Kapitány –
Magam is kezdem elfogadni, hogy ma már nincs értelmük az ilyen szavaknak, mint
jobboldal, meg baloldal… Mit gondoltok erről?
Doktor – Azt,
hogy soha nem is volt értelmük. Vannak a szabadságpártiak és vannak, akik
összevissza beszélnek, csak szóhoz, de főképpen hatalomhoz jussanak.
Professzor
– Így szól a szabadságpárti pártosság: mi vagyunk a jók, hiszen éjjel-nappal a
szabadságot hirdetjük, az összes többi vagy buta, vagy gonosz. Szerintem a
három szónak fontos jelentése van. A megtévesztő, különösen, amióta demokrácia
és média dúl, az, hogy mindenki baloldali frázisokat puffogtat, kacérkodik
baloldali eszmékkel, sokszor baloldalisággal, de égen-földön nincs már igazi
baloldali erő.
Mester –
Ezzel egyetértek, és súlyos veszteségnek tartom az igazi baloldaliság
szertefoszlását a politikai porondon. De ne legyen kétségünk, hogy a
baloldaliság ott lapul mindenki keblében, akinek helyén van a szíve…
Professzor
– Keble bal oldalán…
Doktor –
Esze legyen a helyén… Középen…
Kapitány –
Talán hagyjuk ki ezt a kabalisztikus fiziotopológiát, és magyarázzátok el
szegény nekem, ha már mindenki baloldalán hordja a szívét, középen az eszét,
miért vannak ilyen kibékíthetetlen táborok? De érdekes módon, mindig ebben a
hármas megosztásban, ha az néha. ahogy tanult barátnőnk is kidomborította az
imént, mostanában az egyik tábor meglehetősen virtuális. Miért nem két, vagy
például öt táborra szakad szét a társadalom?
Professzor
– A történelem sokkal tarkább, mint ahogy el tudjuk képzelni. Az, hogy három „táborra”
szakadna a társadalom, meglehetősen elvont általánosság, bár bizonyos
nézőpontból van relevanciája. A közvetlenebb vizsgálat inkább azt mutatja, hogy
egy hagyományos, de ma is sokfelé fennálló társadalmakban annyi „tábor” ahány
kaszt létezik, a posztmodern társadalmakban annyi, ahogy párt, beleértve a
parlamenten kívülieket is…
Mester –
Vagy ez tízzel szorozva…
Kapitány –
Bevallom, nem lettem kisegítve. Nem lehetne egyszerűbben, akár egy szóval
jellemezni ezeket?
Professzor
– Erre nem vállalkoznék. Erre egy vaskos monográfia tudna érdemi választ adni,
egy olyan, amely talán még nincs is megírva…
Mester –
Azt a bizonyos monográfiát fontos lenne megírni, de addig is megpróbálkozni az egy
szavas válasszal. A jobboldal: rend! Közép: szabadság! Baloldal: munka!
Kapitány –
De hát ez mind jó és fontos érték! Melyik nélkül lennénk meg?
Professzor
– Elismerésem, Mester, hogy ilyen bölcsen határoztad meg a kulcsszavakat! Igen,
ezt követve, világosan meg lehet érteni a politikai antagonizmusokat.
Mester –
Igazad van, bátor barátunk! Ez mind jó és fontos érték. Az ördög ezek egyoldalú
kiemelésének részleteiben van, amelyből a fő politikai áramlatok építik magukat.
* * *
