Professzor
– A fideszék most alaposan túlnyerték magukat, és ahogy szokott lenni, ők
elsőként mérték fel a nagy veszélyt, ezért egy gáláns ajánlattal próbálnak
lavírozni.
Kapitány –
Mire gondolsz, tanult barátnőnk? Mert miben nem nyerték volna túl magukat a
fiúk?
Doktor –
Az elnyúlt nyolc évben?
Professzor
– A pártok ÁSZ-bírságaira felkínált halasztásra meg részletfizetési
kedvezményre gondoltam, illetve arra, hogy most éppen a politikában nyerték túl
magukat, épp a választások előtt.
Kapitány –
De mi ebben a nagy túlnyerés, amitől reszketniük kell. Bevallom, hogy nekem is
sírni támad kedvem, amikor olyasmiket olvasok mérvadó bulvárlapokban, hogy a
fideszesek Gergő vállán sírnak: mentse meg őket a kétharmad nyomasztó felelősségétől,
hiszen a főnök úgy hízik ettől, ők meg nem mernek bokros ügyeik miatt lógni a
Ház üléseitől, vagy, Isten bocsá, meghalni…
Professzor
– A nagy veszély nem is nagy veszély, hanem atombomba fenyegetés. Az ÁSZ által
végzett szőnyegbombázás után olyan kegyelmi állapot állhat elő, amit a Fidesz
bizonyosan nem lenne képes túlélni. Ha néhány párt elvérzik, ellehetetlenül,
emiatt sem hazánkban, sem külföldön senki nem fog megrendülni, egypár
ejnye-ejnyén kívül semmire nem lehet számítani. De ha Magyarország összes,
ismétlem: az összes ellenzéki párt most „bedobja a törölközőt”, feloszlatja
magát, ez kezelhetetlen helyzetet teremtene, mind jogi, mind politikai
értelemben.
Mester –
Merész elképzelés, de lenne ebben logika, különösen, ha közben születne egy
értelmes program a válságból való kijutáshoz: új társadalmi kiegyezés, új
történelmi igazságtétel, új választási rendszer. Mindez egy új kerekasztalon,
lehetőleg 30 napon belül. Így már a dolog reális elképzelés lenne… De
Magyarországon? 2018-ban? Merész álom…
Doktor –
Van néhány párt, amelynek az eltűnése nem lenne tragédia… Így pedig néhány új
ígéretes szervezet olyan pozícióba is kerülhet, hogy megszorongathatja a
Fideszt…
Professzor
– Megszorongatás alatt azt érted, hogy eljátssza a király ellenzékének szerepét
a parlamentben?
Kapitány –
Hát, bizony, a Magyar Liberális Párt nagyon szorongatós… De a Momentum sem
semmi, momentán…
Professzor
– És persze, főképp az LMP…
Kapitány –
Való igaz, lehet más a politika, de ha egyszer a jó magyar ember azt nem másképpen, hanem
épp így szereti…
Mester –
Barátaim, ne civakodjunk, mint valami parlamentben… Lássuk be, professzor
asszonynak abban teljesen igaza van: egy rendkívüli helyzet állt elő, éspedig a
hatalom hibájából. Ebben az ellenzéknek semmi érdeme. De ha most felnő szerepéhez,
történhet valami, ami kizökkenti medréből azt a folyamatot, amely másképpen
korrigálhatatlannak tűnik. Már csak azt kellene mérlegelni, hogy mi jár nagyobb
kockázattal a nép szempontjából: ha most, és kiszámíthatatlan következményekkel
zökken ki ez a folyamat, vagy, ha mégsem most zökken ki, hanem amikor
megjelenik egy új erő, jó programmal?
Doktor –
Tudsz ígérni ilyet éltünkben?
Professzor
– Erre ráérünk visszatérni. Talán napokon belül is aktuális lesz. De most
érdemes meglévő pártjainkra figyelni.
Doktor –
Kicsik, itt sárgák, ott lila színűek, amott barnácskák, de mind a miénk…
Kaptány –
És is roppant kíváncsi vagyok az elkövetkező napok fejleményeire, de távolról
nem látom ilyen rendkívülinek a helyzetet. Magyarország óriási szerencséje,
hogy ilyen rátermett vezetője van. Egy kicsit diktatórikus, de a a diktatúra
sem az ördögtől való. Ő pedig okos, ügyes, találékony. Kimúlik – saját
törvénytelenségei következtében – a magyar politikai fauna? Van másik,
szokta mondani a nagy Ötvös mester. Történhet például az, hogy a markáns és karakán
KDNP kilép a kormány koalícióból, és ő testesíti meg a végre kemény ellenzéket.
Aztán meg megnyeri a következő választásokat, és a Fidesz jeleskedik fiatalosan
az ellenzéki padsarokban.
Doktor –
Micsoda szerencse, hogy nem te írod a történelmet, bátor kapitányom.
Kapitány –
Nincs ilyen ambícióm, hogy én írjam. De jó érzés, amikor előre látom.
Mester – A
jövő előre látása jó eszköz arra, hogy az ne olyan legyen, amilyennek láttuk.
Persze, feltéve, hogy nem is akarjuk, hogy olyan legyen.
* * *
