Kapitány –
Elképesztő, mennyi támadást, övön aluli ütést, megaláztatást, szembekötést,
fenyegetést kell elszenvednie Trumpnak. Lassan az is kezdi sajnálni, akit eddig
teljesen hidegen hagyott általában a politika, és most speciel ez a fura
figura…
Doktor – Kétlem,
hogy sokan lennének ilyenek. Nem kell, hogy érdekeljen a politika, hogy belásd:
ez nem egy szimplán fura, primitív és nevetséges, hanem veszedelmes figura.
Professzor
– Ha valóban kevesen is lehetnek azok, akik most kezdenék sajnálni Trumpot,
összességében nincsenek kevesen. Túlságosan jelentős és indulatos híveinek
tábora…
Mester –
Ez valóban nagy, de távolról sem egységes tábor. Szinte mindenki képviselve van
abban, a szélsőjobbtól a szélsőbalig, szinte csak a demokrata párt elitjét.
Csakhogy ezt a tábort nem a Trumpba vetett bizalom, hanem a Trumphoz fűződő
reményeik tartják egyben, és egyben életben. Ezek érzelmi viszonya a „fura
figurához” nagyon különböző, de kétségtelenül belefér az együttérzés vele a
méltatlan és otromba támadásoknál.
Kapitány –
Ilyenek pedig valóban naponta vannak. Most legutóbb megdöbbentő módon saját
főtanácsadójának férje támadta meg, igen alpári módon, többek között újra
elővéve a „szakma+ aggályait az elnök elmeállapotával kapcsolatban…
Professzor
– Én is olvastam az esetről. Azzal fenyegetőzött a fickó, hogy inkább
kivándorol Ausztráliába, mintsem újra Trumpra szavazzon. Ez nekem elég is volt
a kritikus értelmi képességeinek felméréshez. Hiszen neki egy lépést sem
kellene tennie, nemhogy bárhova is áttelepüljön, hogy ne szavazzon Trumpra.
Doktor –
Én meg azt a fanyalgást, hogy ne mondjam: szemforgatást nem értem, ami támad a
szakma, nevezzük nevén: a pszichiátriai szakma figyelmeztetése nyomán. Hát nem
érdemeljük a figyelmeztetést, hogy egy félörült vagy teljesen örült ember
vezeti hajónkat, nagy valószínűséggel a katasztrófába?
Professzor
– A fanyalgás, sőt, a felháborodás teljesen jogos szakmai, jogi, politikai, és
főképpen erkölcsi alapon, éb így vélem. Az más kérdés, hogy itt van egy elvi
probléma: mi a teendő olyan esetben, amit az előbb írtál le, kedves doktornő,
illetve mi, például milyen elvi mechanizmusok kellenének ahhoz, hogy ilyen
helyzet ne alakuljon ki.
Kapitány –
Abszolúte egyetértek ezzel, tanult barátnőnk! És nincs kétségem, hogy a
Mesternek lenne is javaslata erre.
Mester –
Kedves vagy, kapitányom, eszedbe jutottam a feladatra, de szerintem itt
egyáltalán nem kell különösebb kreativitás. Majdhogynem rutinszerű jogi és
szakmai feladat. Ellenben valóban indokolt és aktuális a probléma. Voltaképpen
csodálkozni kellene, hogy az annyira aktív demokrata tábor nem kezdeményez
általános törvényi megoldást, amely akár példa is lehetne a többi ország
számára is.
Professzor
– Igen, sokfelé indokolt lenne ilyen megoldás, bár szerintem igen illuzórikus,
hogy hatékony egészségügyi szűrő lehessen felállítani a veszélyes pszichopaták,
cézaromanok, narcisztikusak, kleptomániások és gyilkosok kizárásához. Úgy
tűnik, a politikában csak olyanok képesek érvényesülni, akik kellő mértékben az
összes felsorolt kvalitásból rendelkeznek.
Kapitány –
Szörnyű ezt hallani. Nincs alternatíva?
Doktor –
De, nagy néha megjelennek az eszelős világmegváltók, a vallási fanatikusok. A
végeredmény semmivel sem jobb. Valójában az igazi megoldás egyszerű és ismert:
liberális jogállam, a szabadságjogok feltétlen tiszteletével és minden hatalom
korlátozásával…
Professzor
– Igen hamar a politika nagy kérdéseinél kötöttünk ki, pedig a kezdő kérés
Trump volt.
Doktor –
De mi itt a kérdés? A la guerre comme à la
guerre!, ahogy mondja a francia. Trump maga akarta magának ezt a sorsot országában.
Tudhatta, hogy ez vár rá.
Mester –
Mármint mi? Mert az nagy tévedés azt gondolni, hogy abből áll az élete, hogy
éjjel-nappal pofonokat kell elszenvednie, és szünet nélkül zokog az Óvális
szobája nem létező sarkában. Biztosak lehetünk, hogy eszében sincs megbánni a
színpadra lépést, megfutamodni. Dühítik, valószínűleg sokszor fájnak is egyes
pofonok és megalázások, de az ilyen emberek bőven kárpótolják magukat
seggnyalásokkal, amit bőven kapnak, a kisebb-nagyobb sikerekkel, amiket
elérnek. És egy ilyen hatalmas gépezet, amely a keze alatt dolgozik, produkál
dolgokat. Nem, engem Trump lelke nem izgat, esetleges lelki gyötrelmei nem
rendítenek meg. Annál inkább aggaszt, nyugtalanít egy jelenség. Én úgy látom,
hogy Amerikában feltámad a mccarthyzmus, az ami annyi szenvedést hozott, annyi
áldozatot szedett, és amelynek egyik célpontja éppen a liberálisok volt – a
baloldaliak mellett. Ma viszont azt kell látni, hogy a múltnak ezt a sötét
gonosz korszakát éppen ezek a liberálisok hozzák vissza. És ami döbbenetes: nem
akaratlanul. Ez egyszerűen tragédia. Amerika tragédiája, és nem kis mértékben
az egész világ tragédiája.
