Mester – Egy
nagy öreg bölcs érezte, hogy földi útja végére ért. Nyugodtan, mosolyogva
feküdt, és alig hallhatóan mondta: „Csatlakozom az előttem szólóhoz…”
Tanítványai zavartan összenéztek, tán már hallucinál a Mester? A legbátrabb oda
hajolt, és tisztelettel megkérdezte: „De ki szólt, Mester? És mit szólt?” A
bölcs kissé kinyitotta szemét: „Egy távoli visszhang mesél arról, hogy
kezdetben volt az Ige… Azóta sok szót vetettünk, sok szót háborúztunk, sok
szótéglát raktunk bele a Bábel-toronyba. Sok bölcs is tanította az embereket, bár
ami számít náluk, az a csend… Hosszú életem volt, de az nem volt elég ahhoz,
hogy megtudjam, ki volt az, és hogy mit is rendelt pontosabban a kezdetben. Ezért
szavaimat ne úgy értsétek, mintha azt a fel nem tört Igét írnám alá, mint egy
petíciót… Egyszerűen magam, vagyis az, ami belőlem véget ér, csatlakozik a
kezdethez. Mi majd ott folytatjuk vitáinkat. Ti meg itt folytassátok!” A bölcs
szeme barátságosan nevetett.
* * *
