Roham a zsákutcába

Kapitány – Többször felmerült, hogy az amerikai elnökválasztás 2016-ban valóságos polgárháborúvá fajulhat. Gondoltátok volna tavaly, hogy ez a veszély nem múlik el a választások lezárultával, hanem ellenkezőleg, egyre nagyobb?

Professzor – Bizony, legalább négyszer polgárháború szélére került Amerika. Először párton belüli feszülések miatt, utána közvetlenül a választások előtt és után. Ennyi idő távlatából visszatekintve úgy látom, hogy a veszély csakugyan reális volt, és éppen ez a döbbenetes. Ami azóta zajlik, az csak megerősíti, hogy Amerika alaposan destabilizálódott, és ez a világ vezető hatalma esetében több mint ijesztő az egész világ számára.

Doktor – Trump megválasztása az igazi trauma, ez az igazán ijesztő. Polgárháború pedig nem lesz, ami zajlik az a társadalom jogos reakciója, szégyellném magamat, ha nem ez folyna Amerikában is, de ahogy egyre látványosabban látjuk, az egész világon.

Kapitány – Trump nem az eszményem, és sejtem, hogy e társaságban egyikünké sem. Szememben ez egy arrogáns, gátlástalan cégvezető és az európai ízlésnek sehogy sem megfelelő kovboj ötvözete. Ezzel együtt ő Amerika demokratikusan megválasztott elnöke. A reakció vele szemben annyira eltúlzott és elhibázott, hogy egyszerűen hitelteleníti az ellenségeskedőket.

Professzor – Az kevés azt mondani, hogy demokratikusan megválasztott. Eddig ekkora ellenszélben egyetlen amerikai elnökjelölt, nem hogy nyert volna, de nem is találta magát. A fősodor-média 100%-a, a celebek 99%-a, maga a hatalom Fehérházastól, a közvélemény-kutatók és babrálók, a nagypénzek mind-mind keményen ellene, és lelkesen Hillary mellett voltak. Józanésszel azt kell mondani, hogy egy PC-kampány esetén Trump a szavazatok legalább 60%-t és az elektorok 90%-át szerezte volna…

Mester – Megértelek, tanult barátnőnk, magam is hasonló becslést mondanék, tudván tudva, hogy ez efféle utólagos spekulációkkal óvatosan kell bánni. Közben meg még merészebbet mondtam a választások után, és fenntartom most is: Bernie Sanders legyőzte volna Trumpot. Csak az volt a nagy gond, hogy liberális barátaink nem voltak képesek felülemelkedni, és egy társadalmilag elfogadható programot felajánlani egy társadalmilag elfogadható személy vezetésével.

Professzor – Ó, az örök idealista! Miért éppen a liberálisok tegyék meg ezt?

Mester – Azért, mert jelenleg nekik lenne a legnagyobb esélyük erre. Vagy inkább a konzervatívoktól várnád a csodát. Netán attól a magányos demokratikus szocialistától?

Doktor – Hát nem rá fogadtál volna?

Mester – De igen, ráfogadtam volna, elvből is, de bízva is sikerében. Közben tudtam, hogy ő magamagától, mintegy hajánál fogva, nem állíthatja ringbe magát Clinton helyett. Ehhez kellett volna a liberális feleszmélése…

Professzor – Késik, késik, és sokáig késni fog, kedves Mester. Esetleg rosszabb is lesz…

Mester – Mi tagadás, jelenleg én is így látom. Elveszítették fejüket, zsákutcába tolják a politikát…

Doktor – Ezt a bigott populistát minden áron meg kell akadályozni, mert szép új világra ébredtünk ezzel a csodálatos trojkával: Trump, Putyin, Netanjáhú…

Kapitány – Érdekes, néhány napja hallottam ezt a trojkát így, másnap ügyészi vizsgálat indult Izraelben Netánjáhú ellen törvénytelen ajándékok elfogadása miatt…

Doktor – Bátor kapitány barátunk, megint nyakon csíptél egy összeesküvést?

Professzor – Lám, lám, nálunk is felforrósodik a hangulat…

Mester – Így jó ez, se pénzen, se igazságon nem osztozunk… És mivel a világnak sem diktálunk, mindenki megnyugodhat…

Kapitány – Szegény világ, pedig most nagy bajban van, rá férne egy jó tanács..

Professzor – Hát füleljen! Itt aztán ráakad!

A Kaliforniai egyetem kampusza, 2017 február

* * *

A változatlanság súlya

Professzor – Üdvözöllek, barátaim! Megvolt a szavazás, gondolom, mindnyájan részt vettünk… Nos, milyen a hangulat? Nekem, bevallom, nem vidám… Afféle Finita la comedia…

Doktor – Számomra rémisztő az eredmény…

Kapitány – Vígjáték? Inkább végjáték…

Mester – Sajnos vígatlan végjáték… Minden lehetséges volt, de a legvalószínűbb eredmény született…

Doktor – Számomra nem ez volt a legvalószínűbb… Bár ez mindegy, valószínű volt-e vagy sem. A tragédia az, hogy ez a valóság… A legtöbb körzetben a szélsőség második helyre jött fel, mondjuk így a puha szélsőség után… De hát minden város megérdemli a polgármesterét, ahogy mondják a franciák…

Mester – Oktalanság a népet hibáztatni. Jól emlékszem egy nagy fali firkára, a Bem rakpart egyik házán láttam, 1994-ben, az MSZP győzelme után… „Pépnemzet”… Sokáig lehetett látni… A nép a politikusok fejében-szájában fikció. Ami nem fikció, az az, hogy volt két millió ember, a szavazásra jogosultak negyede, aki a Fideszre szavazott. Még ők sem tehetnek arról, hogy ezzel a Fidesz kétharmados többséget szerzett. De a nép meg még kevésbé.

Professzor – Végül is a nép másik – jóval nagyobb – negyede bőszen a Fidesz ellen szavazott…

Kapitány – Helyeslem, hogy nem a népet ostorozzátok. De hát akkor kié az igazi felelősség? Remélem, nem akarjátok ti is a választási rendszert elővenni bűnbaknak! Talán jobbat jobban kellett volna kínálni az istenadta népnek…

Mester – Egyetértek veled, bátor kapitányom, hogy nem a választási rendszer a legfontosabb ok. Valóban igaz, hogy semmilyen trükközés nem lenne képes ellenállni a nép elementáris haragjának. De átlépni sem lehet ezen a kérdésen…

Professzor – Nagyon jó lenne külön is elbeszélgetni a napokban erről.

Mester – Én is fontosnak tartanám, ha ez a kérdés most indítaná a közgondolkodást, hogy hamarosan cselekvésbe is csapjon át az, nem megvárva a következő választást.

Kapitány – Kíváncsian várom elképzeléseiteket, de főleg a közgondolkodás megindulását… Most viszont osszátok meg velem, mi szerintetek az ismert eredmény oka?

Professzor – Be kell vallanom, hogy magam is abban látom a fő okot, hogy a baloldal elárulta a baloldaliságot…

Kapitány – Vagy 25 éve…

Professzor – Nem ilyen egyszerű ez. A baloldal is – a Mester szavaival – fikció a politikusok fejében-szájában… A modern baloldal valójában a nép egésze, de a baloldali és balliberális pártok a rendszerváltás után nem arra az útra léptek, hogy a nép érdekérvényesítői lesznek, hanem a nép és a tőke legmegbízhatóbb közvetítői akartak lenne. Sajnos, a tőkénél nagyobb sikereket értek el, nagyrészt bele is házasodtak…

Mester – Sajnos, jól mondod, kedves professzorasszony! És ami politikában még nagyobb hiba: elfordultak a baloldaliság értékrendjétől, gondolkodásmódjától, nyelvétől, jelképeitől…

Doktor – Minden tisztelem a baloldalé, de nem hiszem, hogy nép és baloldal azonos lenne. A népnek van egy olyan szabadságszerető szelete, amely nem a baloldalé, és még kevésbé a jobboldalé. Ennyiben érthető és támogatandó Bajnai elszánása, hogy válassza le a liberalizmust a baloldaltól, és kompromisszumok nélkül szolgálja a szabadságot, a jogot, a demokráciát. De szép lenne, ha minden politikai erő számára kötelező lenne az igazi megmérettetés. Akkor bizonyára nem csak a alkalmi kamupártok véreznék el, hanem az olyan fantomok, mint a KDNP…

Mester – Miért bánt téged a KDNP. Gondolod, hogy ha nem tudna saját lábán megkapaszkodni, akkor a Fidesz ereje kisebb lenne?

Doktor – Igazad van, kapitány, nem ezen múlik a nagy csata, de szememben a hamisság jelképe…

Mester – Nem lesz könnyű legyőzni a hamisságot, de bízni kell, hogy sikerülni kell. És ha eközben a hamisság egynéhány jelképe is a porba hull, annál jobb. Csakhogy most éppen magunkhoz térünk egy súlyos csalódás után. Tegnap óta semmi nem az, ami addig volt, de mindent egybe vetve, azt kell mondani: az elmúlt négy év világa változatlanul folytatódik. Egy szörnyű változatlanság súlya van rajtunk…