Kapitány –
Olvasom az újságban, hogy a j9vőben a magyar állam 40 millióval jutalmazza az
olimpiai aranyokat.
Professzor
– Gazdag és nagyvonalú ország vagyunk…
Kapitány –
Ezzel nem is lenne baj, de elgondolkoztam: 50 miila, ez nem dopping?
Doktor –
Már hogy ne lenne dopping! Csakhogy nem tiltott szer.
Mester –
Valóban nem tiltott szer a jog szerint, de etikailag csakugyan visszatetsző.
Még akkor is, ha kétlem, hogy egy versenyzőnél ez lenne a leginkább ható erő.
Professzor
– Pontosan így van, sőt, ha egymás mellett fut egy magyar és egy szomáliai
atléta, aki otthon az aranyéremért semmit nem kap, lehet, hogy az ő daca
eredményesebben doppingolja, mint a magyar atléta lelki szemei előtt lebegő 50
millió.
Mester – Egyébként
jogos lenne, ha az érmék mellé pénzjutalom is járna, végül is a modern olimpiák
irdatlan üzletet jelentenek.
Professzor
– Helyes! A győztesek jutalmazása, elhalmozása ajándékokkal, kedvezményekkel
már az ókorban is megszokott volt.
Kapitány –
Jó, de az ókori G9rögországot és a mai megosztott világot nem lehet egy napon
emlegetni. A Mester javaslata viszont helyre tenné a dolgokat, és nem kellene, hogy
bántsa lelkiismeretünket a szomáliai atléta helyzete.
* * *
