Kapitány –
OK, hasznos dolog egy techóriás vagy techtörpe mesterséges intelligenciája, de
én a sajátomat akarom!
Doktornő –
Minek ez a birtoklási vágy? Gondolod, hogy egy magán AI okosabb meg hasznosabb tudna
lenni, mint egy profi közösségi AI?
Professzor
asszony – Furcsállom, fiatal barátnőm, hogy te, aki gyakran liberális elveket
vallasz, most inkább a közösségit javaslod, a magánnal szemben.
Kapitány –
Drága professzor asszonyom, ne engedd meg, hogy jelen esetben megtévesszen a
közösségi szó. Hisz ezek az ún. közösségi AI-k egytől-egyig magáncégek
tulajdonai. Közben engem nem a tulajdonforma zavar, hanem az intimitás, de úgy
is mondhatom: a szuverenitás hiánya.
Mester –
Megértelek, bátor kapitányunk! Zavar a „Két úr szolgája”-szituáció,
különösen, hogy jelen esetben a szolga nem két, hanem két milliárd urat szolgál
ki.
Professzor
asszony – Ezt most már nem szolgának, hanem asszisztensnek hívják.
Doktornő –
Azért az okostelefonokon a Google mégis szolgát („valet”) biztosít. És van
benne valami báj. Eszembe juttatja Jeant, a legendás komornyikot.
Professzor
asszony – Szerintem a névtől és a tulajdonformától függetlenül, ez az új
forradalmi szolgáltatás a lényeg, amely a tudásból egy hétköznapi csodafegyvert
csinál. De ma még csak sejtjük, mit fog jelenteni ez.
Kapitány –
Csakugyan, mit? Egy mindig velünk tartó szuperenciklopédia, amely nagyrészt
fölöslegessé teszi majd az iskolát?
Professzor
asszony – Szó sincs erről. Szerintem a mindenféle kérdésre választ adó „csetbot”,
értsd: csevejrobot a mesterséges intelligencia passzív, triviális alkalmazása
marad. Az egyik legfontosabb alkalmazás az egészségügyi AI lesz, amely teljesen
átalakítja majd az egészségvédelmet, az egészséges életmódra való neveléstől
kezdve, a megelőzés ésen át, a korai diagnosztikáig. Ez valóban megteremtheti
annak lehetőségét, hogy egészségben éljük le a nekünk megadatott 111 évet.
Mester –
Alapvetően egyetértek veled, tanult barátunk, de kissé romantikus elképzelés,
hogy önmagában elég lenne az egészségügyi AI az egészségben és boldogságban
megélt 111 évhez. Még egy sor hasonló hatású AI-ra lesz szükség, hogy a rend, a
szabadság és az igazságosság harmóniában érvényesüljön a társadalomban. És még
szó nem esett a várható óriási kockázatokról, a várható iszonyatos harcokról.
Doktornő –
Bizony, minden lesz, de legyetek biztosak, hogy leginkább bámulatos haladás.
Mert ilyen a szabad és kreatív ember. Közben maradjunk realisták. Ezek a
világátalakító AI-k nem magányos zsenik munkái, hanem valóban techóriások
küldetése.
Mester – Én
nem látom az embert elidegenítőnek a perspektívát. Szeretném hinni, hogy
kapitány barátunk jogos álma is teljesül: idővel minden egyes ember kaphat
saját egyéni AI-t is, sőt kettőt
Kapitány –
Köszönöm a biztatást, drága Mester! Ezt már szinte ígéretnek érzem. De miért
kellene nekem két AI?
Mester –
Azért, mert az egyik lesz a szolgád, bocsánat, az asszisztensed. A másik pedig
a lassan, de szépen készülő másolatod. Elektronikus alteregód, amelyet
biológiai halál nem fenyeget.
Professzor
asszony – Fölöttébb izgalmas ötlet, éspedig teljesen reális terv! Hiszen az AI
is „csak” egy szoftver, amelynek megvásárlását ma valóban csak nagy cégek és
szervezetek tudják megengedni maguknak, de ismerve a szoftver-világ
dinamikáját, biztosra vehető, hogy az AI egyre több magánember számára is
megvásárolható lesz.
Kapitány – Semmi
gond, hozzá vagyunk szokva, hogy csak az érdemdús emberek jutnak bizonyos
javakhoz. Hogy az elektronikus alteregó csak egyesek privilégiuma lesz,
alapvetően nem változtat a világ mai helyzetén.
Doktornő –
Kérlek, ne legyünk ennyire szkeptikusok. Higgyük el, hogy az irány mégis egy
jobb világ. A magam részéről én inkább a magán AI-k nehézségét a tanulás
biztosításában látom. Ez, ami nem gond a techóriások által „nevelt” AI-k
esetében.
Professzor
asszony – Lehet, hogy a kutyaiskolák mintájára létrejönnek majd házi AI-k
képzésére szakosodott iskolák.
Mester – Hallgatlak
titeket, és örvend a szívem. Hát, nem lehet nem szeretni ezt a társaságot.
Kíváncsi lennék, hogy festene majdani másolataink találkozása.
