Professzor
– Itt az idő, Mester, hogy szólalj meg. Én aztán tudom, hogy gyűlnek az
elképzeléseid egy jobb világról, és nem értem, miért vársz azok közreadásával!
Kapitány –
Csatlakozom hozzád, kedves professzorasszony! Fontos lenne beszélgetni,
vitatkozni. Minden gondolat számít, de kizökkenteni a világot a tehetetlenségi
pályájáról, ahova került, ahhoz nagy erők kellenek. És tudjuk: nincsenek nagy
erők nagy eszmék nélkül. A Mester pedig közülünk a legmesszebbre megy el, az
nem vitás. Sokszor kénytelen vagyok vitatkozni vele, de el kell ismerni, hogy legtöbbször
a Mester világítja meg számunkra az utat.
Doktor –
Én azt vallom, hogy a megoldásokat az életnek kell kiizzadnia magából, de
minden új gondolat lehet gyümölcsöző. Ezért én is roppant kíváncsi vagyok
elképzeléseidre, Mesterem.
Mester – Előttetek
sosem csináltam titkot abból, hogy szeretnék egy átfogó képet vázolni a jövő
társadalmáról, ez pedig számomra nehéz és bonyolult feladat. Állandó kétségek
gyötörnek. Helyes-e maga a feladat? Helyes-e a módszerem? Helyesek-e az
elképzeléseim? Hosszú és mozgalmas évtizedek tapasztalatai megerősítenek, de
újabb és újabb kétségek fakadnak belülről. Úgy is mondhatnám, hogy a gyakorlat
állandóan megerősít, és az elmélet állandóan elbizonytalanít.
Doktor –
Annál inkább vállalni kell a bátorságot, a napfényre, a közvélemény elé vinni
gondolataidat. Ami hibás, vagy gyenge, az elhull, ami jó és hasznosítható, az
hasznosulni fog.
Professzor
– Sajnos, az életben nem ez a jellemző. Ha valakinek valóban újszerű, hogy ne
mondjam: forradalmi gondolatai vannak, annak szembe kell néznie azzal, hogy
kortársai nem fogják megérteni, esetleg kinevetik, de rosszabb forgatókönyveket
is ismerünk.
Doktor –
Erre is bőven akad példa, de én változatlanul azt mondom: ha van olyan
gondolatod, amely nem csak helyes, de feltehetőleg hasznos is az emberek számára,
akkor vétség a hallgatás.
Kapitány –
Nagyobb vétség a türelmetlenség, fiatal hölgyem. Most viszont próbáljunk
értelmes közönséggé válni, próbáljunk minél hasznosabb új gondolatok
születésében segédkezni!
Doktor –
Pontosan ezt akarom én is. Kezdjél, kedves Mester, oszd meg velünk
gondolataidat. Remélem, jól tudod, hogy minden heves vita, minden erőltetett kétkedés,
minden bolondos opponálás ellenére, a legjobb barátaid vagyunk.
Mester –
Tudom, jól tudom, és ugyanezt érzem magam is, így nagy öröm számomra baráti beszélgetéseink.
Ezekben szívesen megosztom majd veletek gondolataimat. Vannak köztük olyanok is,
amelyeket hosszú idő óta érlelek magamban, és vannak egészen friss
felismerések, ötletek. Közben nem csak kritikáitokra leszek kíváncsi, hanem a ti
gondolataitokra is. Higgyétek el, hogy egy új jó gondolatot hallani valakitől
ugyanolyan jó érzés, mint az, ha ez benned fogant.
Kapitány –
Kimondhatatlanul boldoggá tesz, barátaim, új beszélgetéseink puszta gondolata
is. Bízom benne, hogy a jobb világ eszméje sokat nyer majd ezekből. Máris
sajnálom, hogy nem korábban vállalkoztunk erre.
Doktor –
Fölösleges sajnálkozni. A világ jobbítása örök feladat. Ez is a törvény része.
Professzor
– Igaz, örök feladat, és az ember tudja, hogy mindig fontos folytatni, vagy
éppenséggel újrakezdeni a harcot, új eszmékkel, ha kell új törvénnyel..
Mester – A
világ jobbítása örök, de nem rutin feladat. Vannak kegyelmi időszakok, amikor
sorsformálóak a változások. Különösen igaz ez, amikor egy korból átlépünk egy
másik korba. És mi most egy ilyen változás közepette vagyunk. Eddig alaposan
változtattuk a világot. Hogy jobbá tegyük, most újra értelmezni kell azt. Itt
az idő.