2017. július 28., péntek

2017. július 16., vasárnap

Jobb, közép, bal

Kapitány – Magam is kezdem elfogadni, hogy ma már nincs értelmük az ilyen szavaknak, mint jobboldal, meg baloldal… Mit gondoltok erről?
Doktor – Azt, hogy soha nem is volt értelmük. Vannak a szabadságpártiak és vannak, akik összevissza beszélnek, csak szóhoz, de főképpen hatalomhoz jussanak.
Professzor – Így szól a szabadságpárti pártosság: mi vagyunk a jók, hiszen éjjel-nappal a szabadságot hirdetjük, az összes többi vagy buta, vagy gonosz. Szerintem a három szónak fontos jelentése van. A megtévesztő, különösen, amióta demokrácia és média dúl, az, hogy mindenki baloldali frázisokat puffogtat, kacérkodik baloldali eszmékkel, sokszor baloldalisággal, de égen-földön nincs már igazi baloldali erő.
Mester – Ezzel egyetértek, és súlyos veszteségnek tartom az igazi baloldaliság szertefoszlását a politikai porondon. De ne legyen kétségünk, hogy a baloldaliság ott lapul mindenki keblében, akinek helyén van a szíve…
Professzor – Keble bal oldalán…
Doktor – Esze legyen a helyén… Középen…
Kapitány – Talán hagyjuk ki ezt a kabalisztikus fiziotopológiát, és magyarázzátok el szegény nekem, ha már mindenki baloldalán hordja a szívét, középen az eszét, miért vannak ilyen kibékíthetetlen táborok? De érdekes módon, mindig ebben a hármas megosztásban, ha az néha. ahogy tanult barátnőnk is kidomborította az imént, mostanában az egyik tábor meglehetősen virtuális. Miért nem két, vagy például öt táborra szakad szét a társadalom?
Professzor – A történelem sokkal tarkább, mint ahogy el tudjuk képzelni. Az, hogy három „táborra” szakadna a társadalom, meglehetősen elvont általánosság, bár bizonyos nézőpontból van relevanciája. A közvetlenebb vizsgálat inkább azt mutatja, hogy egy hagyományos, de ma is sokfelé fennálló társadalmakban annyi „tábor” ahány kaszt létezik, a posztmodern társadalmakban annyi, ahogy párt, beleértve a parlamenten kívülieket is…
Mester – Vagy ez tízzel szorozva…
Kapitány – Bevallom, nem lettem kisegítve. Nem lehetne egyszerűbben, akár egy szóval jellemezni ezeket?
Professzor – Erre nem vállalkoznék. Erre egy vaskos monográfia tudna érdemi választ adni, egy olyan, amely talán még nincs is megírva…
Mester – Azt a bizonyos monográfiát fontos lenne megírni, de addig is megpróbálkozni az egy szavas válasszal. A jobboldal: rend! Közép: szabadság! Baloldal: munka!
Kapitány – De hát ez mind jó és fontos érték! Melyik nélkül lennénk meg?
Professzor – Elismerésem, Mester, hogy ilyen bölcsen határoztad meg a kulcsszavakat! Igen, ezt követve, világosan meg lehet érteni a politikai antagonizmusokat.
Mester – Igazad van, bátor barátunk! Ez mind jó és fontos érték. Az ördög ezek egyoldalú kiemelésének részleteiben van, amelyből a fő politikai áramlatok építik magukat.



* * *



2017. július 15., szombat

Mit adott nekünk a rendszerváltás?

Professzor – Egy kényes kérdés: mit adott nekünk a rendszerváltás?
Doktor – A szabadságot! Azt, többek között, hogy ne kelljen kényesnek érezni az ilyen kérdéseket. Bár igaz, hogy kezdetben adagonként kaptuk meg a szabadságot, évekig kellett harcolni a régi tilalmak és kötöttségek lebontásáért, most meg ott tartunk, hogy még nagyobb adagokban visszaveszik a szabadságunkat.
Kapitány – Hogy mit is adott a micsoda? A rendszer- és mindenfordítás? Hát ABC helyett CBA-t.
Professzor – És te, kedves Mester? Nagyon gondterheltnek látlak… Szerinted mit adott nekünk a rendszerváltás?
Mester – Leckét! Történelmi leckét. Nehéz leckét. És nem vagyunk felkészülve a felelésre.
Kapitány – Egyetértek, kemény lecke volt ez. És az is lehet, sőt, biztos, hogy még nem csöngettek... Még nincs vége… De, tanult barátnőnk, te se vond ki magadat a válasz alól! Teszerinted mit adott nekünk a rendszerváltozás?
Professzor – A szocializmus egymillió elsőgenerációs értelmiségit adott az országnak. A rendszerváltás száz elsőgenerációs milliárdost.


* * *

2017. július 7., péntek

Ki nevet a végén?

Professzor – Nem tudom, hogy fokozódik-e a helyzet Magyarországon, de mindenképpen forrósodik… Ti milyennek látjátok?
Doktor – A helyzet szerintem undorító.
Kapitány – Kész tragikomédia! Nevethetnénk markunkba, ha nem rázna a sírógörcs…
Mester – Nagy kihívás ez az időszak. Zuhanunk. Zuhanunk, és hiába rángatjuk a zsinórt, az ejtőernyő nem nyílik…
Professzor – Már hogy nyílna, amikor nincs is ejtőernyő a zsákban! Kilopták.
Kapitány – Kínos, nagyon kínos. De így akkor ki nevet a végén?
Professzor – Vagy Simicska?
Doktor – Talán inkább Mészáros…
Kapitány – Ajjaj, a nevek, mindig is bajban voltam a nevekkel… Soros, Simicska, Mészáros… De kik is ezek?
Professzor – Mészáros a soros Simicska…
Kapitány – Akkor Mészáros nevessen a végén?
Doktor – Ha hagyjuk!
Kapitány – De mit jelent az, hogy „Ne hagyjuk”? Feküdjünk le sínekre, mint az ötvenes és a hatvanas években, amikor a békét védtük?
Professzor – Az, hogy „Ne hagyjuk!” egyet jelent: sorakozzunk a kormány mögé, mert a kormány tudja, mit kell tennie. „Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van.”
Kapitány – De most nem csak magunkat, hanem egész Európát védjük… Nem is először…
Doktor – Európát védjük, de Keletre nyitunk… Sőt, nem csak nyitunk, de arra sasszézunk is…
Kapitány – És azt hallottátok-e, hogy lelkes fiatalok hamarosan Guinness-rekordot akarnak felállítani. Több ezren fognak társasozni egyszerre a Kossuth téren Ki nevet a végén játékkal.
Professzor – Hát nem erről beszélek-e? Biztos sok ezer aranyos békés fiatal fog társasozni és bolondozni, de lesznek, akik majd gondoskodnak a hatalom bölcs öregeitől mostanában hallható jóslatok beteljesüléséről.
Kapitány – Vajon, ki lehet-e zárni, hogy ebben mindkét részről fizetett bajkeverők összefognak?
Mester – Szép számmal akadnak bajkeverők, ha senki sem fizeti őket. De nem a fizetett és önkéntes bajkeverők miatt kerülünk, kerültünk már nagy bajba.
Professzor – Tudjuk, Mester, mi már tudjuk. De ez olyan kevés…


* * *