Mi a múlt, a jelen, a jövő?

 

Agathón – A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.

Joubert – Mindenki a saját párkája, magának szövi a jövőt.

Horatius – A jelent élvezd, a jövőt ne firtasd!

Kapitány – A múlt a tapasztalatunk, a jelen a munkánk, a jövő a tervünk.

Professzor asszony – A múlt tények temetője, a jövő egy nagy köd, a jelen egy imbolygó kötélhíd a kettő között, egy hatalmas szakadék fölött.

Doktornő – Az egész olyan, mintha egy autóban száguldanék. Hátra nézek, minden távolodik. Ez a múlt. Előre nézek, minden felém rohan. Ez a jövő. Én meg ülök az autóban, és élvezem a száguldást...

Mester – A múlt az, ahol minden megfogant. A jelen azé, aki túléli a múltat, a jövő azé, aki túléli a jelent.

 

 * * *

 

Az én mesterséges intelligenciám

 

Kapitány – OK, hasznos dolog egy techóriás vagy techtörpe mesterséges intelligenciája, de én a sajátomat akarom!

Doktornő – Minek ez a birtoklási vágy? Gondolod, hogy egy magán AI okosabb meg hasznosabb tudna lenni, mint egy profi közösségi AI?

Professzor asszony – Furcsállom, fiatal barátnőm, hogy te, aki gyakran liberális elveket vallasz, most inkább a közösségit javaslod, a magánnal szemben.

Kapitány – Drága professzor asszonyom, ne engedd meg, hogy jelen esetben megtévesszen a közösségi szó. Hisz ezek az ún. közösségi AI-k egytől-egyig magáncégek tulajdonai. Közben engem nem a tulajdonforma zavar, hanem az intimitás, de úgy is mondhatom: a szuverenitás hiánya.

Mester – Megértelek, bátor kapitányunk!  Zavar a „Két úr szolgája”-szituáció, különösen, hogy jelen esetben a szolga nem két, hanem két milliárd urat szolgál ki.

Professzor asszony – Ezt most már nem szolgának, hanem asszisztensnek hívják.

Doktornő – Azért az okostelefonokon a Google mégis szolgát („valet”) biztosít. És van benne valami báj. Eszembe juttatja Jeant, a legendás komornyikot.

Professzor asszony – Szerintem a névtől és a tulajdonformától függetlenül, ez az új forradalmi szolgáltatás a lényeg, amely a tudásból egy hétköznapi csodafegyvert csinál. De ma még csak sejtjük, mit fog jelenteni ez.

Kapitány – Csakugyan, mit? Egy mindig velünk tartó szuperenciklopédia, amely nagyrészt fölöslegessé teszi majd az iskolát?

Professzor asszony – Szó sincs erről. Szerintem a mindenféle kérdésre választ adó „csetbot”, értsd: csevejrobot a mesterséges intelligencia passzív, triviális alkalmazása marad. Az egyik legfontosabb alkalmazás az egészségügyi AI lesz, amely teljesen átalakítja majd az egészségvédelmet, az egészséges életmódra való neveléstől kezdve, a megelőzés ésen át, a korai diagnosztikáig. Ez valóban megteremtheti annak lehetőségét, hogy egészségben éljük le a nekünk megadatott 111 évet.

Mester – Alapvetően egyetértek veled, tanult barátunk, de kissé romantikus elképzelés, hogy önmagában elég lenne az egészségügyi AI az egészségben és boldogságban megélt 111 évhez. Még egy sor hasonló hatású AI-ra lesz szükség, hogy a rend, a szabadság és az igazságosság harmóniában érvényesüljön a társadalomban. És még szó nem esett a várható óriási kockázatokról, a várható iszonyatos harcokról.

Doktornő – Bizony, minden lesz, de legyetek biztosak, hogy leginkább bámulatos haladás. Mert ilyen a szabad és kreatív ember. Közben maradjunk realisták. Ezek a világátalakító AI-k nem magányos zsenik munkái, hanem valóban techóriások küldetése.

Mester – Én nem látom az embert elidegenítőnek a perspektívát. Szeretném hinni, hogy kapitány barátunk jogos álma is teljesül: idővel minden egyes ember kaphat saját egyéni AI-t is, sőt kettőt

Kapitány – Köszönöm a biztatást, drága Mester! Ezt már szinte ígéretnek érzem. De miért kellene nekem két AI?

Mester – Azért, mert az egyik lesz a szolgád, bocsánat, az asszisztensed. A másik pedig a lassan, de szépen készülő másolatod. Elektronikus alteregód, amelyet biológiai halál nem fenyeget.

Professzor asszony – Fölöttébb izgalmas ötlet, éspedig teljesen reális terv! Hiszen az AI is „csak” egy szoftver, amelynek megvásárlását ma valóban csak nagy cégek és szervezetek tudják megengedni maguknak, de ismerve a szoftver-világ dinamikáját, biztosra vehető, hogy az AI egyre több magánember számára is megvásárolható lesz.

Kapitány – Semmi gond, hozzá vagyunk szokva, hogy csak az érdemdús emberek jutnak bizonyos javakhoz. Hogy az elektronikus alteregó csak egyesek privilégiuma lesz, alapvetően nem változtat a világ mai helyzetén.

Doktornő – Kérlek, ne legyünk ennyire szkeptikusok. Higgyük el, hogy az irány mégis egy jobb világ. A magam részéről én inkább a magán AI-k nehézségét a tanulás biztosításában látom. Ez, ami nem gond a techóriások által „nevelt” AI-k esetében.

Professzor asszony – Lehet, hogy a kutyaiskolák mintájára létrejönnek majd házi AI-k képzésére szakosodott iskolák.

Mester – Hallgatlak titeket, és örvend a szívem. Hát, nem lehet nem szeretni ezt a társaságot. Kíváncsi lennék, hogy festene majdani másolataink találkozása.

 

 * * *

A te betűd

 

Kapitány – Örvendetesen gyarapszik a betűk sora, most már csak az a kérdés, hogy a mi kis társaságunk megtalálja-e a maga betűjét benne?

Professzor – Miről beszélsz, kedves kapitányunk? Milyen ez a betűsor?

Doktor – Én már sejtem, mivel próbál ma provokálni a bátor kapitányunk: az LGBT-vel.

Kapitány – Nem mondod komolyan, hogy itt rekedtél volna a témában.

Professzor – Hát persze, most már értem, mivel incselkedik jó barátunk. Bizony, ma már alig ha volna ember, aki ne ismerné az elejét, de mi a vége, jó ég tudja. Rémlik valami Q is.

Mester – Éppen a napokban olvastam az aszexuálisok jelentkezéséről, akik így az A betűt is behozták.

Doktor – Én csak kényelemből mondtam a régi rövid betűsort, közben igen is tudom, hogy a terminus – jogosa – gyarapodik. Persze, bevallom, lassan én is elveszítem a fonalat, hol tart a történet…

Kapitány – Rá se ránts, fiatal barátnőnk. Ebben a témában nincs egy hivatalos változat, egyre több a lazán kezelt alternatív változatok. Olyannal is lehet találkozni, hogy LGBTTTIQQA…

Professzor – Jut eszembe, hogy én O-ról és P-ről is hallottam, ami omni-, illetve pánszexuálisokat jelentene…

Mester – És hogy senki ne mondhassa, hogy ki van rekesztve, jó ideje odatesznek egy + jelet…

Kapitány – Éppen ezt akartam – nagy tisztelettel és kellő diszkrecióval – megtudakolni: megtaláljátok-e ebben a már kellően kimunkált mozaikszóban a nektek megfelelő betűt?

Doktor – Magyarul egy come outot kérsz tölünk…

Kapitány – Semmiképpen nem szeretnék kínos helyzetbe hozni valakit. Inkább egy igen-nem választ…

Professzor – Én egyenes leszek: ebben nincs benne az én betűm, pedig lassan mi is kisebbségnek fogunk számítani… Már mint mi, a heretoszexuálisok…

Mester – Szerintem az, hogy az én betűm benne van-e, magánügy és nincs semmilyen különösebben jelentősége. Ami számít: lesz-e a társadalomban elég erő az emberi tisztaság és az állati tisztátalanság szétválasztásához. Semmiben nem korlátozva a tisztaságot, és mindenben gátolva a tisztátalanságot. Mert nagyon nem lenne jó egyszer egy C-t meg egy Z-t látni ebben a szivárványos betűsorban.

Kapitány – Miért, mik ezek?

Professzor – Gondolom cripto- és zoofilok. Akik halottakkal meg állatokkal szeretnek szexelni…

Doktor – Hullával szexelni, ez szörnyű, ez csakugyan betegség. Közben úgy tudom, hogy állattal közösülni ősrégi szokás, és ma is meglepően gyakori…

Kapitány – Ezek a betűk valóban szörnyűek, ám tény, hogy léteznek. És ez egyet bizonyít: valahol valamilyen határt meg kell húzni…

Professzor – Ez soha nem volt, és soha nem lesz egyszerű feladat… És még sok meglepetésre kell felkészülni. Mert uygebár hamarosan leginkább robotokkal fogunk szexelni…

Doktor – Azoknál pedig a gender állapot gombnyomás kérdése….

* * *

Amerika trónfosztása

Professzor – Óriási, vagy, sajnos, inkább úgy mondanám: szörnyű kockázatokat látok a világon a következő évekre, évtizedekre, Mit gondoltok: mennyire függ ez Amerika várható trónfosztásával?

Doktor – Miért? Várható lenne Amerika trónfosztása? Én azért ezt nem látom ennyire biztosra…

Kapitány – Teljesen fölösleges tépelődni: várható-e vagy sem. Folyamatban van. Kína feljön, mint egy hatalmas óceánjáró, és nincs az az erő, amely ezt a folyamatot le tudná állítani.

Mester – Én úgy látom, hogy két mozgás van: Kína valóban szédületesen fejlődik, és egyre jobban érzékeli ennek jelentőségét, így igen tudatosan, mondanám: bölcsen készül új szerepére. Ezzel függ össze az a kétségtelenül ésszerű döntés, hogy nem játsszák tovább a modern demokráciát, ahogy nem régen elszánták, vagyis a vezető garnitúra kétciklusonkénti cseréjét, hanem ehhez a hatalmas óceánjáróhoz jobban illő stabilitást biztosítanak, mind személyi, mind ideológiai vonatkozásban. Közben viszont Amerika nem hogy viszonylag maradna le a versenyben. Sajnos Amerika önmagához képes gyengül. Ennek is számos oka van, Egyrészt hihetetlenül megdrágult a világcsendőr szerepe. 70 éve Amerika vígan harcolhatott egyszerre a világ minden szegletében, utána pedig lihegés nélkül folytatta munkáját, még Marshall-segélyekre is tellett. Ma belebonyolódik egy háborúba Afganisztánban például, és már nehezen vesz levegőt. Másrészt meghódítva és valamennyire pacifikálva az egész világot, a tőke ezt egy ingyen mosollyal megköszönte, és szétszéledt ebben az áldott, munkára éhes világba. Persze, ez magával hozta a munkahelyek elvándorlását. A büszke Detroit rémisztő rozsdatemetővé vált. Az egész ország egy sajátos cifra válságba kezdett csúszni. Éppen ezért volt esélye Trumpnak, és ő valóban keményen nekiesett a gigászi, de bizonyára illuzórikus feladatnak, hogy újra naggyá tegye Amerikát.

Kapitány – A mainstream ezt nem szereti kidomborítani, de ebben Trump elképesztő eredményeket ért el. Az amerikai gazdaság azóta szárnyal…

Professzor – A tőzsde ennél is jobban…

Mester – Ebben az új politikában Trump nyitott mindenki felé, aki hajlandó beállni a sorba, beleértve Kínát és Oroszországot, de mindenki ellenség, aki nem igyekszik a neki kiosztott szerepet játszani, beleértve Európát is. És itt valóban komoly veszélyek jelennek meg. Mert Kínának, Oroszországnak és sokan másoknak eszük ágában sincs illedelmesen játszani az Amerika által kiosztott szerepeket. És most olyanokról, mint Észak-Koreáról, Iránról, Venezueláról kár is szót ejteni…

Doktor – Miért lenne kár. Hát nem nagy életveszélyes bajkeverők?

Mester – Ezek nagyon különböző esetek, nem lehet közös nevezőre hozni, és így simán bajkeverőnek kiáltani. A lényeg az, hogy Amerika joggal úgy érzi, hogy elsősége forog kockán, és ha azt elveszíti, lecsúszhat, mondjuk Mexikó szintjére. Ezt meg nagyon nem szeretnék, annyira nagyon nem, hogy ennek kivédése érdekében bármilyen kockázatot vállalni kell. Évszázadokkal ezelőtt I.Ferdinánd azt mondta végtelen keresztény jámborságában: Legyen igazság, vagy vesszen a világ! Ma Trump azt látszik követni, hogy legyen Amerika újra nagy, vagy vesszen a világ.

* * *

2021 – A Facebook képes lesz – A professzor asszony próféciái

Professzor – A Facebook már most képes lenne alapos pályaválasztási és pályaalkalmassági tanácsadást biztosítani. Hamarosan ez utóbbit némi díj ellenében elérhetővé teheti a munkáltatók – és mások – számára. Öt éven belül viszont képes lesz helyettesíteni a betegbiztosítók számára a szűrővizsgálatokat, mert mindenkiről pontosan tudni fogja, mikor milyen betegség fenyegeti

* * *

Néphatalom és népdiktatúra

Professzor – Soha nem hittem, hogy a demokrácia kihirdetésével be is léphetünk a demokráciába. De azt mindig is hittem, hogy terelhetjük a dolgokat a jó irányba. Ami az elmúlt időszakban itthon és külföldön történt, rombolja a hitemet.

Mester – Szerinted, tanult professzor barátunk, hol és mikor uralkodott a demokrácia?

Professzor – Soha és sehol!

Kapitány – Megdöbbentesz, tisztelt professzorasszony! Reméltem, hogy legalább az ókori Görögországot megemlíted. Csak szereztek annyi érdemet maguknak a demokrácia felfedezésével.

Professzor – Letörölhetetlen gyalázatot szereztek a jámbor Szókratész demokratikus halálra ítélésével. Ebben a szörnyűségben minden szavazásra jogosult részt vehetett, aki elég étellel-itallal beült az egész napos izgalmakat ígérő színjátékra. Mit sem szépít a gyilkosságon, hogy a népek, érezvén a bölcs hiányát, hamarjában a vádlót fogták perbe, és demokratikusan száműzték.

Doktor – Kedves barátnőm, az előbb hitről beszéltél, de ezek a keserű szavaid azt árulják el, hogy te inkább nem hiszel a nép hatalmában…

Professzor – Nem, én nem azt mondtam, hogy a demokráciában hiszek, amely szerintem egy furmányos fikció, hanem abban, hogy bármi is legyen, lehet és fontos harcolni a világ jobbításáért.

Mester – Nem baj, hogy szinte mindenről másképpen gondolkozunk, az a jó, hogy utolsó szavaiddal mindnyájan egyetértünk. De folytatnám az előbbi kérdésemet. Ha el is fogadnánk, hogy eddig soha és sehol nem uralkodott – rendben, mondjuk így: az igazi – demokrácia, szerinted, kedves professzorasszony, ebben a bizonyos folyamatos harcban egy jobb világért játsszon valamilyen vezérlő szerepet – megint mondjuk így: az igazi – demokrácia?

Professzor – Ha úton vagyunk, fontos szemmel tartani egy vezérlő csillagot, amely figyelmeztet, merre kell tovább haladni. A társadalmi harcainkban viszont nem egy, hanem egy egész sor ilyen csillag, egy egész sor eszme igazít. Igen, ezek között kiemelt helye van a demokráciának is. De közben látni kell, hogy nem elég papagájok módjára ismételgetni a bűvös szót…

Kapitány – Imponál a kritikai szemléleted, tisztelt professzorasszony, de szerintem a kritikai hevületed néha elhomályosítja az előbbit. Én most arra vagyok kíváncsi, mi hevített fel ennyire. Meg vagyok győződve, hogy ha az ember hűvös tárgyilagossággal értékeli a helyzetet, jó érzéssel megállapíthatja, hogy az országok döntő többségében egy többé-kevésbé jól működő demokrácia van.

Mester – Ha kívánod, a reális szocializmus mintájára nevezhetjük ezt reális demokráciának is.

Kapitány – Felőlem annak is nevezhetjük. Bevallom, nem bánom, hogy a demokrácia a reális…

Doktor – Arra viszont én is kíváncsi vagyok, amit a kapitány az imént kérdezett: közelebbről mi – ahogy mondtad – rombolja a hitedet?

Professzor – Csodálkozom, hogy külön magyarázat kell. Ami itthon zajlik jó ideje az a hiteltelenség orgiája, senki és semmi nem az, aminek látszik. Még rosszabb a helyzet a világon, a totális kémkedéstől a játszadozásig a háborúval. A hiteltelenség és a hamisság a mindennemű korrupció, a mindennemű romlottság csodafegyvere. A romlott korrupt demokrácia pedig nem néphatalom, hanem a nép kiszipolyozása, megbecstelenítése.

Kapitány – Bevallom, szavaid megindítanak, drága professzorasszonyom! Elfogadom, a romlott, korrupt világ ördögi mű. Bár ha lenne egy felvilágosult – fületek bocsássák meg nekem – istenfélő vezetőnk, aki kompenzálná a nép és főleg az ügyeskedők gyarlóságát… Lehet, hogy másképpen soha nem lesz tökéletes a demokrácia…

Doktor – Röstellem felhozni ezt a túl sokszor ismételt igazságot, de a demokrácia nem a legjobb társadalmi forma, csupáncsak az a helyzet, hogy ennél jobbat nem ismerünk.

Mester – Én hiszek a tudás töretlen haladásában. Voltak, és vannak, akik a kommunizmus győzelmében, és voltak, és vannak, aki a kapitalizmus győzelmében vizionálták, vizionálják a történelem végét. Azt nem mondom, hogy nem kell új elmélet a következő nagy lépéshez, hanem elég a pragmatizmus, esetleg az ihlet meg a forradalmári hév. Az viszont bizonyos, hogy ebben a örökké tartó vándorlásban, ebben a gigantikus mózesi vállalkozásban a néphatalom rendre kevés. A nép diktatúrája kell ahhoz, hogy az, ami a nép kezében van, az legyen az igazi hatalom.

Múlt, jelen, jövő

Doktor – Múlt nincs. Jövő sincs. Csak jelen van. A jelen az egyetlen, ami létezik.

Kapitány – Múlt nincs, de múlt volt! Jövő sincs, de jövő lesz!

Doktor – Igen, múlt volt, de most nincs. És jövő is lesz, de most nincs. Most jelen van. És csak az számít, ami van.

Professzor – A múlt volt, a múlt elmúlt, de következményei jelen vannak, velünk élnek. A jövő is csak majd lesz, de előzményei jelen vannak, itt és most vannak.

Mester – A jelen viszont több, mint a múlt következményei és a jövő előzményei. Érzek, tehát voltam, gondolkodom, tehát vagyok, cselekszem, tehát leszek.

Doktor – Mondod: voltam. Mondod: leszek. De ezt csak a jelenben mondhatod.

Mester – Igazad van, ezt csak a jelenben mondhatom. Igen, a jelen az élet és az igazság. És ennél is több: a jelen a szabadság, a változás és változtatás szabadsága, a rombolás és a teremtés szabadsága. 

A beszélgetés a Facebookon