Összeesküvések és elméletek – Szemet szúró

Kapitány – Ez már félelmetes kezd lenni4 Megfigyelted: pár nappal minden Fidesz-győzelem után valami szörnyű katasztrófa történik. A sor talán a vörös iszappal kezdődött, és lám, most ez a hajótragédia… Hirtelenjében nem is tudom, volt-e Magyarországon nagyobb…

Doktor – És most már egészen a Parlamentnél! Melyik kéz lábnyomát látod, kedves kapitány?

Kapitány – Nem hiszem, hogy ez emberi összeesküvés lenne. A magyar föld szelleme? Badarság… Mégis, itt valami figyelmeztet, már szinte a szemünket kiszúrja… És mégsem látjuk, amit látni kellene…

* * *

Összeesküvések és elméletek – Az isztambuli csapda

Doktor – Üdvözlégy, bátor kapitányom. Te világot látott, sokat tudó, mindenen átlátó ember vagy! Téged is megdöbbent ez az isztambuli horror történet?

Kapitány – Üdvözlégy, szépséges doktornő! Igen, engem is megdöbbentett ez a szörnyű gyilkosság. Az ebből élő sárga sajtó, ahogy manapság mondják: média rendszeresen tár csámcsog hetekig egy-egy újabb hasonló tragédián, de ott általában egy elmebeteg magányos ember az elkövető, itt pedig a világ egyik leggazdagabb országának urai, akiket az amerikai elnök is keblére ölel.

Doktor – Most biztosan lesz egy kis mosolyszünet…

Kapitány – Hát, nem tudom, mi lesz, minden esetre nekem gyanús a dolog, túlságosan is gyanús…

Doktor – Ó, helyben vagyunk! Születik egy újabb elmélet? Egyébként én is biztos voltam, hogy a szaúdiak egykettőre kénytelenek lesznek előállni egy védhetőbb mesével. Vagy azzal, hogy valójában egy szerencsétlen baleset volt, ők rosszat nem akartak, a puhány újságíró elveszítette életét, csak hogy hírbe hozza őket..

Kapitány – Igen, ez nagyon találó szó, a média is sokszor visszhangozta: Kasogdzsi – hangsúlyozandó – magától elveszítette életét, eléggé el nem ítélhető módon, ergó kedves vendéglátói nem gyilkosak, azt kikérik maguknak…

Doktor – A másik változat pedig az lehetne, hogy ugyan talán egy kicsit szerencsétlenül keménykedtek az oknyomozó biztonságiak, de ilyen jelentéktelen ügyről az ország vezetőinek – természetesen – nem volt, nem kellett, hogy tudomásuk legyen.

Kapitány – Igen, mind a két mese a legegyszerűbb védekezés forgatókönyve, és könnyen összevonható.

Doktor – Ki tudja, ha gyorsabban nyúlnak ehhez, talán még lett volna esélyük, hogy a világ hamar megfeledkezik az esetről. Végül is annyi más csont van, nem beszélve arról a sok százmilliárd dollár, amely elköltésre vár a szaúdi trezorokban… De lám, jön a kedves professzorasszony! Üdvözlégy, kedves barátnőm! Csatlakozz gyorsan hozzánk! Kapitány úrnak talán lesz egy új elmélete az isztambuli tragédiával kapcsolatban, és tudod, ki kell ezt tárgyalni, mielőtt jönne a Mester.

Professzor – Üdvözlet nektek, barátaim. Nem értem én bátor kapitányunknak ezt a zavarát. A Mesternek nem csak humorérzéke is van, de ő maga is készségesen spekulál, ha hiányzanak láncszemek… Hát lehet egyáltalán gondolkozni spekulációk nélkül? Egyébként roppant kíváncsi lennék elméletedre, kedves Kapitány, mert nekem itt valami nagyon nem stimmel… Több, mint gyanús a történet…

Kapitány – Én is üdvözöllek, tanult barátnőnk. Pontosan ez foglalkoztat engem is: hogyan gondolhatta a teljhatalmú koronaherceg, mert világos, hogy a szálak oda futnak, szerepe nem lehet vitás, hogy megússza ezt a förtelmes akciót olyan botrány nélkül, amely könnyen meg is buktathatja őt magát?

Doktor – Régóta tudjuk, hogy a hatalom tudatmódosító méreg. Az ember egyre inkább tévedhetetlennek és legyőzhetetlennek érzi magát.

Kapitány – Ez igaz, de nem olyan egyszerű a helyzet. Attól, hogy valaki teljhatalommal rendelkezik, tévedhetetlennek és legyőzhetetlennek érzi magát, közben leül valakivel sakkozni, hát nem biztos, hogy nyerne, hacsak az a másik játékos szándékosan nem vét lépéseket, hogy megveresse magát. Vagyis az eltorzult öntudat távolra sem teszi révedhetetlenné azt, aki ezt elhiszi, ellenkezőleg. Most pedig nem arról van szó, hogy egy kegyeltje megverette magát, hanem arról, hogy az újságírónak felállított csapda ötlete magának a koronahercegnek felállított csapda lehetett. Bizonyára egy nagyon bizalmas embere – nem nagy erőfeszítések árán – meggyőzte a herceget, hogy az alkalom a kegyetlen leszámolásra kiváló, kiválóan lesz lebonyolítva, és gyorsan lesz elfeledtetve. Vagyis a herceg mindent tudott, mi több a végső döntés személyesen az ő döntése, csakhogy az egész értékelésével kapcsolatban lett megvezettetve. Hogy belebukjon.

Doktor – Hú, ez érdekes gondolat: a nagy isztambuli csapda nem Dzsamal Hasogdzsinek szólt, ő egy könnyen feláldozható mellékszereplő, hanem Mohamed bin Szalmán koronahercegnek szólt…

Professzor – Aki szinte kezdettől fogva a nyugati média kedvence lett, azon kevés érdemdús celebnek, aki jogosult három betű viselésére, úgy mint JFK, DSK, TGM… Tehát hívjuk csak őt MBS-nek!

Kapitány – Nos, itt van a kutya elásva! Ki ez az MBS? Honnan jött, hova tart? Ki akarhatja, ki képes megbuktatni őt?

Doktor – Neked, sokcsillagos kapitányom, erre is lenne válaszod?

Kapitány – Nagyon kevés dologra van válaszom, sokcsillagos doktornőm… De tippelek, tippelgetek… Most viszont váltsunk témát, mert közeleg a Mester… Mit szóltak ehhez a hirtelen lehűléshez?

* * *

Összeesküvések és elméletek – Ki az?

Kapitány – Szép napot, szép lányok! Azt hiszem, rájöttem az igazságra és roppant izgatott vagyok! Szeretném bizalmasan, de különösen bizalmasan megosztani ezt veletek, mielőtt idejönne a Mester.

Professzor – Látom, kedves kapitány úr, egészen reszkedsz az izgalomtól! És milyen sápadt vagy…

Doktor – Jól sejtem, valami új elmélet? Imádom elméleteidet. Csupa fül vagyunk. És senkinek egy mukkot sem! Így görbüljek meg!

Kapitány – A történet meglehetősen régi. És biztos a legtöbb ember nem is emlékszik rá. De engem mélységesen megdöbbentett annak egyik része. Történt ugyanis, hogy nem sokkal a beiktatása után Trump fogadta Lavrov orosz külügyminisztert. Másnap New York Times dühösen botrányt kiáltott. „Miket fecseg ki a Fehér Ház bérlője?” Ugyanis a négyszemközti beszélgetésen Trump a DAES, vagyis az Iszlám Állam kapcsán olyanokkal dicsekedett, amelyekkel veszélybe sodorja Izrael oda beépített emberét. De hát honnan a fenében tudja a New York Times, mit mondott Trump Lavrovnak négyszemközt?

Doktor – Mindenki tudja, hogy a NYT a világon legjobban informált újságja. Profi csapat. Nagyra becsülöm őket.

Kapitány – Jaj, drága doktornő! Már bocsáss meg, de ez csacsiság! Miféle profizmus kell ahhoz, hogy egy újságíró megtudja egy fehér-házi négyszemközti beszélgetés tartalmat?

Professzor – Ez valóban döbbenetes, de talán nem annyira. Mit tud egy átlag, vagy akár tájékozott ember a Fehér Ház működéséről. Lehet, hogy maga a Fehér Ház készít hangfelvételt mindenről, és akkor már nehéz annyira megdöbbenni egy „indokolt” kiszivárogtatáson.

Doktor – Az is lehet, hogy ez a négyszemközti beszélgetés egyáltalán nem volt annyira négyszemközti. Mindkét fél hozta tolmácsát meg egy kabinetfőnök is állt diszkéten a sarokban…

Kapitány – Nem zárhatjuk ki teljesen, bár nehezen hihető. Nem beszélve arról, hogy ha csak egy-két ember volt még, a lebukás szinte garantált.

Professzor – Marad az, hogy valaki vagy valakik mégiscsak képesek lehallgatni a fehérházi beszélgetéseket. Szinte hihetetlen, de kizárhatjuk-e? A magam részéről nem csodálkoznék, ha az izraeli titkosszolgálat, esetleg még az orosz is képes erre. És talán lassan a kínai is. Így viszont lehet egy ötletünk, ki adta le az infót a profi hírében álló New York Timesnak…

Kapitány – Igen, valahogy így lehetne ezt magyarázni… Mégis, nekem döbbenetes volt, és marad ez a nyílt bevallása annak, hogy egyesek a legbizalmasabb információkhoz is hozzájuthatnak, ami nem egy jó bizonyítvány a világrendről… De ez a történet egyik, felkavaróbb, látványosabb része. Emiatt viszont nem voltak álmatlan éjszakáim… De volt a másik része, az, ami miatt kipattan a botrány. Sehogy sem tudtam elképzelni, mit mondhatott Trump Lavrovnak, amivel leleplezhette Izrael beépített emberét. Ha nem is álmatlan éjszakákat, de komoly töprengést okozott ez nekem. Mert az biztos, hogy direktben az illető nevét nem mondhatta. A fedőnevét pedig piába árulja el. Bizonyára nem is tudja. Hivatkozással valamilyen konkrét akcióra? Mivel leplezhette le az izraeli Stirlitzet? És egyszer csak, sok-sok később fejleményre jöttem rá. Így most minden napnál világosabb…

Doktor – No persze, ezeknél az elméleteknél ez így szokott lenni.

Professzor – Bökd már ki, aranyos kapitányunk, ne feszítsd a húrt!

Kapitány – Izrael beépített embere nem lehet más, mint a Daes főnöke, az elpusztíthatatlan Al-Bagdadi!

Professzor – Merész gondolat… Nem kellene egy kicsit életveszélyesnek tartani ennek hangoztatása. Ha csak félig is igaz, nem sokat adnék életedért.

Kapitány – Ez pontosan úgy nem lehet félig igaz, ahogy én sem lehetek félig szűz…

Mester – De, de, drága kapitányom! Te is lehetsz félig szűz, az elméleted is lehet félig igaz, az az egy biztos, hogy megállíthatatlanul stül élénk eszed és még élénkebb fantáziád efféléket. Jó ideje sejtem, hogy te vagy a forrásvidék. Nem New York Times írja, én hallottam akaratlanul saját fülemmel.

Kapitány – Üdvözlégy, kedves Mester… Én csak szóval tartottam a lányokat, amíg vártunk rád. És örülök, hogy hallottad felfedezésemet. Nem nevezném azt elméletnek, csak logikai következtetésnek. Hát lehet másképpen magyarázni, hogy a nevezetes történet óta az oroszok többször kilesték és lebombázták Al-Bagdadit, de ő megannyiszor sértetlenül megúszta. És amóta elkezdődött a Daes fokozatos felszámolása, Al_bagdadit mintha a föld nyelte volna el, de a médiák sem nagyon firtatják, hol van, mit csinál?

Mester – A mozaik darabkák valóban logikusan állnak össze, csak ezek a fránya szavak meg fogalmak… Újra és újra minden összekeveredik. X lenne Y embere? Emlékeztek, mit csinált egy másik Y egy másik X-szel? Nehéz ügy, de ne hagyjuk abba a mozaik darabkák rakosgatását. Izgalmas játék. Csak ne vigyük túlzásba. Sok, nagyon sok a komoly feladatunk.

* * *

Összeesküvés-elméletek – Az idegenek

Kapitány – Üdvözlégy, szépséges doktornő! Már nagyon vártalak, nincs nyugtom ettől az új felismerésemtől!

Doktor – Látom is, drága kapitányom, fölöttébb nyugtalan vagy… Mit fedeztél fel, hallgatlak!

Kapitány – Biztos neked is feltűnt, hogy az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban beszélnek a NASA szakemberei az élet nyomairól a Naprendszerben, a Nap és a Föld számtalan ikertestvérének felfedezéséről és lajstromba vételéről, de ami mindennek a teteje, többen különféle célzásokat tettek, hogy bizonyára még életünkben drámai felfedezéseket teszünk… Majdnem egyenesen kimondják, hogy hamarosan találkozni fogunk idegen civilizációkkal…

Doktor – Szerintem semmi kétség, hogy nem vagyunk egyedül a világban, így egy ilyen találkozás előbb-utóbb be is következhet… De szerinted ezt miért kellene azzal előkészíteni, hogy beszámolnak víz felfedezésről Jupiter holdjain, vagy szerves molekulák felfedezéséről üstökösöken?

Kapitány – Na persze, a kettő között nincs szoros összefüggés. Az a rengeteg felfedezés, amit mostanában tesznek a Naprendszerben, arra jó, hogy erősítse a Földön kívüli élet létezésének tudomásul vételét. A lényeg viszont annak a megerősítése, hogy a Földön kívüli élet nem vízből és szerves molekulákból áll, hanem igenis léteznek idegen civilizációk, amelyek esetleg egészen másképpen festenek, és esetleg egyáltalán nincsenek olyan messze…

Doktor – Ebben sokan hisznek, igen sokan a szó szoros értelmében hisznek ebben. Nem is egy Ufó-hitről tudunk… És ebben a tudomány szava sem lehet más, minthogy: igen, vannak…

Kapitány – Ezt én is tudom, fiatal barátom. Nem, külön-külön a hírekben én sem látok semmi újat… A hírek rendszerében, és főleg a hírek rendszerességében viszont látok egy szándékot… Vagy inkább azt mondanám: tervet…

Doktor – Netán összeesküvést?

Kapitány – Ja, egyben az. De ha te másképpen minősítenéd a tervet…

Doktor – Kérlek, védelmező lovagunk, ne fokozd tovább a feszültséget, tárd fel nekem titkos tudásodat a NASA titkos tervéről!

Kapitány – Ó, a terv nem a NASA-é, a NASA csak az eszköz, a megfelelő eszköz. A terv mögött valami nagy erő állhat. Szerintem ez nem az amerikai kormány, azt még nem értesítették erről, hadd játssza őszintén és spontánul a naiva szerepét, ahogy máskor is volt…

Doktor – Jaj, te már kínzol engemet! Mesélj, mi a terv! Majd utána fogjuk eldönteni, kire vall…

Kapitány – A terv egyszerű és zseniális. El kell hitetni az emberiséggel, hogy egy idegen civilizáció jelent meg a kapuk előtt, és az általános, soha nem látott rémület közepette máris ki lehet hirdetni a világméretű szükségállapotot, felállítani a harmadik évezred új hatalmi rendszerét.

Doktor – Ejha!

Kapitány – Pssszt! Egy mukkot se, jön a Mester és a Professzorasszony…

* * *

Összeesküvés-elméletek – A hatos titka

Kapitány – Jó ideig azt hittem, hogy előbb-utóbb megszokom ezeket a borzalmas combinókat a Körúton… De nem, egyre jobban bosszantanak, már-már dűhítenek…

Doktor – Pedig jobban tennéd, kedves barátom, ha nem izgatnád magadat ennyire, különösen olyan dolgok miatt, amelyeket nem tudsz megváltoztatni. Amúgy szerintem a combinók elegánsak, korszerűek, azt mondanám: ékszerei a budapesti közlekedésnek…

Kapitány – Te jó ég! Hogy mondhatsz ilyet? Lehet, hogy egy prospektusban elegánsaknak tűnnek, de szállj fel, és utazz rajtuk! Egyszerűen nem értem, hogyan lehet ennyire elsikkasztani a belső teret! Külső szélességük imponáló, de belül ilyen szűk villamost az életben nem láttam. Abszurd, elképesztő a helyzet: oldalanként egy ülés van, de így is képtelenség átmenni a székek között, ha már áll ott egy ember. És lássuk be, az nem várható el, hogy egy nagyváros legforgalmasabb vonalán senki ne álljon a székek között. Tetejében ezeken a magányos székeken sem lehet kényelmesen ülni, mert a lábaknak való hely felét elfoglalja a villamos oldalfalának félméteres dudorai. Hogy azok mire szolgálnak, mit rejtegetnek? Misztérium!...

Doktor – Jó, elismerem, sok belső tér vész el, és hogy miért, azt én sem tudom… De azért vannak egészen szelős részek is…

Kapitány – Ne is bosszants ezzel… Sokszor olyan elnéző tudsz lenni. Én meg azt mondom, hogy botrány, hogy ezért a beszerzésért valaki nem került hűvösre!

Doktor – Hú, hát ez azért meredek! Nem hiszem, hogy lehetne olyan sokakat érintő döntés, amely mindenkinek tessen. Akkor a döntéshozó előre is készülhet a dutyiba…

Kapitány – Ez ebben a formában színtiszta demagógia… És jelen esetben szerecsenmosdatás is. Mert a combinók beszerzése ma már ordító módon bűnös hiba volt!

Doktor – Gondolom, korrupcióra gyanakszol… Vagy hozzá nem értés esete forogna fenn?

Kapitány – Ez is, az is, és főleg érzéketlenség a naponta bumlizó emberek érzéseivl szemben… És a büntetlenség biztos tudata…

Doktor – Valójában én sem akarom védeni ezt a beszerzést, mert akármennyire is csodálkozol ezen, magam is gyakran szállok fel a hatosra, és engem is zavar mindaz, amit felsoroltál… Csakhogy én nem látom ennyire idegesítőnek, és biztosra veszem, hogy a tervezési fázisban a döntés jónak látszott. Biztos volt egy sor komoly érv…

Kapitány – Én is ilyesmire gyanakszom. És ha így lenne, kevésbé idegeskednék… Csakhogy soha sem fogjuk megtudni az igazságot…

Doktor – Nna, kíváncsivá teszel! Mire gondoltál? Lehet, hogy itt egy nagy titok van?

Kapitány – Bizony, lehet… Más magyarázata alig ha lehetne erre az abszurd kialakításra… Neked elmondom, de kérlek, senkinek ne add tovább!

Doktor – Ismersz engemet, vitéz bátyám, olyan vagyok, mint a sír!

Kapitány – Nos, szerintem ezekben a combinókban olyan alkatrészek vannak beépítve, amelyek együttesen egy hatalmas kör alakú radarrendszert képeznek. Tudod, mekkora balhét csapnak az oroszok a NATO-radarok miatt! Hát itt most sikerült elrejteni a történelem egyik legnagyobb radarját!

Doktor – Értem most már, miért kell így szorongani a szólóüléseken… Ez is érdekes elmélet...

Kapitány – Miért? Te milyen elméletet tudsz?

Doktor – Á, semmi, csak így csúszott ki a számon…

Kapitány – Ne alakoskodj, te rossz lány, te tudsz valamit, és titkolod jó öreg barátod előtt! Én meg, látod, mindent megosztok veled… Szép, mondhatnám…

Doktor – Jól van, kapitány uram, elmondom, csak ne duzzogjál… Az igazság az, hogy ez még nem ellenőrzött infó, és tudod, hogy én csak biztosra szeretek menni…

Kapitány – Biztos… Mi biztos ebben a mátrixvilágban… De bökd már ki, mit tudsz a combinók titkáról?

Doktor – E szerint is egy virtuális kör alakú rendszerről van szó, de értesüléseim szerint ez nem radar, hanem részecskegyorsító…

Kapitány – Megáll az ész! Zseniális!

Doktor – OK, de senkinek egy mukkot sem!

Kapitány – Így görbüljek meg!

* * *

Ki írja a görög tragédiát?

Kapitány – Szerintetek, barátaim, ki írja a görög tragédia szövegkönyvét?

Professzor – Már megbocsáss, harcedzett barátom, de te mire gyanakszol?

Kapitány – Mi tagadás, felmerült bennem, hogy az egész hercehurca, kirohanás, berohanás, nyilatkozatháború, de még a referendum is színjáték. Egy kiválóan megírt újkori tragédia…

Mester – Abban biztosak lehetünk, hogy sok szerző tüsténkedik a téma körül, és az lehet, hogy a mainstream média fegyelmezetten követi a szerzői utasításokat, de tudjuk, hogy a népek nem ennyire fegyelmezettek.

Doktor – Én is biztosra veszem, hogy a hangeffektusok tudatosan meg vannak erősítve, sőt, tudatosan vannak hangszerelve is. Számomra az az igazán izgalmas kérdés, hogy mekkora ebben Cíprász érdeme.

Professzor – Nehéz feltételezni, és még nehezebb elhinni, hogy Cíprász azért fokozza az ellenféllel koordináltan a drámai feszültséget, hogy annál könnyebben nyomhassa le az elkerülhetetlent a görög nép torkán. Az a logikus, hogy annyira akarja minimalizálni a további áldozatokat, hogy esélyt kapjanak a túlélésre.

Kapitány – Ahol politika van, ne keressünk hétköznapi logikát, erkölcsöt még kevésbé. Én biztos vagyok, hogy Cíprász minden opciót megvizsgál, és ezek között az is van, hogy most neki kitűnő alkalom kínálkozik a lelépésre, amivel a forró gesztenye a jobboldal kezébe kerülhet, és így viszont Cíprász 1-2-3 év múlva visszatérhet kétharmados többséggel. És ezért még nem is vádolhatjuk őt semmiféle populizmussal vagy machiavellizmussal. Ez színtiszta politika. Engem csak az érdekel, hogy ezeket ő magában gondolja-e végig, vagy a nagy ellenfél-kollégák ezeket nyíltan és „becsületesen” meghányják-vetik?

Doktor – Kerülj közéjük, megtudod. Addig viszont se te, se más nem fogja ezt megtudni.

Mester – Nem, határozottan nem helyes ez a defetizmus! Az igazság kiderítése olyan mint a halászat, és erre gondolva mondom: ne halat adjál, ne egy konkrét tényt tárj fel előttem, hanem taníts meg halászni. Magyarán: harcolni kell, és ki kell harcolni a döntéshozatal, minden közérdekű döntéshozatal átláthatóságát és elvszerűségét.

Kapitány – A cél világos, és lelkesítő, mester. Most azon nyomban harcba állunk, mind a négyen! És talán másokat is meg tudunk nyerni… De vajon segíteni fog ez a görögöken jövő héten? Nyár végéig?

Mester – Még kíméletes gúny is lenne a megjegyzésed, ha ilyesmit sugalltam volna. A felvetésem, amely mellesleg egyáltalán nem új, és nem az enyém, azért nem sorolható az utópiák műfajába, mert vállalom, magam mondom ki hozzá, hogy a politika ilyen átalakítása nem mehet végbe forradalom nélkül. És szokásomhoz híven azzal is kiegészítem, hogy új és békés forradalomra gondolok. Rossz belegondolni, mi lesz velünk, ha nem nyitjuk ki az utat előtte. És ébresztőt talán éppen ez a görög tragédia fúj, hangszerelés ide, hangszerelés oda…

* * *

A mai összeesküvés-elmélet – Az Iszlám Állam

Kapitány – Üdvözlégy, fiatal barátnőm! Látom, ma is sietsz…

Doktor – Szép napot, dicső kapitányunk! Igen, korábban végeztem a peres ügyekkel, reméltem, hogy lesz egy kis időnk kiütni a hétköznapi feszültségeket valami izgalmas sztorival. Mesélj, mik a legújabb híreid?

Kapitány – Az igazi izgalmakat ne a hírektől várd, szépséges doktornő, hanem attól, amit a hírek eltakarnak…

Doktor – Hát, persze, én is erre gondoltam, a titkos háttérre, a titkos igazságra, amelyre mindig te jössz rá elsőként…

Kapitány – Kegyed hízelegni próbál… De ismersz engemet. Annyira jóban vagyok az eszemmel, hogy engem minden hízelgés hidegen hagy… Ám hagyjuk ezt, tudom mire vagy kíváncsi… És most nem kis ügyről van szó… Hosszabb ideje gondolkozom ezen, és mára már teljesen egyértelmű lett számomra, hogy ez az egész Iszlám Államnak nevezett jelenség egy rendezett csapda…

Doktor – Rendezett csapda? Ezt hogy érted? Ki kinek rendezett csapdát?

Kapitány – Csapda ez a résztvevő dzsihadisták számára is, de az igazi nagy vad, amelyet csapdába akarnak ejteni, az a világ közvéleménye.

Doktor – Egyre izgalmasabb, de sajnos egyre zavarosabb is az egész. Ki állítja fel ezt a csapdát, és mire lesz neki jó a csapdába csalt világközvélemény?

Kapitány – Azt, hogy ki állította fel ezt a csapdát, nem tudom. Könnyű lenni mondani, de én ezt nem merném állítani, hogy Amerika vagy netán Izrael állította fel… De aki felálította, tudatosan és átgondoltan cselekedett, az érdeke pedig az, hogy Amerika, akarja vagy sem, belekeveredjen egy újabb a legutóbbi iraki és az afganisztáni után egy harmadik, még nagyobb szabású és még véresebb – lehetőleg százéves – háborúba…

Doktor – Hát ez rémisztő…

Kapitány – Könnyen lehet, hogy ez lesz a világtörténelem legrémisztőbb története… De most hagyjuk, jön a professzor asszony és a Mester… Mi meg holnap folytatjuk, rendben?...

Doktor – Igen, holnap, ugyanitt, ugyanakkor… Látod, minden gondom eltűnt… Ha nem lennél, ki kellene találni!

* * *

Az internetadó kapcsán

Professzor – Mit gondoltok, kedves barátaim, lehet, hogy ezzel az internetadóval a Fidesz a legrosszabbkor egy súlyos hibát vétett?

Kapitány – Már miért lenne ez a legrosszabbkor? Ekkora választási győzelem után hogy lehet rossz korról beszélni, mármint a Fidesz szempontjából rossz korról? Jó hosszú ideig ő itt a király, vagy több is…

Professzor – A harmadik választást is megnyerték, de azért, mert a társadalom nagyon rosszkedvű és nem avatkozott bele a fanatizált kisebbségek harcába, a mostani lejtős pályán viszont a szavazó kisebbség kisebbsége tarolt. De ettől a társadalom nem lett jobb kedvű. És most ettől az internetadótól betelhet a pohár…

Doktor – Nem beszélve arról, hogy most a szövetségeseink is eléggé rosszkedvűek. Ez a kitiltási botrány példátlan a modern diplomáciában…

Mester – Én is egyetértek azzal, hogy mind az elképzelés, mind az időzítése szerencsétlen. Ugyanakkor nem hiszem, hogy éppen ez bizonyulna annak a végzetes hibának, ami miatt összeomlana a rendszer… Ebben a történetben valami egészen más, egy látszólag jelentéktelen részlet zavar engem, de ez olyan probléma, amely mintha megfordítaná a lőirányt…

Professzor – Hát én sem kelnék a mi ellenzékünk védelmére…

Mester – Nem, nem erről van szó. Nem jobbra helyett balra akarok lőni… Ez egy látszólag szakmai, és nem politikai kérdés, méghozzá érdekes módon éppen az internettel kapcsolatos. Történt ugyanis, ahogy ilyenkor szokás, hogy egy-két lelkes fiatal tűntetést kezdett szervezni az internetadó ellen. És mostanában mi az első, ha tüntetést akarok szervezni? Meghirdetem „az eseményt” a Facebookon… Meg is cselekedték ezt fiatal barátaink, nyomban kezdett gyűlni a csatlakozók hada. Azután váratlanul a rendszer, mármint a Facebook kitörölte a tüntetés oldalát, és blokkolta a szervezők profiljait…

Doktor – Igen, ezt hallottam… Azt írták, hogy túl sok feljelentés érkezett a Facebookhoz. De lehet-e kétségünk, kinek a partizánjai bombázták szét feljelentéseikkel az akciót. Gyalázatos, de hiábavaló munka. Azóta új oldalak születtek, és sok más csatornán is szerveződik a társadalom…

Kapitány – Szerénység, kedves barátom, több szerénységet! Társadalom! Ugye, egy millió az internet adómentességéért?… Egy újabb milka, amely mögött megint csak egypár ezer ember lesz… Egyszer, kétszer…

Mester – Ne haragudjatok, de engem most jobban izgat a Facebook eljárása, és az, amit ez üzen, vagy inkább elárul nekünk… Még az sem érdekel különösebben, hogy egy vagy ezer feljelentés ment hozzájuk. Egyik esetben sem lennének kötelesek megtenni azt, amit megtettek. Félreértés ne essék! Biztos vagyok, hogy a Facebook minden egyes munkatársa egészen Markig maradéktalanul azonosulna a tüntetőkkel, és elhatárolódna az internetadó kiagyalóitól. De így is rémisztő, de legalább elkeserítő az az önkény, amely osztályrészük.

Professzor – Ne legyen kétségünk, hogy egyetlen sikeres akció, különösen forradalom nem lehetséges diszkrét támogatásuk nélkül.

Doktor – Ajjaj, eljutottunk az összeesküvés-elméletekig…

Mester – Magam különösen szkeptikus vagyok az összeesküvés-elméletek nagy részével kapcsolatban, de végtelen naivitás azt hinni, ha rendelkezésre áll egy eszköz, azzal nem él vagy visszaél senki…

Professzor – Ahogy Csehov mester mondja: „Ha az első felvonásban a színpadon van egy puska, annak az utolsóban el kell sülnie.”

Mester – Nem megnyugtató, hogy valaki – gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül – rendelkezik ilyen hatalmas fegyverrel, de az emberek előbb-utóbb tudomásul veszik, megpróbálják megszokni a helyzetet, alkalmazkodni hozzá, és berendezkedni valamilyen hosszú távú nehéz harcra a fegyver megsemmisítéséért. Így vagyunk, igen még mindig így vagyunk az atomfegyverekkel is. De ennél is veszélyesebb saját fegyvertelenségünk. És ha a Facebook ilyen lazán, szemrebbenés nélkül meg tud fosztani az összefogás, az önszerveződés eszközétől, akkor nagy bajban, igen nagy bajban vagyunk…

Kapitány – Az internet által a kisember számára biztosított nyilvánosság mítosz, legenda… Ez a nyilvánosság nem hatékonyabb, mint hogy kiállni a házad elé és kiabálni az egy-két járókelőre…

Professzor – Ezzel nem értek egyet. Az internet fantasztikus lehetőségeket teremt, csakhogy ezeket meg kell ragadni, az akadályokat elsöpörni…

Doktor – Helyes, ezt én is aláírom.

Mester – Ezen a téren a harc nem dőlt el. Az biztos, hogy az internet megadóztatása komoly merénylet az internet ellen…

Professzor – Nem mellesleg a Magyarországon úgy is botrányosan drága internet ellen…

Mester – De nagyon jó lenne, ha nem csak az új adó bevezetését akadályoznánk meg, hanem a polgári civil nyilvánosság pozícióit is megerősítenénk, - horribile dicto – a Facebook ellenében is.

Kapitány – Szép óhaj…

Mester – Ez ma már nem puszta óhaj. Éppen tegnap olvastam a Változó Világ Mozgalom állásfoglalását. Barátaink azt javasolják*, hogy az internet előfizetési díj 20%-a a tartalomszolgáltatókat illesse.

Professzor – Hát ez egyszerű és zseniális javaslat!

Kapitány – Sajnos, nincs az az egyszerű javaslat, amely az illetékesek kezén ne váljék olyan bonyolulttá, hogy minden a régiben maradjon.

Mester – Nem tudom, mi lesz a javaslat sorsa, de a legfontosabb a cél tudatosítása: semmit nem ér a gondolat szabadsága, ha gondolatainkat nem tudjuk megosztani.

* A VVM javaslata

Az összeesküvés-elméletekről

Kapitány – Üdvözlégy, szépséges doktornő!

Doktor – Szervusz, kedves kapitányom! Még csak te vagy itt?

Kapitány – Igen, és örülök, hogy most egymás között tudunk váltani szót. Bevallom neked, hogy fölöttébb izgatnak különféle gondolatok, de nem szívesen beszélek azokról a professzor asszony, és különösen a Mester előtt. Ismered, mennyire ragaszkodnak a racionális magyarázatokhoz… Nem mintha misztikumba szeretnék elkalandozni…

Doktor – Meglep, hogy ilyen komplexusaid lehetnek, de halljuk, mert igen kíváncsivá tettél!

Kapitány – Veled azért beszélgetnék erről szívesen, mert az az érzésem, hogy ezek a témák téged is érdekelnek. Nos, az összeesküvés-elméletekről lenne szó…

Doktor – Hát, igazad van, drága kapitány, ezekről szívesen olvasok. A legtöbbször úgy hatnak ezek, miért egy vérbeli krimi, csak, sajnos, nem ritkán elvetik a sulykot, és akkor nevetségesek lesznek.

Kapitány – Ha olvasmányként kezeljük, akkor ez egy jogos elvárás: legyenek izgalmasak, és ahhoz az is kell, hogy valamennyire hihetőek, életszerűek legyenek… De mennyivel súlyosabb egy másik kérdés: igazak-e ezek az elméletek, vagy merő agyszülemények?

Doktor – Netán gonosz szándékkal – és céltudatosan – terjesztett hazugságok, ami máris egy újabb összeesküvés-elmélet…

Kapitány – Igazad van, és ebben nincs semmi nevetséges, vagy olyasmi, amivel általában az összeesküvés-elméleteket nevetségessé tehetné…

Doktor – Rendben, rendben van, semmi sem teheti általában nevetségessé az összeesküvés-elméleteket… Mert ismerünk nem is kevés lelepleződést… De ki vele, milyen új elmélet vett rá erre a beszélgetésre?

Kapitány – Ó, ilyen naponta adódik… Hiszen ez az én nagy gondom: ezek az összeesküvések nem kivételes gaztettek, hanem szerintem így működik a világ. Egyszerűen nem tud normálisan és becsületesen működni… És végső soron ez bánt…

Doktor – Bizony, mindannyian titkolózunk. De egy kis titkolózásból még nem lesz összeesküvés. Talán mégis jó lenne, ha kiböknéd, mi az az új összeesküvés, amely felzaklatott.

Kapitány – Nem akarok ködösíteni, vannak új kínzó kérdések is, de hidd el, számomra az összeesküvő erők zavartalan ténykedése a legnagyobb fenyegetés. Ami viszont a legújabb elméleteket illeti, mi lehetne más, 2014 őszén, mint az ebola és az Iszlám Állam rejtélye…

Doktor – Hűha! Ezek valóban kemény témák… Szörnyű fenyegetések… De nem gondolod, hogy összeesküvés-elméletnek túlságosan triviálisak. Bár magam még nem találkoztam ilyen feldolgozással, el tudom képzelni, hogy sokak szerint mind a kettő a CIA akciója…

Kapitány – Attól, hogy valami triviális, még lehet igaz. Viszont komolyra fordítva a szót: a két történetnek nincs sok köze egymáshoz, de mind a kettő egy nagyobb történet, egy nagyobb elmélet – sajnos logikusnak tűnő – eleme… De folytassuk máskor, jön a Mester…

* * *

Választás 2014 – A döntés kínja

Doktor – Itt az utolsó nap. Gyalázatos négy év után egy gyalázatos kampány utolsó napja…

Professzor – Bevallom, az eltelt időszakot én is így minősítem, de mégsem érzem könnyűnek a döntést… Mi az, hogy nem könnyű… Valójában kín, nagyon fájdalmas kín…

Kapitány – Azt elfogadom, hogy nem mindenki szája íze szerint mentek a dolgok, de nem vitás, hogy mentek… És ebben volt koncepció, volt, és van lendület… Biztosra veszem, hogy Orbán is belátná, ha most újra győz, elemi érdeke lesz gesztusokat tenni, minél több árkot betemetni, és tovább lendíteni az ország fejlődésén…

Professzor – Lendület, az volt… Az Orbán-Semjén kormány az Orbán-Torgyán kormánynál is nagyobb lendülettel építette bázisát… Minden más vagy ezt, vagy a politikai marketinget szolgálta…

Kapitány – Hát ezt nem is nagyon leplezték. Ideológusaik közül többen is kimondták: fontos volt egy alternatív gazdasági és média erőt kiépíteni. Most ez túl hatalmasnak, mindenhatónak látszik, de ha kiveszik a kezükből az államhatalmat, kiderül, hogy ez a gazdasági és marketing erő éppen elég a szemben álláshoz, és túlerőről szó sincs.

Mester – Többen mondták már, hogy „minden hatalom erőszakot tesz az embereken, és eljövend az idő, amikor nem lesz sem császár, sem semmiféle más központi hatalom. Az emberiség az igazság és méltányosság birodalmába jut, ahol már semmiféle hatalomra nem lesz szükség”. De kevesen számolnak azzal, hogy a hatalom összeesküvés. Egyetlenegy hatalom nem képes fennmaradni a maga összeesküvése nélkül. Összeesküvés és összeesküvés között viszont hatalmas különbség van. Olyan mint, mondjuk, a magyar jakubinosok összeesküvése és a magyar nyilasok összeesküvése között.

Kapitány – Igazad van, Mester, de hogyan lehet megállapítani, hogy ki a csúfabb összeesküvő? Netán higgyük azt, hogy, aki baloldali, az csak nemes, önzetlen célokat követ, aki jobboldali, az az emberek vesztét, vagy legalábbis kirablását szervezi?

Mester – A hatalmat nem eszmék, hanem hús-vér emberek foglalják el. Valóságos, mondhatni egyszerű csapatok, barátok, osztálytársak, hálózatok, bandák… Ember- és életismeret, józanság, értelem kell ahhoz, hogy ezeken átlássunk. Nem könnyű feladat, de nem is ember feletti…

Professzor – Nekem ma Magyarországon ez annak tűnik…

Kapitány – Az ideológiai minősítés is véglegesen elbizonytalaníthatja az embert. Szerintem az MSZP, különösen csatlósaival együtt egy igazi nyugat-európai jobbközép, a Fidesz és a Jobbik pedig a szélsőjobbtól a szélsőbalig a teljes eszmeskálát lefedi… Ami nem feltétlenül bűn. Inkább arról van szó, hogy ezek a fogalmak lassan teljesen kiürültek…

Professzor – Az MSZP esetében a pártvezetésről ezt a pozicionálást akár el is lehet fogadni, de a párt bázisa – már amennyire még hat – a társadalomnak az a része, amely értelemszerűen egy igazi baloldali politikát vár el, és remél.

Kapitány – Szomorú ez így, de ha visszatérünk az eredeti kérdésre: kire szavazni holnap, mégis csak azt kell belátni – és bevallani – hogy igazi kín a döntés.

Mester – Pedig a szédületesnek látszó választék ellenére, 3 vagy 4 kérdőjelre kell keresni a választ.

Professzor – Vagy megfontolni a tüntető érvénytelen szavazatot…

Mester – Megfontolni igen, de ezt nem tanácsolnám senkinek. Legyen felelősségünk és bátorságunk a közül választani, ami adva van. Ha a választék pedig nem tetszik, tegyünk érte, hogy legyen vállalható, igazi alternatíva. Ez pedig áldozatos és időigényes feladat…

Doktor – Így igaz. Boldogan támogatnám… De most próbáljunk egy végső mérleget készíteni! Szerintem világos, hogy felelőtlenség lenne esélytelen – zömében kamu – pártra pazarolni a szavazatunkat. Egy nyitott kérdés van: esélyesnek kell-e tekinteni az LMP-t? És érdemes-e esélyt adni neki, vagyis legalább növelni az esélyét?

Professzor – Én nem tartanám tragédiának, ha az LMP komoly meglepetést okozna, és nem csak bejutna az új parlamentbe, de megakadályozná az egy párt által elért többséget. Én általában is támogatnám a pártok túlhatalmának lebontását. Ugyanakkor az LMP esélyeinek növelése megakadályozhatja a kisebb rossz elv érvényesülését… De nem szeretnék kertelni. Én úgy gondolom, hogy sok szempontból méltatlan a nép bizalmára, de ma az MSZP, vagyis a Kormányváltók a kisebbik rossz.

Doktor – Fanyalogva, de én is ezt mondom…

Kapitány – Én azt hiszem, hogy belekalkulálva az egészbe a Fidesz által generált kritikai szellemet, ellenállást, kormányzásuk folytatása egyáltalán nem látszik nagyobbik rossznak. Mi tagadás, jobban félek attól, ami a hatalomvesztésüket követné.

Professzor – A választások utáni napoktól én is félek. Talán némi szerencse, hogy nyomban kezdődik az Európai parlamenti választás kampánya, így a pártok is el lesznek foglalva az 21 finom állás megszerzésével, elaltatnák a polgárháború pusztító tűzét…

Mester – Mi tagadás, mindenképpen vészterhes időszak elé nézünk. De ez nem mentesít minket attól, hogy holnap meghozzuk a felelős döntésünket, utána pedig lankadatlanul folytassuk igazságkeresésünket. Boldoggá tesznek beszégetéseink…