Professzor
– Mester, új tanítást vagy új vallást hirdetsz?
Mester –
Üzenetem van embertársaim számára. Ezt nem nevezném tanításnak, mert ahhoz több
tudás és nagyobb tanítói tehetség szükséges, mint amennyinek birtokában vagyok.
Vallásnak sem nevezném, mert többet igyekszik átfogni, mint a hagyományos
vallások, például a tudomány területét is.
Doktor –
És mi ez az üzenet, Mester?
Mester –
Ezt egy mondatban nem tudom összefoglalni, de ha jelszót kellene költeni hozzá,
azt mondanám: Egy vagyok én, és minden ember a testvérem. Ebben találtam a
kiindulópontot, és az út, amelyet innentől kezdve követek, az üzenetem.
Kapitány –
Az igazság nem lehet más, mint egy egyszerű igazság.
Mester –
Az igazság változó. Ahány ember annyi igazság, annyi változó igazság. Ez nem
azt jelenti, hogy lehetetlen az igazságról beszélni. Lehet, és kell is. De én
most üzenetet mondtam, és nem igazságot. Igazságok kimondása helyett megmutatni
szeretném, miképpen keresem azokat. Ebben pedig fontos, hogy honnan indulok, és
milyen úton haladok.
Kapitány –
Igen, erre a példamutatásra gondolva hiányoltam az egyszerű igazságot. Mert
ismerjük el, hogy könnyebb követni egy egyszerű igazságot, mint egy mégoly
tiszteletre méltó gondolkodást.
Mester –
Biztos vagy ebben? Gondoljuk meg jobban, valójában mit csinál valaki, amikor
egy úgynevezett egyszerű igazságot követ? Mikor jár jobban egy ember? Ha azt
mondom neki: „Légy ügyes!”, és a dzsungelbe engedem? Vagy ha magammal viszem,
és megmutatom neki, hogyan kell megvédenünk magunkat a vadállatokkal szemben,
miből lehet és miből nem szabad enni.
Doktor –
Mit jelent az, hogy „Egy vagyok én”?
Mester –
Ez az emberi öntudat alapja: a létezésem bizonyossága, a végességem
bizonyossága és az egységem bizonyossága.
Professzor
– És miért kapcsolod ezt azzal, hogy „minden ember a testvérem”?
Mester –
Én egyetlen, egyedülálló, de nem egyedül vagyok a világon. Velem együtt még
több, mint hat milliárd ember él a Földön, és ezek valóban vérek a véremből,
testek a testemből. És ami még fontosabb: minden ember egy tükör, amelyben
magamat láthatom.
Professzor
– Végül és főképpen, miben hiszel, Mester?
Mester –
Hiszek a valóságban. Hiszek az emberben. Hiszek magamban. Hiszek a tudásban.
Hiszek a jóban. Hiszek a szeretetben.
