2013. október 31., csütörtök

A legszebb dolog a világon

Periandrosz – A legszebb dolog a világon a nyugalom.
Kapitány – A bölcs ember számára a legszebb dolog bizonyosan a nyugalom.
Doktor – A legszebb dolog a világon az, ami kitölti a hiányt, hogy magam legyek a nyugalom.
Professzor – A szépségben nyugalmat lelünk.
Mester – A legszebbé teszi a világot, aki nyugalmat teremt.


* * *

2013. október 27., vasárnap

Hit és vallás

Professzor – Mester, új tanítást vagy új vallást hirdetsz?
Mester – Üzenetem van embertársaim számára. Ezt nem nevezném tanításnak, mert ahhoz több tudás és nagyobb tanítói tehetség szükséges, mint amennyinek birtokában vagyok. Vallásnak sem nevezném, mert többet igyekszik átfogni, mint a hagyományos vallások, például a tudomány területét is.
Doktor – És mi ez az üzenet, Mester?
Mester – Ezt egy mondatban nem tudom összefoglalni, de ha jelszót kellene költeni hozzá, azt mondanám: Egy vagyok én, és minden ember a testvérem. Ebben találtam a kiindulópontot, és az út, amelyet innentől kezdve követek, az üzenetem.
Kapitány – Az igazság nem lehet más, mint egy egyszerű igazság.
Mester – Az igazság változó. Ahány ember annyi igazság, annyi változó igazság. Ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen az igazságról beszélni. Lehet, és kell is. De én most üzenetet mondtam, és nem igazságot. Igazságok kimondása helyett megmutatni szeretném, miképpen keresem azokat. Ebben pedig fontos, hogy honnan indulok, és milyen úton haladok.
Kapitány – Igen, erre a példamutatásra gondolva hiányoltam az egyszerű igazságot. Mert ismerjük el, hogy könnyebb követni egy egyszerű igazságot, mint egy mégoly tiszteletre méltó gondolkodást.
Mester – Biztos vagy ebben? Gondoljuk meg jobban, valójában mit csinál valaki, amikor egy úgynevezett egyszerű igazságot követ? Mikor jár jobban egy ember? Ha azt mondom neki: „Légy ügyes!”, és a dzsungelbe engedem? Vagy ha magammal viszem, és megmutatom neki, hogyan kell megvédenünk magunkat a vadállatokkal szemben, miből lehet és miből nem szabad enni.
Doktor – Mit jelent az, hogy „Egy vagyok én”?
Mester – Ez az emberi öntudat alapja: a létezésem bizonyossága, a végességem bizonyossága és az egységem bizonyossága.
Professzor – És miért kapcsolod ezt azzal, hogy „minden ember a testvérem”?
Mester – Én egyetlen, egyedülálló, de nem egyedül vagyok a világon. Velem együtt még több, mint hat milliárd ember él a Földön, és ezek valóban vérek a véremből, testek a testemből. És ami még fontosabb: minden ember egy tükör, amelyben magamat láthatom.
Professzor – Végül és főképpen, miben hiszel, Mester?
Mester – Hiszek a valóságban. Hiszek az emberben. Hiszek magamban. Hiszek a tudásban. Hiszek a jóban. Hiszek a szeretetben.




2013. október 26., szombat

Tarts mértéket!

Kleobulosz – Tarts mértéket!
Kapitány – Ne ámítsd magadat, hogy minden viszonylagos!
Professzor – Mértékkel tarts mértéket! Van, amikor mértéktelennek jó lenni.
Doktor – Te magad legyél a mérték!
Mester – Egész életedben tanuld a jó mértéket!



* * *

2013. október 24., csütörtök

A mai napot mindig is tartsd magadénak!

Euripidész – Mulass, igyál s a mai napot mindig is tartsd magadénak, mert sorsé a többi nap.
Kapitány – Nekem minden új nap egy új nagyszerű feladatot jelent.
Professzor –Számomra minden nap egy esély.
Doktor – Én ajándéknak élem meg az új napot.
Mester – A nap az örökkévalóság rám eső fele.



* * *


2013. október 22., kedd

Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni...

Názáreti Jesua – Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Doktor – Bolond lenne a gazdag a szegények közé keveredni.
Kapitány – Bizonyára ezért van, hogy a történészek gyakrabban gazdag sírokat találnak.
Professzor – Ugyan már, a gazdag pénzével ennél nehezebb feladatokat is megold.
Mester – Az igazi baj az, hogy könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a szegénynek a gazdagok országába bejutni.



* * *

2013. október 20., vasárnap

Ismerd meg tenmagad!

Khilón – Ismerd meg tenmagad!
Kapitány – De szívesen, csak adassék elég hosszú élet!
Professzor – Ettől az jut eszembe, hogy egyszer fiatalként megpróbáltam eljátszani egy sakkpartit saját magammal.
Doktor – Örömmel, csak vigyétek el előlem ezt a sok tükröt!
Mester – Én legszívesebben azt ismerném meg, akivé lehetek.

2013. október 18., péntek

A szegénységről

Professzor – Szerintetek mi a szegénység? Mert ha azt mondjuk, hogy a szegények a társadalomnak az rétege, amely a legkevesebb javakat kapja, akkor azt kellene elfogadni: szegény mindig volt, és mindig lesz. De ha azt mondjuk, hogy szegény az, aki éhezik, bár étel lenne, fázik, bár meleg szoba lenne, nem jut orvossághoz, bár orvosság van, akkor becsületes ember nem nyugodhat bele a szegénység fennmaradásában.
Kapitány – Pedig mondva vagyon: a szegény nem fogy el a földről…
Mester – Ezek Isten szavai a Biblia szerint, de szerintem nem helyes ebben kinyilatkoztatást látni a világ örök rendjét illetően, hanem inkább – mondjuk így, esetleg kacsintva – emberi türelmetlenséget a dolgok jelen állásával kapcsolatban. És éppen a dolgok jelen állása sürgette, és sürgetné ma is az embereket az isteni parancsolatok betartására.
Professzor – A dolgok jelen állásában eltelt öt vagy több ezer év egy kicsit sok, nem gondoljátok?
Doktor – Valóban tanulságos a Mózes-könyvnek ez a részlete. A mai világnak szóló erkölcsi intelmeivel nem lehet nem azonosulni, de azt sem szabad elvitatni, hogy az Írás azok irányában táplálja hálánkat, akik szorgosan birtokba veszik Isten örökségét. Hát nem nekik köszönhetjük, hogy a bőség asztalához ülhetünk, hogy a szegénynek is jut a bőségből?
Professzor – Már bocsáss meg, kedves doktorom, a jog tanult ismerője, de éppen ezt akarom elvitatni. Nem morzsákat kell ejteni a szegényeknek a bőség asztaláról, hanem megosztani velük a világ szorgos birtokba vételét!
Mester – Furcsa sorsa van ennek az említett Biblia-résznek. Alig ha van még egy olyan mellőzött parancsolat, mint az adósság-elengedés. Pedig szerintem, ha nincs is megsorszámozva, ez az egyik legfontosabb rendelkezés az igazságosság szolgálatában, amelyet megtalálunk a Bibliában.
Kapitány – Nem mondhatjuk, hogy nem volt szándék a bibliai szó terjesztésére. Mellőzött a tudatlanság.
Professzor – Száz tudatlan nem ér fel egy tanult istenszolga pappal. De lám, mi is elveszni látszunk a ködben. Javaslom, hogy térjünk vissza a kiinduló pontra: mi a szegénység?
Kapitány – Én azt tudom, mi nem a szegénység: nem szégyen!
Doktor – De nem is dicsőség, ahogy jól mondja a tejesember.

Mester – Dicsőség a jó szegénység, dicsőség arra, aki betartja. És szégyen a rossz szegénység, a nyomor, szégyen arra a társadalomra, amely fenntartja. A világ megváltása a jó szegénységhez való visszatérésen keresztül vezet. A legtöbb bölcs és becsületes ember ezt boldogon vállalná, a legtöbb ember, látva a jó példát, azokat boldogan követné, ha nem lenne a gazdagok féktelen és ostoba mohósága. Nem a gazdagok harácsolása az igazi baj, hanem az, hogy megmérgezik mohóságukkal a nagy tömeget.