2018. augusztus 5., vasárnap

A Wiesel-dilemma


Kapitány – Egy komoly – és mi tagadás, fölöttébb kényes – kérdésen töprengek. Szívesen megosztom veled, tanult barátnőm, mert te annyira bölcs vagy. Szerencse, hogy még csak ketten vagyunk, a Mester és a drága doktornő annyira érzékeny ebben a témában. Nos, olvasom, hogy vandálok összefirkálták Elie Wiesel szülő-, most emlékházát Máramarosszigeten. Elitélendő, sunyi cselekedet, de mégis, mondhatni jelentéktelen ügy. Igen ám, de ez nyomban megjelenik szinte minden médiában, éspedig mint antiszemita gaztett. A kérdésem elvi, és nem szeretnék a konkrét eset részleteivel foglalkozni. Ha valaki igen lesújtót mond egy zsidóra (kevés lesújtóbbat tudok elképzelni, mint azt, hogy lenacizza), akkor ez már automatikusan antiszemitizmus?
Professzor – Igen, nem meglepő módon, én is láttam a hírt. Azt mondod, tekintsünk el a konkrét esettől. Ha eltekintünk, és teljesen elvontan keresünk választ a kérdésedre, azt mondanám: nem, ha egy zsidóra azt mondod, hogy gazember, mert gazemberségeket csinált, ennek semmi köze az antiszemitizmushoz. De ha azt mondod: „Te gazember zsidó, mind ilyenek vagytok!”, ez már kétség nélkül antiszemitizmus.
Kapitány – Megnyugtat a válaszod. Magam is így gondoltam, de akartam valami megerősítést, nem véletlenül.
Professzor – Hát, ha nem így lenne, akkor az lenne a helyzet, hogy a zsidók valamilyen különleges immunitást élveznek, rólak jót vagy semmit…
Kapitány – Pontosan így gondolom én is. Megerősítésre pedig azért volt szükségem, mert az a benyomásom, hogy hallgatólagosan, informálisan mégis létezne ilyen immunitás. Feltűnő, hogy minden hasonló esetben a közvélemény, de különösen a véleményformáló média meg résen lévő civil szervezetek azonnal farkast kiáltanak, de a hatóság is teljes gőzzel neki esik a nyomozásnak, a bíróság sem nagyon mérlegel.
Professzor – Ó, tudom, drága kapitányom, hogy kedveled az összeesküvés-elméleteket, de ne rugaszkodjunk túlzottan a valóságtól. És egyébként is merőben elvi síkon kerestünk választ kérdésedre.
Kapitány – Meg is nyugtatott ez a válasz. Így Wieselt is tudom magamban mentesíteni, hogy egy megátalkodott antiszemita lenne. Mert annak alapján, amiket mondott a kedves Bernie Madoffról, ahogy a pokolba küldte, erre kellene gondolni.


Professzor – Meg lehet érteni Wiesel indulatát. Madoff majd az összes pénzét elbukta a Wiesel-alapítványnak.
Kapitány – No, de antiszemitizmus nélkül is jócskán marad Wiesel számláján. Tudjuk, sokan istenítik, a holokauszt lelkiismeretének kiáltják ki, de tudnivaló, hogy megítélése enyhén szólva ellentmondásos. Vagyis nem lehet csodálkozni, hogy sokakat bosszant, sért ez az igen támogatott Wiesel-kultusz.
Professzor – Bevallom, erről az emberről én nagyon keveset tudok, és nem is érdekel különösebben az ő története meg megítélése. Ezer fontosabb személy meg téma vá megismerésre… Ami pedig a holokauszt lelkét illeti, nekem a kedvencem, és a tájolópontom Primo Levi. Egyszerűen szeretem, fájóan szeretem.
Kapitány – Ismerem könyveit, meg tragikus életét. Én is kedvelem, és nagyra tartom. Sok-sok ilyen ember kellene. De szememben Wiesel nem ilyen. Rászolgált ellentmondásos hírére, de éppen ez mutatja meg, mennyire elhibázott közállapotaink antiszemitizmus-kezelése.
Professzor – Egyetértek veled, és úgy gondolom, hogy ez a kezelés borzasztóan kontra produktív, és ezt egyre jobban fogjuk látni. Nem lenne szabad visszaélni az antiszemitizmus vádjával, de mégy gyanújával sem, amíg nincs erre nyomos bizonyíték. Addig is marad a garázdaság, a rongálás, a becsületsértés stb. Vastag a Btk. Mellesleg utálom a falfirkákat.
  
Primo Levi



* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése