2018. szeptember 20., csütörtök

Összeesküvések és elméletek – Ki az?


Kapitány – Szép napot, szép lányok! Azt hiszem, rájöttem az igazságra és roppant izgatott vagyok! Szeretném bizalmasan, de különösen bizalmasan megosztani ezt veletek, mielőtt idejönne a Mester.
Professzor – Látom, kedves kapitány úr, egészen reszkedsz az izgalomtól! És milyen sápadt vagy…
Doktor – Jól sejtem, valami új elmélet? Imádom elméleteidet. Csupa fül vagyunk. És senkinek egy mukkot sem! Így görbüljek meg!
Kapitány – A történet meglehetősen régi. És biztos a legtöbb ember nem is emlékszik rá. De engem mélységesen megdöbbentett annak egyik része. Történt ugyanis, hogy nem sokkal a beiktatása után Trump fogadta Lavrov orosz külügyminisztert. Másnap New York Times dühösen botrányt kiáltott. „Miket fecseg ki a Fehér Ház bérlője?” Ugyanis a négyszemközti beszélgetésen Trump a DAES, vagyis az Iszlám Állam kapcsán olyanokkal dicsekedett, amelyekkel veszélybe sodorja Izrael oda beépített emberét. De hát honnan a fenében tudja a New York Times, mit mondott Trump Lavrovnak négyszemközt?
Doktor – Mindenki tudja, hogy a NYT a világon legjobban informált újságja. Profi csapat. Nagyra becsülöm őket.
Kapitány – Jaj, drága doktornő! Már bocsáss meg, de ez csacsiság! Miféle profizmus kell ahhoz, hogy egy újságíró megtudja egy fehér-házi négyszemközti beszélgetés tartalmat?


Professzor – Ez valóban döbbenetes, de talán nem annyira. Mit tud egy átlag, vagy akár tájékozott ember a Fehér Ház működéséről. Lehet, hogy maga a Fehér Ház készít hangfelvételt mindenről, és akkor már nehéz annyira megdöbbenni egy „indokolt” kiszivárogtatáson.
Doktor – Az is lehet, hogy ez a négyszemközti beszélgetés egyáltalán nem volt annyira négyszemközti. Mindkét fél hozta tolmácsát meg egy kabinetfőnök is állt diszkéten a sarokban…
Kapitány – Nem zárhatjuk ki teljesen, bár nehezen hihető. Nem beszélve arról, hogy ha csak egy-két ember volt még, a lebukás szinte garantált.
Professzor – Marad az, hogy valaki vagy valakik mégiscsak képesek lehallgatni a fehérházi beszélgetéseket. Szinte hihetetlen, de kizárhatjuk-e? A magam részéről nem csodálkoznék, ha az izraeli titkosszolgálat, esetleg még az orosz is képes erre. És talán lassan a kínai is. Így viszont lehet egy ötletünk, ki adta le az infót a profi hírében álló New York Timesnak…
Kapitány – Igen, valahogy így lehetne ezt magyarázni… Mégis, nekem döbbenetes volt, és marad ez a nyílt bevallása annak, hogy egyesek a legbizalmasabb információkhoz is hozzájuthatnak, ami nem egy jó bizonyítvány a világrendről… De ez a történet egyik, felkavaróbb, látványosabb része. Emiatt viszont nem voltak álmatlan éjszakáim… De volt a másik része, az, ami miatt kipattan a botrány. Sehogy sem tudtam elképzelni, mit mondhatott Trump Lavrovnak, amivel leleplezhette Izrael beépített emberét. Ha nem is álmatlan éjszakákat, de komoly töprengést okozott ez nekem. Mert az biztos, hogy direktben az illető nevét nem mondhatta. A fedőnevét pedig piába árulja el. Bizonyára nem is tudja. Hivatkozással valamilyen konkrét akcióra? Mivel leplezhette le az izraeli Stirlitzet? És egyszer csak, sok-sok később fejleményre jöttem rá. Így most minden napnál világosabb…
Doktor – No persze, ezeknél az elméleteknél ez így szokott lenni.
Professzor – Bökd már ki, aranyos kapitányunk, ne feszítsd a húrt!
Kapitány – Izrael beépített embere nem lehet más, mint a Daes főnöke, az elpusztíthatatlan Al-Bagdadi!
Professzor – Merész gondolat… Nem kellene egy kicsit életveszélyesnek tartani ennek hangoztatása. Ha csak félig is igaz, nem sokat adnék életedért.
Kapitány – Ez pontosan úgy nem lehet félig igaz, ahogy én sem lehetek félig szűz…


Mester – De, de, drága kapitányom! Te is lehetsz félig szűz, az elméleted is lehet félig igaz, az az egy biztos, hogy megállíthatatlanul stül élénk eszed és még élénkebb fantáziád efféléket. Jó ideje sejtem, hogy te vagy a forrásvidék. Nem New York Times írja, én hallottam akaratlanul saját fülemmel.
Kapitány – Üdvözlégy, kedves Mester… Én csak szóval tartottam a lányokat, amíg vártunk rád. És örülök, hogy hallottad felfedezésemet. Nem nevezném azt elméletnek, csak logikai következtetésnek. Hát lehet másképpen magyarázni, hogy a nevezetes történet óta az oroszok többször kilesték és lebombázták Al-Bagdadit, de ő megannyiszor sértetlenül megúszta. És amóta elkezdődött a Daes fokozatos felszámolása, Al_bagdadit mintha a föld nyelte volna el, de a médiák sem nagyon firtatják, hol van, mit csinál?
Mester – A mozaik darabkák valóban logikusan állnak össze, csak ezek a fránya szavak meg fogalmak… Újra és újra minden összekeveredik. X lenne Y embere? Emlékeztek, mit csinált egy másik Y egy másik X-szel? Nehéz ügy, de ne hagyjuk abba a mozaik darabkák rakosgatását. Izgalmas játék. Csak ne vigyük túlzásba. Sok, nagyon sok a komoly feladatunk.

* * *


2018. szeptember 18., kedd

Utazások Eutlantiszban – Fejleszteni csak szépen…


Mester – Amióta megismertem Eutlantisz fejlesztéspolitikáját, egyre jobban zavar a nálunk uralkodó fejlesztési káosz. Gyerekkoromban elbűvölt a termékek fejlődése, ami talán éppen akkor vált jellemzővé, majdnem divat. Legyen szó tornacipőről, zsebrádióról, porszívóról, évről évre újabb és újabb modellek jelentek meg, jobbak, szebbek, megbízhatóbbak. Láttam lelki szemeimmel, micsoda fantasztikus világba jutunk egypár évtized alatt. Mindenben elérjük a végső tökélyt. Ezzel szemben hosszú évtizedek után azt kell megállapítanom, hogy tökély megközelítéséről szó nincs. Inkább egy hullámzó spirálon haladunk, amely egyre laposabban emelkedik az előző kör fölé, és a hullámzás következtében időnként valamilyen viszonylagos visszaesésről van inkább szó…
Professzor – Ebben nincs semmi meglepő. A kapitalizmus halála lenne a tökély elérése. A gyártó érdeke az, hogy minél hamarabb dobd el a régi terméket, és vegyél újat. Ezt azzal is elérik, hogy egyre kevésbé tartó terméket gyártanak, de azzal is erősítik a fogyasztást, hogy egyre cifrább – de nem feltétlenül tökéletesebb – az új bóvli.
Mester – Alapvetően igazad van, de ne becsüljük le az emberben meglévő elementáris vágyat az alkotásra. A kapitalizmus képes ezt szabotálni, de teljesen leállítani nem.
Professzor – No persze, nem kanibál ő, elég neki három bőrt lehúzni a fogyasztóról…
Kapitány – Méltányolom a társadalomkritikai eszmefuttatásaitokat, de én arra lennék inkább kíváncsi, ezt a helyzetet Eutlantiszban hogyan oldották meg?
Mester – Intézkedések egész hosszú sorával, de az egyik legfontosabb vívmányuk az, hogy szétválasztották a fejlesztést és a gyártást. Egy cég vagy csak fejlesztéssel vagy csak gyártással foglalkozik. Ha a fejlesztő cég befejez egy fejlesztést, és azt jóváhagyják – mert erre is van szükség – bárki megvásárolhatja – a nem kizárólagos – gyártási licencet. A márkák a fejlesztőcégek tulajdonai, tehát ott van egy Ford nevű autókat fejlesztő cég, amely nem gyárt kocsikat, hanem fejleszt és árulja a gyártási locencet. Sokfelé vannak gyártó üzemek, helyi vállalkozók tulajdonában, és ők gyártanak a licenc alapján Ford-autókat, de ugyanott Volvokat is, Toyotákat is, amire kereslet vab a körzetben.