Kapitány –
Évek óta folynak a viták Nagy-Britanniában: kilépni vagy nem kilépni. Napokon
belül eldől, mire szavaznak a brit állampolgárok. Szinte kár addig spekulálni
és tippelni. Az viszont izgalmas és fontos kérdés, miért volt ez az egész, illetve,
mi lesz a folytatás?
Professzor
– Egyetértek, hogy a mély összefüggések fontosabbak, mint a politika napi
hírei, de ennek a referendumnak a szokásos napi híreknél nagyobb lesz a
jelentősége. És egyébként is, tippelni jó játék, nem? Borítékoljuk tippjeinket!
Doktor –
Minek borítékoljuk? Négyünk véleménye bizonyosan nem jut el a britekhez, hogy
befolyásoljuk őket. Én biztosra veszem, hogy bent maradnak.
Kapitány –
Az utóbbi napok hírei alapján azt kezdem hinni, hogy a kilépés nyer.
Professzor
– Én is azt hiszem, hogy ugyan minimális többlettel, de a bennmaradás győz.
Mester – Én
nem látom megjósolhatónak az eredmény, ezért nem tippelnék. Én csak annyit
látok, hogy a pro és kontra erők két szinten mozognak. Az egyik szint a
tömegpszichológia. Itt két erős motiváló erő hat egymás ellen. Az egyik oldalon
van a dac, sőt a harag, az ellenkezés, a változtatás igénye. A másik, amely
sokszor erősebbnek bizonyul: a félelem a változástól. Tehát ezen a szinten az első
a kilépést, a második a bennmaradást támogatja. És jelenleg itt kétségtelenül az első erősebb. De van a másik szint: és ez a tudatos
érdekérvényesítés. Beleszólnak kemény gazdasági, de igen súlyos geopolitikai
érdekek is, erős csoport- és pártérdekek stb. Mindezt a politika és a média
közvetíti, manipulálja, ködösíti, vezérli. Itt már az állás egyértelműen a
bennmaradásnak kedvez…
Professzor
– De igazából milyen erők állhatnak itt szemben egymással? Kinek köszönhetjük
ezt az egész közjátékot, amely kellően elbonyolítja az amúgy is nagy bajban
lévő Európai Unió helyzetét?
Mester –
Erő mindenre van, és mindennek az ellenkezőjére is. Vannak erők a kilépés mellett,
és vannak erők a bennmaradás mellett. Az egész egy ártatlannak látszó pókerjátszmaként kezdődött el, amelyet Cameron vállalt be néhány brit
követelés érdekében. Csak későn kapott észbe, hogy ezzel veszélyes
szellemet engedett ki a palackból.
Kapitány –
Ezért ebben a témában ő maga sokáig se köpni, se nyelni nem tudott…
Doktor –
Szerintem zseniális játékos, és mindent el fog érni, amit akart, és végül bent
tartja Nagy-Britanniát az Unióban. Ez pedig csak hasznára válna az európai
integrációnak. Ha netán Nagy-Britannia kilépne, ezzel megpecsételődne az Unió
sorsa. Egész Dél-Európa, Franciaországgal egyetemben egy gazdasági csődtömeg.
Németország magához öleli a kelet-európai félgyarmatait… Nem is merem
folytatni…
Professzor
– Nem értek egyet veled, fiatal barátnőm. Én egyáltalán nem tartanám
tragédiának, ha Nagy-Britannia kilépne az Unióból, hiszen soha nem érezte magát
egy közösségben a kontinenssel. Én hajlamosabb vagyok egy jóval pozitívabb
forgatókönyvet vizionálni. A britek kikiáltják a köztársaságot, és csatlakoznak
az USA-hoz annak ötvenegyedik államaként, hacsak Skócia és Wells nem indulnak
külön utakon, vagy ide, vagy oda…
Mester –
Pontosan ezekre és az ezekhez hasonló további forgatókönyvekre gondolok én is,
amikor a mélyben munkálkodó nagy összefüggésekre hivatkoztam a napi
eseményekkel szemben. Minden felvázolt és fel nem vázolt apokaliptikus és
romantikus alternatíva hosszú ideig megmarad, mert ezeket semmilyen politikai
performánsz nem tűntetheti el. Fontos ezeket ismerni, és azokhoz mérhető
felelősséggel, bátorsággal és innovációval építeni jövőnket.
* * *
