Utazások Eutlantiszba – Újra a családról

Professzor – Mester, sokat gondolkoztam a tegnapi beszámolódon a családi viszonyokról Eutlantiszon, és nem tudom eldönteni: jó-e az, hogy a gyermek így van kötve az egyik szülőhöz, kizárólag neme szerint. Az életben minden helyzet előfordul. Az is előfordulhat, hogy az apa egy szörnyeteg. Akkor is oda kell adni neki a fiúgyermeket egy válás esetén? Ezt embertelennek találom.

Mester – Egyetértek veled. Ez embertelen, és vállalhatatlan, és szerencsére Eutlantiszon is így gondolják. Sőt, nagyon komolyan veszik azt, hogy – ahogy mondod – egy szörnyetegre nem lehet rábízni egy gyerek nevelését. És ehhez egyáltalán nem kell várni külön válásra.

Kapitány – Gondolom tanult barátnőnk a szörnyeteg emlegetésével ki akarta élezni a problémát, de a dilemma akkor is jogos, ha csupán arról van szó, hogy az egyik szülő jobb szülő a másiknál. És a gyerek elhelyezésénél ez ne számítson, hanem csak a nemi hovatartozás? Szerintem az a helyes, ha a gyereknevelést a két szülő versenynek is tekinti, verseny a gyerek jobb nevelésében és a gyerek jobb szeretésében.

Mester – Versenynek? Talán igen, így is tekinthetünk erre, de egy etikailag magasabb szinten: verseny abban, hogy ki tud többet tenni azért, hogy mi szülők együtt jobban neveljük és jobban szeressük a gyereket, és nem olyan versenynek, hogy ki tud a másikat felülmúlni, magát jobban megszerettetni a gyerekkel.

Professzor – Igen, gyarló az ember, sokan könnyen hagyják magukat megvakítani saját jót akarásuktól, de akkor is aggályosnak érzem, hogy az életszagú gyarlóságokkal is teli életet ennyire egyszerű szabályok szerint vezérelt mederbe tereljék.

Mester – Szerintem helyes, ha az alapelvek egyszerűek – és jók! A gyakorlat viszont valóban bonyolult, még Eutlantiszon is. Órákig tudnék mesélni arról, hogy milyen gonddal segítik elő a leendő szülők felkészülését a szülői szerepre, és milyen következetesen segítik végig ennek a szülői szerepnek a betöltését, azt kell mondjam: egy életen át.

Doktor – Időnk van, kíváncsiak is vagyunk minden részletre, így tehát mesélj!

* * *

Utazások Eutlantiszba – A család

Doktor – Létezik még család Eutlantiszban?

Mester – Igen, létezik. És hasonló problémákkal küszködnek, mint mindenhol…

Kapitány – Lám, ez is bizonyítja, hogy örök és egyetemes az emberi természet…

Mester – Örök, és örökké változó, van alapunk hinni ebben. Közben, a sok hasonló probléma mellett, érdekes, figyelemre méltó különbségek vannak. Talán a leglényegesebb az, hogy náluk a szülői közösség felbonthatatlan, ugyanakkor minden gyereknek van egy – ők ezt úgy hívják – első szülője, ez pedig az azonos nemű szülő. A szülők hosszabb-rövidebb időre különválhatnak vagy akár véglegesen felbonthatják együttélésüket – ez az, amit mi válásnak hívunk –, de ilyenkor nem kell mérlegelni, még kevésbé pereskedni, hogy kinél marajon a gyerek. Minden gyerek első szülőjénél marad.

Professzor – Ezzel mennyi tragédiát lehet kivédeni. A legtöbb ember nem is sejti, mennyi szenvedést, lelki rombolást végez a gyerekekért folytatott harc…

Kapitány – Mind a gyerekek, mind a felnőttek lelkében…

Mester – Ezt a helyzetet ők már természetesnek veszik. Egy különválás ott is fájdalommal jár, mégis ég és föld… És ne feledjétek, ott a szülői hármas: anya-apa-gyermek szent, felbonthatatlan közösség…

Kapitány – És mi történik azokkal a családokkal, ahol a váló szülőnek két vagy több azonos nemű gyereke van? Akkor az egyik szülő elviszi az összes gyereket, a másik meg gyerek nélkül marad?

Mester – Így szólna a szabály, de törvényeik megengedők. Ilyen esetben a legfiatalabb gyerek maradhat a másik szülőnél, de ilyen esetben nagyon alapos mérlegelést várnak el mindegyik féltől. Az is sokat számít, hogy az egyedül maradó szülőnek milyen tervei vannak.

Doktor – De nem abszolutizálja, de kérdezhetem így is: nem misztifikálja ez a szokás a nemi identitást?

Mester – Hát mondtam, hogy náluk is sok ismerős problémával lehet találkozni, de ez a kitüntetett kapcsolat fiúgyermek és apja, leánygyermek és anyja között egy csodálatos alap az egészséges testi-lelki fejlődéshez. És ezt náluk mindenhol mindenben tapasztaltam…

* * *