Aranymondatok – Még hány embernek kell meghalnia?

Professzor – Még hány embernek kell meghalnia, mert tett vagy mondott valamit, ami nem tetszett egy kitalált isten fanatikus szolgáinak?

* * *

Aranymondatok – Negyedik WC…

Kapitány – Határozottan fokozódik a helyzet: többfelé hivatalos a harmadik nem. De szerintem kellene egy negyedik WC is azok számára, aki nem kívánják felfedni nemüket…

* * *

Összeesküvések és elméletek – Az isztambuli csapda

Doktor – Üdvözlégy, bátor kapitányom. Te világot látott, sokat tudó, mindenen átlátó ember vagy! Téged is megdöbbent ez az isztambuli horror történet?

Kapitány – Üdvözlégy, szépséges doktornő! Igen, engem is megdöbbentett ez a szörnyű gyilkosság. Az ebből élő sárga sajtó, ahogy manapság mondják: média rendszeresen tár csámcsog hetekig egy-egy újabb hasonló tragédián, de ott általában egy elmebeteg magányos ember az elkövető, itt pedig a világ egyik leggazdagabb országának urai, akiket az amerikai elnök is keblére ölel.

Doktor – Most biztosan lesz egy kis mosolyszünet…

Kapitány – Hát, nem tudom, mi lesz, minden esetre nekem gyanús a dolog, túlságosan is gyanús…

Doktor – Ó, helyben vagyunk! Születik egy újabb elmélet? Egyébként én is biztos voltam, hogy a szaúdiak egykettőre kénytelenek lesznek előállni egy védhetőbb mesével. Vagy azzal, hogy valójában egy szerencsétlen baleset volt, ők rosszat nem akartak, a puhány újságíró elveszítette életét, csak hogy hírbe hozza őket..

Kapitány – Igen, ez nagyon találó szó, a média is sokszor visszhangozta: Kasogdzsi – hangsúlyozandó – magától elveszítette életét, eléggé el nem ítélhető módon, ergó kedves vendéglátói nem gyilkosak, azt kikérik maguknak…

Doktor – A másik változat pedig az lehetne, hogy ugyan talán egy kicsit szerencsétlenül keménykedtek az oknyomozó biztonságiak, de ilyen jelentéktelen ügyről az ország vezetőinek – természetesen – nem volt, nem kellett, hogy tudomásuk legyen.

Kapitány – Igen, mind a két mese a legegyszerűbb védekezés forgatókönyve, és könnyen összevonható.

Doktor – Ki tudja, ha gyorsabban nyúlnak ehhez, talán még lett volna esélyük, hogy a világ hamar megfeledkezik az esetről. Végül is annyi más csont van, nem beszélve arról a sok százmilliárd dollár, amely elköltésre vár a szaúdi trezorokban… De lám, jön a kedves professzorasszony! Üdvözlégy, kedves barátnőm! Csatlakozz gyorsan hozzánk! Kapitány úrnak talán lesz egy új elmélete az isztambuli tragédiával kapcsolatban, és tudod, ki kell ezt tárgyalni, mielőtt jönne a Mester.

Professzor – Üdvözlet nektek, barátaim. Nem értem én bátor kapitányunknak ezt a zavarát. A Mesternek nem csak humorérzéke is van, de ő maga is készségesen spekulál, ha hiányzanak láncszemek… Hát lehet egyáltalán gondolkozni spekulációk nélkül? Egyébként roppant kíváncsi lennék elméletedre, kedves Kapitány, mert nekem itt valami nagyon nem stimmel… Több, mint gyanús a történet…

Kapitány – Én is üdvözöllek, tanult barátnőnk. Pontosan ez foglalkoztat engem is: hogyan gondolhatta a teljhatalmú koronaherceg, mert világos, hogy a szálak oda futnak, szerepe nem lehet vitás, hogy megússza ezt a förtelmes akciót olyan botrány nélkül, amely könnyen meg is buktathatja őt magát?

Doktor – Régóta tudjuk, hogy a hatalom tudatmódosító méreg. Az ember egyre inkább tévedhetetlennek és legyőzhetetlennek érzi magát.

Kapitány – Ez igaz, de nem olyan egyszerű a helyzet. Attól, hogy valaki teljhatalommal rendelkezik, tévedhetetlennek és legyőzhetetlennek érzi magát, közben leül valakivel sakkozni, hát nem biztos, hogy nyerne, hacsak az a másik játékos szándékosan nem vét lépéseket, hogy megveresse magát. Vagyis az eltorzult öntudat távolra sem teszi révedhetetlenné azt, aki ezt elhiszi, ellenkezőleg. Most pedig nem arról van szó, hogy egy kegyeltje megverette magát, hanem arról, hogy az újságírónak felállított csapda ötlete magának a koronahercegnek felállított csapda lehetett. Bizonyára egy nagyon bizalmas embere – nem nagy erőfeszítések árán – meggyőzte a herceget, hogy az alkalom a kegyetlen leszámolásra kiváló, kiválóan lesz lebonyolítva, és gyorsan lesz elfeledtetve. Vagyis a herceg mindent tudott, mi több a végső döntés személyesen az ő döntése, csakhogy az egész értékelésével kapcsolatban lett megvezettetve. Hogy belebukjon.

Doktor – Hú, ez érdekes gondolat: a nagy isztambuli csapda nem Dzsamal Hasogdzsinek szólt, ő egy könnyen feláldozható mellékszereplő, hanem Mohamed bin Szalmán koronahercegnek szólt…

Professzor – Aki szinte kezdettől fogva a nyugati média kedvence lett, azon kevés érdemdús celebnek, aki jogosult három betű viselésére, úgy mint JFK, DSK, TGM… Tehát hívjuk csak őt MBS-nek!

Kapitány – Nos, itt van a kutya elásva! Ki ez az MBS? Honnan jött, hova tart? Ki akarhatja, ki képes megbuktatni őt?

Doktor – Neked, sokcsillagos kapitányom, erre is lenne válaszod?

Kapitány – Nagyon kevés dologra van válaszom, sokcsillagos doktornőm… De tippelek, tippelgetek… Most viszont váltsunk témát, mert közeleg a Mester… Mit szóltak ehhez a hirtelen lehűléshez?

* * *