2015. március 25., szerda

Ember és folyó…

Hérakleitosz – Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember.
Doktor – Egyetlen ember sem léphet egyszer sem a folyóba, mert aki belépett már nem ugyanaz az ember, mint aki még nem lépett be, és a folyó sem már ugyanaz.
Kapitány – Ha elég szeretet, tisztelet és alázat van bennem, mint egy hinduban a Gangesz iránt, ezerszer is beléphetek abba a folyóba.
Professzor – Az ember? Ő először belegázol a folyóba, de később visszamegy, és csónakra száll.
Mester – A folyó? Ha két ember beszél róla, az már nem ugyanaz a folyó…


* * *

2015. március 9., hétfő

A mai összeesküvés-elmélet – Az Iszlám Állam

Kapitány – Üdvözlégy, fiatal barátnőm! Látom, ma is sietsz…
Doktor – Szép napot, dicső kapitányunk! Igen, korábban végeztem a peres ügyekkel, reméltem, hogy lesz egy kis időnk kiütni a hétköznapi feszültségeket valami izgalmas sztorival. Mesélj, mik a legújabb híreid?
Kapitány – Az igazi izgalmakat ne a hírektől várd, szépséges doktornő, hanem attól, amit a hírek eltakarnak…
Doktor – Hát, persze, én is erre gondoltam, a titkos háttérre, a titkos igazságra, amelyre mindig te jössz rá elsőként…
Kapitány – Kegyed hízelegni próbál… De ismersz engemet. Annyira jóban vagyok az eszemmel, hogy engem minden hízelgés hidegen hagy… Ám hagyjuk ezt, tudom mire vagy kíváncsi… És most nem kis ügyről van szó… Hosszabb ideje gondolkozom ezen, és mára már teljesen egyértelmű lett számomra, hogy ez az egész Iszlám Államnak nevezett jelenség egy rendezett csapda…
Doktor – Rendezett csapda? Ezt hogy érted? Ki kinek rendezett csapdát?
Kapitány – Csapda ez a résztvevő dzsihadisták számára is, de az igazi nagy vad, amelyet csapdába akarnak ejteni, az a világ közvéleménye.
Doktor – Egyre izgalmasabb, de sajnos egyre zavarosabb is az egész. Ki állítja fel ezt a csapdát, és mire lesz neki jó a csapdába csalt világközvélemény?
Kapitány – Azt, hogy ki állította fel ezt a csapdát, nem tudom. Könnyű lenni mondani, de én ezt nem merném állítani, hogy Amerika vagy netán Izrael állította fel… De aki felálította, tudatosan és átgondoltan cselekedett, az érdeke pedig az, hogy Amerika, akarja vagy sem, belekeveredjen egy újabb a legutóbbi iraki és az afganisztáni után egy harmadik, még nagyobb szabású és még véresebb – lehetőleg százéves – háborúba…
Doktor – Hát ez rémisztő…
Kapitány – Könnyen lehet, hogy ez lesz a világtörténelem legrémisztőbb története… De most hagyjuk, jön a professzor asszony és a Mester… Mi meg holnap folytatjuk, rendben?...
Doktor – Igen, holnap, ugyanitt, ugyanakkor… Látod, minden gondom eltűnt… Ha nem lennél, ki kellene találni!


* * *

2015. március 7., szombat

Utazások Eutlantiszba – Újra a családról

Professzor – Mester, sokat gondolkoztam a tegnapi beszámolódon a családi viszonyokról Eutlantiszon, és nem tudom eldönteni: jó-e az, hogy a gyermek így van kötve az egyik szülőhöz, kizárólag neme szerint. Az életben minden helyzet előfordul. Az is előfordulhat, hogy az apa egy szörnyeteg. Akkor is oda kell adni neki a fiúgyermeket egy válás esetén? Ezt embertelennek találom.
Mester – Egyetértek veled. Ez embertelen, és vállalhatatlan, és szerencsére Eutlantiszon is így gondolják. Sőt, nagyon komolyan veszik azt, hogy – ahogy mondod – egy szörnyetegre nem lehet rábízni egy gyerek nevelését. És ehhez egyáltalán nem kell várni külön válásra.
Kapitány – Gondolom tanult barátnőnk a szörnyeteg emlegetésével ki akarta élezni a problémát, de a dilemma akkor is jogos, ha csupán arról van szó, hogy az egyik szülő jobb szülő a másiknál. És a gyerek elhelyezésénél ez ne számítson, hanem csak a nemi hovatartozás? Szerintem az a helyes, ha a gyereknevelést a két szülő versenynek is tekinti, verseny a gyerek jobb nevelésében és a gyerek jobb szeretésében.
Mester – Versenynek? Talán igen, így is tekinthetünk erre, de egy etikailag magasabb szinten: verseny abban, hogy ki tud többet tenni azért, hogy mi szülők együtt jobban neveljük és jobban szeressük a gyereket, és nem olyan versenynek, hogy ki tud a másikat felülmúlni, magát jobban megszerettetni a gyerekkel.
Professzor – Igen, gyarló az ember, sokan könnyen hagyják magukat megvakítani saját jót akarásuktól, de akkor is aggályosnak érzem, hogy az életszagú gyarlóságokkal is teli életet ennyire egyszerű szabályok szerint vezérelt mederbe tereljék.
Mester – Szerintem helyes, ha az alapelvek egyszerűek – és jók! A gyakorlat viszont valóban bonyolult, még Eutlantiszon is. Órákig tudnék mesélni arról, hogy milyen gonddal segítik elő a leendő szülők felkészülését a szülői szerepre, és milyen következetesen segítik végig ennek a szülői szerepnek a betöltését, azt kell mondjam: egy életen át.
Doktor – Időnk van, kíváncsiak is vagyunk minden részletre, így tehát mesélj!



* * *

2015. március 6., péntek

Utazások Eutlantiszba – A család

Doktor – Létezik még család Eutlantiszban?
Mester – Igen, létezik. És hasonló problémákkal küszködnek, mint mindenhol…
Kapitány – Lám, ez is bizonyítja, hogy örök és egyetemes az emberi természet…
Mester – Örök, és örökké változó, van alapunk hinni ebben. Közben, a sok hasonló probléma mellett, érdekes, figyelemre méltó különbségek vannak. Talán a leglényegesebb az, hogy náluk a szülői közösség felbonthatatlan, ugyanakkor minden gyereknek van egy – ők ezt úgy hívják – első szülője, ez pedig az azonos nemű szülő. A szülők hosszabb-rövidebb időre különválhatnak vagy akár véglegesen felbonthatják együttélésüket – ez az, amit mi válásnak hívunk –, de ilyenkor nem kell mérlegelni, még kevésbé pereskedni, hogy kinél marajon a gyerek. Minden gyerek első szülőjénél marad.
Professzor – Ezzel mennyi tragédiát lehet kivédeni. A legtöbb ember nem is sejti, mennyi szenvedést, lelki rombolást végez a gyerekekért folytatott harc…
Kapitány – Mind a gyerekek, mind a felnőttek lelkében…
Mester – Ezt a helyzetet ők már természetesnek veszik. Egy különválás ott is fájdalommal jár, mégis ég és föld… És ne feledjétek, ott a szülői hármas: anya-apa-gyermek szent, felbonthatatlan közösség…
Kapitány – És mi történik azokkal a családokkal, ahol a váló szülőnek két vagy több azonos nemű gyereke van? Akkor az egyik szülő elviszi az összes gyereket, a másik meg gyerek nélkül marad?
Mester – Így szólna a szabály, de törvényeik megengedők. Ilyen esetben a legfiatalabb gyerek maradhat a másik szülőnél, de ilyen esetben nagyon alapos mérlegelést várnak el mindegyik féltől. Az is sokat számít, hogy az egyedül maradó szülőnek milyen tervei vannak.
Doktor – De nem abszolutizálja, de kérdezhetem így is: nem misztifikálja ez a szokás a nemi identitást?
Mester – Hát mondtam, hogy náluk is sok ismerős problémával lehet találkozni, de ez a kitüntetett kapcsolat fiúgyermek és apja, leánygyermek és anyja között egy csodálatos alap az egészséges testi-lelki fejlődéshez. És ezt náluk mindenhol mindenben tapasztaltam…


* * *

2015. március 5., csütörtök

A megszorítások színéről

Kapitány – Vajon milyen színű a megszorítás? Vörös vagy kék? Esetleg fehér?
Professzor – Ha jól sejtem, kedves barátom, azt kérded, melyik ideológiába illik a megszorítás hirdetése, és melyikbe a harc ellene? De miért kérded? Van valami kétséged ezzel kapcsolatban?
Kapitány – Ezt nem kétségnek nevezném. Csak elgondolkoztam a viszony dinamikáján. Mintha nem az számítana, hogy ki melyik táborba tartozik, hanem az, hogy hatalmon van-e vagy ellenzékben.
Doktor – Nem vitás, hogy ilyen szempontból is a liberálisok a legkövetkezetesebbek…
Kapitány – Valóban, szinte közmondásos mániákus vonzalmuk a megszorításokhoz.
Professzor – Szerintem a baloldal ennél is nagyobb következetességgel van a megszorítások ellen – hacsak elkerülhetők, ha pedig nem, akkor első szempontjuk az igazságosság…
Mester – Így kellene legyen, és jó is lenne, ha így lenne. Sajnos nem ezt látjuk. Igaz, manapság a baloldal nem egységes, így nehéz is lenne egységesen ítélni viszonyukat a megszorításokkal szemben…
Professzor – Való igaz, hogy manapság sok mindenre és sok mindenkire aggatják a baloldali címkét, ez pedig egy balliberálisnak mondott liberális. Az igazi baloldal pedig kénytelen védekezni a radikális jelző ellen, magyarázkodni, mindenféle kompromisszumokba belemenni… Látjuk, mi történt a Linkével Németországban vagy most Szirizával Görögországban…
Doktor – De hát miért kell belemenni mindenféle kompromisszumokba? Eygnéhány bársonyszék reményébe?
Mester – A politikai bátorság egy dolog (zárójelben mondom, igen nemes dolog), és más dolog a szellemi bátorság. És ennyibe kapitány barátunk kérdése több, mint izgalmas. Én azt mondom: minél baloldalibb valaki, annál kevésbé fogadja el, hogy hitelből éljen jól, és nem becsületes munkából. Ha adósság terhel minket, elemi kötelességünk azt lerendezni. Nem kibújni, nem elodázni kell, hanem határozottan lerendezni. Eközben két fontos elvet kellene követni. Az elkerülhetetlen áldozatokat igazságosan elosztani a társadalmi csoportok, a szegények és a gazdagok között. A másik pedig az, hogy az elkerülhető áldozatokat el kell kerülni, éspedig azzal, hogy megadóztatjuk az államok eladósodásának haszonélvezőit.



 * * *