Kapitány –
Ég szerelmére, minek ez a tülekedés?
Professzor
– Milyen tülekedés, bátor kapitányunk?
Kapitány –
Hát a miniszterelnökjelölti versenyre gondolok… Volna tán üresedés?
Doktor –
Nagyon remélem, hogy lesz. A potens jelölt igen is képes kiütni ezt a mostani kormányzóinkarnációt…
Mester –
Én roppantul csodálkozom, hogy oly sokan személyes párviadalnak tartják a
parlamenti választásokat. Itt pedig a nép pártok, vagy ha tetszik, táborok
között választ. És a mostani kutyakomédia nagyon rontja az ellenzék esélyeit.
Talán végzetesen.
Doktor –
Én nem értek egyet a vezér jelentőségének tagadásával. Nem mindegy, ki vezeti a
tábort, ki a jelképe.
Mester –
Nem vitás, a dolog nem egyszerű. Nagy, nem ritkán döntő a tábornok szerepe.
Mégis, a legfontosabb maga a sereg. És az is igaz, hogy mindez a körülményektől
függő módon érvényesül. Nem léteznek univerzális stratégiák. Lássuk a mostani
helyzetet Magyarországon! Több tucat kisebb-nagyobb párt, mozgalom, csoport és
csoportocska összefogott, hogy végre leváltsa a jogállamiságot elsikkasztó
rendszert. A végső, az igazi cél helyes, támogatandó, de az istenadta nép
megosztott, bizonytalan. Nem könnyű összehozni a rendszerváltáshoz szükséges
többséget. A politikusok felfogják, hogy a győzelem érdekében meg kell győzni
sok embert arról, hogy az ellenzék méltó a bizalomra. Mert a demokrácia helyreállítását
és megszilárdítását ígéri, és nem mellesleg potens a kormányzásra. Hiszen jó
dolog a demokrácia, de az nem lehet, hogy zűrzavar legyen az országban. Közben
most mi történik? A miniszterelnökjelöltek egyszerűen meghekkelték az
összefogást, és az országban szinte csak erről folynak az egyre durvább, személyeskedő
viták…
Doktor – A
vita azért nem az ördögtől való…
Kapitány –
Meg aztán mindig az van, hogy a másik kezdte…
Mester – A
történet, sajnos, több sebből vérzik. Szerintem a lenagyobb bűn, ami már hiba
is: a második és harmadik befutó valóban meghekkelte, elárulta az előválasztás
koncepcióját, ha akarjátok: eszméjét. Mert annak az volt a lényege, hogy a
dolgokat a nép, a szavazók döntsék el. Beleértve azt is, hogy ki legyen az
összefogott egységes rendszerváltó ellenzék miniszterelnökjelöltje. E helyett
most mi történt: a két hősünk sakkozással maguk akarják elérni az általuk
gondolt legjobb eredményt.
Professzor
– Így van! Sajnos, nevetségessé tették a szavazókat!
Mester – Ez
az egész miniszterelnökjelölti cirkusz is több sebből vérző ostoba komédia. Kezdve
a három szereplő második forduló ötletével.
Kapitány –
Bár van ilyen például Franciaországban…
Professzor
– Ja, a Secam hazája. A különcködés világmesterei…
Mester – Közben
gondoljatok bele, milyen egyszer és jogos megoldás kínálkozik: az a párt adja a
miniszterelnökjelöltet, amelynek legtöbb képviselője nyert az előválasztáson.
Professzor
– Zseniális!
Kapitány –
Én még azzal is kiegyeztem volna, ha sorshúzással döntik el a kérdést. Csak
megelőzni a belháborút. Erre kellett volna törekedni.
Mester – Ezzel
a miniszterelnökjelölti előválasztással lábon lőtte meg magát az ellenzék, de most
így is vállani kell a versenyfutást.
Kapitány –
Azért lássuk be, ez a kutyakomédia arra jó. hogy mindenkinek előre meg legyen a
mentsége kudarc esetében: „Persze, azért buktam el, mert a másik…”
Doktor – Hát
most, harcra fel, a vesztesek nyugalmával… Ez még segíthet…
Mester – Jó
dolog a nyugalom. De az igazán fontos a program. Egy valódi program.
* * *
* * *
