Mit akarnak az oroszok

 

Kapitány – Nekem ez az egész konfliktus a Nyugat és Oroszország között irracionális, irreális, szürreális. Szerintetek mit akarhatnak valójában az oroszok Ukrajnával kapcsolatban?

Professzor – Biztonságot. Olyasmit, mint Izrael a Közel-Keleten…

Doktor – Izrael ellenségei meg akarják semmisíteni. Ki akarja megsemmisíteni Oroszországot?

Professzor – Senki nem akarja megsemmisíteni az izraeli területet. Sokaknak viszont bajuk van a zsidó állammal úgy, ahogy az idő folyamán az lett. Hasonlóképpen senki nem akarja megsemmisíteni Oroszország területét, hatalmas kincseit, „csak” a putyini államot semmisítenék meg.

Mester – Egyetértek ezzel, de én sem értem, miképpen képzeli el Putyin Oroszország biztonságát Ukrajna felöl. Mert lássuk be, semmilyen invázió nem tudja lehetetlenné tenni Ukrajna belépését a NATO-ba – majd később egyszer. Végül is semmilyen megszállás nem tarthat örökké.

Doktor – Valószínűleg Putyin nem foglalkozik az örökkévalóság kérdésével. Lerohanja Ukrajnát valamilyen ürüggyel, aztán hatalomra segít egy bábkormányt.

Kapitány – És megint jöhet egy új Majdan, új narancsos forradalom, új Nyugat-barát kormány.

Doktor – Vélhetően ez már egy ködös és távoli jövő, ez a perspektíva aligha megnyugtatja az ukránokat. Aki ráadásul a közelgő baráti segítség után csak még jobban fogják gyűlölni az oroszokat.

Professzor – Hát ez a gyűlölet a legdöbbenetesebb az egészben. Bűn volt elültetni a gyűlölet magvait, még nagyobb bűn ennek a gyűlöletnek a táplálását.

Kapitány – Mellesleg Ukrajna nem az ukránok állama. Minden második ember vagy orosz, vagy vegyes házasságban él, nem beszélve a rengeteg egyéb nemzetiségről: magyarok, bolgárok, zsidók, ruszinok és még több tucat más.

Mester – Néha különféle elemzők, politológusok emlegetik, hogy sok orosz, beleértve orosz politikus nemzeti tragédiának tartja a Szovjetunió szétverését. Én határozott híve vagyok minden integrációnak és a lelki szemeim elött egy közelgő világkormány lebeg. Ilyen szempontból én is sajnálatos történelmi visszalépésnek, bűnnel határos politikának tartom a Szovjetunió felszámolását, az kialakult integráció széptépését. Óriáis eredmény lenne az integráció legalább részleges helyreállítását.

Professzor – Én sem hiszem, hogy például a balti vagy a középázsiai országokat vissza lehetne csalogatni egy új unióba.

Kapitány – Nagyon nem egyformák ezek, még a balti országok sem.

Mester – Természetesen ezt nem nekünk kell eldöntenünk. Én csak annyi mondok: biztonságosabb lenne Európa és a világ, ha „összenő, ami összetartozik”, ahogy mondta Willi Brandt barátunk.

Kapitány – Csak az az érdekes, hogy mostanában, amikor hónapok óta teljes gőzzel megy a médiaháború, ez az opció egyáltalán nem kerül szóba. Egyik fél részéről.

Professzor – Ezt viszonylag könnyen meg lehet érteni. Mindkét fél esetében.

 

* * *

 

A normandiai partraszállásról

Kapitány – Jó érzés volt nézni a megemlékezéseket a normandiai partraszállás évfordulójáról.

Doktor – Engem a több ezer veterán embersége hatott meg, no meg az a tisztelet, amely körülvette őket.

Professzor – Szép számban voltak a túlélők, ahhoz képes, hogy 70 éves évfordulót ünnepeltek…

Mester – 70 év! Én azon is eltűnődtem, hogy hogyan csúsznak össze a távolodó múlt eseményei. Éppen a közeli napokban lesz száz éve annak, hogy a szarajevói merénylet okot szolgáltatott az első világháború megindítására. 100 és 70 év… Szinte ugyanaz a távolság, pedig az én nemzedékem számára egy világ – és majdnem egy fél évszázad – választotta a két világégést… De nem vitás, ennél fontosabb a történelmi igazság színeváltozása…

Professzor – Az pedig meglehetősen látványos. Az ember csak bámul: a kép nem fakul, hanem egyre színesebb, egyre ragyogóbb, egyre lenyűgözőbb. Elegáns urak és hölgyek, elegáns egyenruhások, királyi pompa, elegáns díszlet, fennkölt beszédek… Hollywoodi káprázat az utolsó részletig.

Kapitány – Hát nem kijár ez a történelem legnagyobb katonai akciójának, amely ráadásul megpecsételte a háború, és ezzel együtt a fasizmus sorsát?

Professzor – No, itt kezdődik a történelmi igazság meghamisítása. Mindenekelőtt két szám: ez a bizonyos D-day a háború 1740-ik napja, a háború végéig pedig 336 van hátra.

Mester – Ha a szövetségesek nem nyitják meg ezt a nyugati frontot, a háború bizonyosan 336 napnál tovább tartott volna még, de az is biztos, hogy 1944 nyarára a Szovjetunió megnyerte a háborút Hitlerék ellen. Igaz, nem egyedül. Mellette volt az összes európai ország ellenállási mozgalma, az időközben felszabadított – és a hamarosan felszabadítandó – országok sebtében újjászervezett gazdasági és hadereje.

Doktor – Alig ha lenne becsületes ember, aki kétségbe vonná a szovjetek hősiességét, hatalmas, elképesztő véráldozatukat, végső soron döntő szerepüket a fenevad legyőzésében. Csakhogy nem lehet elkenni a különbséget Szovjetunió és az Egyesült Államok stratégiai céljai között. A Szovjetunió el akart pusztítani egy halálos ellenfelet, a Nyugat szabadságot akart hozni…

Mester – Ez a mérlegelés csak újabb vita tárgyát képezheti, hiszen ezerszer bonyolultabb és fontosabb bármely katonai akció megítélésénél. Csakhogy zavarba ejtő a történelem ennyire tendenciózus manipulálása. Egyszerűen mondva: várhatjuk-e a szabadság elhozatalát attól, aki bajban van az igazsággal?