Mester – Az országban, ahol gyakran megfordulok,
kevés, mindössze 120 tagja van az országgyűlésnek.
Professzor – Minél kevesebb a
képviselő, annál jobb.
Kapitány – De minél kevesebb az
országgyűlési képviselő, annál fontosabb, hogy azok alkalmas emberek legyenek.
Mester – Ebben az országban érdekes
gyakorlat van. Náluk csak az lehet képviselő, aki egy különös szakmát művel.
Ezt talán úgy nevezhetnénk: társadalomépítész.
Professzor – Nagyon szokatlan, de
miért kellene ezen csodálkozni. Lehet-e azon csodálkozni, hogy egy kórházba
orvosnak nem lehet beállítani bárkit, csak azért mert megígéri, hogy mindenkit
gyorsan és fájdalommentesen meggyógyít?
Kapitány – De mit csinál egy
társadalomépítész, amikor nem képviselő? Mert hogy lehessen demokratikusan
választani, kellene a potenciális jelöltek tisztes sokasága.
Doktor – És az sem mellékes, hogy ez
ne legyen egy zárt sokaság.
Mester – Szép számmal vannak
hivatásos társadalomépítészek, de a nagy többség ezt egyéb szakmája mellett
műveli. És így igaz, ez nem egy kaszt, bárki bármikor azzá válhat, ha megszerzi
a szükséges képesítést, és főleg ha tanúsítja az elvárt képességeket. Tehát ha
valaki elhatározza, hogy megméretteti magát a következő választásokon, egy-két
éven belül megszerezheti a megfelelő jogosultságot.
Kapitány – Ehhez közelebbről mi
kell?* * *
