Professzor
– Mit gondoltok, kedves barátaim, lehet, hogy ezzel az internetadóval a Fidesz
a legrosszabbkor egy súlyos hibát vétett?
Kapitány –
Már miért lenne ez a legrosszabbkor? Ekkora választási győzelem után hogy lehet
rossz korról beszélni, mármint a Fidesz szempontjából rossz korról? Jó hosszú
ideig ő itt a király, vagy több is…
Professzor
– A harmadik választást is megnyerték, de azért, mert a társadalom nagyon
rosszkedvű és nem avatkozott bele a fanatizált kisebbségek harcába, a mostani
lejtős pályán viszont a szavazó kisebbség kisebbsége tarolt. De ettől a
társadalom nem lett jobb kedvű. És most ettől az internetadótól betelhet a
pohár…
Doktor –
Nem beszélve arról, hogy most a szövetségeseink is eléggé rosszkedvűek. Ez a
kitiltási botrány példátlan a modern diplomáciában…
Mester –
Én is egyetértek azzal, hogy mind az elképzelés, mind az időzítése
szerencsétlen. Ugyanakkor nem hiszem, hogy éppen ez bizonyulna annak a végzetes
hibának, ami miatt összeomlana a rendszer… Ebben a történetben valami egészen
más, egy látszólag jelentéktelen részlet zavar engem, de ez olyan probléma,
amely mintha megfordítaná a lőirányt…
Professzor
– Hát én sem kelnék a mi ellenzékünk védelmére…
Mester –
Nem, nem erről van szó. Nem jobbra helyett balra akarok lőni… Ez egy látszólag
szakmai, és nem politikai kérdés, méghozzá érdekes módon éppen az internettel
kapcsolatos. Történt ugyanis, ahogy ilyenkor szokás, hogy egy-két lelkes fiatal
tűntetést kezdett szervezni az internetadó ellen. És mostanában mi az első, ha
tüntetést akarok szervezni? Meghirdetem „az eseményt” a Facebookon… Meg is
cselekedték ezt fiatal barátaink, nyomban kezdett gyűlni a csatlakozók hada.
Azután váratlanul a rendszer, mármint a Facebook kitörölte a tüntetés oldalát,
és blokkolta a szervezők profiljait…
Doktor –
Igen, ezt hallottam… Azt írták, hogy túl sok feljelentés érkezett a
Facebookhoz. De lehet-e kétségünk, kinek a partizánjai bombázták szét
feljelentéseikkel az akciót. Gyalázatos, de hiábavaló munka. Azóta új oldalak
születtek, és sok más csatornán is szerveződik a társadalom…
Kapitány –
Szerénység, kedves barátom, több szerénységet! Társadalom! Ugye, egy millió az
internet adómentességéért?… Egy újabb milka, amely mögött megint csak egypár
ezer ember lesz… Egyszer, kétszer…
Mester –
Ne haragudjatok, de engem most jobban izgat a Facebook eljárása, és az, amit ez
üzen, vagy inkább elárul nekünk… Még az sem érdekel különösebben, hogy egy vagy
ezer feljelentés ment hozzájuk. Egyik esetben sem lennének kötelesek megtenni
azt, amit megtettek. Félreértés ne essék! Biztos vagyok, hogy a Facebook minden
egyes munkatársa egészen Markig maradéktalanul azonosulna a tüntetőkkel, és
elhatárolódna az internetadó kiagyalóitól. De így is rémisztő, de legalább
elkeserítő az az önkény, amely osztályrészük.
Professzor
– Ne legyen kétségünk, hogy egyetlen sikeres akció, különösen forradalom nem
lehetséges diszkrét támogatásuk nélkül.
Doktor –
Ajjaj, eljutottunk az összeesküvés-elméletekig…
Mester –
Magam különösen szkeptikus vagyok az összeesküvés-elméletek nagy részével
kapcsolatban, de végtelen naivitás azt hinni, ha rendelkezésre áll egy eszköz,
azzal nem él vagy visszaél senki…
Professzor
– Ahogy Csehov mester mondja: „Ha az első felvonásban a színpadon van egy
puska, annak az utolsóban el kell sülnie.”
Mester –
Nem megnyugtató, hogy valaki – gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül – rendelkezik
ilyen hatalmas fegyverrel, de az emberek előbb-utóbb tudomásul veszik,
megpróbálják megszokni a helyzetet, alkalmazkodni hozzá, és berendezkedni
valamilyen hosszú távú nehéz harcra a fegyver megsemmisítéséért. Így vagyunk,
igen még mindig így vagyunk az atomfegyverekkel is. De ennél is veszélyesebb
saját fegyvertelenségünk. És ha a Facebook ilyen lazán, szemrebbenés nélkül meg
tud fosztani az összefogás, az önszerveződés eszközétől, akkor nagy bajban,
igen nagy bajban vagyunk…
Kapitány –
Az internet által a kisember számára biztosított nyilvánosság mítosz, legenda…
Ez a nyilvánosság nem hatékonyabb, mint hogy kiállni a házad elé és kiabálni az
egy-két járókelőre…
Professzor
– Ezzel nem értek egyet. Az internet fantasztikus lehetőségeket teremt,
csakhogy ezeket meg kell ragadni, az akadályokat elsöpörni…
Doktor –
Helyes, ezt én is aláírom.
Mester –
Ezen a téren a harc nem dőlt el. Az biztos, hogy az internet megadóztatása
komoly merénylet az internet ellen…
Professzor
– Nem mellesleg a Magyarországon úgy is botrányosan drága internet ellen…
Mester –
De nagyon jó lenne, ha nem csak az új adó bevezetését akadályoznánk meg, hanem
a polgári civil nyilvánosság pozícióit is megerősítenénk, - horribile dicto – a
Facebook ellenében is.
Kapitány –
Szép óhaj…
Mester –
Ez ma már nem puszta óhaj. Éppen tegnap olvastam a Változó Világ Mozgalom
állásfoglalását. Barátaink azt javasolják*, hogy az internet előfizetési díj
20%-a a tartalomszolgáltatókat illesse.
Professzor
– Hát ez egyszerű és zseniális javaslat!
Kapitány –
Sajnos, nincs az az egyszerű javaslat, amely az illetékesek kezén ne váljék
olyan bonyolulttá, hogy minden a régiben maradjon.
Mester –
Nem tudom, mi lesz a javaslat sorsa, de a legfontosabb a cél tudatosítása:
semmit nem ér a gondolat szabadsága, ha gondolatainkat nem tudjuk megosztani.
