2018 – Az új fejezet

Mester – Nos, keservesen, de túl vagyunk a választáson. Látjuk, a társadalom nagy része traumatizáló meglepetésként éli meg az eredményeket. Közben a parlamenti viszonyok szinte teljesen azonosak maradnak. A frakciók 1-2 fővel nőnek vagy csökkennek. Igaz ez a Fidesz esetében a kétharmad visszaállását is jelenti. Ezek ismeretében is fenntartod, kedves professzor asszony, próféciádat új fejezetről a legújabb kori magyar történelemben.

Professzor – Véleményemet fenntartom, hiszen semmi olyan nem történt, nem is történhetett 24 óra alatt, ami sejtésem megváltoztatására kényszerítene. Ugyanakkor ma nem mondhatom, hogy lám, eltaláltam. Ehhez hosszú hónapok, ha nem évek kellenek.

Mester – Érthető az álláspontod. De kíváncsiak vagyunk, mégis, mire gondolsz, amikor új fejezetről beszélsz?

Professzor – Abban biztos voltam, hogy ezzel a választással eljutunk egy jelentős cezurához. Azt nem tudtam, nem tudhattam, mi lesz a választás eredménye.

Kapitány – Látjuk, ezt senki, de még a közvélemény-kutatók sem tudták…

Professzor – Az viszont számomra nem volt kétséges, hogy bármelyik forgatókönyv drámai következményekkel jár, de főleg leleplezi az elmúlt évtizedek igazi gyalázatát: azt, hogy a nép, mint politikai szereplő, eltűnt a színpadról…

Kapitány – Pedig főleg róla beszél mindenki, őrá esküszik, őrá hivatkozik.

Professzor – A nép tényező maradt. Keményen manipulálják, de éppen azért manipulálják, mert tényező. De nem szereplő…

Doktor – Miért, volt valaha is szereplő?

Professzor – Igaz, inkább kegyelmi helyzetekben kel fel a nép: forradalmakban, háborúban, árvízkor. Mindig akkor, amikor nagy a baj, nagy áldozatokra, hős tettekre van szükség…

Doktor – Kissé romantikus vízió… Én sokkal szkeptikusabb vagyok. Ma egy egészen jó cikket olvastam az Indexben erről a csodálatos népről. Emlékezetből idézem: A választók többségét nem zavarja Mészáros Lőrinc, Semjén Zsolt, Kósa Lajos, Rogán Antal, Németh Szilárd, Habony Árpád vagy Matolcsy György. Az ország felét nem zavarja, hogy mutyikkal és haveroknak mennek a súlyos milliárdok, hogy több miniszter és vezető (illetve rokonsága) nem képes becsületesen elszámolni vagyonával és egyéb bizniszeivel. Az ország nagy részét nem érdeklik a tények, vevő a gyűlöletre. Az ország elsöprő többségét nem zavarja, hogy a kórházakban órákat kell arra is várni, hogy az emberhez szóljanak, hogy gyalázatos módon a legalapvetőbb szükségletek (szappan, vécépapír, gyógyszerek, működő lift) sincsenek biztosítva. Nem gond az sem, hogy az állami iskolák nagy részében a gyerekeik nem kapnak korszerű tudást. Nem háborodnak fel, hogy a miniszterelnök hóbortjai miatt tíz- és százmilliárdok mennek el üresen álló stadionokra, üresen járó felcsúti kisvasútra, császári rezidenciákra, a klientúra hízlalására, eszelős úrizásra. Nem háborodnak fel, hogy a közmédia ontja a pártpropagandát…

Kapitány – Sajnos, ezekben a vádakban sok a jogos elem, de még sajnálatosabb, hogy akik ezeket harsogják nem a makulátlanságukról híresek. Mi több, ők is kettős mércét alkalmaznak mindenben, gyűlölni, karaktert gyilkolni is mesteri fokon tudnak…

Professzor – Fiatal barátnőnk panaszában engem más zavar: azért ne ostorozzuk ezekkel a választók, a nép többségét! Ne feledjük: a Fideszre a teljes lakosságnak csupán harmada szavazott, és ezek egy része nem saját hibájából szinte semmit nem tud a csúnya dolgokról, egy kis része pedig csak nagyon fanyalogva, de jól felfogott érdekében, hiszen ilyen senki mástól nem remélhet ekkora adó és egyéb kedvezményeket.

Kapitány – Erre én is nagyon kíváncsi lennék, hogy a vagyonosok hány százaléka szavazott a Fideszre.

Mester – Valóban, ma Magyarországon több százezer ember mondható vagyonosnak, és én is el tudom képzelni, hogy azok 80-90%-a, minden esetleges ideológiai és kulturális fenntartása ellenére most a Fideszre szavaz. Ugyancsak 80-90%-ban szavazhatnak a Fideszre azok, akik rájöttek, hogy mélyen vallásosak, no, persze, nem muszlimok… Mégis, a legfontosabb és legizgalmasabb kérdés ma az, amit tanult barátnőnk is érintett: miért lépett le a politikai színpadról a nép, és hogyan lehetne újra odasegíteni. Mert ez a bizonyos új fejezet csak így lesz egy szép fejezet.

* * *

2018 – Új fejezet Magyarországon – A professzor asszony próféciái

Professzor – Én most, hat órával a szavazás vége előtt mondom: akárki győz, akárki veszít, holnaptól új fejezet kezdődik Magyarország történetében.

* * *

Április 8. és utána

Mester – Milyen eredményekre számíttok az április 8-iki választáson, kedves barátaim?

Doktor – Remélem, megbukik ez a rendszer, amelynél rosszabbat nehéz elképzelni.

Kapitány – Valóban nehéz a jelenleginél rosszabb rendszert elképzelni, de az ellenzék képesnek látszik erre a performánszra…

Professzor – Képesnek festi magát, de közben mindent megtesz, hogy ez ne jöjjön össze neki.

Mester – Legyünk módszeresek, nézzük sorra az összes elméletileg lehetséges eredményt! Legelőször: a Fidesz tarol, stabil kétharmados többsége van.

Kapitány – Ennek nem nulla az esélye, de mégsem valószínű.

Professzor – Ilyen eredmény kissé kínos lesz mindenkinek, de mindenki túléli. Nem lehet bízni abban, hogy ilyen esetben a Fidesz lazább és megengedőbb lenne. Lehet, hogy éppen ellenkezőleg…

Doktor – Ez szörnyű lenne, ilyenbe nem is szabad belegondolni…

Mester – A Fidesznek szoros, egypár fős kétharmada van.

Doktor – Ez még mindig ugyanolyan szörnyű, rémálom…

Kapitány – Túl nagy szüksége nincs erre a kétharmadra, de megszokásból szorongani fog megőrzéséért. És természetesen, igyekszik csavarni még egyet-kettőt, ahol kell.

Professzor – Szeretném bízni, hogy az első két eset csupán elméleti lehetőség…

Mester – A Fidesz nem szerzi meg a két harmadot, de kényelmes többsége van.

Doktor – Szörnyű…

Kapitány – Meglehetősen valószínű. Akkor a Fidesz úgy folytatja, ahogy eddig, de közben még jobban igyekszik informális kapcsolatokat kialakítani az ellenzékkel, hogy időnként hol az egyiket, hol a másikat megnyerhesse kétharmados döntésekhez.

Professzor – Szeretném remélni, hogy ennek csekély az esélye, de ha ez jön be, akkor a tőke – és a korrupció – nagyon boldog lesz…

Mester – A Fidesznek minimális többsége van.

Kapitány – Az egyik legvalószínűbb változat. Ekkor biztos nem fog rohanni külső támogatásért, de könnyen előjöhetnek a durvább eszközök az ellenzék szétzilálásáért, a Fidesz-pozíció megerősítése érdekében.

Doktor – Az elmúlt 8 év után ez még mindig a rémálom tartománya.

Professzor – Ez valóban a legkeményebb politikai harcokat vetíti előre, mert ebben az esetben az ellenzék népes és erős lenne, bár megosztott.

Mester – A Fidesz nem kap többséget, de nem sok hiányzik hozzá, és messze a legnagyobb frakció.

Professzor – Minden gátlás nélkül meg prál megnyerni valakit partnernek egy koalícióhoz.

Doktor – Ebben bizonyosan nem lesz válogatós.

Kapitány – És könnyen járhat sikerrel, jobban, mint ahogy a többiek hoznának össze egy egységkormányt.

Mester – Nagyot bukik a Fidesz, de azért bejut a parlamentbe.

Professzor – Ez, sajnos, jelenleg nem reális, inkább abszurd.

Doktor – Nem kis meglepetés lenne, de el tudnám viselni…

Kapitány – Maradhatunk abban, hogy ez nem igazán reális.

Mester – Végül, csak az elméleti teljesség kedvéért: a Fidesz kiesik a parlamentből.

Kapitány – Nem hiszem, hogy lehet ilyen elmélet. Ma…

Professzor – Talán 10 év múlva… Nem lenne az első, amely tündöklés után eltűnik a történelem süllyesztőjében. Bár biztos, hogy még korai ezzel foglalkozni.

Doktor – Ha csak a történelmi koptatásra gondolunk, valóban reménykedne a Fidesz, hogy még kihúzza pár ciklusig, de félő, hogy az utca megelőzi a történelmet.

Kapitány – Nem örülnék neki, és gondolom, ki előtte- ki utána, de sajnálna egy ilyen forgatókönyvet. Az utca nem demokrácia.

Professzor – De, a démosszal teli utca demokráciább az oligarchiánál.

Mester – Ha a nép mentális állapota jó, demokratikusan is elérheti céljait. Ha viszont meg van vezetve, az utcán is inkább csőcselékké válik. Magam tragikusnak érzem, hogy jelenleg a nép mentális állapota igen rossz, és bármi történjék a választásokon, még juthat szerepe az utcának…

* * *

Húsvétkor Karácsony?

Doktor – Mondd, kedves jós nővérkém, lehet, hogy idén Húsvétkor Karácsony lesz?

Professzor – Hát nagyon remélem, hogy lesz Karácsony, ép és egészséges, csak azt nem látni még tisztán, mitől lesz nagyon-nagyon szomorú? Attól, hogy ő lesz Magyarország következő miniszterelnöke, vagy attól, hogy mégsem…

Kapitány – De ki ez a Karácsony? Már kezdek bajban lenni az új ifjú titánok seregével. És kinek a miniszterelnök-jelöltje.

Professzor – Ne szégyenkezz, bátor kapitányunk. Valóban sokan vannak, és jönnek újabbak és újabbak. Kubatov legyen a talpán, aki ezeket mind feljegyzi. Nem beszélve, hogy Karácsony jelöltségével kapcsolatban egészen ellentmondásos információk keringenek. Az ATV azt terjeszti, hogy a fent nevezett a Fidesz és a Párbeszéd jelöltje. Molnár a Gyula pedig úgy nyilatkozik, hogy Karácsony az MSZP és az Együtt együttes jelöltje. Ugyanakkor Gergő (ő a Karácsony) előző pártjából egy magát felfedni nem kívánó informátorom azt állítja lélekben liberális, de még a szíve is, ezek mind hozzájuk húzzák majd.

Doktor – Szókimondó beszédén is érezni ezt.

Mester – A mostani bonyolult szituációban semmilyen potenciálisan latens kombinációt nem szabad kihagyni a számításból. Két sötét ló látszik érdekelt az ellenzéki térfél kisöprésében, hogy maguk rendezkedjenek be oda. Akkor meg a háttérből Karácsony miért ne lenne a KDNP és a Jobbik – akaratlan? – szálláscsinálója?

Kapitány – Praktice?

Mester – Igen, kedves kapitányunk, praktice. Vagy defacto, ha akarod… Mellesleg ez a miniszterelnökjelöltösdi hihetetlenül infantilis játék. Nem szórakoztat.

Kapitány – Jó, de akkor eldöntetlen marad, hogy Karácsony kinek a jelöltje?

Professzor – Az! De lehet róla szavazni, hátha ez eldönti a kérdést. Írd le magadnak a linket, diktálom: http://host1.easypolls.net/poll.html?p=5a58ba50e4b0bcf9a17ba7ed

* * *