2020. június 28., vasárnap

Csakugyan vége egy korszaknak?

Professzor – Egyre azon gondolkozom, csakugyan vége lenne egy korszaknak? És ha igen, közelebbről milyen korszaknak szakad most vége?

Doktor – Én nem hiszem, hogy ezt a járványt annyira kellene dramatizálni, amennyire sokan hajlamosak tenni. A modern társadalom képes lesz ezt megoldani, és erősebbként kijönni belőle.

Kapitány – Szép dolog az optimizmus, de az nem mindig elég a sikerhez. Most pedig én is rosszat sejtek. Erről az átkozott vírusról szinte mindent tudunk, és szinte semmit. Így ki tudja megjósolni, mi lesz a folytatás? Mikor jön az annyira emlegetett második hulláms. Nagyobb, vagy kisebb lesz az elsőnél? És mikor jön a harmadik? És közben mi lesz a gazdasággal?

Mester – Ez is egy sorsdöntő kérdés. Az igazi nagy fenyegetés viszont az, hogy mire magához térítjük a gazdaságot, bedöntjük a világ pénzügyi rendszerét, vagyis ugyanennek a gazdaságnak – és mellesleg a mi hétköznapi életünk – vérkeringését.

Doktor – Igen, már több szakember riogat ezzel, de ilyenkor ez szinte törvényszerű. A világ mindig is tele volt Kasszandrákkal. Előnyös póz.

Mester – Ne irigyeld Kasszandra sorsát, szépséges barátnőm! Az viszont valóban nagy művészet megkülönböztetni az igazi és a hamis profétákat. De visszatérve professzorasszonyunk kérdésére: szerintem egy hihetetlen kihívás elé vagyunk állítva, és ennek súlyát, jelentőségét képtelenek vagyunk felfogni. De még azt sem látjuk tisztán, hogy miből is áll ez a kihívás?

Kapitány – Úgy beszélsz, kedves Mester, akinek már lenne elképzelése erről.

Mester – Igen, van. És ez nem tesz boldoggá. Azt kell belátnunk, hogy jó ideje rossz útra tértünk. Az út rossz, nekünk pedig jónak tűnt. És még ma sem rendültünk meg ebben a rossz hitben. A rossz útnak sok tényezője van, köztük olyanok, mint haladás, fejlődés, gyarapodás, növekedés. A tisztán demográfiai növekedést mellékes problémának tartottuk összességében, bár kezdtünk egy kicsit aggódni. Ugyanakkor külön-külön minden állam mindent elkövetett és elkövet ma is, hogy speciel az ő lakossága gyarapodjon. Közben az áldott fejlődés eredményeképpen a megszületett emberek nem hullanak, mint a legyek, hanem egyre hosszabb ideig élnek, igaz, egyre nagyobb adag gyógyszeren. És a még inkább áldott fogyasztás és annak növekedése. Növekedés! Micsoda mámorító szó. Társadalmaink varázs-szava lett. Amely cég vagy állam nem növekszik – főösszegben, az annyit is ér. Amely növekszik, viszi a pálmát, és sok minden más. De nézzük meg, mindennek következtében mi van ma a Földön! 8 milliárd mai ember. Nem az a legnagyobb tragédia, hogy ez 8 milliárd, míg nem régen 8 milliónyian voltunk a Földön. De ez a régi 8 millió ember apró szikár ember, a mai 8 milliárd ember magas, testes, nagy részükben betegesen elhízott, nem éppen egészséges ember. Régen a Földön volt tehát 24 ezer tonna emberhús, ezen belül nem egészen egy tonna emberháj. Ma a Földön van 830 millió tonna emberhús, ebből 310 millió tonna emberháj. Már hogy ne válna így a Föld a vírusok paradicsomává?

Doktor – Ez borzasztó, Mester. Olyan egyszerűen mondod, és olyan döbbenetesen világos.

Kapitány – Így igaz, szóról szóra. Azt kell mondani, hogy egyszerűen már összeérnek kövér seggjeink!

Professzor – Valóban rémisztő, lesújtó. És a fő kérdés: van ebből kiút? Van visszaút? Segítene-e bármit is, ha holnaptól mindenki tornázik és diétázik?

Mester – Már hogy ne lenne kiút. Igaz, hogy ez egy kicsit nehezebb lesz, mint a szidőknak a kivonulás Egyiptomból, és se égen se Füldön egy alkalmas Mózes. De addig is azt kell belátni, hogy a tragédia törvényszerű volt, és hogy az egyenesen a civilizáció szívét támadta meg. A civilizációnak nem csak jelképe, hanem meghatározó eleme az agora és az amfiteátrum. A helyek ahol összegyűlünk. Most pedig szét kell húzni összeérő kövér seggjeinket, hogy halhatatlan kapitányunk találó szavát vegyem kölcsönbe. Ez a távoltartási kényszer most berobbant, és vélhetően itt marad. És ez fogja meghatározni az új korszakot.

Professzor – Tudom, most már mindenki tőlem várja a proféciákat. Rendben van, elárulom nektek, hogy ettől a rendhagyó 2020-as évtől kezdve az arcmaszk tartósan az öltözködés részévé válik. Nem lesz többi divatbemutató, ahol nem mutatnának új maszkkreációkat. A bazarokban hamarosan megjelennek a humoros, például kacsacsőr alaku maszkok. 2024-től viszont a maszk már a szemeket is védő maszkok terjednek el, vagyis ez már nem maszk, hanem komplett álarc lesz. Szép, kényelmes, sok funkcióval, beépített GPS-szel.

Kapitány – Szép új világ…

Mester – Igen, ezek a próféciák meghökkentőek, de mi leszünk a legjobban meglepve, milyen hamar megszokhatók. Közben jó lesz tudni, hogy ha minden gondunk a maszk és a távolságtartás megszokása, komoly haladékot kaptunk a történelemből a szükséges forradalmaink békés végrehajtására. Vagy ha így tetszik: Egyiptomból való kivonulásához.

 


* * *


2020. május 9., szombat

Miért ez a büntetés

Professzor – Mit gondoltok, kedves barátaim, miért kaptuk ezt a durva büntetést, ami a Covid-19?
Kapitány – Annyi van a rovásunkon, hogy a miért nem olyan nehéz kérdés. Talán inkább kitől kaptuk, ez jó lenne tudni. Biztos mindenkinek meglesz a maga elmélete, de most te kezdd a sort, tanult doyenünk. Sejtem, hogy már igen kikívánkozik belőled a nagy titok, de egyébként is jobb, ha te állítod a vitához a lécet jó magasra.
Professzor – Hát a léc magasságával nem lesz gond. Végül is égi ez a nagy titok. Szerintem a pandémiát Isten, másképpen mondva: Allah küldte a világra, büntetésül azért, hogy tiltogatni kezdtük a burkát. Gondolhatta magában: akkor most viseljen mindenki burkát egy darabig! De lehetőleg valami nevetséges és kényelmetlen változatát!--- Látom, mindenki nevet…
Doktor – Zseniális – bár nem veszélytelen – fricska ez az emberi képmutatásra, kedves barátnőm, de a nagy titok szerintem máshol van. Ez pedig a környezetrombolásunk egyenes következménye. A természet lázadása. És most talán leginkább a halálosan megmérgezett óceán bosszúja. Kezdetben denevéreket és tobozkákat gyanítottak leginkább, elfeledkezve a legelőször hírbe hozott vuhani halpiacról. De micsoda félelmetes véletlen: a napokban kiderítették, hogy a vírus már novemberben Franciaországban lehetett, és amikor megtalálták a zé-pácienst, ő arról a gyanújáról beszélt, hogy a kórt felesége révén kaphatta, aki… egy halkereskedésben dolgozik, és onnan hozhatta el…
Kapitány – Én úgy gondolom, hogy ez a kór csak elvont filozófiai értelemben nevezhető büntetésnek. A valóságban ez emberek munkája. Sok embernek, és sok szervezetnek a munkája. Nem összehangolt munka ez. Az egyik ezért, a másik azért dolgozik. A hatások néha erősítik, néha oltják egymást. Ami viszont biztosra vehető. ebben a hatalmas tesz-veszben benne vannak nem csak a titkos, hanem a még titkosabb szolgálatok is. Mindenki, aki számit égen-földön most keményen benn van az egész históriában. Beleértve azokat is, akik a szeptember 11-et is koreográfálták. No persze, nem feltétlenül személyükben, végül is azóta sok év telt el. De számomra nem kétséges, hogy ez egy gigantikus szeptember 11… És pedig lényegében ugyanazzal a céllal: folytatódjon a háború!
Professzor – Ajjaj! A mi bátor kapitányunk, és az ő bátor összeesküvés-elméletei! Komolyan hiszed, hogy valaki összeollózta a vírust és mint egy bűvész, aki táncoltatja varázspálcáját, terelgeti a járványt?
Doktor – Nem szabad lebecsülni kapitányunk elméleteit! Fantasztikus előérzetei vannak, és ugyancsak fantasztikus szeme van az apró részletekhez és azok összefüggéseire. Szerintem bármilyen hatalmas puzzle-t tudna egyedül is összerakni. De most halljuk a Mestert, ő mit gondol erről.
Mester – Ha hagymavagdosás közben megvágod az ujjadat, gondolkozol-e azon, hogy ezt a büntetést most miért és kitől kaptad? A világ változik. Nagyon. És egyre gyorsabban. De nem mindig jól. Erről senki más nem tehet, csak mi. A pandémia most egy fájdalmas tünet. Egy fájdalmas tünete a rosszul változó világnak. De hol a recept, a program a jó változáshoz? Kérdezi mindenki. Hol, hol… Az orrotok előtt, drága emberek! Nem, ez a tragédia nem isteni büntetés, és nem a Természet büntetése. Ez a mi munkánk következménye. Ennyiben talán meglepő módon egy közös platformon vagyok kapitányunkkal. Azzal a különbséggel, hogy szerintem az ő által gyanított sötét erők szerintem kispályások az emberi sötétség erejével szemben. A gond inkább az, hogy ezek rendszerint egymás kezére játszanak.. Kiút? Kell egy mozgalom. A változó világ mozgalma, de nem jól ismert barátunk vágyálmára gondolok, hanem egy igazi valóságos mozgalomra. De addig is tartsuk be a járványügyi előírásokat, vigyázzunk magunkra, és egymásra!


* * *

2020. március 24., kedd

Meleg kérdések


Professzor – Az egyik tábor lapja írja, hogy a másik táborban elégedetlenséget szított volna a nem-változtató műtétek elhalasztása a koronavírus miatt. Ez valóban izzó indulatokat szított az egyik táborban…
Doktor – Sajnos már rémisztőek az egyik tábor indulatai. Csak figyelem, mikor jön az első atrocitás…
Mester – A másikra való mutogatás nem hozza közelebb a megoldást.
Professzor – Én már kétlem, hogy lenne erre megoldás. Atén és Spárta testvérháborúja 2500 évig tartott, és csak azért lett vége, mert rájöttek, hogy 2000 éve már nem léteznek.
Kapitány – Elnézést, hogy egy mellékszálba kapaszkodom, de kérdem: aki nem volt jó férfinak, az jó lesz nőnek?
Doktor – De vicces! Az, hogy valaki jó vagy rossz férfinak érzi magát, az ő saját belső ügye. Lehet ilyen, lehet olyan is, ha úgy érzi, hogy a másik nemben teljesedne ki igazán a személyisége, hogy jön bárki is, aki ebben megakadályozza, vagy ezért megszégyenítse?
Kapitány – És mi lesz, ha holnap valaki azt kívánja, hogy operálják vissza majommá, mert már nem bírja az embereket.
Professzor – Jaj, ne adjál, mon brave capitain, ilyen ötleteket, mert nyomban jelentkeznek majd startupok, amelyek ezt megcsinálják, esetleg donor majmoktól átvett pofákkal…
Mester – És farkokkal, ne felejtsük ki ékességüket!
Doktor – Mi bújt belétek ma, kedves barátaim? Eddig azt tapasztaltam, hogy egészséges és progresszív az álláspontotok ebben a kérdésben.
Mester – Én nem keverném ebbe az egészséget és a progressziót. Ezek azért ennél fontosabb fogalmak. Inkább azt mondanám, hogy természetes és megértő módon állunk hozzá, mind a négyen. Közben mindenki hozzátesz valami egyedi elemet, amit toleránsan kellene kezelni, nemde?


* * *