Doktor –
Mondd, kedves jós nővérkém, lehet, hogy idén Húsvétkor Karácsony lesz?
Professzor
– Hát nagyon remélem, hogy lesz Karácsony, ép és egészséges, csak azt nem látni
még tisztán, mitől lesz nagyon-nagyon szomorú? Attól, hogy ő lesz Magyarország
következő miniszterelnöke, vagy attól, hogy mégsem…
Kapitány –
De ki ez a Karácsony? Már kezdek bajban lenni az új ifjú titánok seregével. És
kinek a miniszterelnök-jelöltje.
Professzor
– Ne szégyenkezz, bátor kapitányunk. Valóban sokan vannak, és jönnek újabbak és
újabbak. Kubatov legyen a talpán, aki ezeket mind feljegyzi. Nem beszélve, hogy
Karácsony jelöltségével kapcsolatban egészen ellentmondásos információk
keringenek. Az ATV azt terjeszti, hogy a fent nevezett a Fidesz és a Párbeszéd
jelöltje. Molnár a Gyula pedig úgy nyilatkozik, hogy Karácsony az MSZP és az
Együtt együttes jelöltje. Ugyanakkor Gergő (ő a Karácsony) előző pártjából egy
magát felfedni nem kívánó informátorom azt állítja lélekben liberális, de még a
szíve is, ezek mind hozzájuk húzzák majd.
Doktor – Szókimondó
beszédén is érezni ezt.
Mester – A
mostani bonyolult szituációban semmilyen potenciálisan latens kombinációt nem
szabad kihagyni a számításból. Két sötét ló látszik érdekelt az ellenzéki
térfél kisöprésében, hogy maguk rendezkedjenek be oda. Akkor meg a háttérből
Karácsony miért ne lenne a KDNP és a Jobbik – akaratlan? – szálláscsinálója?
Kapitány –
Praktice?
Mester –
Igen, kedves kapitányunk, praktice. Vagy defacto, ha akarod… Mellesleg ez a
miniszterelnökjelöltösdi hihetetlenül infantilis játék. Nem szórakoztat.
Kapitány –
Jó, de akkor eldöntetlen marad, hogy Karácsony kinek a jelöltje?
Professzor
– A fideszék most alaposan túlnyerték magukat, és ahogy szokott lenni, ők
elsőként mérték fel a nagy veszélyt, ezért egy gáláns ajánlattal próbálnak
lavírozni.
Kapitány –
Mire gondolsz, tanult barátnőnk? Mert miben nem nyerték volna túl magukat a
fiúk?
Doktor –
Az elnyúlt nyolc évben?
Professzor
– A pártok ÁSZ-bírságaira felkínált halasztásra meg részletfizetési
kedvezményre gondoltam, illetve arra, hogy most éppen a politikában nyerték túl
magukat, épp a választások előtt.
Kapitány –
De mi ebben a nagy túlnyerés, amitől reszketniük kell. Bevallom, hogy nekem is
sírni támad kedvem, amikor olyasmiket olvasok mérvadó bulvárlapokban, hogy a
fideszesek Gergő vállán sírnak: mentse meg őket a kétharmad nyomasztó felelősségétől,
hiszen a főnök úgy hízik ettől, ők meg nem mernek bokros ügyeik miatt lógni a
Ház üléseitől, vagy, Isten bocsá, meghalni…
Professzor
– A nagy veszély nem is nagy veszély, hanem atombomba fenyegetés. Az ÁSZ által
végzett szőnyegbombázás után olyan kegyelmi állapot állhat elő, amit a Fidesz
bizonyosan nem lenne képes túlélni. Ha néhány párt elvérzik, ellehetetlenül,
emiatt sem hazánkban, sem külföldön senki nem fog megrendülni, egypár
ejnye-ejnyén kívül semmire nem lehet számítani. De ha Magyarország összes,
ismétlem: az összes ellenzéki párt most „bedobja a törölközőt”, feloszlatja
magát, ez kezelhetetlen helyzetet teremtene, mind jogi, mind politikai
értelemben.
Mester –
Merész elképzelés, de lenne ebben logika, különösen, ha közben születne egy
értelmes program a válságból való kijutáshoz: új társadalmi kiegyezés, új
történelmi igazságtétel, új választási rendszer. Mindez egy új kerekasztalon,
lehetőleg 30 napon belül. Így már a dolog reális elképzelés lenne… De
Magyarországon? 2018-ban? Merész álom…
Doktor –
Van néhány párt, amelynek az eltűnése nem lenne tragédia… Így pedig néhány új
ígéretes szervezet olyan pozícióba is kerülhet, hogy megszorongathatja a
Fideszt…
Professzor
– Megszorongatás alatt azt érted, hogy eljátssza a király ellenzékének szerepét
a parlamentben?
Kapitány –
Hát, bizony, a Magyar Liberális Párt nagyon szorongatós… De a Momentum sem
semmi, momentán…
Professzor
– És persze, főképp az LMP…
Kapitány –
Való igaz, lehet más a politika, de ha egyszer a jó magyar ember azt nem másképpen, hanem
épp így szereti…
Mester –
Barátaim, ne civakodjunk, mint valami parlamentben… Lássuk be, professzor
asszonynak abban teljesen igaza van: egy rendkívüli helyzet állt elő, éspedig a
hatalom hibájából. Ebben az ellenzéknek semmi érdeme. De ha most felnő szerepéhez,
történhet valami, ami kizökkenti medréből azt a folyamatot, amely másképpen
korrigálhatatlannak tűnik. Már csak azt kellene mérlegelni, hogy mi jár nagyobb
kockázattal a nép szempontjából: ha most, és kiszámíthatatlan következményekkel
zökken ki ez a folyamat, vagy, ha mégsem most zökken ki, hanem amikor
megjelenik egy új erő, jó programmal?
Doktor –
Tudsz ígérni ilyet éltünkben?
Professzor
– Erre ráérünk visszatérni. Talán napokon belül is aktuális lesz. De most
érdemes meglévő pártjainkra figyelni.
Doktor –
Kicsik, itt sárgák, ott lila színűek, amott barnácskák, de mind a miénk…
Kaptány –
És is roppant kíváncsi vagyok az elkövetkező napok fejleményeire, de távolról
nem látom ilyen rendkívülinek a helyzetet. Magyarország óriási szerencséje,
hogy ilyen rátermett vezetője van. Egy kicsit diktatórikus, de a a diktatúra
sem az ördögtől való. Ő pedig okos, ügyes, találékony. Kimúlik – saját
törvénytelenségei következtében – a magyar politikai fauna? Van másik,
szokta mondani a nagy Ötvös mester. Történhet például az, hogy a markáns és karakán
KDNP kilép a kormány koalícióból, és ő testesíti meg a végre kemény ellenzéket.
Aztán meg megnyeri a következő választásokat, és a Fidesz jeleskedik fiatalosan
az ellenzéki padsarokban.
Doktor –
Micsoda szerencse, hogy nem te írod a történelmet, bátor kapitányom.
Kapitány –
Nincs ilyen ambícióm, hogy én írjam. De jó érzés, amikor előre látom.
Mester – A
jövő előre látása jó eszköz arra, hogy az ne olyan legyen, amilyennek láttuk.
Persze, feltéve, hogy nem is akarjuk, hogy olyan legyen.
Professzor
– 2274-ben világkongresszust tartanak: Miért vallott kudarcot a mesterséges
intelligencia az „Itt a piros, hol a piros?” társasjátékkal szemben – avagy a mesterség
intelligencia korlátai címmel.
Kapitány –
Igen bizalmas értesüléseim szerint Trump arra készül, hogy Tajpejt ismerje el
Kína fővárosának. Csak még kivár, mert attól tart, hogy zavargások törnek ki
Makaóban.
Professzor
– 2029-ben, közvetlenül az előző évi rendes olimpiai és paralimpiai játékok
után Los Angeles, esetleg más élelmesebb város megszervezi az első olimpiát,
ahol csak robotok vesznek részt. A részvétel feltétele a 160-180 cm
testmagasság, a 60-90 kg testsúly, a két (és csak két) kar, illetve láb megléte.
Az egyes sportágaknál tiltva lesznek az emberidegen szerkezetek alkalmazása
(mint például a magasugrás a propeller). Ezeken a játékokon még csak 12
sportágban versenyeznek a robotok, de már az ekkor szenzációs rekordok
születnek. Így a Titanko nevű kínai robot 2836 kg-ot emel fel lökésben.
Mester – Nagy
meglepetés volt megismerni az eutlantoszok temetkezési szokása, ha azt
egyáltalán temetkezésnek lehetne mondani. Ott ugyanis jó ideje teljesen
megszűnt a halottak földbe temetése. Ami egy ember után marad, az egy speciális
eszköz, amely lényegében egy e-könyv-olvasó. Ez tokban van, borítóján a halott
fényképével és nevével. Hátulján van három kis rekesz: az egyikben egy
hajtincs, a másikban két bőrdarabka a hüvelyk és a mutató ujjról, végül egy
némi gyémántpor, avagy ahogy ők mondják, „csillagpor”. Ezt valamilyen
technológiával nyerik a holttest hamvasztásakor. Maga az e-könyv-olvasó az
elhunyt teljes szellemi hagyatékát tartalmazza. Benne van minden írása, minden
kép, amelyet ő készített, vagy róla készült. És ez az archív állandó jelleggel
mindenki által elérhető online. De van egy külön „vendégkönyv” is, amelybe
bárki írhat, hagyhat üzenetet, megoszthatja emlékeit és érzéseit. Afféle
elektronikus szarkofág, amelyben az elhunyt nem huny ki teljesen. Az
eutlantoszok ezt egyszerűen szarkónak hívják. Általában a rokonok őrzik az
elhunytak szarkóit, de vannak nyilvános szarkotékák, Ezekre mindenki gondosan
vigyáz, szent tárgyaknak tartják.
