2016. június 7., kedd

Brexit or not brexit

Kapitány – Évek óta folynak a viták Nagy-Britanniában: kilépni vagy nem kilépni. Napokon belül eldől, mire szavaznak a brit állampolgárok. Szinte kár addig spekulálni és tippelni. Az viszont izgalmas és fontos kérdés, miért volt ez az egész, illetve, mi lesz a folytatás?
Professzor – Egyetértek, hogy a mély összefüggések fontosabbak, mint a politika napi hírei, de ennek a referendumnak a szokásos napi híreknél nagyobb lesz a jelentősége. És egyébként is, tippelni jó játék, nem? Borítékoljuk tippjeinket!
Doktor – Minek borítékoljuk? Négyünk véleménye bizonyosan nem jut el a britekhez, hogy befolyásoljuk őket. Én biztosra veszem, hogy bent maradnak.
Kapitány – Az utóbbi napok hírei alapján azt kezdem hinni, hogy a kilépés nyer.
Professzor – Én is azt hiszem, hogy ugyan minimális többlettel, de a bennmaradás győz.
Mester – Én nem látom megjósolhatónak az eredmény, ezért nem tippelnék. Én csak annyit látok, hogy a pro és kontra erők két szinten mozognak. Az egyik szint a tömegpszichológia. Itt két erős motiváló erő hat egymás ellen. Az egyik oldalon van a dac, sőt a harag, az ellenkezés, a változtatás igénye. A másik, amely sokszor erősebbnek bizonyul: a félelem a változástól. Tehát ezen a szinten az első a kilépést, a második a bennmaradást támogatja. És jelenleg itt kétségtelenül az első erősebb. De van a másik szint: és ez a tudatos érdekérvényesítés. Beleszólnak kemény gazdasági, de igen súlyos geopolitikai érdekek is, erős csoport- és pártérdekek stb. Mindezt a politika és a média közvetíti, manipulálja, ködösíti, vezérli. Itt már az állás egyértelműen a bennmaradásnak kedvez…
Professzor – De igazából milyen erők állhatnak itt szemben egymással? Kinek köszönhetjük ezt az egész közjátékot, amely kellően elbonyolítja az amúgy is nagy bajban lévő Európai Unió helyzetét?
Mester – Erő mindenre van, és mindennek az ellenkezőjére is. Vannak erők a kilépés mellett, és vannak erők a bennmaradás mellett. Az egész egy ártatlannak látszó pókerjátszmaként kezdődött el, amelyet Cameron vállalt be néhány brit követelés érdekében. Csak későn kapott észbe, hogy ezzel veszélyes szellemet engedett ki a palackból.
Kapitány – Ezért ebben a témában ő maga sokáig se köpni, se nyelni nem tudott…
Doktor – Szerintem zseniális játékos, és mindent el fog érni, amit akart, és végül bent tartja Nagy-Britanniát az Unióban. Ez pedig csak hasznára válna az európai integrációnak. Ha netán Nagy-Britannia kilépne, ezzel megpecsételődne az Unió sorsa. Egész Dél-Európa, Franciaországgal egyetemben egy gazdasági csődtömeg. Németország magához öleli a kelet-európai félgyarmatait… Nem is merem folytatni…
Professzor – Nem értek egyet veled, fiatal barátnőm. Én egyáltalán nem tartanám tragédiának, ha Nagy-Britannia kilépne az Unióból, hiszen soha nem érezte magát egy közösségben a kontinenssel. Én hajlamosabb vagyok egy jóval pozitívabb forgatókönyvet vizionálni. A britek kikiáltják a köztársaságot, és csatlakoznak az USA-hoz annak ötvenegyedik államaként, hacsak Skócia és Wells nem indulnak külön utakon, vagy ide, vagy oda…
Mester – Pontosan ezekre és az ezekhez hasonló további forgatókönyvekre gondolok én is, amikor a mélyben munkálkodó nagy összefüggésekre hivatkoztam a napi eseményekkel szemben. Minden felvázolt és fel nem vázolt apokaliptikus és romantikus alternatíva hosszú ideig megmarad, mert ezeket semmilyen politikai performánsz nem tűntetheti el. Fontos ezeket ismerni, és azokhoz mérhető felelősséggel, bátorsággal és innovációval építeni jövőnket.



 * * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése