Kapitány –
Valami félelmetest érzek az ukrajnai háborúban. Jogos ez az érzés, ti hogyan
látjátok ezt?
Doktornő –
Már hogy ne lenne félelmetes Putyin semmivel nem indokolt brutális agressziója?
Mester –
Legény a talpán, aki meg tudja helyesen ítélni, hogy ez a te őszinte véleményed,
vagy gúnyolod a nyugati politikusokat, akik szóról szóra ezt ismétlik minden
megnyilatkozásukban.
Professzor
asszony – Ez a híres, Goebbelsre fogott, de valójában ősrégi propagandatörvény:
ismételd ezerszer egy hazugságot, és az elveszíti a hazugság jellegét.
Kapitány –
Ravasz csavar, hogy ebben a dupla minősítésben (semmivel nem indokolt és
brutális), az egyik felével (brutálus) nem nagyon lehet vitatkozni. Igen,
háború van. De ki látott nem brutális háborút? Különösen, hogy itt többen
vesznek részt, mint a Második világháborúban.
Professzor
asszony – A nagy többség Ukrajna oldalán.
Doktornő –
Ez igaz, minden háború brutális, és egyáltalán nem hiba erre mindig
emlékeztetni. Közben nehezen tagadható, hogy Oroszország hadserege támadta
Ukrajnát, és nem fordítva.
Professzor
asszony – Még nehezebben tagadható, hogy minden népnek van önrendelkezési joga,
mint például a koszovói népnek. Ezt pedig elismerve, el kellene ismerni azt is,
hogy az ukrajnai háború olyan, ami Szerbia fegyveres bevonulása lenne
Koszovóban.
Doktornő –
A két esetet nem lehet összehasonlítani
Kapitány –
Már miért ne? Mert nem tetszik az eredménye?
Mester –
Minden nap tapasztaljuk, hogy ebben a témában alapvetően két narratíva zeng és
az észérvek nem nyitnak utat az igazsághoz. Ezért fontos az egész problémát egy
nagyobb történelmi perspektívába helyezni.
Kapitány –
Hát tedd meg ezt, drága Mesterünk. Sokszor csak a múlt fénye világítja meg a
lényeges dolgokat.
Mester –
1917-ben a világ kettéhasadt két halálos ellenségre, de nem sokára, 1933-ben
újabb hasadás következett be. Német földön olyan szörnyeteg született, amely hamar
leigázta, felszámolta Európát. Erre a két halálos ellenség, az angolszász és a
szovjet világ szövetséget kötött, megegyezve Európa megosztásában. . Az alkalni
szövetség győzött és elenyészett, maradt a Hidegháborúnak nevezett halálos
ellenségeskedés. Ez a megosztott Európában alapvetően fegyelmezetten,
többé-kevésbé békés keretek között zajlott…
Professzor
asszony – Kivéve a véres görög polgárháborút…
Mester – A
világ többé földrészein viszont drámai dolgok történtek, éspedig ritkán az
angolszász, vagy másképp szabadnak nevezet világ kedve szerint, Mégis váratlanul éppen Európában következett –
többi-kevésbé váratlanul – a történelmi kataklizma: A Szovjetunió összeomlott,
a Szabad világ megnyerte a hidegháborút…
Kapitány –
Egy puskalövés nélkül…
Mester – Egy
jó ideig senki nem értette meg, mi történik, de a Nyugat hamar észbe kapott, és
cselekedett. Sokáig ezt a kataklizmát világméretű győzelemnek akarták láttatni,
de lévén ott maradt Kína, Vietnám, Észak-Korea, Kuba és még néhány tucat „szocialista
orientációjú” ország, a mámort vissza kellett fogni, Mégis, az európai
földrészen elért győzelem nem volt kis győzelem. Sőt, ez is rengeteg munkát,
harcot igényelt, hogy materializálni lehessen a győzelmet. A művelet szinte
akadálytalan haladt, sorra lehetett csatolni a Kelet-Európa országait a Nyugat
intézményrendszerébe. Jámbor lelkek, mint akár Mitterand már egy Lisszabontól Vlagyivosztokig
tartó Európát láttak álmaiban. Közben a Nyugat végig sejtette, hogy Oroszország
betagolása az európai masszában nehezen fog menni, és talán kihagyható a közeli
tervekből. Ugyanakkor érezték, hogy nem szabad megállni és nem szabad
engedményeket tenni. Nyomulni, nyomulni, nyomulni! A végsőkig. Az orosz kemény
belső magról le kell hámozni, letépni a régi befolyási zóna utolsó csopfotot. Ez
jár a Hidegháború megnyeréséért. A győztes mindent visz.
Doktornő –
És most Ukrajna az a stratégiai zsákmány, amelyet egy fél sem akar elengedni,
szerencsétlen ukrán nép kárán
Professzor
asszony – Jól mondtad: zsákmány. Amikor a nyugati politikusok könnyes szemekkel
Ukrajnát mondanak, valójában zsákmányt mondanak.
Mester – A
helyzet a becsületesen gondolkodó ember számára a napnál világosabb? Ukrajna a Nyugat
számára egy félig-meddig megszerzett zsákmány, és a geopolitikai mohóság attól
sem retten, hogy ezzel a harmadik világháborút kockáztatja.
Kapitány –
Szegény Nyugat talán joggal fél attól, hogy ha most enged a vesztes, t. i. a
hidegháborút elvesztő Oroszországnak, akkor lélektanilag, de talán reálisan
megkérdőjeleződik az egész győzelme, közeleg egy új Saigon és egy új Kabul?
Mester – Nem
hiszem, hogy hasonló megszégyenítés várna Amerikára Európában, de szeretném hinni,
hogy Ukrajnában helyreáll a béke, a testvériség, az értelmes élet és ez
lépésről-lépésre átterjed egész Európára.
* * *