2088 – A világűr első újszülöttje – A professzor asszony próféciái

Professzor – Még ebben az évszázadban, talán éppen 2088-ban megszületik az első olyan ember, aki nem a Földön jön a világra. Nagy valószínűséggel ez kínai állampolgár lesz, és a Holdon születik majd.

* * *

2052 – A kutyák fele robot – A professzor asszony próféciái

Professzor – 2052-ben az emberek által tartott kutyák fele robotkutya lesz.

* * *

Összeesküvés-elméletek – Az új népvándorlás

Kapitány – Véletlenek pedig, tudjuk, nincsenek!

Doktor – Véletlen? Az van, csak a sátán műve!

Kapitány – Már bocsánatot kérek, de hogy is létezne az, ami annak műve, aki nem létezik, kedves doktornő!

Doktornő – Oké, megadom magam… Mesélj, mi tehát az oka annak, ami semmiképpen nem lehet a véletlen műve?

Kapitány – Hát mi? Az, ami ma a legújabb veszedelem, legalább is számunkra, a vén Európa lakosai számára: az új népvándorlás!

Doktor – Értem. Mostanában valóban divatos téma… A nemzetek védelmezői elemükben vannak…

Kapitány – Ez egy másik kérdés. Szerintem is botrány, ahogy kezelik a problémát, és nehéz megmondani, hogy melyik tábor szánalmasabb. De számomra maga a probléma kérdés. Azt semmiképpen nem lehet elintézni azzal, hogy divatos téma. A számok egyértelműek: ez már egy igazi masszív népvándorlás, amilyen nagyon rég óta nem volt…

Doktor – És ez az, ami nem a véletlen műve! Talán te sejted is, kinek a műve?

Kapitány – Bevallom, most semmilyen konkrét gyanúm nincs, de két dolog szerintem vitán felül áll. Az egyik: ez egy tudatosan manipulált folyamat. A második: a cél Európa gyengítése.

Doktor – A folyamat adott, és nem lehet kétségünk, hogy mindenki, akinek bármilyen eszköze van a hasonló folyamatok befolyásolására, igyekszik is befolyásolni azt, akár pro, akár kontra. Hogy ebben „az ezrek szimfóniájában” van-e egyvalaki, akinek akarata szerint alakulna az egész, ez vár erősen kétséges, egyszerűen nem életszerű…

Kapitány – Gondolhatod így… Csakhogy akkor nem jól gondolod. Persze, hogy boldog-boldogtalan belekontárkodik a folyamatba, de ez csak részleteket vagy lokális folyamatokat módosíthat… Felhúzhatsz egy 170 km-es vasfüggönyt, szinte semmi jelentősége nem lesz Európa szempontjából…

Doktor – Jó, lássuk akkor, kik az igazi rossz fiúk! A Moszad? Vagy tán Putyin?

Kapitány – Félő, hogy jelen esetben a 10 kis néger szituációja állt össze. A kemény mag bizonyára Bin Laden, Kadhafi és Asszad, de az elmúlt évtizedek tapasztalat alapján ki viseli szívén Európa sorsát? Amerika? Oroszország? Kína? Nem az a helyzet, hogy mindhárom egy ártatlan és hűséges vazallust akar ezen a kívánatos tájon?

Doktor – Tehát úgy gondolod, hogy halottak átka vezeti a minket elözönleni készülő néptömegeket?

Kapitány – Nem, nem néhány eszelős diktátor vagy terrorista vezér átka, hanem a gyarmatosítottak átka, az éhezők átka, az igazságtalanságban sínylődők átka, az Ebolától és a sok új Ebolától rettegők átka hajtja az embereket. De a Kaghafi, Asszad, Bin Laden és még sok egyéb klán emberei most igyekeznek tágra nyitni minden ajtót, és mutatják az irányt…

Összeesküvés-elméletek – A hatos titka

Kapitány – Jó ideig azt hittem, hogy előbb-utóbb megszokom ezeket a borzalmas combinókat a Körúton… De nem, egyre jobban bosszantanak, már-már dűhítenek…

Doktor – Pedig jobban tennéd, kedves barátom, ha nem izgatnád magadat ennyire, különösen olyan dolgok miatt, amelyeket nem tudsz megváltoztatni. Amúgy szerintem a combinók elegánsak, korszerűek, azt mondanám: ékszerei a budapesti közlekedésnek…

Kapitány – Te jó ég! Hogy mondhatsz ilyet? Lehet, hogy egy prospektusban elegánsaknak tűnnek, de szállj fel, és utazz rajtuk! Egyszerűen nem értem, hogyan lehet ennyire elsikkasztani a belső teret! Külső szélességük imponáló, de belül ilyen szűk villamost az életben nem láttam. Abszurd, elképesztő a helyzet: oldalanként egy ülés van, de így is képtelenség átmenni a székek között, ha már áll ott egy ember. És lássuk be, az nem várható el, hogy egy nagyváros legforgalmasabb vonalán senki ne álljon a székek között. Tetejében ezeken a magányos székeken sem lehet kényelmesen ülni, mert a lábaknak való hely felét elfoglalja a villamos oldalfalának félméteres dudorai. Hogy azok mire szolgálnak, mit rejtegetnek? Misztérium!...

Doktor – Jó, elismerem, sok belső tér vész el, és hogy miért, azt én sem tudom… De azért vannak egészen szelős részek is…

Kapitány – Ne is bosszants ezzel… Sokszor olyan elnéző tudsz lenni. Én meg azt mondom, hogy botrány, hogy ezért a beszerzésért valaki nem került hűvösre!

Doktor – Hú, hát ez azért meredek! Nem hiszem, hogy lehetne olyan sokakat érintő döntés, amely mindenkinek tessen. Akkor a döntéshozó előre is készülhet a dutyiba…

Kapitány – Ez ebben a formában színtiszta demagógia… És jelen esetben szerecsenmosdatás is. Mert a combinók beszerzése ma már ordító módon bűnös hiba volt!

Doktor – Gondolom, korrupcióra gyanakszol… Vagy hozzá nem értés esete forogna fenn?

Kapitány – Ez is, az is, és főleg érzéketlenség a naponta bumlizó emberek érzéseivl szemben… És a büntetlenség biztos tudata…

Doktor – Valójában én sem akarom védeni ezt a beszerzést, mert akármennyire is csodálkozol ezen, magam is gyakran szállok fel a hatosra, és engem is zavar mindaz, amit felsoroltál… Csakhogy én nem látom ennyire idegesítőnek, és biztosra veszem, hogy a tervezési fázisban a döntés jónak látszott. Biztos volt egy sor komoly érv…

Kapitány – Én is ilyesmire gyanakszom. És ha így lenne, kevésbé idegeskednék… Csakhogy soha sem fogjuk megtudni az igazságot…

Doktor – Nna, kíváncsivá teszel! Mire gondoltál? Lehet, hogy itt egy nagy titok van?

Kapitány – Bizony, lehet… Más magyarázata alig ha lehetne erre az abszurd kialakításra… Neked elmondom, de kérlek, senkinek ne add tovább!

Doktor – Ismersz engemet, vitéz bátyám, olyan vagyok, mint a sír!

Kapitány – Nos, szerintem ezekben a combinókban olyan alkatrészek vannak beépítve, amelyek együttesen egy hatalmas kör alakú radarrendszert képeznek. Tudod, mekkora balhét csapnak az oroszok a NATO-radarok miatt! Hát itt most sikerült elrejteni a történelem egyik legnagyobb radarját!

Doktor – Értem most már, miért kell így szorongani a szólóüléseken… Ez is érdekes elmélet...

Kapitány – Miért? Te milyen elméletet tudsz?

Doktor – Á, semmi, csak így csúszott ki a számon…

Kapitány – Ne alakoskodj, te rossz lány, te tudsz valamit, és titkolod jó öreg barátod előtt! Én meg, látod, mindent megosztok veled… Szép, mondhatnám…

Doktor – Jól van, kapitány uram, elmondom, csak ne duzzogjál… Az igazság az, hogy ez még nem ellenőrzött infó, és tudod, hogy én csak biztosra szeretek menni…

Kapitány – Biztos… Mi biztos ebben a mátrixvilágban… De bökd már ki, mit tudsz a combinók titkáról?

Doktor – E szerint is egy virtuális kör alakú rendszerről van szó, de értesüléseim szerint ez nem radar, hanem részecskegyorsító…

Kapitány – Megáll az ész! Zseniális!

Doktor – OK, de senkinek egy mukkot sem!

Kapitány – Így görbüljek meg!

* * *

Ki írja a görög tragédiát?

Kapitány – Szerintetek, barátaim, ki írja a görög tragédia szövegkönyvét?

Professzor – Már megbocsáss, harcedzett barátom, de te mire gyanakszol?

Kapitány – Mi tagadás, felmerült bennem, hogy az egész hercehurca, kirohanás, berohanás, nyilatkozatháború, de még a referendum is színjáték. Egy kiválóan megírt újkori tragédia…

Mester – Abban biztosak lehetünk, hogy sok szerző tüsténkedik a téma körül, és az lehet, hogy a mainstream média fegyelmezetten követi a szerzői utasításokat, de tudjuk, hogy a népek nem ennyire fegyelmezettek.

Doktor – Én is biztosra veszem, hogy a hangeffektusok tudatosan meg vannak erősítve, sőt, tudatosan vannak hangszerelve is. Számomra az az igazán izgalmas kérdés, hogy mekkora ebben Cíprász érdeme.

Professzor – Nehéz feltételezni, és még nehezebb elhinni, hogy Cíprász azért fokozza az ellenféllel koordináltan a drámai feszültséget, hogy annál könnyebben nyomhassa le az elkerülhetetlent a görög nép torkán. Az a logikus, hogy annyira akarja minimalizálni a további áldozatokat, hogy esélyt kapjanak a túlélésre.

Kapitány – Ahol politika van, ne keressünk hétköznapi logikát, erkölcsöt még kevésbé. Én biztos vagyok, hogy Cíprász minden opciót megvizsgál, és ezek között az is van, hogy most neki kitűnő alkalom kínálkozik a lelépésre, amivel a forró gesztenye a jobboldal kezébe kerülhet, és így viszont Cíprász 1-2-3 év múlva visszatérhet kétharmados többséggel. És ezért még nem is vádolhatjuk őt semmiféle populizmussal vagy machiavellizmussal. Ez színtiszta politika. Engem csak az érdekel, hogy ezeket ő magában gondolja-e végig, vagy a nagy ellenfél-kollégák ezeket nyíltan és „becsületesen” meghányják-vetik?

Doktor – Kerülj közéjük, megtudod. Addig viszont se te, se más nem fogja ezt megtudni.

Mester – Nem, határozottan nem helyes ez a defetizmus! Az igazság kiderítése olyan mint a halászat, és erre gondolva mondom: ne halat adjál, ne egy konkrét tényt tárj fel előttem, hanem taníts meg halászni. Magyarán: harcolni kell, és ki kell harcolni a döntéshozatal, minden közérdekű döntéshozatal átláthatóságát és elvszerűségét.

Kapitány – A cél világos, és lelkesítő, mester. Most azon nyomban harcba állunk, mind a négyen! És talán másokat is meg tudunk nyerni… De vajon segíteni fog ez a görögöken jövő héten? Nyár végéig?

Mester – Még kíméletes gúny is lenne a megjegyzésed, ha ilyesmit sugalltam volna. A felvetésem, amely mellesleg egyáltalán nem új, és nem az enyém, azért nem sorolható az utópiák műfajába, mert vállalom, magam mondom ki hozzá, hogy a politika ilyen átalakítása nem mehet végbe forradalom nélkül. És szokásomhoz híven azzal is kiegészítem, hogy új és békés forradalomra gondolok. Rossz belegondolni, mi lesz velünk, ha nem nyitjuk ki az utat előtte. És ébresztőt talán éppen ez a görög tragédia fúj, hangszerelés ide, hangszerelés oda…

* * *

Aranymondatok – Totalitarizmus és demokrácia

Professzor – Totalitarizmus az, amikor megmondják: te Pozsgai elvtársra szavazhatsz. Demokrácia az, amikor választhatsz Pozsgai és Szájer urak között.

* * *

A halálról

Kapitány – Kedves barátaim, nem szívesen terelem a beszélgetést ilyen nehéz és nyomasztó témára, mint az elmúlás, de mi tagadás, egyre gyakrabban jut eszembe… Végül is érthető, én vagyok körünkben a legidősebb…

Doktor – Drága kapitány, csak ne kacérkodj koroddal! Mindig is csodáltam bátorságodat, tettre készségedet, optimizmusodat! Szinte azt mondanám, szememben te lehetnél leginkább a fiatalság szimbóluma!

Kapitány – Elbűvölő vagy, mint mindig, fiatal barátnőm! Igen, a vérem pezseg… legalább néha… még… sokszor… Ha például ilyen szép fiatal lányt látok, mint te, vagy ha hideg pezsgőt töltök a poharamba… De az elmúlás gondolatai akkor is jönnek…

Professzor – Meglátogatnak azok engem is… Ilyenkor azzal próbálom felderíteni magamat, hogy a kisgyerekeket is élénken foglalkoztatja a halál… Szegények, ők hogyan birkóznak meg ezzel a kegyetlen gondolattal: anyám is meghalhat? apám is? és netán én is?

Kapitány – De ők előbb-utóbb józanul ráéreznek, hogy ez a kérdés számukra nem aktuális… Nem úgy, mint a játék, vagy, sajnos, a tanulás, meg egyebek…

Professzor – Bár ilyen idilli lenne minden gyermek sorsa… Sajnos a legtöbb gyermek a valóságban is szembesül halálesetekkel a családban vagy környezetében, és hány millió gyermek szemtanúja, szenvedője a háborúnak…

Doktor – Így igaz, de most, ha választ kellene keresni a kapitányt foglalkoztató kérdésekre, hagyjuk meg a gyerekeket az életnek, és nézzük meg ezt a láthatatlan valamit… De mi ez? Puszta pusztulás? Vagy kijárat? De hova?

Professzor – Minden, ami létezik, időben és térben véges…

Kapitány – Gyakorlatilag igen, elméletileg nem, vagy legalábbis nem feltétlenül… Elméletileg a Föld gravitációja végtelen mező… Talán nevetséges, de az enyém is az…  És hol van a határ gyakorlati és elméleti között… Vagyis hol az igazság?

Mester – A halál egy keresztút… Életünk az útlevelünk… Amely vagy erre, vagy arra, avagy amarra az útra szól… Gondolom én, bár nem merném mondani, hogy hiszem is… Talán inkább sejtem… És, mi tagadás, remélem…

Professzor – Szép gondolat. És erősen emlékeztet Orfeusz tanítására, ha jól értem… Igaz, ezer más hasonló hit is létezik…

Mester – Így igaz. Nem is ezer, milliószámra születtek emberi magyarázatok a halál misztériumára. Mindegyiket valakik tanították, és aki ilyet tanított, igaz válasznak tanította. Legelőször arra kellett bátorság, hogy azt mondjuk: ezek az igazságok vallási legendák. De ma már egy nagyobb bátorság kell, hogy kimondjuk: az egész világ egy egységes evolúciós folyamat…

Professzor – És ha valaki nagyon jó tanuló volt a Földön, felsőbb osztályba mehet?

Kapitány – De aki nem ütötte meg a megfelelő szintet, az osztályt ismétel, vagy reinkarnálódik egy új magzatba?

Doktor – Aki meg túl sokat rosszalkodott, elmehet rovarnak, esetleg nyúlnak?

Mester – Ajjaj, ki-kiben megszólalt volna saját sorsa?… Már bocsánat a tréfáért… De ez úgy sem számít… Amit érzünk, gondolunk, teszünk, egész életünk, az bizonyára számít... Bizonyára…

Kapitány – Vagy csak talán…

Professzor – Minden rejtély izgalmas kihívás az elme számára… Magam viszont leginkább arra számítok, hogy az új Emberhit segít majd fényt hozni ebbe is…

Kapitány – Majd… De én most vagyok itt kétségeimmel, szorongásommal…

Mester – Megértelek, kedves barátom, bár magam is csodálkoztam ezeken a rád nem jellemző érzéseken. Az ember azt gondolná, hogy leginkább a katonák és a filozófusok jutnak el a halál megvetéséig…

Kapitány – Én nem vagyok katona, hanem hajós kapitány, jól tudjátok… És sajnos, még kevésbé vagyok filozófus… Annak ellenére, hogy szeretem a bölcsességet..

Mester – Igazad, van kapitány, a halál – és nem kevésbé a halandók – megérdemlik, hogy komolyabban vegyük a kérdést. Csakhogy erre a súlyos témára rá kell hangolódni, fel kell készülni. Beszéljük meg, hogy később, de még a halottak napja előtt újra elmerülünk ebben. Addig is olvassatok erről, gyűjtsétek a bölcs gondolatokat!

* * *