A Wiesel-dilemma

Kapitány – Egy komoly – és mi tagadás, fölöttébb kényes – kérdésen töprengek. Szívesen megosztom veled, tanult barátnőm, mert te annyira bölcs vagy. Szerencse, hogy még csak ketten vagyunk, a Mester és a drága doktornő annyira érzékeny ebben a témában. Nos, olvasom, hogy vandálok összefirkálták Elie Wiesel szülő-, most emlékházát Máramarosszigeten. Elitélendő, sunyi cselekedet, de mégis, mondhatni jelentéktelen ügy. Igen ám, de ez nyomban megjelenik szinte minden médiában, éspedig mint antiszemita gaztett. A kérdésem elvi, és nem szeretnék a konkrét eset részleteivel foglalkozni. Ha valaki igen lesújtót mond egy zsidóra (kevés lesújtóbbat tudok elképzelni, mint azt, hogy lenacizza), akkor ez már automatikusan antiszemitizmus?

Professzor – Igen, nem meglepő módon, én is láttam a hírt. Azt mondod, tekintsünk el a konkrét esettől. Ha eltekintünk, és teljesen elvontan keresünk választ a kérdésedre, azt mondanám: nem, ha egy zsidóra azt mondod, hogy gazember, mert gazemberségeket csinált, ennek semmi köze az antiszemitizmushoz. De ha azt mondod: „Te gazember zsidó, mind ilyenek vagytok!”, ez már kétség nélkül antiszemitizmus.

Kapitány – Megnyugtat a válaszod. Magam is így gondoltam, de akartam valami megerősítést, nem véletlenül.

Professzor – Hát, ha nem így lenne, akkor az lenne a helyzet, hogy a zsidók valamilyen különleges immunitást élveznek, rólak jót vagy semmit…

Kapitány – Pontosan így gondolom én is. Megerősítésre pedig azért volt szükségem, mert az a benyomásom, hogy hallgatólagosan, informálisan mégis létezne ilyen immunitás. Feltűnő, hogy minden hasonló esetben a közvélemény, de különösen a véleményformáló média meg résen lévő civil szervezetek azonnal farkast kiáltanak, de a hatóság is teljes gőzzel neki esik a nyomozásnak, a bíróság sem nagyon mérlegel.

Professzor – Ó, tudom, drága kapitányom, hogy kedveled az összeesküvés-elméleteket, de ne rugaszkodjunk túlzottan a valóságtól. És egyébként is merőben elvi síkon kerestünk választ kérdésedre.

Kapitány – Meg is nyugtatott ez a válasz. Így Wieselt is tudom magamban mentesíteni, hogy egy megátalkodott antiszemita lenne. Mert annak alapján, amiket mondott a kedves Bernie Madoffról, ahogy a pokolba küldte, erre kellene gondolni.

Professzor – Meg lehet érteni Wiesel indulatát. Madoff majd az összes pénzét elbukta a Wiesel-alapítványnak.

Kapitány – No, de antiszemitizmus nélkül is jócskán marad Wiesel számláján. Tudjuk, sokan istenítik, a holokauszt lelkiismeretének kiáltják ki, de tudnivaló, hogy megítélése enyhén szólva ellentmondásos. Vagyis nem lehet csodálkozni, hogy sokakat bosszant, sért ez az igen támogatott Wiesel-kultusz.

Professzor – Bevallom, erről az emberről én nagyon keveset tudok, és nem is érdekel különösebben az ő története meg megítélése. Ezer fontosabb személy meg téma vá megismerésre… Ami pedig a holokauszt lelkét illeti, nekem a kedvencem, és a tájolópontom Primo Levi. Egyszerűen szeretem, fájóan szeretem.

Kapitány – Ismerem könyveit, meg tragikus életét. Én is kedvelem, és nagyra tartom. Sok-sok ilyen ember kellene. De szememben Wiesel nem ilyen. Rászolgált ellentmondásos hírére, de éppen ez mutatja meg, mennyire elhibázott közállapotaink antiszemitizmus-kezelése.

Professzor – Egyetértek veled, és úgy gondolom, hogy ez a kezelés borzasztóan kontra produktív, és ezt egyre jobban fogjuk látni. Nem lenne szabad visszaélni az antiszemitizmus vádjával, de mégy gyanújával sem, amíg nincs erre nyomos bizonyíték. Addig is marad a garázdaság, a rongálás, a becsületsértés stb. Vastag a Btk. Mellesleg utálom a falfirkákat.

  

Primo Levi

Akérdés, és sok más A napok enciklopédiájában

* * *

A kínai (be)írás titka

Mester – Bámulatos eredménynek tartom, hogy Kína megoldotta hieroglifáinak használatát a számítógépekben. Csodálatosan néznek a képernyőn, még viszonylag egészen kis méretben: szépek és szépen kivehetők. No persze, nekem, aki nem csinál gondot bizonyos részletekből, hiszen nem az olvasás szándékával nézem őket, hanem csak gyönyörködöm bennük. De felmerült bennem a kérdés: vajon hogy nézhet ki egy kínai billentyűzet? Gondolom, azon a billentyűk nem hieroglifát adnak, mert akkor annak a billentyűzeten sok ezer billentyű kellene, hogy legyen. De akkor hogyan viszik be a szöveget. Kódot adtak volna minden hieroglifának? Ez azt jelentené, hogy egyből megduplázták volna a megtanulandó anyagot.

Doktor – Jó kérdés! És mi van a mobillal? Azon hogy küldenek sms?

Professzor – Ez valóban rejtély! Vagy esetleg titok? Közben annyit tennék hozzá, hogy ez bizonyosan nem csak Kína eredménye. Hasonlót ma már Japán is, Korea is produkál. De ettől még izgalmasabb a kérdés, ki hogyan oldotta meg a problémát, vannak-e itt közös elvek és technikák, vagy éppen ellenkezőleg, mindenki egy saját szuper titkosítás felé halad.

Kapitány – Valóban, mire menne egy európai hekker, ha végül is betör egy kínai számítógépbe?

Akérdés, és sok más A napok enciklopédiájában

* * *

Egészséges táplálék-e a műanyag?

Kapitány – Egyre-másra halljuk a rémisztő híreket: a boltokban a jó nevű ásványvizek is tele vannak műanyag-„mikró darabokkal”, meg hogy aki ma halat eszik, az műanyagot eszik (hiszen a halak is ezt kapják az óceánban). Közbevetőleg, azt valaki vizsgálta-e, hogy mennyi mikró műanyag tapad a zsemlére a nejlon zacskóból? De az igazi kérdés az: egészséges táplálék-e a műanyag? Mert ha igen, kit érdekel az, hogy az ásványvízben meg a halban csipetnyi PVC van? Rossz belegondolni, hogy egészségtelen lenne, de jobb tudni, mint körmünket rágni! Ám hallgatnak az illetékesek. És még egy alkérdés: kiürül-e a szervezetből az elfogyasztott műanyag? Vagy valamiképpen mégis feldolgozza csodaszervezetünk? Netán lassan a sörhas helyébe a műanyag-has kezd majd lassan terjedni?

Doktor – Én arra is kíváncsi lennék, mikor értesítenek, hogy a levegő is tele van – minden egyéb mellett – lebegő mikró műanyaggal?

Akérdés A napok enciklopédiájában

* * *

A sietős válaszokról

Mester – Van válaszod? De én nem választ, én a kérdést keresem…

* * *

A kérdésekről és a válaszokról

Professzor – Nem az a kérdés, hogy változik-e a világ, hanem az, hogy mi emberek képesek vagyunk-e megérteni azt!

Doktor – Valóban nem az a kérdés, hogy változik-e a világ, a legfőbb kérdés az, hogy mi emberek képesek vagyunk-e azt megváltoztatni!

Kapitány – Régen csak értelmezték a világot, most az a feladat, hogy azt megváltoztassuk!

Professzor – Csak bízni tudom, kedves barátom, hogy nem a hírhedt ifjú hegeliánus téziseit fogod újra felfedezni, hanem eljutsz a híres középkori fohászhoz: „Adj, Uram, erőt, hogy elviseljem a megváltoztathatatlant, és adj, Uram, bátorságot, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót, és adj, Uram, bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt!”

Mester – Barátaim, nem kérdés, hogy az ember ma már - ha akarom képes, ha akarom bátor - megváltoztatni a világot. A kérdés az, hogy van-e elegendő tudásunk, alkotó erőnk és erkölcsi szilárdságunk ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot! És erre talán mi is lehetünk válasz!

Itt az idő

Professzor – Itt az idő, Mester, hogy szólalj meg. Én aztán tudom, hogy gyűlnek az elképzeléseid egy jobb világról, és nem értem, miért vársz azok közreadásával!

Kapitány – Csatlakozom hozzád, kedves professzorasszony! Fontos lenne beszélgetni, vitatkozni. Minden gondolat számít, de kizökkenteni a világot a tehetetlenségi pályájáról, ahova került, ahhoz nagy erők kellenek. És tudjuk: nincsenek nagy erők nagy eszmék nélkül. A Mester pedig közülünk a legmesszebbre megy el, az nem vitás. Sokszor kénytelen vagyok vitatkozni vele, de el kell ismerni, hogy legtöbbször a Mester világítja meg számunkra az utat.

Doktor – Én azt vallom, hogy a megoldásokat az életnek kell kiizzadnia magából, de minden új gondolat lehet gyümölcsöző. Ezért én is roppant kíváncsi vagyok elképzeléseidre, Mesterem.

Mester – Előttetek sosem csináltam titkot abból, hogy szeretnék egy átfogó képet vázolni a jövő társadalmáról, ez pedig számomra nehéz és bonyolult feladat. Állandó kétségek gyötörnek. Helyes-e maga a feladat? Helyes-e a módszerem? Helyesek-e az elképzeléseim? Hosszú és mozgalmas évtizedek tapasztalatai megerősítenek, de újabb és újabb kétségek fakadnak belülről. Úgy is mondhatnám, hogy a gyakorlat állandóan megerősít, és az elmélet állandóan elbizonytalanít.

Doktor – Annál inkább vállalni kell a bátorságot, a napfényre, a közvélemény elé vinni gondolataidat. Ami hibás, vagy gyenge, az elhull, ami jó és hasznosítható, az hasznosulni fog.

Professzor – Sajnos, az életben nem ez a jellemző. Ha valakinek valóban újszerű, hogy ne mondjam: forradalmi gondolatai vannak, annak szembe kell néznie azzal, hogy kortársai nem fogják megérteni, esetleg kinevetik, de rosszabb forgatókönyveket is ismerünk.

Doktor – Erre is bőven akad példa, de én változatlanul azt mondom: ha van olyan gondolatod, amely nem csak helyes, de feltehetőleg hasznos is az emberek számára, akkor vétség a hallgatás.

Kapitány – Nagyobb vétség a türelmetlenség, fiatal hölgyem. Most viszont próbáljunk értelmes közönséggé válni, próbáljunk minél hasznosabb új gondolatok születésében segédkezni!

Doktor – Pontosan ezt akarom én is. Kezdjél, kedves Mester, oszd meg velünk gondolataidat. Remélem, jól tudod, hogy minden heves vita, minden erőltetett kétkedés, minden bolondos opponálás ellenére, a legjobb barátaid vagyunk.

Mester – Tudom, jól tudom, és ugyanezt érzem magam is, így nagy öröm számomra baráti beszélgetéseink. Ezekben szívesen megosztom majd veletek gondolataimat. Vannak köztük olyanok is, amelyeket hosszú idő óta érlelek magamban, és vannak egészen friss felismerések, ötletek. Közben nem csak kritikáitokra leszek kíváncsi, hanem a ti gondolataitokra is. Higgyétek el, hogy egy új jó gondolatot hallani valakitől ugyanolyan jó érzés, mint az, ha ez benned fogant.

Kapitány – Kimondhatatlanul boldoggá tesz, barátaim, új beszélgetéseink puszta gondolata is. Bízom benne, hogy a jobb világ eszméje sokat nyer majd ezekből. Máris sajnálom, hogy nem korábban vállalkoztunk erre.

Doktor – Fölösleges sajnálkozni. A világ jobbítása örök feladat. Ez is a törvény része.

Professzor – Igaz, örök feladat, és az ember tudja, hogy mindig fontos folytatni, vagy éppenséggel újrakezdeni a harcot, új eszmékkel, ha kell új törvénnyel..

Mester – A világ jobbítása örök, de nem rutin feladat. Vannak kegyelmi időszakok, amikor sorsformálóak a változások. Különösen igaz ez, amikor egy korból átlépünk egy másik korba. És mi most egy ilyen változás közepette vagyunk. Eddig alaposan változtattuk a világot. Hogy jobbá tegyük, most újra értelmezni kell azt. Itt az idő.