Brexit or not brexit

Kapitány – Évek óta folynak a viták Nagy-Britanniában: kilépni vagy nem kilépni. Napokon belül eldől, mire szavaznak a brit állampolgárok. Szinte kár addig spekulálni és tippelni. Az viszont izgalmas és fontos kérdés, miért volt ez az egész, illetve, mi lesz a folytatás?

Professzor – Egyetértek, hogy a mély összefüggések fontosabbak, mint a politika napi hírei, de ennek a referendumnak a szokásos napi híreknél nagyobb lesz a jelentősége. És egyébként is, tippelni jó játék, nem? Borítékoljuk tippjeinket!

Doktor – Minek borítékoljuk? Négyünk véleménye bizonyosan nem jut el a britekhez, hogy befolyásoljuk őket. Én biztosra veszem, hogy bent maradnak.

Kapitány – Az utóbbi napok hírei alapján azt kezdem hinni, hogy a kilépés nyer.

Professzor – Én is azt hiszem, hogy ugyan minimális többlettel, de a bennmaradás győz.

Mester – Én nem látom megjósolhatónak az eredmény, ezért nem tippelnék. Én csak annyit látok, hogy a pro és kontra erők két szinten mozognak. Az egyik szint a tömegpszichológia. Itt két erős motiváló erő hat egymás ellen. Az egyik oldalon van a dac, sőt a harag, az ellenkezés, a változtatás igénye. A másik, amely sokszor erősebbnek bizonyul: a félelem a változástól. Tehát ezen a szinten az első a kilépést, a második a bennmaradást támogatja. És jelenleg itt kétségtelenül az első erősebb. De van a másik szint: és ez a tudatos érdekérvényesítés. Beleszólnak kemény gazdasági, de igen súlyos geopolitikai érdekek is, erős csoport- és pártérdekek stb. Mindezt a politika és a média közvetíti, manipulálja, ködösíti, vezérli. Itt már az állás egyértelműen a bennmaradásnak kedvez…

Professzor – De igazából milyen erők állhatnak itt szemben egymással? Kinek köszönhetjük ezt az egész közjátékot, amely kellően elbonyolítja az amúgy is nagy bajban lévő Európai Unió helyzetét?

Mester – Erő mindenre van, és mindennek az ellenkezőjére is. Vannak erők a kilépés mellett, és vannak erők a bennmaradás mellett. Az egész egy ártatlannak látszó pókerjátszmaként kezdődött el, amelyet Cameron vállalt be néhány brit követelés érdekében. Csak későn kapott észbe, hogy ezzel veszélyes szellemet engedett ki a palackból.

Kapitány – Ezért ebben a témában ő maga sokáig se köpni, se nyelni nem tudott…

Doktor – Szerintem zseniális játékos, és mindent el fog érni, amit akart, és végül bent tartja Nagy-Britanniát az Unióban. Ez pedig csak hasznára válna az európai integrációnak. Ha netán Nagy-Britannia kilépne, ezzel megpecsételődne az Unió sorsa. Egész Dél-Európa, Franciaországgal egyetemben egy gazdasági csődtömeg. Németország magához öleli a kelet-európai félgyarmatait… Nem is merem folytatni…

Professzor – Nem értek egyet veled, fiatal barátnőm. Én egyáltalán nem tartanám tragédiának, ha Nagy-Britannia kilépne az Unióból, hiszen soha nem érezte magát egy közösségben a kontinenssel. Én hajlamosabb vagyok egy jóval pozitívabb forgatókönyvet vizionálni. A britek kikiáltják a köztársaságot, és csatlakoznak az USA-hoz annak ötvenegyedik államaként, hacsak Skócia és Wells nem indulnak külön utakon, vagy ide, vagy oda…

Mester – Pontosan ezekre és az ezekhez hasonló további forgatókönyvekre gondolok én is, amikor a mélyben munkálkodó nagy összefüggésekre hivatkoztam a napi eseményekkel szemben. Minden felvázolt és fel nem vázolt apokaliptikus és romantikus alternatíva hosszú ideig megmarad, mert ezeket semmilyen politikai performánsz nem tűntetheti el. Fontos ezeket ismerni, és azokhoz mérhető felelősséggel, bátorsággal és innovációval építeni jövőnket.

 * * *

Skócia függetlenségéről

Professzor – Mit gondoltok, kedves barátaim, üdvözölni kellene-e Skócia függetlenedési törekvéseit, vagy inkább le kellene beszélni erről?

Kapitány – Szerintem minden népnek joga van az önállóságra és a függetlenségre. Kifejezetten visszataszítónak tartom, hogy sokan ebben álságos politikát folytatnak. És természetesen, megint a kettős mércéről kellene beszélni…

Doktor – Én azt hittem, hogy már réges-régen túl vagyunk a nemzetállami logikán. Attól, hogy külön identitást vallanak, nem kell szétverni azt az egységet, amely kiválóan működik. És ne hagyjuk ki a számításból, hogy ez az egység a világ egyik legfejlettebb és legdemokratikusabb társadalma.

Kapitány – Attól tartok, erről a skótoknak jóval árnyaltabb véleményük van.

Professzor – Nagy-Britannia évtizedek óta komoly válságban van. Nem egyszerű átvedleni a világtörténelem legnagyobb birodalmából egy józan európai középhatalommá. Bizony, kísér a múlt…

Kapitány – És képtelen eldönteni, hogy jó lesz-e neki az európai középhatalmi státusz, vagy inkább az Egyesült Államok 52-ik állama legyen.

Doktor – Persze, majd ha az USA államfőjének ismeri el a királynőt…

Kapitány – Egy biztos, Skócia nem a Malvin szigetek…

Mester – Ennek ellenére Nagy-Britannia nem áll vesztésre. A gyorsnaszádoknál és a rombolóknál sokkal hatékonyabb eszközei vannak. Ne legyen kétségünk, hogy sok minden latba lesz vetve, hogy ebből a függetlenségi harcból ne legyen semmi komoly. És ebben Nagy-Britannia nincs egyedül, szinte a teljes Unió mellette van.

Doktor – Mintha sokat számítana ez. Norvégia is megél az Unión kívül. Véletlenül ugyanazon a kőolaj-mező fogja hizlalni a költségvetésüket.

Mester – Norvégia más eset, ő egy mintagyerek a NATO-ban. Bár magam hosszú évek óta hangoztatom, hogy az Uniónak komoly nyomás alá kellene helyeznie Norvégiát és Svájcot, hogy belépjenek az európai közösségbe.

Kapitány – Ezt lelkesen támogatom! Bizony ott a helyük, az euró bevezetésével együtt.

Doktor – Csodálkoznék, ha életünkben ez bekövetkezne.

Mester – Visszatérve viszont az eredeti kérdésre, én azt mondom: helyes, ha minél több önálló régió reális önállóságot, önigazgatást kapna, Európában, és szerte a világon. De ezt csak erősödő világméretű integráció keretében szabad megoldani, egészen a világkormányig eljutva.

* * *

Csúcs vagy csapda?

Kapitány – Annyi kaján feltételezés és kiszivárogtatás után, szerintem igazi szenzáció a Navracsicsnak kijelölt biztosi tárca…

Doktor – Ugyan már, ez is olyan súlytalan saláta, mint annak idején Kovács vámügye…

Professzor – Ezt nem mondod komolyan! Én meg éppen ellenkezőleg látom: ebben az összeállításban ez az egyik legfontosabb feladatkör.

Kapitány – És ha a jövőt tartjuk szem előtt, stratégiai szempontból ez csupán az egyik, hanem kifejezetten a legfontosabb tárca. Ez olyan hihetetlen a szememben, hogy másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy ez egy rendhagyó alkalom az összefogásra itthon. Ha soha máskor, de, az ég szerelmére, most össze kellene fogni, hogy a magyar biztos ezen a területen sorsformálót alkosson Európa számára!

Mester – Kedves barátom, megható a lelkesedésed és jóhiszeműséged. És ha esély lenne arra, amit vizionálsz, én lennék az első, aki támogatna ebben. Csakhogy szerintem most okosabb lenne kivárni. Az az érzésem, hogy a helyzet – akár tudatos, akár tudatlan – csapda. És ennek a csapdának két felvonása lehet. Most nyomban kezdődik az első: átmegy-e a javaslat az illetékes helyeken, és még inkább az illetékes európai közvéleményen. A dráma itt véget is érhet, de ha nem, kezdődik majd a következő felvonás, és ez még cifrább, még kínosabb fordulatot hozhat.

* * *