Mester –
Ma szívesen mesélnék nektek az eutlantiszi életszövetkezetekről.
Kapitány –
Örömmel hallgatjuk beszámolódat. Mi tagadás, ezek a híradások valamilyen
varázserővel hatnak rám. Nincs is mihez hasonlítani ezt az érzést, de gondolom
hasonlót éreznék, ha azt mondanák nekem: mindjárt meglátod saját szemeddel azt,
amiről az imént álmodtál.
Mester –
Megértem ezt az érzést. Valóban olyanok ezek az utazások, mintha egyszerre álom
is lenne, meg valóság is. De hát valóság. Tudom. Ott voltam.
Doktor –
Mesélj, ne csigázd a kíváncsiságunkat. Miféle dolog ez az életszövetkezet? A
család valamilyen új formája?
Mester –
Ó, nem, legfeljebb átvitt értelemben. Leegyszerűsítve ez egy falu közös
vállalkozása. Két nagyon lényeges vonása van. Az emberek nagy része számára ez
egy kiegészítő foglalkozás. Másrészt rendkívül széles profilja van.
Professzor
– Tehát mindenképpen egy vállalkozás, és a név alapján ítélve szövetkezeti
formában működik.
Mester –
Igen, jogi értelemben valóban szövetkezet. Ami, ugyebár, túl sokat nem árul el
ügyvitelükről, mert ahány – jelen esetben – állam, annyi szokás.
Kapitány –
Nem is a könyvvezetés részleteire vagyunk kíváncsiak. Mit csinálnak, miből áll
ez a rendkívül széles profil?
Mester – A
lista valóban hosszú. Ami számomra a legérdekesebb volt, és talán a
leglátványosabb volt. Gyakorlatilag minden ilyen életszövetkezetnek saját
kőműves brigádja van, amely minden évben belekezd egy új ház felépítésébe.
Kellő előkészületek után kora tavasszal elkezdik a munkát és késő ősszel már át
is adják az új házat. És micsoda ház ez!
