2019. március 24., vasárnap

Micsoda ez a Trump?


Kapitány – Elképesztő, mennyi támadást, övön aluli ütést, megaláztatást, szembekötést, fenyegetést kell elszenvednie Trumpnak. Lassan az is kezdi sajnálni, akit eddig teljesen hidegen hagyott általában a politika, és most speciel ez a fura figura…
Doktor – Kétlem, hogy sokan lennének ilyenek. Nem kell, hogy érdekeljen a politika, hogy belásd: ez nem egy szimplán fura, primitív és nevetséges, hanem veszedelmes figura.
Professzor – Ha valóban kevesen is lehetnek azok, akik most kezdenék sajnálni Trumpot, összességében nincsenek kevesen. Túlságosan jelentős és indulatos híveinek tábora…
Mester – Ez valóban nagy, de távolról sem egységes tábor. Szinte mindenki képviselve van abban, a szélsőjobbtól a szélsőbalig, szinte csak a demokrata párt elitjét. Csakhogy ezt a tábort nem a Trumpba vetett bizalom, hanem a Trumphoz fűződő reményeik tartják egyben, és egyben életben. Ezek érzelmi viszonya a „fura figurához” nagyon különböző, de kétségtelenül belefér az együttérzés vele a méltatlan és otromba támadásoknál.
Kapitány – Ilyenek pedig valóban naponta vannak. Most legutóbb megdöbbentő módon saját főtanácsadójának férje támadta meg, igen alpári módon, többek között újra elővéve a „szakma+ aggályait az elnök elmeállapotával kapcsolatban…
Professzor – Én is olvastam az esetről. Azzal fenyegetőzött a fickó, hogy inkább kivándorol Ausztráliába, mintsem újra Trumpra szavazzon. Ez nekem elég is volt a kritikus értelmi képességeinek felméréshez. Hiszen neki egy lépést sem kellene tennie, nemhogy bárhova is áttelepüljön, hogy ne szavazzon Trumpra.
Doktor – Én meg azt a fanyalgást, hogy ne mondjam: szemforgatást nem értem, ami támad a szakma, nevezzük nevén: a pszichiátriai szakma figyelmeztetése nyomán. Hát nem érdemeljük a figyelmeztetést, hogy egy félörült vagy teljesen örült ember vezeti hajónkat, nagy valószínűséggel a katasztrófába?
Professzor – A fanyalgás, sőt, a felháborodás teljesen jogos szakmai, jogi, politikai, és főképpen erkölcsi alapon, éb így vélem. Az más kérdés, hogy itt van egy elvi probléma: mi a teendő olyan esetben, amit az előbb írtál le, kedves doktornő, illetve mi, például milyen elvi mechanizmusok kellenének ahhoz, hogy ilyen helyzet ne alakuljon ki.
Kapitány – Abszolúte egyetértek ezzel, tanult barátnőnk! És nincs kétségem, hogy a Mesternek lenne is javaslata erre.
Mester – Kedves vagy, kapitányom, eszedbe jutottam a feladatra, de szerintem itt egyáltalán nem kell különösebb kreativitás. Majdhogynem rutinszerű jogi és szakmai feladat. Ellenben valóban indokolt és aktuális a probléma. Voltaképpen csodálkozni kellene, hogy az annyira aktív demokrata tábor nem kezdeményez általános törvényi megoldást, amely akár példa is lehetne a többi ország számára is.
Professzor – Igen, sokfelé indokolt lenne ilyen megoldás, bár szerintem igen illuzórikus, hogy hatékony egészségügyi szűrő lehessen felállítani a veszélyes pszichopaták, cézaromanok, narcisztikusak, kleptomániások és gyilkosok kizárásához. Úgy tűnik, a politikában csak olyanok képesek érvényesülni, akik kellő mértékben az összes felsorolt kvalitásból rendelkeznek.
Kapitány – Szörnyű ezt hallani. Nincs alternatíva?
Doktor – De, nagy néha megjelennek az eszelős világmegváltók, a vallási fanatikusok. A végeredmény semmivel sem jobb. Valójában az igazi megoldás egyszerű és ismert: liberális jogállam, a szabadságjogok feltétlen tiszteletével és minden hatalom korlátozásával…
Professzor – Igen hamar a politika nagy kérdéseinél kötöttünk ki, pedig a kezdő kérés Trump volt.
Doktor – De mi itt a kérdés? A la guerre comme à la guerre!, ahogy mondja a francia. Trump maga akarta magának ezt a sorsot országában. Tudhatta, hogy ez vár rá.
Mester – Mármint mi? Mert az nagy tévedés azt gondolni, hogy abből áll az élete, hogy éjjel-nappal pofonokat kell elszenvednie, és szünet nélkül zokog az Óvális szobája nem létező sarkában. Biztosak lehetünk, hogy eszében sincs megbánni a színpadra lépést, megfutamodni. Dühítik, valószínűleg sokszor fájnak is egyes pofonok és megalázások, de az ilyen emberek bőven kárpótolják magukat seggnyalásokkal, amit bőven kapnak, a kisebb-nagyobb sikerekkel, amiket elérnek. És egy ilyen hatalmas gépezet, amely a keze alatt dolgozik, produkál dolgokat. Nem, engem Trump lelke nem izgat, esetleges lelki gyötrelmei nem rendítenek meg. Annál inkább aggaszt, nyugtalanít egy jelenség. Én úgy látom, hogy Amerikában feltámad a mccarthyzmus, az ami annyi szenvedést hozott, annyi áldozatot szedett, és amelynek egyik célpontja éppen a liberálisok volt – a baloldaliak mellett. Ma viszont azt kell látni, hogy a múltnak ezt a sötét gonosz korszakát éppen ezek a liberálisok hozzák vissza. És ami döbbenetes: nem akaratlanul. Ez egyszerűen tragédia. Amerika tragédiája, és nem kis mértékben az egész világ tragédiája.


 * * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése