Szerintem fontosabb lenne a demokrácia érvényesülése, ahhoz, hogy jól intézzük életünket. Nem reális mindenkitől elvárni azokat a szellemi képességeket, amelyek amúgy rendelkezésre állnak minden társadalomban.
Mester – Fogós kérdés ez: mi a legfontosabb a társadalom jó működéséhez? A demokrácia? Netán a szabadság? Vagy az emberek átlagos értelmi szintje? És bizony, kínálkozik még egynéhány hasonló eszme… Ti mit gondoltok?
Kapitány – Valóban nem könnyű sorrendet felállítani… Szerintem a demokrácia és az értelem a legfontosabb, de a hitet és a rendet is megemlítenék.
Doktor – Az intelligenciát én is döntőnek érzem, de a legfontosabb kétségtelenül a szabadság és az ehhez járó demokrácia. Ha viszont olyat is kellene megemlíteni, ami eddig nem került szóba, azt mondanám: bátorság kell. A gyávának semmit nem adnak szánalomból…
Professzor – Ami elhangzott, mind fontos: demokrácia, értelem, rend, szabadság, hit, bátorság!... De nem hiányozhat valami különösen fontos: a szolidaritás! Mert minek a nagy eszem, minek a csodás bátorságom, ha mindig szótlanul elmegyek mások baja, mások meghurcoltatása mellett?
Mester – Nagyszerűek vagytok, minden ki van mondva! Semmit nem tudok hozzátenni. Nem hiszem, hogy érdemes további eszméket keresni, úgyis több hangzott el, mint a bűvös kocka hat színe… A fontossági sorrendbe belegabalyodni pedig végképp fölösleges. Ha ki akarjuk rakni a bűvös kockát, számít-e, melyik szín a legfontosabb?
Kapitány – Biztosra veszem, hogy egyesek úgy kezdnek hozzá a kocka kirakásához, hogy kiszúrnak egy színt, amellyel kezdenek…
Mester – Ennél a játéknál ez valóban lehet egy taktikai megoldás… De az élet, tudjuk, ennél valamivel bonyolultabb… Szerintem minden nap előállnak helyzetek, feladatok, amikor hol az egyik, hol a másik feltétel döntő. Tehát fölösleges, lehetetlen sorrendet felállítani… Ám bevallom, érzek magamban egy határozott elfogultságot az értelemmel kapcsolatban. Meggyőződésem szerint az értelemnek különleges szerepe van az élet jobbításában. Az értelem fogja kirakni nekünk az élet bűvös kockáját – ha elég erős lesz…


2014. április 16., szerda

Néphatalom és népdiktatúra

Professzor – Soha nem hittem, hogy a demokrácia kihirdetésével be is léphetünk a demokráciába. De azt mindig is hittem, hogy terelhetjük a dolgokat a jó irányba. Ami az elmúlt időszakban itthon és külföldön történt, rombolja a hitemet.
Mester – Szerinted, tanult professzor barátunk, hol és mikor uralkodott a demokrácia?
Professzor – Soha és sehol!
Kapitány – Megdöbbentesz, tisztelt professzorasszony! Reméltem, hogy legalább az ókori Görögországot megemlíted. Csak szereztek annyi érdemet maguknak a demokrácia felfedezésével.
Professzor – Letörölhetetlen gyalázatot szereztek a jámbor Szókratész demokratikus halálra ítélésével. Ebben a szörnyűségben minden szavazásra jogosult részt vehetett, aki elég étellel-itallal beült az egész napos izgalmakat ígérő színjátékra. Mit sem szépít a gyilkosságon, hogy a népek, érezvén a bölcs hiányát, hamarjában a vádlót fogták perbe, és demokratikusan száműzték.
Doktor – Kedves barátnőm, az előbb hitről beszéltél, de ezek a keserű szavaid azt árulják el, hogy te inkább nem hiszel a nép hatalmában…
Professzor – Nem, én nem azt mondtam, hogy a demokráciában hiszek, amely szerintem egy furmányos fikció, hanem abban, hogy bármi is legyen, lehet és fontos harcolni a világ jobbításáért.
Mester – Nem baj, hogy szinte mindenről másképpen gondolkozunk, az a jó, hogy utolsó szavaiddal mindnyájan egyetértünk. De folytatnám az előbbi kérdésemet. Ha el is fogadnánk, hogy eddig soha és sehol nem uralkodott – rendben, mondjuk így: az igazi – demokrácia, szerinted, kedves professzorasszony, ebben a bizonyos folyamatos harcban egy jobb világért játsszon valamilyen vezérlő szerepet – megint mondjuk így: az igazi – demokrácia?
Professzor – Ha úton vagyunk, fontos szemmel tartani egy vezérlő csillagot, amely figyelmeztet, merre kell tovább haladni. A társadalmi harcainkban viszont nem egy, hanem egy egész sor ilyen csillag, egy egész sor eszme igazít. Igen, ezek között kiemelt helye van a demokráciának is. De közben látni kell, hogy nem elég papagájok módjára ismételgetni a bűvös szót…
Kapitány – Imponál a kritikai szemléleted, tisztelt professzorasszony, de szerintem a kritikai hevületed néha elhomályosítja az előbbit. Én most arra vagyok kíváncsi, mi hevített fel ennyire. Meg vagyok győződve, hogy ha az ember hűvös tárgyilagossággal értékeli a helyzetet, jó érzéssel megállapíthatja, hogy az országok döntő többségében egy többé-kevésbé jól működő demokrácia van.
Mester – Ha kívánod, a reális szocializmus mintájára nevezhetjük ezt reális demokráciának is.
Kapitány – Felőlem annak is nevezhetjük. Bevallom, nem bánom, hogy a demokrácia a reális…
Doktor – Arra viszont én is kíváncsi vagyok, amit a kapitány az imént kérdezett: közelebbről mi – ahogy mondtad – rombolja a hitedet?
Professzor – Csodálkozom, hogy külön magyarázat kell. Ami itthon zajlik jó ideje az a hiteltelenség orgiája, senki és semmi nem az, aminek látszik. Még rosszabb a helyzet a világon, a totális kémkedéstől a játszadozásig a háborúval. A hiteltelenség és a hamisság a mindennemű korrupció, a mindennemű romlottság csodafegyvere. A romlott korrupt demokrácia pedig nem néphatalom, hanem a nép kiszipolyozása, megbecstelenítése.
Kapitány – Bevallom, szavaid megindítanak, drága professzorasszonyom! Elfogadom, a romlott, korrupt világ ördögi mű. Bár ha lenne egy felvilágosult – fületek bocsássák meg nekem – istenfélő vezetőnk, aki kompenzálná a nép és főleg az ügyeskedők gyarlóságát… Lehet, hogy másképpen soha nem lesz tökéletes a demokrácia…
Doktor – Röstellem felhozni ezt a túl sokszor ismételt igazságot, de a demokrácia nem a legjobb társadalmi forma, csupáncsak az a helyzet, hogy ennél jobbat nem ismerünk.
Mester – Én hiszek a tudás töretlen haladásában. Voltak, és vannak, akik a kommunizmus győzelmében, és voltak, és vannak, aki a kapitalizmus győzelmében vizionálták, vizionálják a történelem végét. Azt nem mondom, hogy nem kell új elmélet a következő nagy lépéshez, hanem elég a pragmatizmus, esetleg az ihlet meg a forradalmári hév. Az viszont bizonyos, hogy ebben a örökké tartó vándorlásban, ebben a gigantikus mózesi vállalkozásban a néphatalom rendre kevés. A nép diktatúrája kell ahhoz, hogy az, ami a nép kezében van, az legyen az igazi hatalom.


2014. április 12., szombat

A nép és a vesztesek

Professzor – Nem értem, barátaim, ezt a sivatagi csendet! A nyertesek gondterhelten örülnek, és készülnek az új ciklus beindítására, a vesztesek ostobán maszatolnak felelősségük dolgában, és bőszen állnak az európai választásoknak. De főleg a társadalom hallgat, az a társadalom, amelynek a nagy többsége változást akart…
Kapitány – Az egyetlen némi izgalmat a Szabadság téri emlékmű okozta, de ez is csak néhány tucat embert mozgósított. Lehet, hogy az egész kormányváltó hangulat egy súlytalan elégedetlenség?
Mester – Mit gondoltok, másra számítottak a kormányváltók?
Professzor – Én hinni akartam, és hittem is, hogy hisznek a győzelemben, és összehozzák.
Mester – Elhozhatták volna nekik az emberek, de ők maguknak képtelenek lettek volna összehozni. Az emberek meg nem törték magukat, hogy elhozzák nekik a hatalmat. Ez most már tény… De miben látjátok a magyarázatát?
Kapitány – Hiteltelenek voltak, és nem mellesleg politikusi antitalentumok, egytől egyig. Mesterházy egy mély vagy legalább eredeti gondolatra nem képes, Bajnai nem képes normálisan és megnyerően kommunikálni, legfeljebb megnyerően mosolyogni és pislogni. Gyurcsány nem képes többre, mint hévvel eljátssza Orbán urbános változatát.
Doktor – Tíz éve volt annyi esze, hogy észrevegye: Orbán egy saját párhuzamos államhatalmat épít, de semmit nem tett ennek megakadályozására vagy ellensúlyozására.
Mester – Drámai elszólása volt Orbánnak győzelmük bejelentésekor: „Hogy megérdemeltük-e a Jóisten eldönti, de hogy megdolgoztunk érte, annyi biztos…” Ebben igaza van, sokat, túl sokat tettek ezért a győzelemért. És senkinek nem lehet kétsége, hogy túl sok minden ebben nem volt „elegáns”, de talán törvényes sem. A kérdés az, hogy milyen mértékben a Fidesz „fáradozása” és milyen mértékben a kormányváltók „baleksága” adta ezt az eredményt?
Kapitány – Számomra nem kétséges, hogy döntő volt a baloldal végtelen szerencsétlenkedése.
Professzor – A baloldali és balliberális pártok baleksága tény, az is tény, hogy azok alaposan eltávolodtak az igazi baloldaltól, a néptől, de ha nincs meg a Fidesz végtelen gátlástalansága minden téren, a nép másképpen döntött volna…
Doktor – Én nem ragadnék ennél a kérdésnél, hogy kinek nagyobb a felelőssége, ezek úgysem összemérhető dolgok. Én inkább a miatt döbbentem meg, hogy a választások másnapján a kormányváltók minden másról beszéltek, csak nem a választások tisztességtelenségéről. Emlékeztek, mi volt Magyarországon a 2002-es és a 2006-as választások másnapján? Igazi hetekig tartó zendülés vélt csalások miatt. Majdnem valóságos polgárháborúba sodorták az országot, a vesztes dühe és politikai kalandorságból. Nem az hiányzik, hogy most a baloldal ezt utánozza, de illett volna a valóságos és kétséget kizáró csalásoknak neki menni, mert ezek bizonyíthatóan eltorzították az eredményeket, jogilag pedig egyszerűen törvénytelenné és így érvénytelenné tették a választásokat.
Mester – Te bizonyára most a kamupártok által elkövetett tényleges csalásokra gondolsz.
Doktor – Igen, azokra, az ajánlóívek törvénytelen csalárd másolására. Ha ezeket a csaló kamupártokat kizárták volna, tucatnyi körzetben más lett volna az eredmény. Nem az az érdekes, hogy a baloldal így sem szerezte volna a többséget, de elkeserítő, hogy ezek ilyen gyáva, sunyi módon elsikkasztották a riposztot.
Mester – Teljes mértékben egyetértek veled, és ez a felelőtlen hozzáállás engem is felháborít. Csupán azon gondolkozom, milyen további, esetleg rejtett okai lehetnek ennek? Te mit gondolsz, bátor kapitányom, az összeesküvés-elméletek nagy tudója?
Kapitány – Igen, el lehet képzelni, hogy a kormányváltók szándékosan muzsikáltak olyan gyengén. Lehet, hogy a nagy agytrösztök úgy ítélték meg: a balliberálisoknak semmi esélyük, ha egy sima győzelemmel megszerzik a kormányrudat, de nincs erejük visszacsinálni a normális demokratikus környezetet. Ehhez az kellene, hogy egy közeli időpontban a Fidesz számlájára írható csőd következzen be…
Mester – Semmi kétségem, hogy mindenféle agyak és agytrösztök vannak, olyanok is, amelyek ilyesféléket gondolnak. És csak abban bízom, hogy a magyar társadalom, a magyar nép itt helyben megtalálja azokat a másmilyen gondolatokat, embereket és erőket, amelyek őt szolgálják. Ebből a szempontból a mostani pártok mind vesztesek.


2014. április 8., kedd

A változatlanság súlya

Professzor – Üdvözöllek, barátaim! Megvolt a szavazás, gondolom, mindnyájan részt vettünk… Nos, milyen a hangulat? Nekem, bevallom, nem vidám… Afféle Finita la comedia…
Doktor – Számomra rémisztő az eredmény…
Kapitány – Vígjáték? Inkább végjáték…
Mester – Sajnos vígatlan végjáték… Minden lehetséges volt, de a legvalószínűbb eredmény született…
Doktor – Számomra nem ez volt a legvalószínűbb… Bár ez mindegy, valószínű volt-e vagy sem. A tragédia az, hogy ez a valóság… A legtöbb körzetben a szélsőség második helyre jött fel, mondjuk így a puha szélsőség után… De hát minden város megérdemli a polgármesterét, ahogy mondják a franciák…
Mester – Oktalanság a népet hibáztatni. Jól emlékszem egy nagy fali firkára, a Bem rakpart egyik házán láttam, 1994-ben, az MSZP győzelme után… „Pépnemzet”… Sokáig lehetett látni… A nép a politikusok fejében-szájában fikció. Ami nem fikció, az az, hogy volt két millió ember, a szavazásra jogosultak negyede, aki a Fideszre szavazott. Még ők sem tehetnek arról, hogy ezzel a Fidesz kétharmados többséget szerzett. De a nép meg még kevésbé.
Professzor – Végül is a nép másik – jóval nagyobb – negyede bőszen a Fidesz ellen szavazott…
Kapitány – Helyeslem, hogy nem a népet ostorozzátok. De hát akkor kié az igazi felelősség? Remélem, nem akarjátok ti is a választási rendszert elővenni bűnbaknak! Talán jobbat jobban kellett volna kínálni az istenadta népnek…
Mester – Egyetértek veled, bátor kapitányom, hogy nem a választási rendszer a legfontosabb ok. Valóban igaz, hogy semmilyen trükközés nem lenne képes ellenállni a nép elementáris haragjának. De átlépni sem lehet ezen a kérdésen…
Professzor – Nagyon jó lenne külön is elbeszélgetni a napokban erről.
Mester – Én is fontosnak tartanám, ha ez a kérdés most indítaná a közgondolkodást, hogy hamarosan cselekvésbe is csapjon át az, nem megvárva a következő választást.
Kapitány – Kíváncsian várom elképzeléseiteket, de főleg a közgondolkodás megindulását… Most viszont osszátok meg velem, mi szerintetek az ismert eredmény oka?
Professzor – Be kell vallanom, hogy magam is abban látom a fő okot, hogy a baloldal elárulta a baloldaliságot…
Kapitány – Vagy 25 éve…
Professzor – Nem ilyen egyszerű ez. A baloldal is – a Mester szavaival – fikció a politikusok fejében-szájában… A modern baloldal valójában a nép egésze, de a baloldali és balliberális pártok a rendszerváltás után nem arra az útra léptek, hogy a nép érdekérvényesítői lesznek, hanem a nép és a tőke legmegbízhatóbb közvetítői akartak lenne. Sajnos, a tőkénél nagyobb sikereket értek el, nagyrészt bele is házasodtak…
Mester – Sajnos, jól mondod, kedves professzorasszony! És ami politikában még nagyobb hiba: elfordultak a baloldaliság értékrendjétől, gondolkodásmódjától, nyelvétől, jelképeitől…
Doktor – Minden tisztelem a baloldalé, de nem hiszem, hogy nép és baloldal azonos lenne. A népnek van egy olyan szabadságszerető szelete, amely nem a baloldalé, és még kevésbé a jobboldalé. Ennyiben érthető és támogatandó Bajnai elszánása, hogy válassza le a liberalizmust a baloldaltól, és kompromisszumok nélkül szolgálja a szabadságot, a jogot, a demokráciát. De szép lenne, ha minden politikai erő számára kötelező lenne az igazi megmérettetés. Akkor bizonyára nem csak a alkalmi kamupártok véreznék el, hanem az olyan fantomok, mint a KDNP…
Mester – Miért bánt téged a KDNP. Gondolod, hogy ha nem tudna saját lábán megkapaszkodni, akkor a Fidesz ereje kisebb lenne?
Doktor – Igazad van, kapitány, nem ezen múlik a nagy csata, de szememben a hamisság jelképe…
Mester – Nem lesz könnyű legyőzni a hamisságot, de bízni kell, hogy sikerülni kell. És ha eközben a hamisság egynéhány jelképe is a porba hull, annál jobb. Csakhogy most éppen magunkhoz térünk egy súlyos csalódás után. Tegnap óta semmi nem az, ami addig volt, de mindent egybe vetve, azt kell mondani: az elmúlt négy év világa változatlanul folytatódik. Egy szörnyű változatlanság súlya van rajtunk…


2014. április 5., szombat

Választás 2014 – A döntés kínja

Doktor – Itt az utolsó nap. Gyalázatos négy év után egy gyalázatos kampány utolsó napja…
Professzor – Bevallom, az eltelt időszakot én is így minősítem, de mégsem érzem könnyűnek a döntést… Mi az, hogy nem könnyű… Valójában kín, nagyon fájdalmas kín…
Kapitány – Azt elfogadom, hogy nem mindenki szája íze szerint mentek a dolgok, de nem vitás, hogy mentek… És ebben volt koncepció, volt, és van lendület… Biztosra veszem, hogy Orbán is belátná, ha most újra győz, elemi érdeke lesz gesztusokat tenni, minél több árkot betemetni, és tovább lendíteni az ország fejlődésén…
Professzor – Lendület, az volt… Az Orbán-Semjén kormány az Orbán-Torgyán kormánynál is nagyobb lendülettel építette bázisát… Minden más vagy ezt, vagy a politikai marketinget szolgálta…
Kapitány – Hát ezt nem is nagyon leplezték. Ideológusaik közül többen is kimondták: fontos volt egy alternatív gazdasági és média erőt kiépíteni. Most ez túl hatalmasnak, mindenhatónak látszik, de ha kiveszik a kezükből az államhatalmat, kiderül, hogy ez a gazdasági és marketing erő éppen elég a szemben álláshoz, és túlerőről szó sincs.
Mester – Többen mondták már, hogy „minden hatalom erőszakot tesz az embereken, és eljövend az idő, amikor nem lesz sem császár, sem semmiféle más központi hatalom. Az emberiség az igazság és méltányosság birodalmába jut, ahol már semmiféle hatalomra nem lesz szükség”. De kevesen számolnak azzal, hogy a hatalom összeesküvés. Egyetlenegy hatalom nem képes fennmaradni a maga összeesküvése nélkül. Összeesküvés és összeesküvés között viszont hatalmas különbség van. Olyan mint, mondjuk, a magyar jakubinosok összeesküvése és a magyar nyilasok összeesküvése között.
Kapitány – Igazad van, Mester, de hogyan lehet megállapítani, hogy ki a csúfabb összeesküvő? Netán higgyük azt, hogy, aki baloldali, az csak nemes, önzetlen célokat követ, aki jobboldali, az az emberek vesztét, vagy legalábbis kirablását szervezi?
Mester – A hatalmat nem eszmék, hanem hús-vér emberek foglalják el. Valóságos, mondhatni egyszerű csapatok, barátok, osztálytársak, hálózatok, bandák… Ember- és életismeret, józanság, értelem kell ahhoz, hogy ezeken átlássunk. Nem könnyű feladat, de nem is ember feletti…
Professzor – Nekem ma Magyarországon ez annak tűnik…
Kapitány – Az ideológiai minősítés is véglegesen elbizonytalaníthatja az embert. Szerintem az MSZP, különösen csatlósaival együtt egy igazi nyugat-európai jobbközép, a Fidesz és a Jobbik pedig a szélsőjobbtól a szélsőbalig a teljes eszmeskálát lefedi… Ami nem feltétlenül bűn. Inkább arról van szó, hogy ezek a fogalmak lassan teljesen kiürültek…
Professzor – Az MSZP esetében a pártvezetésről ezt a pozicionálást akár el is lehet fogadni, de a párt bázisa – már amennyire még hat – a társadalomnak az a része, amely értelemszerűen egy igazi baloldali politikát vár el, és remél.
Kapitány – Szomorú ez így, de ha visszatérünk az eredeti kérdésre: kire szavazni holnap, mégis csak azt kell belátni – és bevallani – hogy igazi kín a döntés.
Mester – Pedig a szédületesnek látszó választék ellenére, 3 vagy 4 kérdőjelre kell keresni a választ.
Professzor – Vagy megfontolni a tüntető érvénytelen szavazatot…
Mester – Megfontolni igen, de ezt nem tanácsolnám senkinek. Legyen felelősségünk és bátorságunk a közül választani, ami adva van. Ha a választék pedig nem tetszik, tegyünk érte, hogy legyen vállalható, igazi alternatíva. Ez pedig áldozatos és időigényes feladat…
Doktor – Így igaz. Boldogan támogatnám… De most próbáljunk egy végső mérleget készíteni! Szerintem világos, hogy felelőtlenség lenne esélytelen – zömében kamu – pártra pazarolni a szavazatunkat. Egy nyitott kérdés van: esélyesnek kell-e tekinteni az LMP-t? És érdemes-e esélyt adni neki, vagyis legalább növelni az esélyét?
Professzor – Én nem tartanám tragédiának, ha az LMP komoly meglepetést okozna, és nem csak bejutna az új parlamentbe, de megakadályozná az egy párt által elért többséget. Én általában is támogatnám a pártok túlhatalmának lebontását. Ugyanakkor az LMP esélyeinek növelése megakadályozhatja a kisebb rossz elv érvényesülését… De nem szeretnék kertelni. Én úgy gondolom, hogy sok szempontból méltatlan a nép bizalmára, de ma az MSZP, vagyis a Kormányváltók a kisebbik rossz.
Doktor – Fanyalogva, de én is ezt mondom…
Kapitány – Én azt hiszem, hogy belekalkulálva az egészbe a Fidesz által generált kritikai szellemet, ellenállást, kormányzásuk folytatása egyáltalán nem látszik nagyobbik rossznak. Mi tagadás, jobban félek attól, ami a hatalomvesztésüket követné.
Professzor – A választások utáni napoktól én is félek. Talán némi szerencse, hogy nyomban kezdődik az Európai parlamenti választás kampánya, így a pártok is el lesznek foglalva az 21 finom állás megszerzésével, elaltatnák a polgárháború pusztító tűzét…
Mester – Mi tagadás, mindenképpen vészterhes időszak elé nézünk. De ez nem mentesít minket attól, hogy holnap meghozzuk a felelős döntésünket, utána pedig lankadatlanul folytassuk igazságkeresésünket. Boldoggá tesznek beszégetéseink…



2014. április 2., szerda

Választás 2014 – Játék a szavazatokkal

Kapitány – Kedves barátaim, ma a Mester feleségével Sztálinvárosba utazott. Azt javaslom, hogy most nélküle játszunk egy játékot a választással kapcsolatban!
Doktor – Halljunk, mit talált ki játékos elméd!
Kapitány – Az lenne a feladat, hogy végig járva a pártlistát, tippeljük meg, hányan szavaznak egy-egy pártra, és egyben azt is, hogy ez a szavazócsoport hogyan oszlana a három nagy között, ha az adott párt hírtelenül visszalépne?
Professzor – Tetszik a játék! És gondolom, ha a három nagy közül valamelyik sorra kerül, az ő táborát a másik kettő között kellene elosztani…
Kapitány – Igen, én ís erre gondoltam! Kezdjük sorban, egymás után mondjuk a tippünket, és csak akkor jelentkezzen valaki más tippel, ha az nagyon eltér az elhangzottól…
Doktor – Rendben! És mint a legfiatalabb, máris kezdeném… Magyarországi Cigánypárt… 20-30 ezer szavazó, ebből 30% szavazna a Fideszre, 70% a baloldalra… A harmadikra a lázas beteg sem…
Professzor – A Haza Nem Eladó Mozgalom Párt… 50-60 ezer szavazó, ebből 10% szavazna a Fideszre, 1% a baloldalra… A Jobbikra a maradék 89%...
Kapitány – Seres Mária Szövetségesei… 30-40 ezer szavazó, ebből 30% szavazna a Fideszre, 60% a baloldalra, és 10% a Jobbikra...
Doktor – A jó öreg Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt… Talán összehoz 100 ezer szavazót is, ebből 10% szavazna a Fideszre, 20% a baloldalra, és 70% a harmadikra...
Professzor – Új Dimenzió Párt… 3-4 ezer szavazó, ebből 33% szavazna a Fideszre, 33% a baloldalra, és 33% a Jobbikra...
Kapitány – Fidesz… Az összes szavazó 45%-át szerzi meg, ebből 20% a baloldalra, és 80% a Jobbikra...
Doktor – Sportos és Egészséges Magyarországért Párt… 2-3 ezer szavazó, ebből 40% szavazna a Fideszre, 50% a baloldalra, és 10% a harmadikra...
Professzor – LMP… 150-200 ezer szavazó, ebből 40% szavazna a Fideszre, 59% a baloldalra, és 1% a Jobbikra...
Kapitány – JESZ, kérem szépen … 4-5 ezer szavazó, ebből 40% szavazna a Fideszre, 20% a baloldalra, és 40% a Jobbikra...
Doktor – Új Magyarország Párt vagy mi… 5-6 ezer szavazó, ebből 44% szavazna a Fideszre, 11% a baloldalra, és 45% a Jobbikra...
Professzor – Munkáspárt… 40-50 ezer szavazó, ebből 20% szavazna a Fideszre, 40% a baloldalra, és 40% a Jobbikra...
Doktor – Galád húzás volt Kádár képével kampányolni… A nosztalgia hozhat nekik jóval több szavazatot is…
Kapitány – Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártja… 80-100 ezer szenior szavazó, ebből 40% szavazna a Fideszre, 20% a baloldalra, és 40% a Jobbikra...
Doktor – KTI… 40-50 ezer szavazó, ebből 30% szavazna a Fideszre, 40% a baloldalra, és 30% a harmadikra...
Professzor – Együtt 2014, amely nem az az Együtt… 10-50 ezer eltévedt szavazó, ebből 1% szavazna a Fideszre, 90% a baloldalra, és 9% a Jobbikra...
Kapitány – Zöldek Pártja… 20-40 ezer szavazó, ebből 10% szavazna a Fideszre, 89% a baloldalra, és 1% a Jobbikra...
Professzor – A megoszlás hihető, feltéve, hogy akik rájuk szavaznak csak a név alapján döntöttek…
Doktor – Összefogás Párt, amely nem az az Összefogás… Itt is 10-50 ezer eltévedt szavazó jöhet össze, ebből úgyszintén 1% szavazna a Fideszre, 90% a baloldalra, és 9% a harmadikra...
Professzor – MSZP… Bizonyosan meglesz neki a szavazók 30-35%-a vagy több…  Ebből 70-80% szavazna a Fideszre, és 20-30% a Jobbikra...
Kapitány – Jobbik… Szerintem a szavazók 20-25%-át szerzik meg, ebből 99% szavazna a Fideszre, és 1% a baloldalra, és 10% a Jobbikra...
Professzor – Hát ez a játék várakozáson felül szórakoztató volt… És elgondolkoztató…
Doktor – Érdekes lenne kiszámítani ennek alapján a rengeteg kamupárt összhatását…
Kapitány – Még érdekesebb lesz összevetni az eredményeket tippjeinkkel… Remélem, valaki felvette beszélgetésünket…