Mester –
Nos, keservesen, de túl vagyunk a választáson. Látjuk, a társadalom nagy része
traumatizáló meglepetésként éli meg az eredményeket. Közben a parlamenti
viszonyok szinte teljesen azonosak maradnak. A frakciók 1-2 fővel nőnek vagy
csökkennek. Igaz ez a Fidesz esetében a kétharmad visszaállását is jelenti.
Ezek ismeretében is fenntartod, kedves professzor asszony, próféciádat új
fejezetről a legújabb kori magyar történelemben.
Professzor
– Véleményemet fenntartom, hiszen semmi olyan nem történt, nem is történhetett
24 óra alatt, ami sejtésem megváltoztatására kényszerítene. Ugyanakkor ma nem
mondhatom, hogy lám, eltaláltam. Ehhez hosszú hónapok, ha nem évek kellenek.
Mester – Érthető
az álláspontod. De kíváncsiak vagyunk, mégis, mire gondolsz, amikor új
fejezetről beszélsz?
Professzor
– Abban biztos voltam, hogy ezzel a választással eljutunk egy jelentős
cezurához. Azt nem tudtam, nem tudhattam, mi lesz a választás eredménye.
Kapitány –
Látjuk, ezt senki, de még a közvélemény-kutatók sem tudták…
Professzor
– Az viszont számomra nem volt kétséges, hogy bármelyik forgatókönyv drámai
következményekkel jár, de főleg leleplezi az elmúlt évtizedek igazi gyalázatát:
azt, hogy a nép, mint politikai szereplő, eltűnt a színpadról…
Kapitány –
Pedig főleg róla beszél mindenki, őrá esküszik, őrá hivatkozik.
Professzor
– A nép tényező maradt. Keményen manipulálják, de éppen azért manipulálják,
mert tényező. De nem szereplő…
Doktor – Miért,
volt valaha is szereplő?
Professzor
– Igaz, inkább kegyelmi helyzetekben kel fel a nép: forradalmakban, háborúban,
árvízkor. Mindig akkor, amikor nagy a baj, nagy áldozatokra, hős tettekre van
szükség…
Doktor –
Kissé romantikus vízió… Én sokkal szkeptikusabb vagyok. Ma egy egészen jó
cikket olvastam az Indexben erről a csodálatos népről. Emlékezetből idézem: A
választók többségét nem zavarja Mészáros Lőrinc, Semjén Zsolt, Kósa Lajos,
Rogán Antal, Németh Szilárd, Habony Árpád vagy Matolcsy György. Az ország felét
nem zavarja, hogy mutyikkal és haveroknak mennek a súlyos milliárdok, hogy több
miniszter és vezető (illetve rokonsága) nem képes becsületesen elszámolni
vagyonával és egyéb bizniszeivel. Az ország nagy részét nem érdeklik a tények, vevő
a gyűlöletre. Az ország elsöprő többségét nem zavarja, hogy a kórházakban
órákat kell arra is várni, hogy az emberhez szóljanak, hogy gyalázatos módon a
legalapvetőbb szükségletek (szappan, vécépapír, gyógyszerek, működő lift)
sincsenek biztosítva. Nem gond az sem, hogy az állami iskolák nagy részében a
gyerekeik nem kapnak korszerű tudást. Nem háborodnak fel, hogy a miniszterelnök
hóbortjai miatt tíz- és százmilliárdok mennek el üresen álló stadionokra,
üresen járó felcsúti kisvasútra, császári rezidenciákra, a klientúra
hízlalására, eszelős úrizásra. Nem háborodnak fel, hogy a közmédia ontja a
pártpropagandát…
Kapitány –
Sajnos, ezekben a vádakban sok a jogos elem, de még sajnálatosabb, hogy akik
ezeket harsogják nem a makulátlanságukról híresek. Mi több, ők is kettős mércét
alkalmaznak mindenben, gyűlölni, karaktert gyilkolni is mesteri fokon tudnak…
Professzor
– Fiatal barátnőnk panaszában engem más zavar: azért ne ostorozzuk ezekkel a
választók, a nép többségét! Ne feledjük: a Fideszre a teljes lakosságnak csupán
harmada szavazott, és ezek egy része nem saját hibájából szinte semmit nem tud
a csúnya dolgokról, egy kis része pedig csak nagyon fanyalogva, de jól
felfogott érdekében, hiszen ilyen senki mástól nem remélhet ekkora adó és egyéb
kedvezményeket.
Kapitány –
Erre én is nagyon kíváncsi lennék, hogy a vagyonosok hány százaléka szavazott a
Fideszre.
Mester –
Valóban, ma Magyarországon több százezer ember mondható vagyonosnak, és én is
el tudom képzelni, hogy azok 80-90%-a, minden esetleges ideológiai és
kulturális fenntartása ellenére most a Fideszre szavaz. Ugyancsak 80-90%-ban
szavazhatnak a Fideszre azok, akik rájöttek, hogy mélyen vallásosak, no,
persze, nem muszlimok… Mégis, a legfontosabb és legizgalmasabb kérdés ma az,
amit tanult barátnőnk is érintett: miért lépett le a politikai színpadról a nép,
és hogyan lehetne újra odasegíteni. Mert ez a bizonyos új fejezet csak így lesz
egy szép fejezet.
