2014. október 25., szombat

Az internetadó kapcsán

Professzor – Mit gondoltok, kedves barátaim, lehet, hogy ezzel az internetadóval a Fidesz a legrosszabbkor egy súlyos hibát vétett?
Kapitány – Már miért lenne ez a legrosszabbkor? Ekkora választási győzelem után hogy lehet rossz korról beszélni, mármint a Fidesz szempontjából rossz korról? Jó hosszú ideig ő itt a király, vagy több is…
Professzor – A harmadik választást is megnyerték, de azért, mert a társadalom nagyon rosszkedvű és nem avatkozott bele a fanatizált kisebbségek harcába, a mostani lejtős pályán viszont a szavazó kisebbség kisebbsége tarolt. De ettől a társadalom nem lett jobb kedvű. És most ettől az internetadótól betelhet a pohár…
Doktor – Nem beszélve arról, hogy most a szövetségeseink is eléggé rosszkedvűek. Ez a kitiltási botrány példátlan a modern diplomáciában…
Mester – Én is egyetértek azzal, hogy mind az elképzelés, mind az időzítése szerencsétlen. Ugyanakkor nem hiszem, hogy éppen ez bizonyulna annak a végzetes hibának, ami miatt összeomlana a rendszer… Ebben a történetben valami egészen más, egy látszólag jelentéktelen részlet zavar engem, de ez olyan probléma, amely mintha megfordítaná a lőirányt…
Professzor – Hát én sem kelnék a mi ellenzékünk védelmére…
Mester – Nem, nem erről van szó. Nem jobbra helyett balra akarok lőni… Ez egy látszólag szakmai, és nem politikai kérdés, méghozzá érdekes módon éppen az internettel kapcsolatos. Történt ugyanis, ahogy ilyenkor szokás, hogy egy-két lelkes fiatal tűntetést kezdett szervezni az internetadó ellen. És mostanában mi az első, ha tüntetést akarok szervezni? Meghirdetem „az eseményt” a Facebookon… Meg is cselekedték ezt fiatal barátaink, nyomban kezdett gyűlni a csatlakozók hada. Azután váratlanul a rendszer, mármint a Facebook kitörölte a tüntetés oldalát, és blokkolta a szervezők profiljait…
Doktor – Igen, ezt hallottam… Azt írták, hogy túl sok feljelentés érkezett a Facebookhoz. De lehet-e kétségünk, kinek a partizánjai bombázták szét feljelentéseikkel az akciót. Gyalázatos, de hiábavaló munka. Azóta új oldalak születtek, és sok más csatornán is szerveződik a társadalom…
Kapitány – Szerénység, kedves barátom, több szerénységet! Társadalom! Ugye, egy millió az internet adómentességéért?… Egy újabb milka, amely mögött megint csak egypár ezer ember lesz… Egyszer, kétszer…
Mester – Ne haragudjatok, de engem most jobban izgat a Facebook eljárása, és az, amit ez üzen, vagy inkább elárul nekünk… Még az sem érdekel különösebben, hogy egy vagy ezer feljelentés ment hozzájuk. Egyik esetben sem lennének kötelesek megtenni azt, amit megtettek. Félreértés ne essék! Biztos vagyok, hogy a Facebook minden egyes munkatársa egészen Markig maradéktalanul azonosulna a tüntetőkkel, és elhatárolódna az internetadó kiagyalóitól. De így is rémisztő, de legalább elkeserítő az az önkény, amely osztályrészük.
Professzor – Ne legyen kétségünk, hogy egyetlen sikeres akció, különösen forradalom nem lehetséges diszkrét támogatásuk nélkül.
Doktor – Ajjaj, eljutottunk az összeesküvés-elméletekig…
Mester – Magam különösen szkeptikus vagyok az összeesküvés-elméletek nagy részével kapcsolatban, de végtelen naivitás azt hinni, ha rendelkezésre áll egy eszköz, azzal nem él vagy visszaél senki…
Professzor – Ahogy Csehov mester mondja: „Ha az első felvonásban a színpadon van egy puska, annak az utolsóban el kell sülnie.”
Mester – Nem megnyugtató, hogy valaki – gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül – rendelkezik ilyen hatalmas fegyverrel, de az emberek előbb-utóbb tudomásul veszik, megpróbálják megszokni a helyzetet, alkalmazkodni hozzá, és berendezkedni valamilyen hosszú távú nehéz harcra a fegyver megsemmisítéséért. Így vagyunk, igen még mindig így vagyunk az atomfegyverekkel is. De ennél is veszélyesebb saját fegyvertelenségünk. És ha a Facebook ilyen lazán, szemrebbenés nélkül meg tud fosztani az összefogás, az önszerveződés eszközétől, akkor nagy bajban, igen nagy bajban vagyunk…
Kapitány – Az internet által a kisember számára biztosított nyilvánosság mítosz, legenda… Ez a nyilvánosság nem hatékonyabb, mint hogy kiállni a házad elé és kiabálni az egy-két járókelőre…
Professzor – Ezzel nem értek egyet. Az internet fantasztikus lehetőségeket teremt, csakhogy ezeket meg kell ragadni, az akadályokat elsöpörni…
Doktor – Helyes, ezt én is aláírom.
Mester – Ezen a téren a harc nem dőlt el. Az biztos, hogy az internet megadóztatása komoly merénylet az internet ellen…
Professzor – Nem mellesleg a Magyarországon úgy is botrányosan drága internet ellen…
Mester – De nagyon jó lenne, ha nem csak az új adó bevezetését akadályoznánk meg, hanem a polgári civil nyilvánosság pozícióit is megerősítenénk, - horribile dicto – a Facebook ellenében is.
Kapitány – Szép óhaj…
Mester – Ez ma már nem puszta óhaj. Éppen tegnap olvastam a Változó Világ Mozgalom állásfoglalását. Barátaink azt javasolják*, hogy az internet előfizetési díj 20%-a a tartalomszolgáltatókat illesse.
Professzor – Hát ez egyszerű és zseniális javaslat!
Kapitány – Sajnos, nincs az az egyszerű javaslat, amely az illetékesek kezén ne váljék olyan bonyolulttá, hogy minden a régiben maradjon.
Mester – Nem tudom, mi lesz a javaslat sorsa, de a legfontosabb a cél tudatosítása: semmit nem ér a gondolat szabadsága, ha gondolatainkat nem tudjuk megosztani.




2014. október 3., péntek

Utazások Eutlantiszba – Egészségügy a természetben

Professzor – Ma el kellett mennem egy kisebb kórházi kezelésre. Tudjátok, mi volt a legrosszabb ebben? A hosszú várakozás a zsúfolt, levegőtlen folyosón. És a sokféle összezárt ember nyomasztó érzései, feszültsége, keserűsége összeér, összekeveredik, megerősíti egymást…
Kapitány – Nem beszélve a vírusokról, hiszen az ilyen tömegben óhatatlanul sokan vannak legyengült immunrendszerrel, így a vírusos fertőzések átadása is, átvétele is könnyen megy…
Doktor – Kíváncsi lennék, hogyan festenek a rendelők Eutlantiszban… Mester, mesélj nekünk erről! Egyáltalán jártál ilyen helyeken ott? Vagy ott mindenki egészség?
Mester – Náluk sokkal kevesebb a beteg ember, de van. Nem ismeretlen dolog a betegség, és nem ismeretlen dolog a baleset sem.
Professzor – Meg talán ők is öregszenek…
Mester – Későbben és lassabban, de ők is öregszenek, így igaz. Tehát bőven van rendelőintézet is, kisebb meg nagyobb kórházak is. Ami ezekben szembetűnő az az, hogy mindegyik saját elkülönített parkban van. A park egyszerűen kötelező kerete az egészségügyi intézménynek. Még a legkisebb egyszemélyes rendelés is csak kertes házban működhet.
Kapitány – Ott élvezet lehet a várakozás is!
Mester – Valóban, ráadásul ezek nem egyszerű parkok, hanem valóságos mini paradicsomok, gyönyörű fákkal, gyönyörű virágokkal, kényelmes kerti bútorokkal, különféle nagy színes felületekkel, kis tavacskákkal és szökőkutakkal…
Professzor – Szerintem egy ilyen parknak egyszerűen gyógyító hatása lehet.
Mester – Pontosan erről van szó, ezért tartják fontosnak ezt a vívmányt. Hiszen ez nem csak jó hangulatot biztosít, hanem megnyugtat, oldja a szorongásokat, erősíti az immunrendszert.
Doktor – Egy rendezett társadalomban ez nem is luxus, hanem ésszerű befektetés.
Professzor – Ha luxus is, ez a világ legszebb luxusa. És ami különösen fontos, mindenkié.
Doktor – De mi van akkor, ha rossz az idő? Vagy Eutlantiszban nincs rossz idő?
Mester – Már hogy ne lenne náluk is rossz idő. Tőlük is hallottam azt a mély bölcsességet, hogy nincs jobb a rossz időnél. Nos, ott maguk az épületek is úgy vannak kialakítva kisebb-nagyobb átriumokkal, fedett tornácokkal, téli kertekkel, hogy még rossz időben is a várakozás mintegy a természetben megy.
Kapitány – Jó, kint lenni a parkban biztosan élvezetes és gyógyító hatású, de mikor és hogyan kerülnek az orvos elé a kint pihenő páciensek?
Mester – A mobil telefonok világban ez gyerekjáték. Természetesen legelőször az ember jelentkezik a recepciónál, azután pedig gondtalanul élvezheti a természetet a parkban. Amikor készülnie kell, szólnak neki készülékén. És minden esetre a recepciónál van néhány kikölcsönözhető telefon.



* * *

2014. október 1., szerda

Az összeesküvés-elméletekről

Kapitány – Üdvözlégy, szépséges doktornő!
Doktor – Szervusz, kedves kapitányom! Még csak te vagy itt?
Kapitány – Igen, és örülök, hogy most egymás között tudunk váltani szót. Bevallom neked, hogy fölöttébb izgatnak különféle gondolatok, de nem szívesen beszélek azokról a professzor asszony, és különösen a Mester előtt. Ismered, mennyire ragaszkodnak a racionális magyarázatokhoz… Nem mintha misztikumba szeretnék elkalandozni…
Doktor – Meglep, hogy ilyen komplexusaid lehetnek, de halljuk, mert igen kíváncsivá tettél!
Kapitány – Veled azért beszélgetnék erről szívesen, mert az az érzésem, hogy ezek a témák téged is érdekelnek. Nos, az összeesküvés-elméletekről lenne szó…
Doktor – Hát, igazad van, drága kapitány, ezekről szívesen olvasok. A legtöbbször úgy hatnak ezek, miért egy vérbeli krimi, csak, sajnos, nem ritkán elvetik a sulykot, és akkor nevetségesek lesznek.
Kapitány – Ha olvasmányként kezeljük, akkor ez egy jogos elvárás: legyenek izgalmasak, és ahhoz az is kell, hogy valamennyire hihetőek, életszerűek legyenek… De mennyivel súlyosabb egy másik kérdés: igazak-e ezek az elméletek, vagy merő agyszülemények?
Doktor – Netán gonosz szándékkal – és céltudatosan – terjesztett hazugságok, ami máris egy újabb összeesküvés-elmélet…
Kapitány – Igazad van, és ebben nincs semmi nevetséges, vagy olyasmi, amivel általában az összeesküvés-elméleteket nevetségessé tehetné…
Doktor – Rendben, rendben van, semmi sem teheti általában nevetségessé az összeesküvés-elméleteket… Mert ismerünk nem is kevés lelepleződést… De ki vele, milyen új elmélet vett rá erre a beszélgetésre?
Kapitány – Ó, ilyen naponta adódik… Hiszen ez az én nagy gondom: ezek az összeesküvések nem kivételes gaztettek, hanem szerintem így működik a világ. Egyszerűen nem tud normálisan és becsületesen működni… És végső soron ez bánt…
Doktor – Bizony, mindannyian titkolózunk. De egy kis titkolózásból még nem lesz összeesküvés. Talán mégis jó lenne, ha kiböknéd, mi az az új összeesküvés, amely felzaklatott.
Kapitány – Nem akarok ködösíteni, vannak új kínzó kérdések is, de hidd el, számomra az összeesküvő erők zavartalan ténykedése a legnagyobb fenyegetés. Ami viszont a legújabb elméleteket illeti, mi lehetne más, 2014 őszén, mint az ebola és az Iszlám Állam rejtélye…
Doktor – Hűha! Ezek valóban kemény témák… Szörnyű fenyegetések… De nem gondolod, hogy összeesküvés-elméletnek túlságosan triviálisak. Bár magam még nem találkoztam ilyen feldolgozással, el tudom képzelni, hogy sokak szerint mind a kettő a CIA akciója…
Kapitány – Attól, hogy valami triviális, még lehet igaz. Viszont komolyra fordítva a szót: a két történetnek nincs sok köze egymáshoz, de mind a kettő egy nagyobb történet, egy nagyobb elmélet – sajnos logikusnak tűnő – eleme… De folytassuk máskor, jön a Mester…


* * *