Volt egyszer egy Európa

 

Kapitány – Nem azt mondom, hogy valamit nem értem, amikor Európa problémára gondolok, hanem furcsa, nyugtalanító érzés fog el.  Egyszerűen úgy érzem, hogy nem is sejtjük, mit nem értünk, miközben megértése sorsdöntő lenne.

Doktornő – Én is hasonlóképpen vagyok. Egy nagy misztérium középpontjában vagyunk. Azt híhetnénk, szabadon lebegünk, pedig zuhanunk. Az is lehet, hogy ez valamilyen régi európai intellektuális érzés.

Professzor asszony – Azt hiszem, most nem arról van szó, hogy az „européer” intellektuálisok érzékenysége túl nagy, hanem arról, hogy Európa dilemmái túl nagyok, az eszmei gubanc a fejekben pedig még nagyobb.

Kapitány – Így igaz. Normális emberek tömegei egyféle abszurdumokat ismételgetnek vég nélkül, mások másokat. Mintha őrült alvajárók népesítették volna a Földet.

Mester – Igen. Van egy egyszerű igazság, amely még mindig nincs kimondva. Ez pedig az, hogy a 2500 évig épített Európa 1940. június 14-én, a hitleri seregek bevonulásával Párizsba megszűnt. Romjain elkezdődött egy ezeréves Reich építése. Öt év iszonyú háború következett. Ez alatt már kő kövön nem maradt. Ám a Harmadik Reichot legyőző Oroszország és Amerika – az ezt ígérő szép deklarációk ellenére – nem támasztotta fel a régi Európát, hanem 1945 februárjában, Jaltában papíron, májusra pedig a gyakorlatban is megosztotta egymás között a megszállt területet. Ez viszont történelmi perspektíva nem más, mint Európa 1940. június 14-én kiállított halotti bizonyítványának megerősítése.

Kapitány – Döbbenetes ezt hallani, de belegondolva, a megállaítás csakugyan igaz. A csillogó, tarka felszín megtéveszti az embert. Igen, a régi épületek, szobrok, szökőkutak állnak, az Eiffel torony áll, de ez az egész díszlet, Euró Disneyland.

Professzor asszony – Én is egyetértek ezzel a szomorú megállapítással. Európa egy igazi csoda volt. Igaz, szinte végig lopta mások, főleg Kína, India,, Mezopotámia, Egyiptom, Perzsia tudását, de ügyesen sáfárkodott vele, hogy a végén a világ szellemi műheyévé és nem mellesleg világhódító legyen. Mindez szertefoszlott. Fontoskodó és sznob, de Amerika vazallusa lett, ha kell fegyverhordozó, ha kell, kifutófiú.

Doktornő – A helyzet azóta csak annyiban változott, hogy Amerika megnyerte az Oroszországgal vívott hidegháborúját és sorra elcsalja az Oroszország által megszállt szinte összes területet. Több vitatott zsákmány maradt még, közülük most a legfontosabb Ukrajna.

Mester – Teljesen igazatok va. Hosszasan lehetne részletezni és elemezni Európa elrablásának történetét. Sokan írtak már erről, túl nagy titkok talán már nincsenek, de a helyzet megértése előfeltétel a mai folyamatok megértéséhez, de főleg a dicsőséges Európa feltámasztásához. Hiszem, akarom hinni, hogy Európa feltámad..

 

* * *

 

Az én mesterséges intelligenciám

 

Kapitány – OK, hasznos dolog egy techóriás vagy techtörpe mesterséges intelligenciája, de én a sajátomat akarom!

Doktornő – Minek ez a birtoklási vágy? Gondolod, hogy egy magán AI okosabb meg hasznosabb tudna lenni, mint egy profi közösségi AI?

Professzor asszony – Furcsállom, fiatal barátnőm, hogy te, aki gyakran liberális elveket vallasz, most inkább a közösségit javaslod, a magánnal szemben.

Kapitány – Drága professzor asszonyom, ne engedd meg, hogy jelen esetben megtévesszen a közösségi szó. Hisz ezek az ún. közösségi AI-k egytől-egyig magáncégek tulajdonai. Közben engem nem a tulajdonforma zavar, hanem az intimitás, de úgy is mondhatom: a szuverenitás hiánya.

Mester – Megértelek, bátor kapitányunk!  Zavar a „Két úr szolgája”-szituáció, különösen, hogy jelen esetben a szolga nem két, hanem két milliárd urat szolgál ki.

Professzor asszony – Ezt most már nem szolgának, hanem asszisztensnek hívják.

Doktornő – Azért az okostelefonokon a Google mégis szolgát („valet”) biztosít. És van benne valami báj. Eszembe juttatja Jeant, a legendás komornyikot.

Professzor asszony – Szerintem a névtől és a tulajdonformától függetlenül, ez az új forradalmi szolgáltatás a lényeg, amely a tudásból egy hétköznapi csodafegyvert csinál. De ma még csak sejtjük, mit fog jelenteni ez.

Kapitány – Csakugyan, mit? Egy mindig velünk tartó szuperenciklopédia, amely nagyrészt fölöslegessé teszi majd az iskolát?

Professzor asszony – Szó sincs erről. Szerintem a mindenféle kérdésre választ adó „csetbot”, értsd: csevejrobot a mesterséges intelligencia passzív, triviális alkalmazása marad. Az egyik legfontosabb alkalmazás az egészségügyi AI lesz, amely teljesen átalakítja majd az egészségvédelmet, az egészséges életmódra való neveléstől kezdve, a megelőzés ésen át, a korai diagnosztikáig. Ez valóban megteremtheti annak lehetőségét, hogy egészségben éljük le a nekünk megadatott 111 évet.

Mester – Alapvetően egyetértek veled, tanult barátunk, de kissé romantikus elképzelés, hogy önmagában elég lenne az egészségügyi AI az egészségben és boldogságban megélt 111 évhez. Még egy sor hasonló hatású AI-ra lesz szükség, hogy a rend, a szabadság és az igazságosság harmóniában érvényesüljön a társadalomban. És még szó nem esett a várható óriási kockázatokról, a várható iszonyatos harcokról.

Doktornő – Bizony, minden lesz, de legyetek biztosak, hogy leginkább bámulatos haladás. Mert ilyen a szabad és kreatív ember. Közben maradjunk realisták. Ezek a világátalakító AI-k nem magányos zsenik munkái, hanem valóban techóriások küldetése.

Mester – Én nem látom az embert elidegenítőnek a perspektívát. Szeretném hinni, hogy kapitány barátunk jogos álma is teljesül: idővel minden egyes ember kaphat saját egyéni AI-t is, sőt kettőt

Kapitány – Köszönöm a biztatást, drága Mester! Ezt már szinte ígéretnek érzem. De miért kellene nekem két AI?

Mester – Azért, mert az egyik lesz a szolgád, bocsánat, az asszisztensed. A másik pedig a lassan, de szépen készülő másolatod. Elektronikus alteregód, amelyet biológiai halál nem fenyeget.

Professzor asszony – Fölöttébb izgalmas ötlet, éspedig teljesen reális terv! Hiszen az AI is „csak” egy szoftver, amelynek megvásárlását ma valóban csak nagy cégek és szervezetek tudják megengedni maguknak, de ismerve a szoftver-világ dinamikáját, biztosra vehető, hogy az AI egyre több magánember számára is megvásárolható lesz.

Kapitány – Semmi gond, hozzá vagyunk szokva, hogy csak az érdemdús emberek jutnak bizonyos javakhoz. Hogy az elektronikus alteregó csak egyesek privilégiuma lesz, alapvetően nem változtat a világ mai helyzetén.

Doktornő – Kérlek, ne legyünk ennyire szkeptikusok. Higgyük el, hogy az irány mégis egy jobb világ. A magam részéről én inkább a magán AI-k nehézségét a tanulás biztosításában látom. Ez, ami nem gond a techóriások által „nevelt” AI-k esetében.

Professzor asszony – Lehet, hogy a kutyaiskolák mintájára létrejönnek majd házi AI-k képzésére szakosodott iskolák.

Mester – Hallgatlak titeket, és örvend a szívem. Hát, nem lehet nem szeretni ezt a társaságot. Kíváncsi lennék, hogy festene majdani másolataink találkozása.

 

 * * *