Ukrajna elrablása

 

Kapitány – Valami félelmetest érzek az ukrajnai háborúban. Jogos ez az érzés, ti hogyan látjátok ezt?

Doktornő – Már hogy ne lenne félelmetes Putyin semmivel nem indokolt brutális agressziója?

Mester – Legény a talpán, aki meg tudja helyesen ítélni, hogy ez a te őszinte véleményed, vagy gúnyolod a nyugati politikusokat, akik szóról szóra ezt ismétlik minden megnyilatkozásukban.

Professzor asszony – Ez a híres, Goebbelsre fogott, de valójában ősrégi propagandatörvény: ismételd ezerszer egy hazugságot, és az elveszíti a hazugság jellegét.

Kapitány – Ravasz csavar, hogy ebben a dupla minősítésben (semmivel nem indokolt és brutális), az egyik felével (brutálus) nem nagyon lehet vitatkozni. Igen, háború van. De ki látott nem brutális háborút? Különösen, hogy itt többen vesznek részt, mint a Második világháborúban.

Professzor asszony – A nagy többség Ukrajna oldalán.

Doktornő – Ez igaz, minden háború brutális, és egyáltalán nem hiba erre mindig emlékeztetni. Közben nehezen tagadható, hogy Oroszország hadserege támadta Ukrajnát, és nem fordítva.

Professzor asszony – Még nehezebben tagadható, hogy minden népnek van önrendelkezési joga, mint például a koszovói népnek. Ezt pedig elismerve, el kellene ismerni azt is, hogy az ukrajnai háború olyan, ami Szerbia fegyveres bevonulása lenne Koszovóban.

Doktornő – A két esetet nem lehet összehasonlítani

Kapitány – Már miért ne? Mert nem tetszik az eredménye?

Mester – Minden nap tapasztaljuk, hogy ebben a témában alapvetően két narratíva zeng és az észérvek nem nyitnak utat az igazsághoz. Ezért fontos az egész problémát egy nagyobb történelmi perspektívába helyezni.

Kapitány – Hát tedd meg ezt, drága Mesterünk. Sokszor csak a múlt fénye világítja meg a lényeges dolgokat.

Mester – 1917-ben a világ kettéhasadt két halálos ellenségre, de nem sokára, 1933-ben újabb hasadás következett be. Német földön olyan szörnyeteg született, amely hamar leigázta, felszámolta Európát. Erre a két halálos ellenség, az angolszász és a szovjet világ szövetséget kötött, megegyezve Európa megosztásában. . Az alkalni szövetség győzött és elenyészett, maradt a Hidegháborúnak nevezett halálos ellenségeskedés. Ez a megosztott Európában alapvetően fegyelmezetten, többé-kevésbé békés keretek között zajlott…

Professzor asszony – Kivéve a véres görög polgárháborút…

Mester – A világ többé földrészein viszont drámai dolgok történtek, éspedig ritkán az angolszász, vagy másképp szabadnak nevezet világ kedve szerint,  Mégis váratlanul éppen Európában következett – többi-kevésbé váratlanul – a történelmi kataklizma: A Szovjetunió összeomlott, a Szabad világ megnyerte a hidegháborút…

Kapitány – Egy puskalövés nélkül…

Mester – Egy jó ideig senki nem értette meg, mi történik, de a Nyugat hamar észbe kapott, és cselekedett. Sokáig ezt a kataklizmát világméretű győzelemnek akarták láttatni, de lévén ott maradt Kína, Vietnám, Észak-Korea, Kuba és még néhány tucat „szocialista orientációjú” ország, a mámort vissza kellett fogni, Mégis, az európai földrészen elért győzelem nem volt kis győzelem. Sőt, ez is rengeteg munkát, harcot igényelt, hogy materializálni lehessen a győzelmet. A művelet szinte akadálytalan haladt, sorra lehetett csatolni a Kelet-Európa országait a Nyugat intézményrendszerébe. Jámbor lelkek, mint akár Mitterand már egy Lisszabontól Vlagyivosztokig tartó Európát láttak álmaiban. Közben a Nyugat végig sejtette, hogy Oroszország betagolása az európai masszában nehezen fog menni, és talán kihagyható a közeli tervekből. Ugyanakkor érezték, hogy nem szabad megállni és nem szabad engedményeket tenni. Nyomulni, nyomulni, nyomulni! A végsőkig. Az orosz kemény belső magról le kell hámozni, letépni a régi befolyási zóna utolsó csopfotot. Ez jár a Hidegháború megnyeréséért. A győztes mindent visz.

Doktornő – És most Ukrajna az a stratégiai zsákmány, amelyet egy fél sem akar elengedni, szerencsétlen ukrán nép kárán

Professzor asszony – Jól mondtad: zsákmány. Amikor a nyugati politikusok könnyes szemekkel Ukrajnát mondanak, valójában zsákmányt mondanak.

Mester – A helyzet a becsületesen gondolkodó ember számára a napnál világosabb? Ukrajna a Nyugat számára egy félig-meddig megszerzett zsákmány, és a geopolitikai mohóság attól sem retten, hogy ezzel a harmadik világháborút kockáztatja.

Kapitány – Szegény Nyugat talán joggal fél attól, hogy ha most enged a vesztes, t. i. a hidegháborút elvesztő Oroszországnak, akkor lélektanilag, de talán reálisan megkérdőjeleződik az egész győzelme, közeleg egy új Saigon és egy új Kabul?

Mester – Nem hiszem, hogy hasonló megszégyenítés várna Amerikára Európában, de szeretném hinni, hogy Ukrajnában helyreáll a béke, a testvériség, az értelmes élet és ez lépésről-lépésre átterjed egész Európára.

 

* * *

 

Mit akarnak az oroszok

 

Kapitány – Nekem ez az egész konfliktus a Nyugat és Oroszország között irracionális, irreális, szürreális. Szerintetek mit akarhatnak valójában az oroszok Ukrajnával kapcsolatban?

Professzor – Biztonságot. Olyasmit, mint Izrael a Közel-Keleten…

Doktor – Izrael ellenségei meg akarják semmisíteni. Ki akarja megsemmisíteni Oroszországot?

Professzor – Senki nem akarja megsemmisíteni az izraeli területet. Sokaknak viszont bajuk van a zsidó állammal úgy, ahogy az idő folyamán az lett. Hasonlóképpen senki nem akarja megsemmisíteni Oroszország területét, hatalmas kincseit, „csak” a putyini államot semmisítenék meg.

Mester – Egyetértek ezzel, de én sem értem, miképpen képzeli el Putyin Oroszország biztonságát Ukrajna felöl. Mert lássuk be, semmilyen invázió nem tudja lehetetlenné tenni Ukrajna belépését a NATO-ba – majd később egyszer. Végül is semmilyen megszállás nem tarthat örökké.

Doktor – Valószínűleg Putyin nem foglalkozik az örökkévalóság kérdésével. Lerohanja Ukrajnát valamilyen ürüggyel, aztán hatalomra segít egy bábkormányt.

Kapitány – És megint jöhet egy új Majdan, új narancsos forradalom, új Nyugat-barát kormány.

Doktor – Vélhetően ez már egy ködös és távoli jövő, ez a perspektíva aligha megnyugtatja az ukránokat. Aki ráadásul a közelgő baráti segítség után csak még jobban fogják gyűlölni az oroszokat.

Professzor – Hát ez a gyűlölet a legdöbbenetesebb az egészben. Bűn volt elültetni a gyűlölet magvait, még nagyobb bűn ennek a gyűlöletnek a táplálását.

Kapitány – Mellesleg Ukrajna nem az ukránok állama. Minden második ember vagy orosz, vagy vegyes házasságban él, nem beszélve a rengeteg egyéb nemzetiségről: magyarok, bolgárok, zsidók, ruszinok és még több tucat más.

Mester – Néha különféle elemzők, politológusok emlegetik, hogy sok orosz, beleértve orosz politikus nemzeti tragédiának tartja a Szovjetunió szétverését. Én határozott híve vagyok minden integrációnak és a lelki szemeim elött egy közelgő világkormány lebeg. Ilyen szempontból én is sajnálatos történelmi visszalépésnek, bűnnel határos politikának tartom a Szovjetunió felszámolását, az kialakult integráció széptépését. Óriáis eredmény lenne az integráció legalább részleges helyreállítását.

Professzor – Én sem hiszem, hogy például a balti vagy a középázsiai országokat vissza lehetne csalogatni egy új unióba.

Kapitány – Nagyon nem egyformák ezek, még a balti országok sem.

Mester – Természetesen ezt nem nekünk kell eldöntenünk. Én csak annyi mondok: biztonságosabb lenne Európa és a világ, ha „összenő, ami összetartozik”, ahogy mondta Willi Brandt barátunk.

Kapitány – Csak az az érdekes, hogy mostanában, amikor hónapok óta teljes gőzzel megy a médiaháború, ez az opció egyáltalán nem kerül szóba. Egyik fél részéről.

Professzor – Ezt viszonylag könnyen meg lehet érteni. Mindkét fél esetében.

 

* * *