Utazások Eutlantiszba – Az életszövetkezetekről

Mester – Ma szívesen mesélnék nektek az eutlantiszi életszövetkezetekről.

Kapitány – Örömmel hallgatjuk beszámolódat. Mi tagadás, ezek a híradások valamilyen varázserővel hatnak rám. Nincs is mihez hasonlítani ezt az érzést, de gondolom hasonlót éreznék, ha azt mondanák nekem: mindjárt meglátod saját szemeddel azt, amiről az imént álmodtál.

Mester – Megértem ezt az érzést. Valóban olyanok ezek az utazások, mintha egyszerre álom is lenne, meg valóság is. De hát valóság. Tudom. Ott voltam.

Doktor – Mesélj, ne csigázd a kíváncsiságunkat. Miféle dolog ez az életszövetkezet? A család valamilyen új formája?

Mester – Ó, nem, legfeljebb átvitt értelemben. Leegyszerűsítve ez egy falu közös vállalkozása. Két nagyon lényeges vonása van. Az emberek nagy része számára ez egy kiegészítő foglalkozás. Másrészt rendkívül széles profilja van.

Professzor – Tehát mindenképpen egy vállalkozás, és a név alapján ítélve szövetkezeti formában működik.

Mester – Igen, jogi értelemben valóban szövetkezet. Ami, ugyebár, túl sokat nem árul el ügyvitelükről, mert ahány – jelen esetben – állam, annyi szokás.

Kapitány – Nem is a könyvvezetés részleteire vagyunk kíváncsiak. Mit csinálnak, miből áll ez a rendkívül széles profil?

Mester – A lista valóban hosszú. Ami számomra a legérdekesebb volt, és talán a leglátványosabb volt. Gyakorlatilag minden ilyen életszövetkezetnek saját kőműves brigádja van, amely minden évben belekezd egy új ház felépítésébe. Kellő előkészületek után kora tavasszal elkezdik a munkát és késő ősszel már át is adják az új házat. És micsoda ház ez!

Utazások Eutlantiszban – A népképviselőkről

Mester – Az országban, ahol gyakran megfordulok, kevés, mindössze 120 tagja van az országgyűlésnek.

Professzor – Minél kevesebb a képviselő, annál jobb.

Kapitány – De minél kevesebb az országgyűlési képviselő, annál fontosabb, hogy azok alkalmas emberek legyenek.

Mester – Ebben az országban érdekes gyakorlat van. Náluk csak az lehet képviselő, aki egy különös szakmát művel. Ezt talán úgy nevezhetnénk: társadalomépítész.

Professzor – Nagyon szokatlan, de miért kellene ezen csodálkozni. Lehet-e azon csodálkozni, hogy egy kórházba orvosnak nem lehet beállítani bárkit, csak azért mert megígéri, hogy mindenkit gyorsan és fájdalommentesen meggyógyít?

Kapitány – De mit csinál egy társadalomépítész, amikor nem képviselő? Mert hogy lehessen demokratikusan választani, kellene a potenciális jelöltek tisztes sokasága.

Doktor – És az sem mellékes, hogy ez ne legyen egy zárt sokaság.

Mester – Szép számmal vannak hivatásos társadalomépítészek, de a nagy többség ezt egyéb szakmája mellett műveli. És így igaz, ez nem egy kaszt, bárki bármikor azzá válhat, ha megszerzi a szükséges képesítést, és főleg ha tanúsítja az elvárt képességeket. Tehát ha valaki elhatározza, hogy megméretteti magát a következő választásokon, egy-két éven belül megszerezheti a megfelelő jogosultságot.

Kapitány – Ehhez közelebbről mi kell?

* * *

Utazások Eutlantiszba

Kapitány – Mester, úgy érzem, valamilyen nagy-nagy titok nyugtalanít téged egy bizonyos ideje. Nem akarsz beavatni minket ebbe?

Doktor – Igen, nekem is feltűnt az utóbbi hónapokban ez. Mintha néha-néha nem lennél közöttünk.

Mester – Kedves barátaim, igazatok van. Szívesen mesélek nektek furcsa utazásaimról, de tudnotok kell, hogy magam sem vagyok tisztában néhány fontos körülménnyel. Azt szeretném kérni, hogy egyelőre ne kérdezősködjetek arról, miképpen fedeztem fel ezt a világot, merre található az, miképpen jutok oda. Ennek is eljön az ideje, de addig legyetek türelemmel.

Professzor – Hát ezek után mi érdekeljen minket jobban, mint hogy mi is lehet az, amiről kérésedre nem szabad kérdezősködnünk? Miféle titok, vagy rejtély ez?

Kapitány – Lehet, hogy egy szellemi utazásról van szó? Valamilyen megvilágosodásban részesültél?

Doktor – Vagy ufó jön érted, és az visz távoli bolygókra?

Mester – Persze, gondolhattam, hogy normális emberek így reagálnak a hasonló kérésre. Ti meg az átlagosnál is eszesebbek és kíváncsiak vagytok. De nem tehetem másképpen, muszáj türelemmel lennünk. Nekem is. Inkább arről kérdezzetek majd, amiről mesélek. Ha tudom a választ, válaszolok, ha nem, akkor hát közösen gondolkozunk. Biztosíthatlak, lesz min töprengeni meg vitatkozni.

Professzor – Rendben van, majd várunk a nagy titkok felfedésére. Most pedig kezdd el, mert így lesz az elménk számára valami fogódzó.

Mester – Helyes. Hallgassátok meg az első beszámolómat. Legelőször elmondom, hogy ennek az új világrésznek, de mondhatom: új világnak az Eutlantisz nevet adtam meg magamban. Utjaimon az ottani kísérőim tökéletesen beszélték nyelvünket. Saját világukat valami ehhez nagyon hasonló névvel emlegették, de saját dallamos nyelvük kiejtése szerint. Ezt pedig szinte lehetetlen pontosan visszaadni. Amikor én Eutlantiszt mondok, ők barátságosan mosolyognak, és sokatmondóan összenéznek. De nem javítanak ki.

Doktor – Tehát az Eutlantisz egy idegen bolygó, és te néhanapján ott jársz?

Mester – Szépséges barátnőm, ez az, amire most még nem érdemes rákérdezni. Amit viszont el kell mondanom: ez az Eutlantisz gyönyörű világ. És egy hihetetlen kettőség lakozik benne: az ember egyszerre azt érzi, hogy minden olyan, mint a Földön, és azt, hogy minden más.

Kapitány – Külföldi útjaim alatt nem ritkám magam is éreztem hasonlót.

Mester – Igen, igazad van. Ez is ilyen kettősség, csak sokkal intenzívebb, néha döbbenetes. Kezdem is azzal, ami ott talán a leglátványosabb különbség. Hiszen az Eutlantiszon gyakorlatilag nincsenek a mieinkhez fogható települések. Városok gyakorlatilag nincsenek. Ehelyett végeláthatatlan utcákkal hálózták be bolygójukat.

* * *