Professzor
asszony – Mit látunk: egész Európa pusztító vereséget tervez mérni Oroszországra,
közben megnyerve magának Ukrajnát.
Doktornő –
Azzal az apró kiegészítéssel, hogy Magyarország és Szlovákia meglehetősen
megbontja ezt az egységet.
Professzor
asszony – Dehogy, éppen ellenkezőleg, ők a legaktívabbak köé tartoznak. Közben
legyen világos, én 1941-ről beszélek…
Kapitány –
Ez döbbenetes! Valóban Európa előtte utoljára 1941-ben volt ennyire egységes,
akkor is Berlin vezetésével.
Mester – Csakugyan
döbbenetesek mind a hasonlóságok, mind a különbségek.
Doktornő –
Szerencsére Európa már nem a fasizmus birodalma, hanem a demokrácia
védelmezője. Ugyanakkor keleten annyi a változás, hogy egy kommunista autoriter
rendszer helyett egy államkapitalista, tetejében ortodox autoriter rendszer
van.
Professzor
asszony – Ez az egyik summázat. Már csak azt kellene hozzátenni, hogy aki nem
ezt mondja, Putyin propagandáját szolgálja.
Kapitány –
Nem is tudom, mi rémisztőbb, az agymosott tömegek vagy a gondolkodni képes
emberek képtelensége előre jutni a sorsdöntő problémák megoldásában.
Mester – Hajlok
arra, hogy az utóbbi a nagyobb baj, és fontos lenne rájönni az efféle
képtelenség okára. Úgy vélem, ez nem véletlenül van így, és elsősorban nem
személyes vagy pszichológiai okokat kell keresni.
Professzor
asszony – Egyetértek veled, Mester. Annyit mondanék, hogy Európa 1941-ben egy
rasszista ideológia szerint akart uralni, és ma újra a rasszizmus rejtőzik az ideológiaszivárvány
alatt.
Kapitány –
Az az érzésem, aki ezt kifejti Nobel-díjat kapna. Vagy golyót a fejébe. Vagy
mind a kettőt.
Doktornő –
Sajnos, sem filozófiai, sem társadalomtudományi Nobel-díj sincs.
Professzor
asszony – Engem a díjak hidegen hagynak. Persze, a golyót is inkább elhárítom.
Olyan jó dolog élni és gondolkozni. Csak ez a tengernyi gyűlölet zavar.
Mester – Osztozom érzésedben. Bonyolult, ellentmondásos az emberi világ, de ki merem mondani, hogy a gyűlölet a civilizáció első számú közellensége. Olyan kígyóméreg az, amely nem a zsákmányt, hanem magát a kígyót öli meg.
* * *
