1997. június 23., hétfő

A világról és annak jóságáról

Kapitány – Szerintem nincsen normálisan gondolkodó ember, aki azt állítana, hogy a világ jó, ahol nincs rossz, vagy azt, hogy a világ rossz, ahol nincs jó.
Professzor – Mindig gyanút ébreszt bennem, ha valaki a normális emberekre hivatkozik. Teljesen fölösleges emlegetni őket, ha azt akarod kidomborítani, hogy ebben a kérdésben lehangoló a lehetséges válaszok választéka, ami egy abszurd igen vagy abszurd nem, vagy egy triviális is-si.
Kapitány – Miért is lenne ennyire triviális az is-is. A kínaiak kedvelik az efféle megállapításokat: Mao elnöknél 70% a jó, és 30% a rossz. És ez egészen más, mint amit el lehetne mondani például Csan Kajsekről.
Doktor – Én sem találom triviálisnak az is-is választ, de abszurdnak sem az igent vagy a nemet. Inkább ott látok problémát, ha ezeket mereven szembe állítjuk egymással. És hogy egyben érdemben válaszoljak az eredeti kérdésre: szerintem a világ jó, attól függetlenül, hogy közelebbről nézve van benne jó is, rossz is. A fontos mégis az, hogy mindent egybe vetve, az ember csak azt mondhatja: a világ jó.
Mester – Kedves barátom, örömmel hallom tőled ezt. Te most nem a normális emberek, hanem csak egy névtelen ember szájába adod ezt a pozitív hitvallást. Ezzel együtt a kijelentés hiteles, hiszen, ha máshol nem, benned már megtalálhatjuk ezt az embert. Mégis, úgy érzem, a kérdés nincs megválaszolva. Tiszteletben tartom véleményedet, még inkább jogodat ilyen véleményre. A kapitánnyal viszont kénytelen vagyok vitatkozni. Könnyű meggyőződni ugyanis, hogy sok százmillió ember lelkének mélyéből szakad ki a keserű szó: a világ rossz. Ez nem vélekedés, nem következtetés, nem teoretikus megállapítás, ez tény. Éspedig nem egy tény a sok tény közül. Ez az első számú tény, ez a lényeg, az általuk megélt igazság.
Professzor – És ettől a sok százmillió, de könnyen lehet, több milliárd embertől nem vitatható el a normális ember státusza. Olyan emberek ezek, akik nem azt kérdezik, miért kell meghalniuk, hanem miért kellett megszületniük.
Kapitány – Könnyen lehet, hogy négyünk közül én láttam a legtöbb ilyen embert. Ismerem a szenvedéseket, amelyek mindenkit fenyegetnek. De anélkül sem tisztességes kiforgatni szavaimat. Én nem klinikai értelemben vett normális emberekről beszéltem, hanem azokról, ha akarjátok: szerencsés emberekről, akik megszerezhették és megőrizhették a világ megértéséhez szükséges szellemi képességeket. Gondolom, ti sem kívánjátok a világ pusztulását, ami a szerencsétlen emberek keserű igazságának végszava szokott lenni.
Professzor – Ugyan már, kapitány, nem gondolhatod komolyan ezt. Talán nem a jámbor istenfélő I. Ferdinánd szokta mondani: „Legyen igazság, vagy vesszen a világ!” Ezzel szemben, az egyszerű emberek, amikor úgy érzik, hogy – a modernkor pátoszával mondva – már csak láncaikat veszíthetik, nem a világ pusztulását, hanem egy új, jobb világ felépítését szokták követelni.
Doktor – Igen, így szokott kezdődni az ember tragédiájának újabb felvonása.
Mester – Hamar bezárult a kör, kedves barátaim, és félő, hogy sokáig tudnánk haszontalanul keringeni benne. Szerintem fontos megérteni, hogy a világ nem egy hely, nem egy kert, amelyről lehet vitatkozni, hogy jó-e vagy rossz. A világ egy küldetés, egy feladat. El kell jutni az egyik partról a másikra, a történelem egyik fokáról a másikra.
Kapitány – És ez az, ami rosszul, sokszor keservesen, rengeteg áldozattal megy.
Doktor – Elfogadom, ezzel az elvontságok egéről a teendők földjére hozzuk le a nagy kérdést. És én erről a földről állítottam, hogy jó, gazdagon termő.
Professzor – Azért szorgosan iparkodva és szívósan átverekedve a történelem egyik fokáról a másikra, fontos lenne azon is gondolkozni: vajon mi hibádzik bennünk, eszközeinkben, együttműködésünkben, hogy korszakról korszakra ekkora áldozatokat hozunk, ennyi testvérgyilkos harcot vívunk?
Mester – Biztos vagyok, hogy egyik feladatot sem szabad alábecsülni. Mind a kettő sorskérdés. A közvetlen feladat az új, jobb 21. század felépítése. A másik feladat pedig a világ és az ember megértésében is meglépni a következő lépcsőfokot. Ha jól megoldjuk ezt, jó a világ.