2019. október 14., hétfő

Győr, a leghűségesebb város


Professzor – Hát, ha nem is a haza, de a kormánypárt joggal átruházhatja a leghűségesebb város címét Sopronról Győrre.
Kapitány – Szentigaz… Bár kétlem, hogy boldog ettől akár a kormánypárt, akár Győr. Én pedig kifejezetten szégyellem magamat.
Doktor – Mi okod lenne neked, kedves és bátor kapitányunk a szégyenkezésre. Mindenki viselje a maga felelősségét. A botrányhősre szavazó győriek nagyfiúk és nagylányok. Éljenek most egész életükben ezzel…
Mester – A felelősség nem a drága kapitányunké, nem a tiéd, nem a tisztelt professzorasszonyé, nem az enyém. Felelősséget nem viselünk mások cselekedetéért, de az ország népe egy nagy család. És igenis érint minket, ha családtagok gyalázatos dolgot csinálnak. A mostani eset is ez: párthűség mindenekfelett? Első a párt? És csak második a párt fennen hangoztatott keresztényerkölcs, családszentség?
Professzor – Mi kellett volna ezeknek a hűséges lelkeknek, hogy ne szavazzanak erre az alakra? Anyagyilkos legyen? Akár már talán? Egy kis szexorgia a jachton? Korrupciós vádak? „ugyan már! És azok?
Kapitány – Félreértés ne essék. Szerintem szexelni alapvető emberi jog. És az, ha ez jachton történik, nem súlyosbító körülmény. Akkor egy kicsit az, ha ezt a jachtot a közpénzjellegét elvesztett közzsózsóból szerezték meg. De keresztény jászolba terelgetni a népeket, mozgósítani a papokat, hogy a Pártért agitáljanak a szószékről, és közben urizni, orgiázni, drogozni – ez gyalázat, ez elfogadhatatlan.
Mester – Teljes mértékben egyetértek veled, bátor kapitányunk. Most csak egyet mondok: akik a bukott hősükre szavaztak, rossz szívességet tettek még a szeretett pártjuknak is. Ennek lassú felismerése aligha hoz katarzist számukra. De az egész eset jó lecke a társdalaom számára: mennyi feladatunk van még azért, hogy a nép gondolkodó, szuverén emberekből álljon.


* * *


2019. szeptember 30., hétfő

A megbűnösítés


Kapitány – Annyi fenyegetődzés után z amerikaiak végre megindították azt a bizonyos impícsmentet Trump ellen… Mi lesz ebből?
Professzor – Pontosítsunk: nem az amerikaiak, hanem a képviselőház demokrata vezetői kezdeményezték ezt, európai szemmel nézve, igen érthetetlen, és nem éppen demokratikus szabályok szerint. Kezdve azzal, hogy az eljárás megindításáról nem a képviselőház döntött, hanem – úgy tűnik – egy személyben Nancy Pelosi, a ház szóvivője.
Mester – Akit sokfelé, bizonyára megszokásból, a képviselőház elnökeként emlegetnek. Amúgy ez mellékes. A hölgy bizonyára nem vétett a jogszabályok ellen, hiszen már ötven éve benne van a politika sűrűjében, és – ne legyen kétségünk – profi, nagyon profi csapat támogatja.
Doktor – Az előzetes szavazás hiányát sem lehet kifogásolni, egyelőre az eljárás előkészítése lett megindítva, miközben gyűlnek a képviselői támogatások.
Mester – Így van. Ezért maradjunk két lényeges kérdésnél: jogos-e maga a vád, és milyen politikai következményei lesznek a kezdeményezésnek?
Doktor – Szerintem napnál világosabb, hogy súlyos vétek, bizonyára bűncselekmény külföldi államtól segítséget kérni az elnök újraválasztása érdekében.
Professzor – A demokraták táborából, és a meanstremből mindenki és minden ezt sulykoló elképesztő erővel, ellentmondást nem tűrő arroganciával, ám közben nem hajlandók azzal foglalkozni, hogy szégyenteljes gyakorlat, ha egy alelnök fia, és ki tudja még hány politikus rokona, barátja elfoglal mindenféle igazgatótanácsi állásokat az új szövetségeseknél, és tetejében mindenféle gyanús üzletekbe keverednek.
Mester – Ez a gyakorlat valóban elkeserítő, hiszen azt mutatja, hogy „ők sem jobbak”, mondhatni – senkinél. De én konkrétabb – és fontosabb – érvet látok az általam egyáltalán nem kedvelt Trump mellett: az érintett személy, a volt alelnök most az elnökségre pályázik. Gondoljunk bele, mi történne, ha fia ügyeit most elsikáljuk, ám közben az apja – csodák csodája, az Egyesült Államok új elnöke lesz. Nem jelent-e majd nemzetbiztonsági kockázatot a fel nem tárt igazság, amely az ukránok, vagy akár az oroszok, vagy bárki kezébe kerül. Hát nem abszolút nemzeti és nemzetbiztonsági érdek, hogy az elnökjelöltekről és családtagjaikról minden tudható és tiszta legyen?
Kapitány – Teljesen igazad van, Mester! Közben halkan megkérdeezem: nem kellene attól tartani, hogy ilyen „baráti kérésre” és a levegőben lógó egymilliárd dolláros amerikai segély mellett, az ügyészség olyan „igazságot” szállít, amilyen köll?
Professzor – Ugyan már, bátor kapitányunk! Hol láttál te ilyet a világon?
Mester – Még csak annyi a témával kapcsolatban: furcsállom, hogy eddig senki nem kísérelte meg ennek a nehezen kondható és misztikusan ható impícsment szónak a magyarosítására. Pedig annyira adja magát: megbűnösítés. Hát nem jó, ha világosan és érthetően beszélünk?


* * *

2019. augusztus 9., péntek

Üzlet és szerelem 1.


Professzor – Hervasztónak tartom, hogy napok óta a közélet egyik legforróbb témája egy cég plakátjai.
Kapitány – Én meg helyesnek tartom, hogy most legalább botrány keletkezett. Egész helyzetünk egy botrány – enyhén szólva – mi mégis félrenézünk, hallgatunk, gyáván lapulunk.
Doktor – Szerintem ez a műbotrány erősen és alantosan manipulált, szélsőségesen homofób. Az a felemelő, hogy sokaknak volt bátorságuk kiállni a plakátok üzenete mellett. Mert ez az üzenet a lényeg.
Mester – Itt két probléma keveredik: maga az üzenet, és az, hogy kinek van joga ilyen üzeneteket terjeszteni. Az üzenet fölöttébb bonyolult, kényes, és külön vizsgálandó. A másik kérdés jóval egyszerűbb: bár szabad világban élünk, ahol minden szabad, én azt vallom, hogy egy üzleti vállalkozásnak nincs joga erkölcsi, kulturális és általában társadalmi témákban igét hirdetni, befolyásolni, formálni a közgondolkodást. Botrány, ha szabad ezt tenni, pedig szabad, és teszi. Hogy van mersze – talán éppen ugyanennek a most elhíresült cégnek – egy másik lötty reklámjában, fülbemászó zene, aranyos ugribugri fiatalok segítségével hirdetnie, elültetni milliók agyában: „Légy az, aki vagy!” Én meg azt mondom: „Az ég szerelmére, nézz magadba, és ne maradj az, ami vagy! Válj azzá, amivé lehetsz!” Csakhogy nekem egy petákom nincs, hogy ezt hirdessem minden tv-csatornán éjjel-nappal, beplakátolni városainkat.
Professzor – Egyetértek. Egy cég ne prédikáljon, de én még a reklámokat is betiltanám. És itt arra gondolok, aminek célja saját érdekből befolyásolni az emberek tudatát. Az az éveken keresztül folyó reklám: „Járj az igazival!”, és az igazi, persze, az általuk árult lötty. Meg is lett az eredménye: manapság minden második fiatal az utcán egy üveget lóbál kezében, vagy az ott meredezik hátizsákja oldalzsebében.
Doktor – Jól néznénk ki, ha betiltanák a cégeknek a reklámot. Hiszen mondva van: „Jó bornak is kell cégér.”
Mester – Kell, hogy ne kellene. De a cégér annyit mond: Itt bor kapható, Nem prédikálja, hogy „Minden nap egy pohárkával a hosszú életért!” A cég ne a véleményemet kupálja, hanem tájékoztasson a termékéről. Ne sulykolja, hogy az az igazi, hanem mondja meg, mit tartalmaz!
Kapitány – A legtöbb cégre ez kötelező előírás. De, úgy látszik, vannak egyenlőbbek.
Professzor – Ha megnyitja nagy pénzeszsákját, sok mindent elérhet.
Kapitány – Veszedelmesek ezek a nagy pénzeszsákok, amelyek diktálni akarnak a világnak. Cola, Soros, nagy egyházak, egyre megy: irdatlan pénzeszsákok, és ez adja erkölcsi erejüket.
Doktor – A jó és a rossz örök harcban áll. Öngyilkosság lenne kiátkozni a jó ügy pártolói közül a sikeres üzletembereket és a sikeres cégeket.
Mester – A gazdagság és a hatalom tudatmódosító. Hosszú évezredek tapasztalata mutatja, hogy a még nagyobb gazdagság és a még nagyobb hatalom túl könnyen, és szinte törvényszerűen öncélúvá válik, minden más célt felülír. Ezért ezek elkötelezettsége a jó ügy mellett kétes, legfeljebb időnként taktikai okokból áll fenn. A jó ügy pedig jót tesz, ha nem ezekre épít, hiszen távlatban éppen ezek: a hatalom és a gazdaságkoncentráció a fő ellenség.


* * *