2018. április 22., vasárnap

Májusi keresztút


Kapitány – Rendben van, kedves barátaim, elkezdődött az új fejezet hazánk életében, ahogy a Mester mondta. Jelek vannak, hogy ez így is van. Mondhatom azt is, hogy látványos jelek. Egyrészt megszűnt az utolsó normális napilap, lemondott a legnagyobb ellenzéki párt vezetője, és főleg kétszer is soha nem látott tömeg lepte el Budapestet… De elég mindez az új fejezethez?
Mester – Már hogy lenne elég, bátor kapitányunk. Ennek még szinte semmi köze ahhoz, ami a mélyben zajlik…
Kapitány – Na, és tudhatnánk valamit arról, ami a mélyben zajlik? Vagy te is csak a morajlást hallod, de látod tisztán a tektonikus erők harcát, még kevésbé a majd kipattanó földrengés következményeit?
Mester – Jó mondod, a következményeket nem látom. Az ember már csak ilyen: a múlt következményeit képes látni, a jövő következményeit csak különböző forgatókönyvekbe tudja elrendezni, de az, hogy melyik forgatókönyv valósul meg mindig csak a holnap titka.
Professzor – Az elmúlt két hét minden esetre két fontos dolgot bizonyított: a népben van forradalmi potenciál, a politikai osztályunk viszont egy nemzeti tragédia.
Doktor – Az emberi vágyat szabadságra nem lehet elfojtani. Ellenkezőleg, minél jobban igyekszik a hatalom elfojtani a szabadságvágyat, az annál erősebb.
Mester – Ez igaz, a szabadság alapvető, elementáris vágyunk. A ketrecbe zárt állatok is belebetegednek a rabságba. Mégis, látni kell, hogy a nagy társadalmi robbanások nem akar szoktak bekövetkezni, amikor erősödik az szabadság elfojtása, hanem amikor kifogy a kenyér, mint 1789-ben, vagy amikor már elviselhetetlen a szenvedés, mint 1917-ben. És nekünk nem ártana ilyen szempontból megvizsgálni a helyzetet. Ilyen szempontból pedig éppenséggel nincs forradalmi helyzet. Ahogy a Fidesz sulykolja: „működnek a reformok”.
Doktor – Igen, ömlik az EU pénze…
Mester – Megint igazad van: ömlik az EU pénze. De ez nem cáfolja azt, amit mondtam.
Professzor – Így van, működnek a reformok: jelentős külföldi kapacitások működnek, hiszen a szakszervezetek nem kellemetlenkednek, az országban szociális csend és rend van, a buli negyedek pedig tele vannak. A tehetős réteg is boldog, alig kell közterhet viselni, és némi együttműködésért még olcsó eu-s és közpénzben is részesülhet. A közmunka pedig befogja a legkiszolgáltatottabbak száját. Fortélyos tervgazdaság…
Kapitány – Tudom, hogy ez részedről, tanult barátnőnk, nem igazi elismerés. És azt én is látom, már hogy ne látnám, a vak is látja: minden szinten és minden irányban működik a korrupció, vagyis a romlott működés. De beszéljünk őszintén: mások becsületesebben csinálták? Vagy csinálnák a jövőben, ha újra rajtuk lenne a sor?
Mester – A relativizálás veszélyes dolog, de a kérdés jogos. Miért aggályosabb egy Mészáros tündöklése, mint egy Demjáné, Csányié, Hernádié vagy éppenséggel Simicskáé?
Kapitány – Különösen aggályos, ha az egész társadalmat hergelik egy ilyen tyúktolvaj ellen…
Doktor – Szép tyúktolvajlás… Tízmillió ember normális életét lopta meg… Bár nem irigylem stróman sorsát…
Mester – Sose irigyeld a strómanok sorsát. És azokét, akik mögöttük állnak. De mindezzel együtt, el kell ismernünk, hogy Magyarország működik. Ez a működési modell rossz és sérülékeny, de a Fidesz ügyesen görgeti előre.
Kapitány – Az ördögtől való-e tehát ez a Fidesz?
Mester – Sokan azt vallják, hogy nincs politika az ördöggel való cimborálás nélkül. Hajlanék ezt elhinni, csupán az zavar, hogy nem hiszek az ördög letezésében.
Professzor – Mindenkiben van egy tartalékpéldány belőle…
Mester – Értem. Hát bizonyára ezekből tevődik össze a mitológiai hősünk… Akár mi legyen, a Fidesz, a hajdani üzenetrögzítős párt valami olyasmi, mint Amerikában a Republikánus párt… Azzal a kis hibával, hogy a másik oldalon nem építették fel a Demokrata pártot. El tudnátok képzelni, hogy működne Amerika, ha ott a Republikánus párttal szemben nem állna a hasonlóan erős Demokrata párt, hanem hét törpe párt?
Kapitány – Szerintem egy ilyen Amerikához képest Magyarország mintademokrácia lenne…
Doktor – Maradjunk abban, hogy ez viccnek is rossz…
Mester – Inkább maradjunk abban, hogy ez jelenleg a helyzet Magyarországon, és ez több okból így nem tartható fenn, különösen az Európai Unió keretében.
Professzor – Komp-ország keresi a kikőtőjét?
Mester – Valahogy így… Vagy mégis el kell jutni egy valódi politikai váltógazdaságig, vagy esetleg keletre csúszva, felvenni az orosz, a kínai, esetleg a kirgiz modellt…
Professzor – De egy ilyen elcsúszáshoz a népnek is lenne szava…
Kapitány – A népnek mindenhez van szava, de ez általában annyit ér, mint a focimeccs kommentálása…
Mester – Igen, és ezért tragikus a politikai osztályunk állapota. Számára volt egy kegyelmi pillanat, amikor az Állami Számvevőszék kiszabta azokat a brutális bírságokat. Érdemben ez megpecsételte jogszerű működésüket. Akkor kellett volna egységesen kiszállni a versenyből. Ez olyan helyzetet hozott volna létre, amit a Fidesz nem tudott volna lekezelni.
Doktor – Igazad van, Mester, de ez már a múlt. Azt nézzük meg, lenne ma valamilyen kegyelmi lehetőség?
Mester – Igen, most is van, a lehetőségek gyakran adva vannak, csak meg kell látni.
Kapitány – Folytatni az utcai harcot?
Mester – Ez nem lehet öncél. Be kell látni, hogy jelenleg nem látszik elegendő bizonyíték a választás érvénytelenítéséhez, de az nem is vezetni igazi változáshoz. Ugyanakkor most teljes joggal ki lehetne mondani, hogy a választás politikailag nem volt legitim, ezért szabályos – de ésszerű, korrekt – ultimátumot kellene adbi a Fidesznek: szülessen megállapodás, hogy egy éven belül új választási törvény alapján és új média környezetben legyen új – tisztességes és demokratikus – választás. Még azt is ügyesen és taktikusan lehetne kikényszeríteni. Látszik, hogy az ellenzéki pártok nem képesek nélkülözni az állami dotációt, hát legyen, vegyék fel mandátumukat, de nyilvánítsák ki, hogy 30 napos határidőt adnak javaslatuk elfogadására. Addig bent ülnek, de érdemben nem vesznek részt a parlamenti munkában, ha pedig a Fidesz elutasítja javaslatukat, akkor már akár teljesen kivonulhatnának a parlamentből.
Professzor – Igen, ez egy teljesen logikus megoldás. Persze, a részletekben sok minden lenne, amit bajosan lehetne eldönteni a parlament falain belül.
Mester – Én is arra gondolok, hogy megegyezés hiányába, a két fél a választó elé vihetné javaslataikat, beleértve a választási törvénytervezeteket.
Doktor – A mostani kormánymédia működése elatt.
Mester – Teljesen igazad van, hogy ez visszás helyzet lenne. Szerencsére Orbán Viktor tett egy javaslatot a köztévé megosztására kormány és ellenzék között. Talán az átmeneti időszakban ez lenne az üdvös…
Kaptány – Ezt most találtad ki, Mester?
Professzor – Dehogy, emlékszem erre az Kerényi vagy Orbán javaslatra… Igaz, ez 2002-ben volt…
Doktor – Tehát, Mester, te nem látod komoly alternatívának a Márki-Zay Péter tervét egységes ellenzékre.
Mester – Én nem látom, de gondolom, más sem látja, hogy a jelenlegi pártokból hogyan lehetne egységes ellenzéket kreálni. Inkán az látszik alakulni, hogy a hét törpe mellett megjelenik egy újabb. Az lehet, hogy nem lenne annyira törpe, de miképpen söpri el a törpéket az útból? Hihetetlenül bizonytalan kísérlet. Amelynek ráadásul az időbeni kifutása is bizonytalan. Eltökölve a vajúdással, hogy lehetne idő előtti választást elérni különleges dráma nélkül… Négy év türelmet kérni a társadalomtól, egy hasonló helyzet körül keringve, nem más, mint a társadalom újabb becsapása.
Kapitány – Ha jól értem, Mester, te nem látod reálisnak, hogy hamarosan Magyarországnak legyen egy amerikai típusú Demokrata párt? Nem deprimáló ez?
Mester – Kezdjük azzal, hogy én nem tartom eszményinek az amerikai modellt ezzel a két váltópárttal. Mert mind a kettő ugyanannak a társadalmi formának a két arca: a konzervatív és a liberális arca. Én egy másik, egy jobb társadalmi forma híve vagyok: a nép köztársaságáé. Sokfelé látjuk ennek előszelét, még Amerikában is. Csodálattal és reménnyel figyelem a Sanders-féle Mi forradalmunk mozgalmát. De erről majd máskor váltsunk szót. Most már későre jár.


* * *

2018. április 21., szombat

Aranymondatok – Terjed…


Kapitány – Csüggedve látom, hogy egyre jobban terjed a prosztótúció …


* * *

2018. április 10., kedd

Amerika trónfosztása


Professzor – Óriási, vagy, sajnos, inkább úgy mondanám: szörnyű kockázatokat látok a világon a következő évekre, évtizedekre, Mit gondoltok: mennyire függ ez Amerika várható trónfosztásával?
Doktor – Miért? Várható lenne Amerika trónfosztása? Én azért ezt nem látom ennyire biztosra…
Kapitány – Teljesen fölösleges tépelődni: várható-e vagy sem. Folyamatban van. Kína feljön, mint egy hatalmas óceánjáró, és nincs az az erő, amely ezt a folyamatot le tudná állítani.
Mester – Én úgy látom, hogy két mozgás van: Kína valóban szédületesen fejlődik, és egyre jobban érzékeli ennek jelentőségét, így igen tudatosan, mondanám: bölcsen készül új szerepére. Ezzel függ össze az a kétségtelenül ésszerű döntés, hogy nem játsszák tovább a modern demokráciát, ahogy nem régen elszánták, vagyis a vezető garnitúra kétciklusonkénti cseréjét, hanem ehhez a hatalmas óceánjáróhoz jobban illő stabilitást biztosítanak, mind személyi, mind ideológiai vonatkozásban. Közben viszont Amerika nem hogy viszonylag maradna le a versenyben. Sajnos Amerika önmagához képes gyengül. Ennek is számos oka van, Egyrészt hihetetlenül megdrágult a világcsendőr szerepe. 70 éve Amerika vígan harcolhatott egyszerre a világ minden szegletében, utána pedig lihegés nélkül folytatta munkáját, még Marshall-segélyekre is tellett. Ma belebonyolódik egy háborúba Afganisztánban például, és már nehezen vesz levegőt. Másrészt meghódítva és valamennyire pacifikálva az egész világot, a tőke ezt egy ingyen mosollyal megköszönte, és szétszéledt ebben az áldott, munkára éhes világba. Persze, ez magával hozta a munkahelyek elvándorlását. A büszke Detroit rémisztő rozsdatemetővé vált. Az egész ország egy sajátos cifra válságba kezdett csúszni. Éppen ezért volt esélye Trumpnak, és ő valóban keményen nekiesett a gigászi, de bizonyára illuzórikus feladatnak, hogy újra naggyá tegye Amerikát.
Kapitány – A mainstream ezt nem szereti kidomborítani, de ebben Trump elképesztő eredményeket ért el. Az amerikai gazdaság azóta szárnyal…
Professzor – A tőzsde ennél is jobban…
Mester – Ebben az új politikában Trump nyitott mindenki felé, aki hajlandó beállni a sorba, beleértve Kínát és Oroszországot, de mindenki ellenség, aki nem igyekszik a neki kiosztott szerepet játszani, beleértve Európát is. És itt valóban komoly veszélyek jelennek meg. Mert Kínának, Oroszországnak és sokan másoknak eszük ágában sincs illedelmesen játszani az Amerika által kiosztott szerepeket. És most olyanokról, mint Észak-Koreáról, Iránról, Venezueláról kár is szót ejteni…
Doktor – Miért lenne kár. Hát nem nagy életveszélyes bajkeverők?
Mester – Ezek nagyon különböző esetek, nem lehet közös nevezőre hozni, és így simán bajkeverőnek kiáltani. A lényeg az, hogy Amerika joggal úgy érzi, hogy elsősége forog kockán, és ha azt elveszíti, lecsúszhat, mondjuk Mexikó szintjére. Ezt meg nagyon nem szeretnék, annyira nagyon nem, hogy ennek kivédése érdekében bármilyen kockázatot vállalni kell. Évszázadokkal ezelőtt I.Ferdinánd azt mondta végtelen keresztény jámborságában: Legyen igazság, vagy vesszen a világ! Ma Trump azt látszik követni, hogy legyen Amerika újra nagy, vagy vesszen a világ.


* * *

2018. április 9., hétfő

2018 – Az új fejezet


Mester – Nos, keservesen, de túl vagyunk a választáson. Látjuk, a társadalom nagy része traumatizáló meglepetésként éli meg az eredményeket. Közben a parlamenti viszonyok szinte teljesen azonosak maradnak. A frakciók 1-2 fővel nőnek vagy csökkennek. Igaz ez a Fidesz esetében a kétharmad visszaállását is jelenti. Ezek ismeretében is fenntartod, kedves professzor asszony, próféciádat új fejezetről a legújabb kori magyar történelemben.
Professzor – Véleményemet fenntartom, hiszen semmi olyan nem történt, nem is történhetett 24 óra alatt, ami sejtésem megváltoztatására kényszerítene. Ugyanakkor ma nem mondhatom, hogy lám, eltaláltam. Ehhez hosszú hónapok, ha nem évek kellenek.
Mester – Érthető az álláspontod. De kíváncsiak vagyunk, mégis, mire gondolsz, amikor új fejezetről beszélsz?
Professzor – Abban biztos voltam, hogy ezzel a választással eljutunk egy jelentős cezurához. Azt nem tudtam, nem tudhattam, mi lesz a választás eredménye.
Kapitány – Látjuk, ezt senki, de még a közvélemény-kutatók sem tudták…
Professzor – Az viszont számomra nem volt kétséges, hogy bármelyik forgatókönyv drámai következményekkel jár, de főleg leleplezi az elmúlt évtizedek igazi gyalázatát: azt, hogy a nép, mint politikai szereplő, eltűnt a színpadról…
Kapitány – Pedig főleg róla beszél mindenki, őrá esküszik, őrá hivatkozik.
Professzor – A nép tényező maradt. Keményen manipulálják, de éppen azért manipulálják, mert tényező. De nem szereplő…
Doktor – Miért, volt valaha is szereplő?
Professzor – Igaz, inkább kegyelmi helyzetekben kel fel a nép: forradalmakban, háborúban, árvízkor. Mindig akkor, amikor nagy a baj, nagy áldozatokra, hős tettekre van szükség…
Doktor – Kissé romantikus vízió… Én sokkal szkeptikusabb vagyok. Ma egy egészen jó cikket olvastam az Indexben erről a csodálatos népről. Emlékezetből idézem: A választók többségét nem zavarja Mészáros Lőrinc, Semjén Zsolt, Kósa Lajos, Rogán Antal, Németh Szilárd, Habony Árpád vagy Matolcsy György. Az ország felét nem zavarja, hogy mutyikkal és haveroknak mennek a súlyos milliárdok, hogy több miniszter és vezető (illetve rokonsága) nem képes becsületesen elszámolni vagyonával és egyéb bizniszeivel. Az ország nagy részét nem érdeklik a tények, vevő a gyűlöletre. Az ország elsöprő többségét nem zavarja, hogy a kórházakban órákat kell arra is várni, hogy az emberhez szóljanak, hogy gyalázatos módon a legalapvetőbb szükségletek (szappan, vécépapír, gyógyszerek, működő lift) sincsenek biztosítva. Nem gond az sem, hogy az állami iskolák nagy részében a gyerekeik nem kapnak korszerű tudást. Nem háborodnak fel, hogy a miniszterelnök hóbortjai miatt tíz- és százmilliárdok mennek el üresen álló stadionokra, üresen járó felcsúti kisvasútra, császári rezidenciákra, a klientúra hízlalására, eszelős úrizásra. Nem háborodnak fel, hogy a közmédia ontja a pártpropagandát…
Kapitány – Sajnos, ezekben a vádakban sok a jogos elem, de még sajnálatosabb, hogy akik ezeket harsogják nem a makulátlanságukról híresek. Mi több, ők is kettős mércét alkalmaznak mindenben, gyűlölni, karaktert gyilkolni is mesteri fokon tudnak…
Professzor – Fiatal barátnőnk panaszában engem más zavar: azért ne ostorozzuk ezekkel a választók, a nép többségét! Ne feledjük: a Fideszre a teljes lakosságnak csupán harmada szavazott, és ezek egy része nem saját hibájából szinte semmit nem tud a csúnya dolgokról, egy kis része pedig csak nagyon fanyalogva, de jól felfogott érdekében, hiszen ilyen senki mástól nem remélhet ekkora adó és egyéb kedvezményeket.
Kapitány – Erre én is nagyon kíváncsi lennék, hogy a vagyonosok hány százaléka szavazott a Fideszre.
Mester – Valóban, ma Magyarországon több százezer ember mondható vagyonosnak, és én is el tudom képzelni, hogy azok 80-90%-a, minden esetleges ideológiai és kulturális fenntartása ellenére most a Fideszre szavaz. Ugyancsak 80-90%-ban szavazhatnak a Fideszre azok, akik rájöttek, hogy mélyen vallásosak, no, persze, nem muszlimok… Mégis, a legfontosabb és legizgalmasabb kérdés ma az, amit tanult barátnőnk is érintett: miért lépett le a politikai színpadról a nép, és hogyan lehetne újra odasegíteni. Mert ez a bizonyos új fejezet csak így lesz egy szép fejezet.

* * *

2018. április 8., vasárnap

2018 – Új fejezet Magyarországon – A professzor asszony próféciái


Professzor – Én most, hat órával a szavazás vége előtt mondom: akárki győz, akárki veszít, holnaptól új fejezet kezdődik Magyarország történetében.

* * *

2018. április 4., szerda

Április 8. és utána


Mester – Milyen eredményekre számíttok az április 8-iki választáson, kedves barátaim?
Doktor – Remélem, megbukik ez a rendszer, amelynél rosszabbat nehéz elképzelni.
Kapitány – Valóban nehéz a jelenleginél rosszabb rendszert elképzelni, de az ellenzék képesnek látszik erre a performánszra…
Professzor – Képesnek festi magát, de közben mindent megtesz, hogy ez ne jöjjön össze neki.
Mester – Legyünk módszeresek, nézzük sorra az összes elméletileg lehetséges eredményt! Legelőször: a Fidesz tarol, stabil kétharmados többsége van.
Kapitány – Ennek nem nulla az esélye, de mégsem valószínű.
Professzor – Ilyen eredmény kissé kínos lesz mindenkinek, de mindenki túléli. Nem lehet bízni abban, hogy ilyen esetben a Fidesz lazább és megengedőbb lenne. Lehet, hogy éppen ellenkezőleg…
Doktor – Ez szörnyű lenne, ilyenbe nem is szabad belegondolni…
Mester – A Fidesznek szoros, egypár fős kétharmada van.
Doktor – Ez még mindig ugyanolyan szörnyű, rémálom…
Kapitány – Túl nagy szüksége nincs erre a kétharmadra, de megszokásból szorongani fog megőrzéséért. És természetesen, igyekszik csavarni még egyet-kettőt, ahol kell.
Professzor – Szeretném bízni, hogy az első két eset csupán elméleti lehetőség…
Mester – A Fidesz nem szerzi meg a két harmadot, de kényelmes többsége van.
Doktor – Szörnyű…
Kapitány – Meglehetősen valószínű. Akkor a Fidesz úgy folytatja, ahogy eddig, de közben még jobban igyekszik informális kapcsolatokat kialakítani az ellenzékkel, hogy időnként hol az egyiket, hol a másikat megnyerhesse kétharmados döntésekhez.
Professzor – Szeretném remélni, hogy ennek csekély az esélye, de ha ez jön be, akkor a tőke – és a korrupció – nagyon boldog lesz…
Mester – A Fidesznek minimális többsége van.
Kapitány – Az egyik legvalószínűbb változat. Ekkor biztos nem fog rohanni külső támogatásért, de könnyen előjöhetnek a durvább eszközök az ellenzék szétzilálásáért, a Fidesz-pozíció megerősítése érdekében.
Doktor – Az elmúlt 8 év után ez még mindig a rémálom tartománya.
Professzor – Ez valóban a legkeményebb politikai harcokat vetíti előre, mert ebben az esetben az ellenzék népes és erős lenne, bár megosztott.
Mester – A Fidesz nem kap többséget, de nem sok hiányzik hozzá, és messze a legnagyobb frakció.
Professzor – Minden gátlás nélkül meg prál megnyerni valakit partnernek egy koalícióhoz.
Doktor – Ebben bizonyosan nem lesz válogatós.
Kapitány – És könnyen járhat sikerrel, jobban, mint ahogy a többiek hoznának össze egy egységkormányt.
Mester – Nagyot bukik a Fidesz, de azért bejut a parlamentbe.
Professzor – Ez, sajnos, jelenleg nem reális, inkább abszurd.
Doktor – Nem kis meglepetés lenne, de el tudnám viselni…
Kapitány – Maradhatunk abban, hogy ez nem igazán reális.
Mester – Végül, csak az elméleti teljesség kedvéért: a Fidesz kiesik a parlamentből.
Kapitány – Nem hiszem, hogy lehet ilyen elmélet. Ma…
Professzor – Talán 10 év múlva… Nem lenne az első, amely tündöklés után eltűnik a történelem süllyesztőjében. Bár biztos, hogy még korai ezzel foglalkozni.
Doktor – Ha csak a történelmi koptatásra gondolunk, valóban reménykedne a Fidesz, hogy még kihúzza pár ciklusig, de félő, hogy az utca megelőzi a történelmet.
Kapitány – Nem örülnék neki, és gondolom, ki előtte- ki utána, de sajnálna egy ilyen forgatókönyvet. Az utca nem demokrácia.
Professzor – De, a démosszal teli utca demokráciább az oligarchiánál.
Mester – Ha a nép mentális állapota jó, demokratikusan is elérheti céljait. Ha viszont meg van vezetve, az utcán is inkább csőcselékké válik. Magam tragikusnak érzem, hogy jelenleg a nép mentális állapota igen rossz, és bármi történjék a választásokon, még juthat szerepe az utcának…

* * *