Professzor
– Szerintetek mi a szegénység? Mert ha azt mondjuk, hogy a szegények a
társadalomnak az rétege, amely a legkevesebb javakat kapja, akkor azt kellene elfogadni:
szegény mindig volt, és mindig lesz. De ha azt mondjuk, hogy szegény az, aki
éhezik, bár étel lenne, fázik, bár meleg szoba lenne, nem jut orvossághoz, bár
orvosság van, akkor becsületes ember nem nyugodhat bele a szegénység
fennmaradásában.
Kapitány –
Pedig mondva vagyon: a szegény nem fogy el a földről…
Mester – Ezek
Isten szavai a Biblia szerint, de szerintem nem helyes ebben kinyilatkoztatást látni
a világ örök rendjét illetően, hanem inkább – mondjuk így, esetleg kacsintva –
emberi türelmetlenséget a dolgok jelen állásával kapcsolatban. És éppen a
dolgok jelen állása sürgette, és sürgetné ma is az embereket az isteni
parancsolatok betartására.
Professzor
– A dolgok jelen állásában eltelt öt vagy több ezer év egy kicsit sok, nem
gondoljátok?
Doktor – Valóban
tanulságos a Mózes-könyvnek ez a részlete. A mai világnak szóló erkölcsi
intelmeivel nem lehet nem azonosulni, de azt sem szabad elvitatni, hogy az Írás
azok irányában táplálja hálánkat, akik szorgosan birtokba veszik Isten
örökségét. Hát nem nekik köszönhetjük, hogy a bőség asztalához ülhetünk, hogy a
szegénynek is jut a bőségből?
Professzor
– Már bocsáss meg, kedves doktorom, a jog tanult ismerője, de éppen ezt akarom
elvitatni. Nem morzsákat kell ejteni a szegényeknek a bőség asztaláról, hanem
megosztani velük a világ szorgos birtokba vételét!
Mester –
Furcsa sorsa van ennek az említett Biblia-résznek. Alig ha van még egy olyan
mellőzött parancsolat, mint az adósság-elengedés. Pedig szerintem, ha nincs is
megsorszámozva, ez az egyik legfontosabb rendelkezés az igazságosság
szolgálatában, amelyet megtalálunk a Bibliában.
Kapitány –
Nem mondhatjuk, hogy nem volt szándék a bibliai szó terjesztésére. Mellőzött a
tudatlanság.
Professzor
– Száz tudatlan nem ér fel egy tanult istenszolga pappal. De lám, mi is
elveszni látszunk a ködben. Javaslom, hogy térjünk vissza a kiinduló pontra: mi
a szegénység?
Kapitány –
Én azt tudom, mi nem a szegénység: nem szégyen!
Doktor –
De nem is dicsőség, ahogy jól mondja a tejesember.
Mester – Dicsőség
a jó szegénység, dicsőség arra, aki betartja. És szégyen a rossz szegénység, a
nyomor, szégyen arra a társadalomra, amely fenntartja. A világ megváltása a jó
szegénységhez való visszatérésen keresztül vezet. A legtöbb bölcs és becsületes
ember ezt boldogon vállalná, a legtöbb ember, látva a jó példát, azokat
boldogan követné, ha nem lenne a gazdagok féktelen és ostoba mohósága. Nem a
gazdagok harácsolása az igazi baj, hanem az, hogy megmérgezik mohóságukkal a
nagy tömeget.
