Professzor
– Nem tudom, hogy fokozódik-e a helyzet Magyarországon, de mindenképpen
forrósodik… Ti milyennek látjátok?
Doktor – A
helyzet szerintem undorító.
Kapitány –
Kész tragikomédia! Nevethetnénk markunkba, ha nem rázna a sírógörcs…
Mester –
Nagy kihívás ez az időszak. Zuhanunk. Zuhanunk, és hiába rángatjuk a zsinórt,
az ejtőernyő nem nyílik…
Professzor
– Már hogy nyílna, amikor nincs is ejtőernyő a zsákban! Kilopták.
Kapitány –
Kínos, nagyon kínos. De így akkor ki nevet a végén?
Professzor
– Vagy Simicska?
Doktor –
Talán inkább Mészáros…
Kapitány –
Ajjaj, a nevek, mindig is bajban voltam a nevekkel… Soros, Simicska, Mészáros…
De kik is ezek?
Professzor
– Mészáros a soros Simicska…
Kapitány –
Akkor Mészáros nevessen a végén?
Doktor –
Ha hagyjuk!
Kapitány –
De mit jelent az, hogy „Ne hagyjuk”? Feküdjünk le sínekre, mint az ötvenes és a
hatvanas években, amikor a békét védtük?
Professzor
– Az, hogy „Ne hagyjuk!” egyet jelent: sorakozzunk a kormány mögé, mert a
kormány tudja, mit kell tennie. „Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén
van.”
Kapitány –
De most nem csak magunkat, hanem egész Európát védjük… Nem is először…
Doktor –
Európát védjük, de Keletre nyitunk… Sőt, nem csak nyitunk, de arra sasszézunk
is…
Kapitány –
És azt hallottátok-e, hogy lelkes fiatalok hamarosan Guinness-rekordot akarnak
felállítani. Több ezren fognak társasozni egyszerre a Kossuth téren Ki nevet a
végén játékkal.
Professzor
– Hát nem erről beszélek-e? Biztos sok ezer aranyos békés fiatal fog társasozni
és bolondozni, de lesznek, akik majd gondoskodnak a hatalom bölcs öregeitől mostanában
hallható jóslatok beteljesüléséről.
Kapitány –
Vajon, ki lehet-e zárni, hogy ebben mindkét részről fizetett bajkeverők
összefognak?
Mester –
Szép számmal akadnak bajkeverők, ha senki sem fizeti őket. De nem a fizetett és
önkéntes bajkeverők miatt kerülünk, kerültünk már nagy bajba.
Professzor
– Tudjuk, Mester, mi már tudjuk. De ez olyan kevés…
* * *
