2018. április 9., hétfő

2018 – Az új fejezet


Mester – Nos, keservesen, de túl vagyunk a választáson. Látjuk, a társadalom nagy része traumatizáló meglepetésként éli meg az eredményeket. Közben a parlamenti viszonyok szinte teljesen azonosak maradnak. A frakciók 1-2 fővel nőnek vagy csökkennek. Igaz ez a Fidesz esetében a kétharmad visszaállását is jelenti. Ezek ismeretében is fenntartod, kedves professzor asszony, próféciádat új fejezetről a legújabb kori magyar történelemben.
Professzor – Véleményemet fenntartom, hiszen semmi olyan nem történt, nem is történhetett 24 óra alatt, ami sejtésem megváltoztatására kényszerítene. Ugyanakkor ma nem mondhatom, hogy lám, eltaláltam. Ehhez hosszú hónapok, ha nem évek kellenek.
Mester – Érthető az álláspontod. De kíváncsiak vagyunk, mégis, mire gondolsz, amikor új fejezetről beszélsz?
Professzor – Abban biztos voltam, hogy ezzel a választással eljutunk egy jelentős cezurához. Azt nem tudtam, nem tudhattam, mi lesz a választás eredménye.
Kapitány – Látjuk, ezt senki, de még a közvélemény-kutatók sem tudták…
Professzor – Az viszont számomra nem volt kétséges, hogy bármelyik forgatókönyv drámai következményekkel jár, de főleg leleplezi az elmúlt évtizedek igazi gyalázatát: azt, hogy a nép, mint politikai szereplő, eltűnt a színpadról…
Kapitány – Pedig főleg róla beszél mindenki, őrá esküszik, őrá hivatkozik.
Professzor – A nép tényező maradt. Keményen manipulálják, de éppen azért manipulálják, mert tényező. De nem szereplő…
Doktor – Miért, volt valaha is szereplő?
Professzor – Igaz, inkább kegyelmi helyzetekben kel fel a nép: forradalmakban, háborúban, árvízkor. Mindig akkor, amikor nagy a baj, nagy áldozatokra, hős tettekre van szükség…
Doktor – Kissé romantikus vízió… Én sokkal szkeptikusabb vagyok. Ma egy egészen jó cikket olvastam az Indexben erről a csodálatos népről. Emlékezetből idézem: A választók többségét nem zavarja Mészáros Lőrinc, Semjén Zsolt, Kósa Lajos, Rogán Antal, Németh Szilárd, Habony Árpád vagy Matolcsy György. Az ország felét nem zavarja, hogy mutyikkal és haveroknak mennek a súlyos milliárdok, hogy több miniszter és vezető (illetve rokonsága) nem képes becsületesen elszámolni vagyonával és egyéb bizniszeivel. Az ország nagy részét nem érdeklik a tények, vevő a gyűlöletre. Az ország elsöprő többségét nem zavarja, hogy a kórházakban órákat kell arra is várni, hogy az emberhez szóljanak, hogy gyalázatos módon a legalapvetőbb szükségletek (szappan, vécépapír, gyógyszerek, működő lift) sincsenek biztosítva. Nem gond az sem, hogy az állami iskolák nagy részében a gyerekeik nem kapnak korszerű tudást. Nem háborodnak fel, hogy a miniszterelnök hóbortjai miatt tíz- és százmilliárdok mennek el üresen álló stadionokra, üresen járó felcsúti kisvasútra, császári rezidenciákra, a klientúra hízlalására, eszelős úrizásra. Nem háborodnak fel, hogy a közmédia ontja a pártpropagandát…
Kapitány – Sajnos, ezekben a vádakban sok a jogos elem, de még sajnálatosabb, hogy akik ezeket harsogják nem a makulátlanságukról híresek. Mi több, ők is kettős mércét alkalmaznak mindenben, gyűlölni, karaktert gyilkolni is mesteri fokon tudnak…
Professzor – Fiatal barátnőnk panaszában engem más zavar: azért ne ostorozzuk ezekkel a választók, a nép többségét! Ne feledjük: a Fideszre a teljes lakosságnak csupán harmada szavazott, és ezek egy része nem saját hibájából szinte semmit nem tud a csúnya dolgokról, egy kis része pedig csak nagyon fanyalogva, de jól felfogott érdekében, hiszen ilyen senki mástól nem remélhet ekkora adó és egyéb kedvezményeket.
Kapitány – Erre én is nagyon kíváncsi lennék, hogy a vagyonosok hány százaléka szavazott a Fideszre.
Mester – Valóban, ma Magyarországon több százezer ember mondható vagyonosnak, és én is el tudom képzelni, hogy azok 80-90%-a, minden esetleges ideológiai és kulturális fenntartása ellenére most a Fideszre szavaz. Ugyancsak 80-90%-ban szavazhatnak a Fideszre azok, akik rájöttek, hogy mélyen vallásosak, no, persze, nem muszlimok… Mégis, a legfontosabb és legizgalmasabb kérdés ma az, amit tanult barátnőnk is érintett: miért lépett le a politikai színpadról a nép, és hogyan lehetne újra odasegíteni. Mert ez a bizonyos új fejezet csak így lesz egy szép fejezet.

* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése