2024. március 13., szerda

Volt egyszer egy Európa

 

Kapitány – Nem azt mondom, hogy valamit nem értem, amikor Európa problémára gondolok, hanem furcsa, nyugtalanító érzés fog el.  Egyszerűen úgy érzem, hogy nem is sejtjük, mit nem értünk, miközben megértése sorsdöntő lenne.

Doktornő – Én is hasonlóképpen vagyok. Egy nagy misztérium középpontjában vagyunk. Azt híhetnénk, szabadon lebegünk, pedig zuhanunk. Az is lehet, hogy ez valamilyen régi európai intellektuális érzés.

Professzor asszony – Azt hiszem, most nem arról van szó, hogy az „européer” intellektuálisok érzékenysége túl nagy, hanem arról, hogy Európa dilemmái túl nagyok, az eszmei gubanc a fejekben pedig még nagyobb.

Kapitány – Így igaz. Normális emberek tömegei egyféle abszurdumokat ismételgetnek vég nélkül, mások másokat. Mintha őrült alvajárók népesítették volna a Földet.

Mester – Igen. Van egy egyszerű igazság, amely még mindig nincs kimondva. Ez pedig az, hogy a 2500 évig épített Európa 1940. június 14-én, a hitleri seregek bevonulásával Párizsba megszűnt. Romjain elkezdődött egy ezeréves Reich építése. Öt év iszonyú háború következett. Ez alatt már kő kövön nem maradt. Ám a Harmadik Reichot legyőző Oroszország és Amerika – az ezt ígérő szép deklarációk ellenére – nem támasztotta fel a régi Európát, hanem 1945 februárjában, Jaltában papíron, májusra pedig a gyakorlatban is megosztotta egymás között a megszállt területet. Ez viszont történelmi perspektíva nem más, mint Európa 1940. június 14-én kiállított halotti bizonyítványának megerősítése.

Kapitány – Döbbenetes ezt hallani, de belegondolva, a megállaítás csakugyan igaz. A csillogó, tarka felszín megtéveszti az embert. Igen, a régi épületek, szobrok, szökőkutak állnak, az Eiffel torony áll, de ez az egész díszlet, Euró Disneyland.

Professzor asszony – Én is egyetértek ezzel a szomorú megállapítással. Európa egy igazi csoda volt. Igaz, szinte végig lopta mások, főleg Kína, India,, Mezopotámia, Egyiptom, Perzsia tudását, de ügyesen sáfárkodott vele, hogy a végén a világ szellemi műheyévé és nem mellesleg világhódító legyen. Mindez szertefoszlott. Fontoskodó és sznob, de Amerika vazallusa lett, ha kell fegyverhordozó, ha kell, kifutófiú.

Doktornő – A helyzet azóta csak annyiban változott, hogy Amerika megnyerte az Oroszországgal vívott hidegháborúját és sorra elcsalja az Oroszország által megszállt szinte összes területet. Több vitatott zsákmány maradt még, közülük most a legfontosabb Ukrajna.

Mester – Teljesen igazatok va. Hosszasan lehetne részletezni és elemezni Európa elrablásának történetét. Sokan írtak már erről, túl nagy titkok talán már nincsenek, de a helyzet megértése előfeltétel a mai folyamatok megértéséhez, de főleg a dicsőséges Európa feltámasztásához. Hiszem, akarom hinni, hogy Európa feltámad..

 



* * *

 

2024. március 10., vasárnap

Az én mesterséges intelligenciám

 

Kapitány – OK, hasznos dolog egy techóriás vagy techtörpe mesterséges intelligenciája, de én a sajátomat akarom!

Doktornő – Minek ez a birtoklási vágy? Gondolod, hogy egy magán AI okosabb meg hasznosabb tudna lenni, mint egy profi közösségi AI?

Professzor asszony – Furcsállom, fiatal barátnőm, hogy te, aki gyakran liberális elveket vallasz, most inkább a közösségit javaslod, a magánnal szemben.

Kapitány – Drága professzor asszonyom, ne engedd meg, hogy jelen esetben megtévesszen a közösségi szó. Hisz ezek az ún. közösségi AI-k egytől-egyig magáncégek tulajdonai. Közben engem nem a tulajdonforma zavar, hanem az intimitás, de úgy is mondhatom: a szuverenitás hiánya.

Mester – Megértelek, bátor kapitányunk!  Zavar a „Két úr szolgája”-szituáció, különösen, hogy jelen esetben a szolga nem két, hanem két milliárd urat szolgál ki.

Professzor asszony – Ezt most már nem szolgának, hanem asszisztensnek hívják.

Doktornő – Azért az okostelefonokon a Google mégis szolgát („valet”) biztosít. És van benne valami báj. Eszembe juttatja Jeant, a legendás komornyikot.

Professzor asszony – Szerintem a névtől és a tulajdonformától függetlenül, ez az új forradalmi szolgáltatás a lényeg, amely a tudásból egy hétköznapi csodafegyvert csinál. De ma még csak sejtjük, mit fog jelenteni ez.

Kapitány – Csakugyan, mit? Egy mindig velünk tartó szuperenciklopédia, amely nagyrészt fölöslegessé teszi majd az iskolát?

Professzor asszony – Szó sincs erről. Szerintem a mindenféle kérdésre választ adó „csetbot”, értsd: csevejrobot a mesterséges intelligencia passzív, triviális alkalmazása marad. Az egyik legfontosabb alkalmazás az egészségügyi AI lesz, amely teljesen átalakítja majd az egészségvédelmet, az egészséges életmódra való neveléstől kezdve, a megelőzés ésen át, a korai diagnosztikáig. Ez valóban megteremtheti annak lehetőségét, hogy egészségben éljük le a nekünk megadatott 111 évet.

Mester – Alapvetően egyetértek veled, tanult barátunk, de kissé romantikus elképzelés, hogy önmagában elég lenne az egészségügyi AI az egészségben és boldogságban megélt 111 évhez. Még egy sor hasonló hatású AI-ra lesz szükség, hogy a rend, a szabadság és az igazságosság harmóniában érvényesüljön a társadalomban. És még szó nem esett a várható óriási kockázatokról, a várható iszonyatos harcokról.

Doktornő – Bizony, minden lesz, de legyetek biztosak, hogy leginkább bámulatos haladás. Mert ilyen a szabad és kreatív ember. Közben maradjunk realisták. Ezek a világátalakító AI-k nem magányos zsenik munkái, hanem valóban techóriások küldetése.

Mester – Én nem látom az embert elidegenítőnek a perspektívát. Szeretném hinni, hogy kapitány barátunk jogos álma is teljesül: idővel minden egyes ember kaphat saját egyéni AI-t is, sőt kettőt

Kapitány – Köszönöm a biztatást, drága Mester! Ezt már szinte ígéretnek érzem. De miért kellene nekem két AI?

Mester – Azért, mert az egyik lesz a szolgád, bocsánat, az asszisztensed. A másik pedig a lassan, de szépen készülő másolatod. Elektronikus alteregód, amelyet biológiai halál nem fenyeget.

Professzor asszony – Fölöttébb izgalmas ötlet, éspedig teljesen reális terv! Hiszen az AI is „csak” egy szoftver, amelynek megvásárlását ma valóban csak nagy cégek és szervezetek tudják megengedni maguknak, de ismerve a szoftver-világ dinamikáját, biztosra vehető, hogy az AI egyre több magánember számára is megvásárolható lesz.

Kapitány – Semmi gond, hozzá vagyunk szokva, hogy csak az érdemdús emberek jutnak bizonyos javakhoz. Hogy az elektronikus alteregó csak egyesek privilégiuma lesz, alapvetően nem változtat a világ mai helyzetén.

Doktornő – Kérlek, ne legyünk ennyire szkeptikusok. Higgyük el, hogy az irány mégis egy jobb világ. A magam részéről én inkább a magán AI-k nehézségét a tanulás biztosításában látom. Ez, ami nem gond a techóriások által „nevelt” AI-k esetében.

Professzor asszony – Lehet, hogy a kutyaiskolák mintájára létrejönnek majd házi AI-k képzésére szakosodott iskolák.

Mester – Hallgatlak titeket, és örvend a szívem. Hát, nem lehet nem szeretni ezt a társaságot. Kíváncsi lennék, hogy festene majdani másolataink találkozása.



 

 * * *


2024. február 13., kedd

Szamárkomédia

 

Titus Plautus – Ember embernek farkasa.

Professzor asszony – Birka farkasnak embere.

Kapitány – Ember embernek birkája.

Doktornő – Ember birkának farkasa.

Mester – Farkas birkának embere.

 

 


* * *

 

2023. április 24., hétfő

2023. március 20., hétfő

Politikai rasszizmus

Mester – Az, amikor valaki opponenseinek érveit propagandának minősíti, nem más, mint szánalmas politikai rasszizmus.

 



* * *

2023. március 19., vasárnap

Olcsó, brutális, végzetes

 

Kapitány – Mit gondoltok a letartóztatási parancsról, amelyet a Nemzetközi Büntető Bíróság adott ki Putyinnal szemben?

Professzor – Olcsó, brutális, végzetes.

Doktor – Ahogy Olaf Scholz mondta, senki nem áll a törvények előtt.

Professzor – Bocsánat, de amit a tisztelt kancellár úr mondott, az mellébeszélés. Az nem ok a letartóztatásra, hogy valaki nem áll a törvények felett.

Mester – Én teljesen egyetértek professzor asszony minősítésével, csak annyit pontosítanék, hogy ez az akció nem Putyinra, hanem világ további sorsára.

Doktor – Komolyan gondolod ezt, kedves Mester?

Mester – Sajnos, ezt kell gondolnom, és biztos vagyok, hogy ezt ti is belátjátok, ha két körülményt megvizsgálunk. A jog ebben az esetben kutyakomédia, de a játékszabályok halálosan komolyan kell venni. Ezért egy dologra biztosan kell számítani: ezt a letartóztatási parancsot senki nem fogja visszavonni, amíg Putyint le nem tartóztatják vagy meg nem hal másképpen. Ez az egyik körülmény. A másik az, hogy ennek a letartóztatási parancsnak az árnyékában Putyin gondtalanul és boldogan élhet és utazhat olyan országba, amely garantálja sértetlenségét, de akkor is egy, a civilizált világ által megbélyegzett, kiközösített és immár körözött emberként kwll élnie…

Kapitány – És vélhetően egy jó darabig irányítani azt a nukleáris szuperhatalmat, amely jó par szempontból felülmúlja az USA képességeit.

Doktor – Csakugyan rémisztő.

Professzor – A múltban a kiközösített ember halálfia volt…

Kapitány – Akkor most haragudjunk a bíróságra?

Mester – Nem lehet kétségünk, hogy jelen esetben a bíróság gyalázatos dolgot tett – parancsra. De a nagy csavar a történetben az, hogy ez a parancs rosszul lett kalkulálva, és az egész visszájára sül majd el. Figyeljétek meg az időzítést, az mindent elárul. A parancs akkor lett továbbítva, amikor kiderült, hogy a frissen újraválasztott kínai elnök első útja Moszkvába vezet. És ez nem lesz egy egyszerű protokoll-látogatás, hanem három munkanap.

Professzor – Három nap, amely megrengeti a világot?

Mester – Eléggé világosan sejtetik velünk…

Kapitány – És mindez csak pár nappal az után, hogy Kína látványosan összebékítette Iránt és Szaúd-Arábiát, a két ősellenséget…

Mester – Igen, Amerika ezt a letartóztatási parancsot ajándéknak szánta a Putyin-Hszi találkozóinak… Végül is Hszi sem úszhatja meg, amit tesz az ujgurokkal… Csakhogy a tehetetlen düh, a gyűlölet, a pánik nem jó tanácsadó. Mit gondoltak? Putyin és Hszi jól megijed a rájuk váró Milosevic-sorstól és mennek a nagyokhoz egyezkedni. Nem inkább az ellenkezője várható?

 



* * *

 

2023. március 16., csütörtök

A tenger feneke

 

Kapitány – A vezető magyar Nyúzhányó ma ezt írja az előző nap a tengerbe zuhant amerikai drónról: „A drónt a hírek szerint a tenger fenekén találták meg.”

Mester – Régen azt tanították a leendő újságíróknak, hogy ha egy kutya megharapja a postást, ez nem hír. Hír, ha a postás megharapja a kutyát.

 



* * *