2016. december 11., vasárnap

A bölcs búcsúja – A Mester mesélte



Mester – Egy nagy öreg bölcs érezte, hogy földi útja végére ért. Nyugodtan, mosolyogva feküdt, és alig hallhatóan mondta: „Csatlakozom az előttem szólóhoz…” Tanítványai zavartan összenéztek, tán már hallucinál a Mester? A legbátrabb oda hajolt, és tisztelettel megkérdezte: „De ki szólt, Mester? És mit szólt?” A bölcs kissé kinyitotta szemét: „Egy távoli visszhang mesél arról, hogy kezdetben volt az Ige… Azóta sok szót vetettünk, sok szót háborúztunk, sok szótéglát raktunk bele a Bábel-toronyba. Sok bölcs is tanította az embereket, bár ami számít náluk, az a csend… Hosszú életem volt, de az nem volt elég ahhoz, hogy megtudjam, ki volt az, és hogy mit is rendelt pontosabban a kezdetben. Ezért szavaimat ne úgy értsétek, mintha azt a fel nem tört Igét írnám alá, mint egy petíciót… Egyszerűen magam, vagyis az, ami belőlem véget ér, csatlakozik a kezdethez. Mi majd ott folytatjuk vitáinkat. Ti meg itt folytassátok!” A bölcs szeme barátságosan nevetett.


* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése