2013. április 13., szombat

Létezik-e még a demokrácia Magyarországon?


Doktor – Egyre többen kérdezik: vajon létezik-e még a demokrácia Magyarországon?
Kapitány – Igen, így találod? Ez arra az oktalan közlésre emlékeztet, amivel Arkagyij Apollonovics alkalmatlankodott Wolland mester előadásán, ahol is hamar kiderült: a közönség semmiféle leleplezést nem követelt, de jót mulatott az alkalmatlankodó – tegyük hozzá: jogos – megszégyenítésén.
Professzor – A példa nem rossz, de a logikája annál inkább. Mert fogadjuk el, hogy valóban nem sokan, hanem csak kevesen kérdezik: van-e még demokrácia Magyarországon, nekünk akkor is komolyan kell vennünk a kérdést.
Mester – Semmi kétségem, hogy mi négyen komolyan vesszük a kérdést, de kötelességünk figyelmeztetni, hogy ezzel minden írástudó tartozik a köznek. Elsőrendű polgári felelősség tisztázni a helyzetet: fenyeget-e minket, a népet, a nép hatalmát, vagyis a demokráciát veszély, avagy sem, és akkor nyugodtan foglalkozhatnánk egyéb bokros feladatainkkal.
Kapitány – De drága Mester, nem kellene arra gyanakodni, hogy ez az egész riadó csupán csel egy szabadságharcba induló erő ellen?
Professzor – Ugyan, drága kapitány, nem kellene inkább arra gyanakodni, hogy ez az egész szabadságharc csupán csel a hatalom elbitorlására a nép elől?
Mester – Borzasztó dolog a folytonos nyugtalan gyanakvás, különösen, ha ekkora tétje van a kétségnek. Ezért mondtam, és csak ismételni tudom: elsőrendű, parancsoló felelősség nyomaszt minket. Ezek sorskérdések, és nem nyugodhatunk bele felszínes, bizonytalankodó vagy ködösítő válaszokba. Bölcs és bátor válaszok kellene.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése