Kapitány –
Szerintetek, barátaim, ki írja a görög tragédia szövegkönyvét?
Professzor
– Már megbocsáss, harcedzett barátom, de te mire gyanakszol?
Kapitány –
Mi tagadás, felmerült bennem, hogy az egész hercehurca, kirohanás, berohanás,
nyilatkozatháború, de még a referendum is színjáték. Egy kiválóan megírt újkori
tragédia…
Mester – Abban
biztosak lehetünk, hogy sok szerző tüsténkedik a téma körül, és az lehet, hogy
a mainstream média fegyelmezetten követi a szerzői utasításokat, de tudjuk,
hogy a népek nem ennyire fegyelmezettek.
Doktor – Én
is biztosra veszem, hogy a hangeffektusok tudatosan meg vannak erősítve, sőt,
tudatosan vannak hangszerelve is. Számomra az az igazán izgalmas kérdés, hogy mekkora
ebben Cíprász érdeme.
Professzor
– Nehéz feltételezni, és még nehezebb elhinni, hogy Cíprász azért fokozza az
ellenféllel koordináltan a drámai feszültséget, hogy annál könnyebben nyomhassa
le az elkerülhetetlent a görög nép torkán. Az a logikus, hogy annyira akarja
minimalizálni a további áldozatokat, hogy esélyt kapjanak a túlélésre.
Kapitány –
Ahol politika van, ne keressünk hétköznapi logikát, erkölcsöt még kevésbé. Én
biztos vagyok, hogy Cíprász minden opciót megvizsgál, és ezek között az is van,
hogy most neki kitűnő alkalom kínálkozik a lelépésre, amivel a forró gesztenye
a jobboldal kezébe kerülhet, és így viszont Cíprász 1-2-3 év múlva visszatérhet
kétharmados többséggel. És ezért még nem is vádolhatjuk őt semmiféle
populizmussal vagy machiavellizmussal. Ez színtiszta politika. Engem csak az
érdekel, hogy ezeket ő magában gondolja-e végig, vagy a nagy ellenfél-kollégák
ezeket nyíltan és „becsületesen” meghányják-vetik?
Doktor –
Kerülj közéjük, megtudod. Addig viszont se te, se más nem fogja ezt megtudni.
Mester –
Nem, határozottan nem helyes ez a defetizmus! Az igazság kiderítése olyan mint
a halászat, és erre gondolva mondom: ne halat adjál, ne egy konkrét tényt tárj
fel előttem, hanem taníts meg halászni. Magyarán: harcolni kell, és ki kell
harcolni a döntéshozatal, minden közérdekű döntéshozatal átláthatóságát és
elvszerűségét.
Kapitány –
A cél világos, és lelkesítő, mester. Most azon nyomban harcba állunk, mind a
négyen! És talán másokat is meg tudunk nyerni… De vajon segíteni fog ez a görögöken
jövő héten? Nyár végéig?
Mester –
Még kíméletes gúny is lenne a megjegyzésed, ha ilyesmit sugalltam volna. A
felvetésem, amely mellesleg egyáltalán nem új, és nem az enyém, azért nem
sorolható az utópiák műfajába, mert vállalom, magam mondom ki hozzá, hogy a
politika ilyen átalakítása nem mehet végbe forradalom nélkül. És szokásomhoz
híven azzal is kiegészítem, hogy új és békés forradalomra gondolok. Rossz
belegondolni, mi lesz velünk, ha nem nyitjuk ki az utat előtte. És ébresztőt
talán éppen ez a görög tragédia fúj, hangszerelés ide, hangszerelés oda…
* * *
