Kapitány –
Egy komoly – és mi tagadás, fölöttébb kényes – kérdésen töprengek. Szívesen
megosztom veled, tanult barátnőm, mert te annyira bölcs vagy. Szerencse, hogy
még csak ketten vagyunk, a Mester és a drága doktornő annyira érzékeny ebben a
témában. Nos, olvasom, hogy vandálok összefirkálták Elie Wiesel szülő-, most
emlékházát Máramarosszigeten. Elitélendő, sunyi cselekedet, de mégis, mondhatni
jelentéktelen ügy. Igen ám, de ez nyomban megjelenik szinte minden médiában,
éspedig mint antiszemita gaztett. A kérdésem elvi, és nem szeretnék a konkrét
eset részleteivel foglalkozni. Ha valaki igen lesújtót mond egy zsidóra (kevés
lesújtóbbat tudok elképzelni, mint azt, hogy lenacizza), akkor ez már
automatikusan antiszemitizmus?
Professzor
– Igen, nem meglepő módon, én is láttam a hírt. Azt mondod, tekintsünk el a
konkrét esettől. Ha eltekintünk, és teljesen elvontan keresünk választ a
kérdésedre, azt mondanám: nem, ha egy zsidóra azt mondod, hogy gazember, mert
gazemberségeket csinált, ennek semmi köze az antiszemitizmushoz. De ha azt
mondod: „Te gazember zsidó, mind ilyenek vagytok!”, ez már kétség nélkül
antiszemitizmus.
Kapitány –
Megnyugtat a válaszod. Magam is így gondoltam, de akartam valami megerősítést,
nem véletlenül.
Professzor
– Hát, ha nem így lenne, akkor az lenne a helyzet, hogy a zsidók valamilyen
különleges immunitást élveznek, rólak jót vagy semmit…
Kapitány –
Pontosan így gondolom én is. Megerősítésre pedig azért volt szükségem, mert az
a benyomásom, hogy hallgatólagosan, informálisan mégis létezne ilyen immunitás.
Feltűnő, hogy minden hasonló esetben a közvélemény, de különösen a véleményformáló
média meg résen lévő civil szervezetek azonnal farkast kiáltanak, de a hatóság
is teljes gőzzel neki esik a nyomozásnak, a bíróság sem nagyon mérlegel.
Professzor
– Ó, tudom, drága kapitányom, hogy kedveled az összeesküvés-elméleteket, de ne
rugaszkodjunk túlzottan a valóságtól. És egyébként is merőben elvi síkon
kerestünk választ kérdésedre.
Kapitány –
Meg is nyugtatott ez a válasz. Így Wieselt is tudom magamban mentesíteni, hogy
egy megátalkodott antiszemita lenne. Mert annak alapján, amiket mondott a
kedves Bernie Madoffról, ahogy a pokolba küldte, erre kellene gondolni.
Professzor
– Meg lehet érteni Wiesel indulatát. Madoff majd az összes pénzét elbukta a
Wiesel-alapítványnak.
Kapitány –
No, de antiszemitizmus nélkül is jócskán marad Wiesel számláján. Tudjuk, sokan
istenítik, a holokauszt lelkiismeretének kiáltják ki, de tudnivaló, hogy
megítélése enyhén szólva ellentmondásos. Vagyis nem lehet csodálkozni, hogy
sokakat bosszant, sért ez az igen támogatott Wiesel-kultusz.
Professzor
– Bevallom, erről az emberről én nagyon keveset tudok, és nem is érdekel
különösebben az ő története meg megítélése. Ezer fontosabb személy meg téma vá
megismerésre… Ami pedig a holokauszt lelkét illeti, nekem a kedvencem, és a
tájolópontom Primo Levi. Egyszerűen szeretem, fájóan szeretem.
Kapitány –
Ismerem könyveit, meg tragikus életét. Én is kedvelem, és nagyra tartom. Sok-sok
ilyen ember kellene. De szememben Wiesel nem ilyen. Rászolgált ellentmondásos
hírére, de éppen ez mutatja meg, mennyire elhibázott közállapotaink
antiszemitizmus-kezelése.
Professzor
– Egyetértek veled, és úgy gondolom, hogy ez a kezelés borzasztóan kontra
produktív, és ezt egyre jobban fogjuk látni. Nem lenne szabad visszaélni az
antiszemitizmus vádjával, de mégy gyanújával sem, amíg nincs erre nyomos
bizonyíték. Addig is marad a garázdaság, a rongálás, a becsületsértés stb.
Vastag a Btk. Mellesleg utálom a falfirkákat.
Primo Levi
* * *
