2014. október 25., szombat

Az internetadó kapcsán

Professzor – Mit gondoltok, kedves barátaim, lehet, hogy ezzel az internetadóval a Fidesz a legrosszabbkor egy súlyos hibát vétett?
Kapitány – Már miért lenne ez a legrosszabbkor? Ekkora választási győzelem után hogy lehet rossz korról beszélni, mármint a Fidesz szempontjából rossz korról? Jó hosszú ideig ő itt a király, vagy több is…
Professzor – A harmadik választást is megnyerték, de azért, mert a társadalom nagyon rosszkedvű és nem avatkozott bele a fanatizált kisebbségek harcába, a mostani lejtős pályán viszont a szavazó kisebbség kisebbsége tarolt. De ettől a társadalom nem lett jobb kedvű. És most ettől az internetadótól betelhet a pohár…
Doktor – Nem beszélve arról, hogy most a szövetségeseink is eléggé rosszkedvűek. Ez a kitiltási botrány példátlan a modern diplomáciában…
Mester – Én is egyetértek azzal, hogy mind az elképzelés, mind az időzítése szerencsétlen. Ugyanakkor nem hiszem, hogy éppen ez bizonyulna annak a végzetes hibának, ami miatt összeomlana a rendszer… Ebben a történetben valami egészen más, egy látszólag jelentéktelen részlet zavar engem, de ez olyan probléma, amely mintha megfordítaná a lőirányt…
Professzor – Hát én sem kelnék a mi ellenzékünk védelmére…
Mester – Nem, nem erről van szó. Nem jobbra helyett balra akarok lőni… Ez egy látszólag szakmai, és nem politikai kérdés, méghozzá érdekes módon éppen az internettel kapcsolatos. Történt ugyanis, ahogy ilyenkor szokás, hogy egy-két lelkes fiatal tűntetést kezdett szervezni az internetadó ellen. És mostanában mi az első, ha tüntetést akarok szervezni? Meghirdetem „az eseményt” a Facebookon… Meg is cselekedték ezt fiatal barátaink, nyomban kezdett gyűlni a csatlakozók hada. Azután váratlanul a rendszer, mármint a Facebook kitörölte a tüntetés oldalát, és blokkolta a szervezők profiljait…
Doktor – Igen, ezt hallottam… Azt írták, hogy túl sok feljelentés érkezett a Facebookhoz. De lehet-e kétségünk, kinek a partizánjai bombázták szét feljelentéseikkel az akciót. Gyalázatos, de hiábavaló munka. Azóta új oldalak születtek, és sok más csatornán is szerveződik a társadalom…
Kapitány – Szerénység, kedves barátom, több szerénységet! Társadalom! Ugye, egy millió az internet adómentességéért?… Egy újabb milka, amely mögött megint csak egypár ezer ember lesz… Egyszer, kétszer…
Mester – Ne haragudjatok, de engem most jobban izgat a Facebook eljárása, és az, amit ez üzen, vagy inkább elárul nekünk… Még az sem érdekel különösebben, hogy egy vagy ezer feljelentés ment hozzájuk. Egyik esetben sem lennének kötelesek megtenni azt, amit megtettek. Félreértés ne essék! Biztos vagyok, hogy a Facebook minden egyes munkatársa egészen Markig maradéktalanul azonosulna a tüntetőkkel, és elhatárolódna az internetadó kiagyalóitól. De így is rémisztő, de legalább elkeserítő az az önkény, amely osztályrészük.
Professzor – Ne legyen kétségünk, hogy egyetlen sikeres akció, különösen forradalom nem lehetséges diszkrét támogatásuk nélkül.
Doktor – Ajjaj, eljutottunk az összeesküvés-elméletekig…
Mester – Magam különösen szkeptikus vagyok az összeesküvés-elméletek nagy részével kapcsolatban, de végtelen naivitás azt hinni, ha rendelkezésre áll egy eszköz, azzal nem él vagy visszaél senki…
Professzor – Ahogy Csehov mester mondja: „Ha az első felvonásban a színpadon van egy puska, annak az utolsóban el kell sülnie.”
Mester – Nem megnyugtató, hogy valaki – gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül – rendelkezik ilyen hatalmas fegyverrel, de az emberek előbb-utóbb tudomásul veszik, megpróbálják megszokni a helyzetet, alkalmazkodni hozzá, és berendezkedni valamilyen hosszú távú nehéz harcra a fegyver megsemmisítéséért. Így vagyunk, igen még mindig így vagyunk az atomfegyverekkel is. De ennél is veszélyesebb saját fegyvertelenségünk. És ha a Facebook ilyen lazán, szemrebbenés nélkül meg tud fosztani az összefogás, az önszerveződés eszközétől, akkor nagy bajban, igen nagy bajban vagyunk…
Kapitány – Az internet által a kisember számára biztosított nyilvánosság mítosz, legenda… Ez a nyilvánosság nem hatékonyabb, mint hogy kiállni a házad elé és kiabálni az egy-két járókelőre…
Professzor – Ezzel nem értek egyet. Az internet fantasztikus lehetőségeket teremt, csakhogy ezeket meg kell ragadni, az akadályokat elsöpörni…
Doktor – Helyes, ezt én is aláírom.
Mester – Ezen a téren a harc nem dőlt el. Az biztos, hogy az internet megadóztatása komoly merénylet az internet ellen…
Professzor – Nem mellesleg a Magyarországon úgy is botrányosan drága internet ellen…
Mester – De nagyon jó lenne, ha nem csak az új adó bevezetését akadályoznánk meg, hanem a polgári civil nyilvánosság pozícióit is megerősítenénk, - horribile dicto – a Facebook ellenében is.
Kapitány – Szép óhaj…
Mester – Ez ma már nem puszta óhaj. Éppen tegnap olvastam a Változó Világ Mozgalom állásfoglalását. Barátaink azt javasolják*, hogy az internet előfizetési díj 20%-a a tartalomszolgáltatókat illesse.
Professzor – Hát ez egyszerű és zseniális javaslat!
Kapitány – Sajnos, nincs az az egyszerű javaslat, amely az illetékesek kezén ne váljék olyan bonyolulttá, hogy minden a régiben maradjon.
Mester – Nem tudom, mi lesz a javaslat sorsa, de a legfontosabb a cél tudatosítása: semmit nem ér a gondolat szabadsága, ha gondolatainkat nem tudjuk megosztani.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése