Professzor
– Kezdetkor úgy festett az amerikai elnökválasztási kampány, hogy a verseny a
demokratikus Hófehérke és a hét republikánus törte valamelyike között dől majd
el, sok móka és pazar látványosságok közepette. Erre mi történik? Hófehérke
demokratikus széke meginog, keményen meg kell küzdenie egy demokratikus
szocialistával, egy ősz hajú nagyapával. Az ellentáborban viszont a sok törpe
összetöpörödött, ellenben a közéjük keveredett idegen csúf óriássá nőtt.
Mester – Igen,
valóban meglepően, fölöttébb érdekesen alakult a kép. De hozzá kell tenni, hogy
szerintem most nem mondhatjuk, hogy a kezdeti egy biztos itt, sok bizonytalan a
másik oldalon simán megfordult volna. Inkább kiegyenlítődött: mert nem szabad
kifelejteni a számításból a republikánus oldalon a nyulat a kalapban.
Kapitány –
Így van, ez már többen előrevetítették, hogy a pártvezetés képtelen lesz
belenyugodni Trump jelölésébe, és a konvención előállnak egy kompromisszumos
jelölttel.
Professzor
– Ez megtehetik, és akkor legelőször a Republikánus párt robban.
Doktor – Robban,
vagy ketté törik. És ez nem lenne tragédia. Legalább meglenne az emésztőgödör
az ilyen szélsőségesek és gyűlölködők számára.
Kapitány –
Nagyon tévedsz, fiatal barátnőm, ha azt hiszed, hogy a történet néhány deviáns
figuráról szól, akinek megérdemelt sorsa egy emésztőgödörben végezni.
Doktor –
Nem, tisztelt kapitányom, te tévedsz, ha azt hiszed, hogy nem látom azokat a
valóságos problémákat, amelyeket ezek a „deviáns” személyek ördögien
meglovagolnak.
Professzor
– Szóval, te is látod „azokat a problémákat”. Akkor már sokan vagyunk, akik
látnak valamit… Nincs más hátra, mint leülni, és békésen egyeztetni… Mert,
tudod, a valóságban minden olyan, mint a hagyma: az egyik réteg alatt van egy
másik, és így tovább… Amit te problémának látsz, az valahogy valóban probléma,
de egyben következménye valaminek, ami mélyebben fekszik. A liberális barátaink
sokféle valós de zömében „makrogazdasági” problémát látnak, és ezekre meg is
vannak a „bevált” receptjeik: több szabadság, de főleg több lessez-faire…
Csakhogy a „látható” makrogazdasági problémák alatt vannak mikroemberi
problémák, és ezekre a több lessez-faire nem gyógyír, hanem a bajok tetézése,
az emberek elárulása.
Mester –
Lám, még kis baráti körünkben is milyen indulatokat szítanak ezek a problémák.
Csodálkozhatunk-e, ha ezek egy olyan hatalmas országban, mint Amerika, ahol
minden iparban a legjobb és a legrosszabb előállítására képesek, most
forrásponton vannak?
Kapitány –
Szerinted, Mester, mire lehet számítani? Mert ott most mindenki ezer
fordulattal kampányol, ostoroz, ígérget, de megvalósítható stratégiája kinek
van? És mi lesz, ha a felcsigázott társadalom mélységesen csalódik? Van hova
hátrálni?
Mester –
Hátrálásban az ember verhetetlen, de néha elszakad a cérna, és akkor is
felborítja az asztalt és mindent, ha éppenséggel tudott volna még egy kicsit
hátrálni, és ott kötni egy jó kompromisszumot… De mindez csak morfondírozás. A
konkrét helyzet viszont valóban robbanásveszélyes, ha győz, ha veszít a
jelöltünk. Én most esélyt látok mind a négy futó számára, tehát beleértve a még
a kalapban gubbasztó nyulat is.
Kapitány –
De mekkora esélyt adsz a mostani jelölteknek?
Mester –
Az, hogy kinek mekkora az esélye, szerintem értelmetlen spekuláció… Sokkal
értelmesebb feladat kielemezni a különböző esetek várható következményeit. Ami
rendhagyó az idei amerikai elnökválasztásban az, hogy talán először az amerikai
történelemben az előharcok valóságos ideológiai törésvonalak mentén zajlanak,
és nem egy Kóka vagy Pepsi típusú közjáték. Éppen ezért óriási a kockázata a
pártszakadásnak mindkét oldalon.
Professzor
– Szinte biztos vagyok, hogy ha pártvezetés végül valóban elgáncsolja Trumpot,
ő másnap függetlenként indulna a tényleges választáson. De akkor ha formálisan
nem is lenne pártszakadás, egykettőre összeállna mögötte egy új nacionalista
mozgalom. Más a helyzet viszont Snders-szel. Ő idős ember, lojális demokrata, ő
talán nem látványosan, de bölcsen belenyugodna a vereségbe…
Mester –
Ebben igazad van, de a folyamatok nincsenek ennyire kiszolgálva a forgalomban
lévő aktoroknak. Ha van egy mozgás, az megtalálja a mozgalmárát. Ezért
gyanítom, hogy ha Sanders nem nyeri el a demokrata jelöltséget, azok a zömében
fiatal tömegek, akik torkig vannak az eddigi viszonyokkal, nem fognak felsorakozni Clinton mögé, hanem elindítanak egy új feltehetőleg erősen
szociáldemokrata mozgalmat.
Doktor –
És ha Sanders nyer? Kikiáltják az Amerikai Népköztársaságot.
Mester –
Nem hiszem, hogy kikiáltanák. De felépíthetik. Mert ez lenne a kiút.
